Brit birodalmi nevelés

Írta: A. B. W.

Az alsóbb középosztály elárvult serdülő leányai számára létesült, a nagy Viktória királynő tiszteletére, a szegényebb néposztály tagjait is kötelező illemre, valamint a fontosabb közismereti tárgyakra és főleg hasznos kézimunkára nevelő - tegyük hozzá: a jól bevált hagyományok, úgymint a rosszra igencsak hajlamos bakfisokkal szemben gyakorolt üdvös szigor nevében nevelő -, jótékony adományokból fenntartott magánintézet nagy hálótermében csöndes volt az éjszaka. Nem zavarta meg a csöndet más, mint a tizenéves lányok ártatlan szuszogása, és egy egészen puha talpú cipő surranó nesze. A nem épp lágy szívéről ismert felügyelő tanárnő, Miss Cruelty lopódzott végig a hálótermen, egészen a tizenhét éves Sally Bitch ágyáig. A lány aludt, álláig húzva a durva pokrócot. Ez azonban nem tévesztette meg a tapasztalt felügyelőnőt. A takarót gyorsan felemelve láthatta: az erkölcsös, bokáig érő intézeti hálóing hasig felgyűrve, Sally jobb keze pedig épp két lába közt nyugszik. Kell világosabb bizonyíték, miként ringatta kellemes álomba magát? A nőies formáit már jócskán felmutató kis Bitch-lány igazán csak magának tehet szemrehányást, hogy erélyes kéz ébreszti, megcsavarva a füle melletti érzékeny hajtincset. Feljajdulna, de Miss Cruelty jól ismert halk-erélyes hangja csendre inti. Ki kell az ágyból szállnia, papucsba bújni, Miss Cruelty karon fogja, a könyöke felett, az illemhelyre vezeti, rálöki az ülőkére, de ott marad előtte, utána tovább viszi a hideg folyosón; megállítja, fekete kendőt vesz elő, aztán a lány - elvakítva - már nem tudja követni, merre visz az út. Csak azt tudja, hogy... hogy most nagyon fog fájni. Még jobban, mint a múltkor. Mert a kis Bitch lány, ahogy a jogi nyelv mondja, többszörös visszaeső.

Ahol megálltak, kellemes meleg volt és finom parfüm könnyű illata terjengett. Lágy női hang szólt hozzájuk. Kié is? Sally Bitch egy darabig hiába kutatott emlékezetében, aztán ráismert: Miss Wellfuck volt ő, a milliomos nő, aki dús adományokkal támogatja az intézetet, és néhány nagyon kedves szót szólt az évnyitó ünnepségen.

- Csak nem, drága Miss Cruelty? Csak nem akarja azt mondani, hogy ez a bájos teremtés olyan súlyos hibát követett el, hogy éjnek idején meg kellett látogasson?

- A hölgyet Sally Bitchnek hívják, Madam. És ha lehet egy nomen est omen, akkor itt arról van szó. Jobb, ha nem mondom el, mit csinált.

- Óh, persze, majd elmondja szegényke ő maga. Hagyjon magunkra, kedves Miss Cruelty. Illetve talán előbb kényelembe helyeznénk a mi kis madárkánkat.

- Hát idefigyelj, te kis szuka, elnézést asszonyom, nem ajánlom, hogy kapálózzál, mert egy darab bőr se... elnézést asszonyom, de más nyelven nem értenek ezek...

Sally Bitch megadta magát sorsának. Már a neve is... tulajdonképpen nőstény kutyát, rókát vagy farkast jelentett, de a durvább nyelvben céda nőszemélyt is, és épp elégszer vágták a fejéhez, hogy micsoda.

A rettegett Miss Cruelty lehúzta hálóingét, egyszerűen lerúgta lábáról a papucsot, hanyatt lökte egy kemény, priccsszerű ágyon, amely oly kevéssé illett a szoba úri levegőjéhez. Hát még mikor Miss Cruelty erős ujjai kezét-lábát szétfeszítve az ágy négy végéhez szíjazták bokáját és csuklóját! Uramisten, ez egy kínpad - villant Sally eszébe, s aztán arra gondolt, hogy így szétfeszítve lábának féltett köze szemérmetlenül kitárulkozik. Igaz, hogy egy finom úri hölgy előtt, de mégis, ez borzasztóan illetlen... És még illetlenebb lett, amikor a Miss egy keményre tömött párnát erőltetett a feneke alá. Végtagjai szinte fájdalmasan feszültek, alsóteste magasabban volt fejénél, szemét kellemetlenül nyomta a kendő. Kínos helyzetében csak szerény enyhülést hozott, hogy egy finom kéz, a jólelkű Miss Wellfucké egy puha vánkost helyezett a feje alá.

