Kiscsillag a hetedik rész

Kicsit a múltból.

 Meeting 

Péntek este van, megérkeztünk a szállodához. A hétvégén konferencia, és meeting követi majd egymást. A magyar vezetés már hamarabb megérkezett, vártak ránk a szálloda különtermében. Ritka alkalom volt, hogy a nemzetközi vezetés Magyarországra látogatott. A négytagú csapat üdvözölte a magyar vezetést és azonnal el is vonultak külön. Nem tudtuk, hogy miről lehet szó, de az ilyen látványos különvonulás sosem jelentett túl jót.

Megtettük a szükséges tiszteletköröket, beszélgettünk, de vágni lehetett a feszültséget, szikrázott a levegő.

Tamara nem volt feszült, nem tudtam minek könyveljem el azt a nagy nyugalmat, ami belőle áradt, néha becsatlakozott a beszélgetésbe, de inkább a telefonjával volt elfoglalva. Már több mint egy órája feszengtünk, amikor bejött egy pincér és átadott Tamarának egy papírt.

Tamara pénzt adott a férfinak és kaján vigyorral megköszönte.

Kiderült, hogy Tamara beküldött egy szállodai alkalmazottat, aki perfekt beszélt angolul, azzal a küldetéssel, hogy jegyezzen fel lényegesnek tűnő információkat.

– Ebből nem sok derül ki, de talán elég lesz.

Tamara látszólag nem volt elégedett az információval.

– Remélem, hogy van rajta valami használható Tamara, nagyon jó ötlet volt ez a magán akció, kár hogy nem nekem jutott eszembe.

Ervin szeretett Tamarának bókolni, mint minden férfi, a lányt inkább a többi nő nem szerette.

– Igen, van... úgy látom, hogy a létszámmal és a területi lefedettséggel a legelégedetlenebbek

– Ezen területen valóban gondok vannak……

– Nyilatkozzunk úgy ma, hogy elégedettek legyenek.

Én nem szóltam még bele, hagytam az ügyvezetőt a lánnyal beszélgetni.

– Hát persze, a papírokat ne hamisítsuk meg? Azután pedig majd kirúgnak mindenkit!

Ez a manager asszony egy lehetőséget sem hagyott volna ki, hogy ne támadja meg a lányt.

– Nem kell beijedni, néha nagyobb kockázatot is lehet vállalni, mint kihagyni a fodrászt két napig.

Az asszony láng vörös lett, tipikus kényes dáma volt, tele rosszindulattal, a többiek nem nagyon akartak bele szólni, inkább elhatárolódtak. Rendkívül kockázatos a lány terve, de én is beláttam, hogy nem biztos, hogy van más lehetőségünk.

Ezt a témát, még nyitva hagytuk, ebéd után visszavonultunk a szobáinkba, a közös megbeszélés csak kora este kezdődött. Kényelmesen kipakoltam, elhelyezkedtem, hátradőltem, gondolkodnom kellett, a magyar vállalatunk helyzete nem túl rózsás, viszont mindig is a szívügyem volt.

Furcsa zajra lettem figyelmes, kinéztem az ajtón. Tamara és Mónika, az én rakoncátlan titkárnőm szorosan egymás mellett sugdosva közeledtek a folyosón, majd Tamara lemaradva megbújt az egyik oszlop mellette. Én beljebb zártam az ajtót, hogy lássak mindent, de ne vegyenek észre.

Bekopogott Mónika az osztrák igazgatóhoz és kérte menjen le, mert valami gond van a kocsijával. Mónika félig belépett, a férfi sietett, és úgy jött ki a lépés, hogy Mónika maradt hátul és nem zárta be teljesen az ajtót. Amint ők elmentek, Tamara bement a szobába.

Mi a fenét csinál, ő ott? Minek ment be?

Eszembe jutott a tetőkert, az veszi körül a szobák ablaka előtti részt, gyorsan kiléptem és átmentek annak a szobának az ablakához.

A férfi úgy hagyta gépét, Tamara pedig a gépben kotorászott. Először mérges lettem, majd aggódni kezdtem, hogy rajtakapják. A lány nagyon gyorsan végzett, kihúzta a pendrive-ot és kifelé indult.

Én villámgyorsan visszamentem a szobámba, és az előtte elhaladó Tamarát karon kaptam, és berántottam a szobámba. A lány megdermedt ijedtében, még mielőtt kinyitotta a száját, nekiestem.

– És most fogom hívni a rendőrséget, láttam mindent! Kinek dolgozik? Ki küldte?

Megráztam a lányt nagyon ideges voltam, az is megfordult a fejemben, hogy egy konkurens cégnek kémkedik.

– Szó sincs arról amit gondol! Én ennek a cégnek dolgozom.

– Komolyan, most töltött le valamit az egyik vezető gépéről! Tudja, mekkora bajban van? Mondja el most, hogy kinek dolgozik, jobban jár.

 Nem bírtam visszafogni az indulataimat.

– Megmondtam, csak ide dolgozom, de most többet nem mondhatok, engedjen el azonnal.

– Kislány nem megy innen sehová, hívom Ervint, aztán eldöntjük, hogy mi legyen.

