Diana 2. rész

Diana

II. Rész

Diana másnap reggel időben érkezett a tanításra, a szomszédos szobában lakó lány időben kopogott be hozzá. Kedves teremtés volt, és segítő kezet nyújtott Dianának.

– Gyere, ülj csak mellém, én egyedül ülök, a többi lány nem nagyon kedvel – mutatott a terem hátsó része felé. Diana bólintott, és követte újdonsült barátnőjét.

– Ma Thomas atya tanít minket, ő nagyon szigorú, de szeretem a tanítását.

– Köszönöm Rachel, hogy segítesz nekem.

Az óra elkezdődött. Thomas atya történelmet tanított, és tényleg szigorú embernek látszott. Az atya hirtelen megiramodott, mivel észrevette,  amint a középen ülő Sara és barátnői elrejtenek valamit.

– Hű, abból nagy baj lesz… Tudod, Sara, és a barátnői sok bajt kevernek – súgta Rachel Dianának.

– Sara kisasszony, kérem azt, amit elrejtettek, azonnal! – förmedt a vihorászó lányokra a férfi.

– Thomas atya, nálunk nem volt semmi, csak nem képzeli, hogy valamit rejtegetünk? – A szőke lány nagyon pimasz volt.

– Ha nem kapom meg azonnal, eltanácsoltatlak mind a hármatokat, még ma az iskolából.

A lányok arcáról máris lefagyott a pimasz vigyor. Sara kelletlenül odaadta az újságot, amit rejtegettek. Thomas atya szemügyre vette a kiadványt, szeme kikerekedett, arca lángba borult.

– Férfiakról szóló cikket olvasnak? Ezt a szemérmetlenséget! Szégyen, hogy ilyen előfordulhat az intézményünkben! Hát erre neveljük mi itt a hölgyeket? Majd én teszek róla, hogy ez még egyszer elő ne forduljon. Példás büntetésben lesz részük, kisasszonyok!

Mind hárman kifelé, és foglalják el a terem különböző sarkait! – Az atya iszonyatosan dühös volt.

– Juj, most mi lesz velük, Rachel?

– Nem tudom, de biztosan, nem ússzák meg nádpálca nélkül.

– Uh, sajnálom őket, az biztosan nagyon fáj.

– Igen, az szörnyű, én is kaptam már vele, elég sokszor. Tudod a mostohaanyám küldött ide, apám másodszor nősült, pedig inkább otthon élnék, de esélyem sincs rá, a mostohám nem szeretne otthon látni, hogy apám figyelmét csak ő birtokolhassa. – Ezt gyorsan elcsacsogta, Rachel, a barátnőjének, azután az órát tartó atyára figyeltek, nem szerették volna ők is kivívni a haragját.

– Most pedig a szokásos tudáspróba következik hölgyek!

A lányok nagyot sóhajtottak.

– Diana, most jól figyel, az atya, kérdéseket tesz fel, éppen akinek akar. Ha valaki nem tudja a választ, az kap hármat a fenekére a pálcával.

Diana nagyot sóhajtott, remélte, rá még nem kerül sor.

Az Atya végigsétált, a lányok nagyon izgultak, mindenki szerette volna megúszni a kérdéseket.

– Divide et impera! – hangzott a latin kifejezés. – Nos, lássuk csak, Olivia!

– Oszd meg és uralkodj, a Római Birodalom politikai módszerét kifejező elv – a lány szinte levegőt sem vett, és nagyon piros volt az arca. Az Atya odament hozzá, megsimogatta az arcát és megdicsérte.

– Veni, Vidi, Vici! Ez mit jelent Rebeka?

A lány a földet nézte.

– Rebeka, csalódott lennék, ha nem tanultál volna, na rajta! – biztatta az atya a félénk kislányt.

– Jöttem, láttam, győztem! Julius Caesar – Rebeka nagy nehezen eldadogta.

– Acta est fabula! Rose, ott a sarokban! – mutatott az egyik sarokban álló lányra. A lány megfordult, de nem tudott válaszolni.

– Áh, értem, mindenféle erkölcstelen dologra van idő, a tanulásra nincs! – Thomas atya hangja, baljós és fenyegető volt. – Hajolj az asztalra!

A lány nehézkesen elindult az asztal felé, tudta nem számíthat kegyelemre. Tette, amit muszáj volt, és az asztalra hajolt. Már az elsőt is megérezte, szoknyán keresztül is… másodiknál felszisszent, a harmadik már határozottan fájdalmas volt. Majd felkelt és visszaállt a sarokba.

– Heléna kisasszony! – hangzott a másik sarokban álló lány neve, de ő sem tudta. Így ő is ugyan azt a büntetést kapta, a három pálcaütést, amit Rebeka.