- Ugye nem sértődik meg, ha arra kérem, hogy hagyjon magunkra, drága Miss Cruelty? Kettesben sokkal nyíltabban tudok csevegni a kis hölggyel, ugye érti? - És Miss Wellfuck megsimogatta Miss Cruelty arcát, nyakát, és ujjai betévedtek a dekoltázsba is.

- Madam, az Ön szava számunkra parancs. S ha bármi gond volna ezzel a kis szukával, a villamos csengővel jelezhet értünk.

- Oh, nem lesz semmi baj, szót értek én az ifjú hölgyekkel, igaz, Sally drágám?

Ahogy kettesben maradtak, a negyvenes éveiben járó, úgynevezett junói termetű, tehát magas és kissé kövér, de szép arcú hölgy egy alacsony széket húzott a fapad mellé. Sally nem is tudta, mennyire jól sejtette a pad célját. Az erős alkotmány a rászerelt csatos szíjakkal valóban kínpad volt. Vagy deres, ha hassal fektették rá az áldozatot. De most nem volt szó tortúráról: Miss Wellfuck finom, hosszú körmű ujjai lassan és rafináltan simogatták Sally felsőtestének minden pontját, a karok belső finom bőrét, a hónaljat, a mellbimbók környékét, picit megkarmolva-megcsavarva a felmeredő bimbót is, aztán a köldök köré kalandoztak. Sally idegei pattanásig feszültek; még jobb volt ez, mint a magányos játék az ágyban, de egyben baljóslatú is.

- Nos drágám, beszélgessünk. Miért vontad magadra a mi drága, bár kissé katonás szemléletű Miss Cruelty haragját?

- Hát a picsámban nyúlkáltam. Besúgták a szemetek a dögnek, aztán elvert, mint szódás a lovát.

- Óh Sally! Drága Sally! Hogy lehet ilyen szavakat használni? Meséld el szépen, finoman, és minél részletesebben.

- Jó, hát mondhatom úgy is. Tessék még simogatni... Én is simogattam magamat ott lent, és az is nagyon jó volt. Én jó szívű vagyok, mondtam pár lánynak, csinálja ő is, mert finom. Erre az egyik elmondta Miss Crueltynek. Miss Cruelty bevitt az irodába, elővette a kisebbik nádpálcát. Le kellett térdelnem, előre kellett nyújtani a kezem, és belevágott húszat-húszat mindkét tenyerembe. De meg kellett állnom jajgatás nélkül, meg számolni is az ütéseket. Aztán persze kézcsók, megköszönni a büntetést... Nálunk ez a szokás. Van iskola, ahol krétával a padlóra írják az ütések számát, és verés után fel kell nyalni onnan. Mi csak kezet csókolunk, tetszik tudni.

- És aztán?

- Ez volt az első figyelmeztetés, mondta Miss Cruelty. Aztán nem szóltam már a lányoknak, de az irigy dögök kilestek, megint feljelentettek. Akkor már a punishing roomba kellett mennem, a fenyítőszobába.

- És ott mi történt?

- Mi történt volna? Kapott a valagam rendesen.

- Az istenért, Sally!

- Na jó. Szétverték a seggem.

- Édes kislányom, nem is tudom, mit mondjak. Hogy lehet így beszélni? Fenyítést kaptál a hátad alsó részén.

- Drága Miss Wellfuck, én mondhatok akár dupla húsgombóckát is, az igazság az, hogy két tanárnő segítségével Miss Cruelty rákötözött egy bakra, úgy, hogy a fejem majd a padlót érte, a hátam alsó része meg nagyon is felül volt. Aztán elővettek valami borzasztót. Nem tudom, hogy hívják. Valami fishbone-t emlegettek.

- Igen, tudom. Halcsontnak mondják, de igazából nem az. Van a tengerben egy nagy állat, amely nem hal, mert nem ikrát rak, hanem élve szüli meg kicsinyeit. Oh, nem is tudom, illik-e fiatal lány előtt ilyesmiről beszélni. Nos, ennek a nagy állatnak a szájában úgynevezett szilák vannak, sűrűn egymás mellet. Ezek kemények és rugalmasak. Belőlük készül a legjobb fűzőmerevítő. Dehát más célra is használják, no igen... Tapasztalhattad... Szóval, ezzel kaptál. Hova is?