– Sara kisasszony, és magácska?

– A játék elkezdődött, Augustus – Sara pimasz vigyorral arcán mondta a megoldást.

– Majd remélem, hogy az óra végén ugyanilyen mosolyogva viseli a büntetését is!

Aztán ismét az osztályhoz fordult.

– Alea iacta est! Rachel, lányom, mit jelent ez?

Rachel szorult helyzetbe került, nem tudta a választ.

– Kérem, Thomas atya, és tudom, ne büntesse meg Rachelt. A kocka el van vetve, Julius Caesar mondta, mikor seregével Róma ellen vonult, átlépve a Rubicont.

– Helyes, új leány, most az egyszer nem büntetem meg a barátnőd, úgy is dolgom van még a három kisasszonnyal a sarokban.

Az atya előre ment a lányokhoz.

– Lányok, ide elém állni!  Nagyon erkölcstelen és szégyenteljes a tett, amit elkövettek, jól nevelt kisasszonyokhoz nem illik. Úgy vélem, példásan kell a büntetést kiszabnom, hogy ez még egyszer elő ne forduljon. Szégyen, mekkora szégyen ez! Először is, megtiltom a havi kimenőt, három hónapra, hogy ne tudjanak beszerezni ilyen erkölcstelen szemetet! Másodszor pedig 30 nádpálca, meztelen fenékre, itt az osztály előtt!

Rémület látszott a lányokon, az osztály is elképedve figyelt. Ez nagyon súlyos büntetésnek számít, talán ilyen még nem is történt, hogy nyilvánosan ennyit kapott volna valaki.

– Én nem vetkőzöm le egy férfi előtt, atyám! – Sara határozottam kijelentette, majd követte a másik két lány is.

– Rendben leányok, akkor ide hívjuk Elizabeth nővért, és átadom neki a büntetés kiszabását, és végrehajtását, nála ez biztosan megér száz nádpálcát és 30 tenyerest.

– Ne! Inkább ne – hangzott a lányoktól egyöntetűen.

 

– Rendben. Akkor először Sara, kérem lemeztelenített hátsóval, hajoljon előre.

A lány kelletlenül, szégyenkezve hajtotta fel szoknyáját, és hajolt előre, a bugyit magán hagyva.

– Az alsóneműt is! – Thomas atya rámordult a lányra, aki már meztelen popsival hajolt előtte.

Nagy lendülettel lecsapott a lány popsijára, aki a váratlan erejű ütéstől, ami nagyon csípett, égett, majdnem előreesett. Az első ötöt szó nélkül bírta, aztán kisebb hangok már elhagyták a száját. A huszadiknál a popsijához kapott.

– Tudod a szabályt, nem teheted oda a kezed. Ez még kettő lesz! – dörrent a férfi Sarára, aki egyre nehezebben bírta a nádpálcát. A popsiját már lángvörös csíkok díszítették és itt-ott hurkák is éktelenkedtek rajta. Látszott, hogy nagyon szenved, de próbálta magát tartani. A száját elhagyta néhány, „ne”, és „elég” szócska, könnyek között.

– Jól van, végeztünk, leülhet.

Sara a padjához ment, amíg a következő lány előkészült, de nem tudott leülni, felszisszent és inkább állva maradt volna.

– Sara leülni, vagy még tízet kap. – Thomas atya pontosan tudta, ezzel milyen gyötrő fájdalmat okoz a lánynak, aki kénytelen volt leülni megkínzott fenekére.

A következő két lány szinte végig sikítozta, kérlelte az egész büntetést, amit az atya kegyetlenül kiosztott.

Az órának lassan vége lett, Dianát megviselték a látottak nagyon.

– Mi a baj Diana? Mi megúsztuk és ez számít! Örülj már! – lelkendezett Rachel.

– Itt mindig ez megy? Ennyire sokat kikaptok?

– Nem mindig, de elég sokat fegyelmeznek minket. De mi most megúsztuk és köszönöm neked!

– Rachel, nincs mit megköszönnöd, és igen, most megúsztuk, de én nem akarok itt élni, nem bírok itt lenni, el akarok innen menni!

– Én sem szeretek itt lenni, de nincs más választásom, a mostohám nem enged haza.

– Szökjünk meg! Gyere velem, a nagymamám Skóciában él, ő szeret és örömmel fogad, és téged is befogad!

– Nem tudom, ha nem sikerül…

– De igen, sikerülni fog!

– Jó, veled tartok… Két nap múlva van a kimenő, vasárnap, akkor három órát tölthetünk a falakon kívül, de ha elkapnak, nagyon megbüntetnek minket!

– Ne aggódj, eltervezek mindent, vasárnap megszökünk, itt hagyjuk ezt az átkozott börtönt.

Szerző: Anonyma