- Hát a meztelen seggemre... Bocsánat...

- Hányat szabtak rád?

Miss Wellfuck hangjában kezdett valami fojtott feszültség vibrálni. De Sally nem vette észre, ő már csak a kellemes meleget, illatot és simogatást érzékelte.

- Nem tudom, mennyit kaptam. Úgy fájt, hogy képtelen voltam számolni. Sírtam, jajgattam, könyörögtem, hogy hagyják abba. Pedig vagány lány voltam világéletemben. De ezt nem lehetett kibírni.

- Meddig tartott a büntetés?

- Talán egy fél órát. De nekem tíz évnek tűnt.

- Utána megnézted magad hátulról egy tükörben?

- Igen. Csupa csík volt a seg... a hátam alja. Dagadt, kék meg lila hurkák. De nem véreztek, csak nagyon fájtak. Napokig feküdtem hason. Ez egy jó hónapja volt, azóta begyógyult. És most Miss Cruelty rajtakapott, hogy a kezem a combom közt volt álmomban. Ezért hozott ide. Most is megbüntetnek?

Miss Wellfuck ujjai már a lány alsótestén jártak: a combját, térdhajlatát, a talpát cirógatta, vagy körmével szántott finoman végig az ifjú bőrön. Szomorú hangon válaszolt.

- Hát persze, édes, persze, ki kell verni a rosszat az ifjúságból... És épp ott, ahol lakozik... Úgyhogy... Figyelj csak...

Sally némi matatást hallott, egy suhanást a légben, és aztán szörnyet sikoltott. Egy széles, vastag bőrszíj csapott le a párna által kifeszített, magasba emelkedő szeméremdombjára. A szíj egy része a göndörödő szőrzet alatti érzékeny hús fodrokat is érte.

- Még nem tudom, hányat kapsz - mondta az intézet jótevője. - Tőled függ. Hallani akarom, mit mondasz.

- A picsám... - nyöszörgött Sally.

- Hát persze, hogy a picsád, te kis csacsi, mit gondolsz, nem ismerem az anatómiát? Pláne a női testét? Semmit sem ismerek annyira. Nem illetlen szavakat várok tőled. Egész mást.

És mialatt beszélt, a szíj újra meg újra lecsapott Sallyra, hol a has, hol a szeméremajkak felé kalandozva el. Sally sikoltozott, és közben vadul törte a fejét, mi lehet a varázsszó, ami megállítja az egyenletes ütemben, de egyre magasabbról, s ezáltal egyre erősebben lecsapó szíjat. A huszadik ütés táján sikolyként szakadt ki belőle, amikor már érezte, hogy az ájulás kerülgeti:

- Jó leszek! Jó leszek, Miss Wellfuck! Mindent megteszek, amit mond! Mindent! Mindent! Csak parancsoljon! Parancsoljon! Mindent! Mindent! Mindent!

Sally azért ismételgette annyiszor ezt a szót, mert abbamaradtak az ütések. Ez volt hát a varázsszó? A "minden"? Tág fogalom... De bármi jobb, mint szétfeszítve feküdni, és tűrni a lába közé zúduló csapásokat. Pohár, üveg csörgése, ital csobogása jutott el Sally füléhez. A hölgy némi szíverősítőt vett magához, aztán egy másik pohárba is töltött, felemelte Sally fejét és megitatta. Édes, erős sherry volt, a lánynak azonnal a fejébe szállt. A Miss ivott még kicsit, számára nem volt szokatlan az ital. Aztán egy vánkost dobott a fapad elé, rátérdelt, és odahajolt Sally lábaközéhez. A lány megizzadt a megelőző negyedórában, de nem volt kellemetlen szaga, inkább az őstermészet illata áradt belőle. Miss Wellfuck kidugta nyelvét és munkához látott. "Egy kis fájdalomcsillapítás" - suttogta, és nagyon gyöngéden nyalogatni kezdte az összevert lány legérzékenyebb pontjait: a csiklót, az ajkak szélét, a lágyan széthúzott szeméremtest rózsaszín belsejét; nyelvét úgy jártatta ki-be, mintha férfival volna dolga a tizenhét éves szűznek. Ahogy teltek a percek, úgy vált jólesően fájó bizsergéssé a kin, és nemsokára a gyönyör sikolya szállt fel a budoárban. Sally egy pillanatra elvesztette az eszméletét, azután arra ébredt, hogy olyan boldog, mint még sohasem.

- Ha akarod, kiveszlek az intézetből. Komorna leszel nálam. Szép ruhában jársz. Kimenőd lesz. Persze, akár el is szökhetsz. De akkor mindenképp elfogatlak, lecsukatlak szerződésszegésért, és van elég összeköttetésem ahhoz, hogy a börtönben minden nap megcirógassanak hátul a kilencfarkú macskával. Tudod, mi az? Ne akard tudni, nagyon karmolós jószág. Aztán: magaddal játszhatsz, de ha mással teszed azt, amit velem, akkor személyesen veszem kezelésbe a seggedet a halcsontkorbáccsal. Azt hiszed, nekem nincs? Itt van a kezemben. Csókold meg!

És Sally engedelmesen forró csókot nyomott a szájához tartott kegyetlen fenyítőeszközre. Aztán azt suttogta: - Mindent!

- Igen? Akkor tegyünk egy próbát.

Miss Wellfuck felnyitotta a csatokat, Sally szabad lett, szeméről lekerült a kendő. Hunyorogva a termetes szépasszonyt látta maga előtt, kezében a szörnyű halcsontkorbáccsal, felsőtestén fűzővel, alul csak harisnyában és magas szárú, gombos cipőben.

- Térdelj elém! Nyalás!

Sally engedelmes volt.

- Kezdetnek nem rossz! Most csússzál térden mögém! A seggem következik!

Sally ismét engedelmes volt.

- Jól van, szuka! Most négykézlábra, és nyald tisztára a cipőmet!

Most eltelt egy piciny gondolkodási idő. Egy éles csattanás, és a lány meztelen hátulján egy sötétpiros csík jelezte az úrnő haragját. De Sally nem bánta már a fájdalmat. Hányatott évei után ismeretlen boldogság töltötte el: tartozik valakihez, gondoskodnak róla. És ő választott gazdát, mert hiszen vissza is mehetne az intézetben. - Azt hiszem, ezt nevezik szabadságnak - gondolta, mialatt gondosan figyelte, hol talál még lenyalni való port a jó illatú, finom bőrből készült, elegáns párizsi cipőn...

Miss Wellfuck ezalatt szelíden mosolygott. Finom bőrrel bevont halcsontkorbácsa végét ide-oda huzigálta Sally fenekének két félgömbje között, a lukacska barna, alig bolyhosodó környékét cirógatva. Formás segg, és még fejlődni fog - gondolta. A gyakori fenyítés állítólag jót tesz a formák arányos gömbölyödésének.

- Azért ne hidd, hogy csupa kényelem lesz az életed, drágám. Tudok én szigorú lenni. S ha nem fogadsz szót, visszaadlak Miss Crueltynek. Miss Cruelty zseniális a maga nemében. Nekem sose jutott volna eszembe, hogy egy látszólag elegáns, de hátul kivágott szoknyájú, csupasz fenekű lányt szögekkel kivert deszkán hintáztassak. Mit szólsz hozzá? Az is válasz, ha szépen szorgoskodsz a nyelvecskéddel.

Sally szorgoskodott.

- Nos, drágám? Mit teszel meg nekem?

Sally felemelte fejét.

- Mindent, amit parancsol, Madam.

- Bölcs válasz, Sally. És mit tehetek én veled?

- Mindent, amihez kedve van, Madam.

Miss Wellfuck lehajolt, megmarkolta Sally tarkóján a hajzuhatagot, és talpra állította a lányt. Annyival magasabb volt nála, mint amennyivel a vőlegények szoktak termetesebbek lenni menyasszonyuknál. Megcsókolta Sallyt, forró nyelvét mélyen a szájába dugta. A lány viszonozta élete első asszonyi csókját. Még ügyetlenül, de már szenvedélyesen.

- Drágám - mondta Miss Wellfuck, mikor szétváltak ajkaik -, néha lenyúzom a bőrt a seggedről, de különben bizonyára megértjük egymást. Elvégre mindketten azonos birodalom királynőjének alattvalói vagyunk, nem igaz?

- Isten óvja a királynőt - mondta Sally, kihúzva magát, ahogy az iskolában tanították. Nagyon jó kislány akart lenni, nagyon jó...