A lány nagyon ideges volt, de makacs is, nem akart beszélni. 

Ervin hamar átért.

– Mi a baj, barátom?

– A kisasszonyt elcsíptem, Steiner szobájából jövet.

Ervin nem volt meglepődve és a lányhoz fordult.

– Tamara sikerült? Megvan?

– Mi a fene? Ervin mit csináltatok?

– Igen, sikerült lementenem mindent, itt van nálam.

– Nézd barátom, gond van, méghozzá nem is csekély... A céget meg akarják szüntetni, mondva csinált ürügyekkel... A Steiner már fél éve nem lát el minket kellő információkkal. Sőt, erről még a titkárnőd bővebbet is tud.

– Mónika? Mit csinált már megint?

Közben megérkezett Mónika is. Most már egyre jobban össze vagyok zavarodva, én miért nem tudok semmiről.

– Főnök, ne legyen mérges, de sok mindent megtudtam az Ingétől, Steiner asszisztensétől. Elmondta, hogy fél éven belül felszámolják a céget, és hogy ez Steinernek jól jön. Megtudtam, hogy Steiner jár egy közösségi oldalra és én álnéven közel kerültem hozzá, én vagyok Petra akiről annyit mesél. Beszélt nekem is többször ezekről a dolgokról, én pedig elmeséltem Tamarának.

– Tamara pedig nekem és úgy döntöttünk tudnunk kell, hogy mivel tudjuk megakadályozni. Remélem ezt megérted barátom.

– Miért nem tudok én semmiről? Nekem miért nem szóltál Ervin?

– Talpnyalókat kihagytuk.

Tamara természetesen még ebben a helyzetben sem fogta vissza magát. Nem reagáltam a megjegyzésére.

– Rendben, kérem az anyagot, majd este átadom Ervin, de előbb látni akarom én is, hogy mi van rajta.

– Nem Zoltán, nem kapja meg senki, ez nálam marad, majd este közösen megnézzük, vagy holnap reggel, de nem adom ki a kezemből.

Ervin telefonja csörgött és el is sietett. A lányok is menni készültek.  

– Tamara, és Mónika, egy óra múlva itt várlak titeket a szobámban, ennyivel ez nincs lezárva. 

Tamara nagy boci szemekkel nézett nem értette, hogy miért, Mónika viszont jól tudta, hogy mi következik majd.

– Én nem jövök sehová, miért is tenném?

Tamara felháborodottan támadt.

– Mónika elmehetsz!

– Megvárom Tamarát.

– Mónika azonnal hagyd el a szobát, egy óra múlva pedig itt légy.

Lehajtott fejjel távozott a cserfes titkárnőm.

– Tamara kedves, egy óra múlva itt legyen, azt ajánlom, a saját érdekében, ne feledje, még mindig a kezemben van. Ha nem lesz itt, akkor jelentem az adatlopást, és rendőrségi úgy lesz belőle, ipari kémkedés, nem hangzik túl jól.

Nagyon a kedvemre volt a fenyegetése, persze közel sem került volna akkora bajba, mint ahogyan azt beállítottam.

– Ez nem az, és ezt Ön is jól tudja Zoltán.

– Lehet, de bizonyítani nem tudja, szóval várom itt kislány.

A lány feldúltan távozott, én pedig valami kis elégtételt éreztem, végre megfogtam valamivel. A kezemben van. Az egy óra hamar eltelt, és a két lány ott állt az ajtómban. Felemelő érzés volt.

– Leülni, lányok! Szóval, Mónika drágám, nagyon ki fogsz kapni! – Tamara döbbenten nézett, nem is értette, hogy miről beszélek. – Nagy szerepet vállaltál ebben az ügyben, nekem nem szóltál, ez az egyik, amiért nem foglak büntetni, és ha lelepleződsz, engem is gyanúba kevertél volna, mert nekem dolgozol, szóvak ez a másik, amiért büntetést kapsz.

– Ugye ez valami vicc?

– Nem Tamara, ez nem vicc, úgy ahogy az sem, amit elkövettek. Ettől függetlenül lehet úgy dönteni, hogy nem engedelmeskednek. Mónikát azonnali hatállyal elbocsájtom.

– Főnök én engedelmeskedem, vállalom a büntetést.

Biztos voltam benne, hogy Mónika vállalja, sőt tudom, hogy élvezi. Közben kulcsra zártam az ajtót és eltettem a kulcsot.

– Mónika szoknya fel és feküdj az ágyra... negyven a papuccsal és huszonöt a szíjjal, és ezt nagyon olcsón megúsztad.

Tamara felugrott, nagyon zavarban volt, én közben a papuccsal fenekelni kezdtem Mónikát, a tévé ment, ez tompítja a hangokat. Tamara szinte pánikba esett, elkezdte a kilincset nyitogatni. Eldobtam a papucsot és elkaptam.

– Azonnal leülni, kislány! Te ma nem kapsz porolást, ezt vedd figyelmeztetésnek, de végig fogod nézni!

– El akarok menni, szólok Ervinnek, ezt nem teheti vele!

– Csak nyugodtan, úgy sem tudja még, hogy ki sózta meg legutóbb a kávéját, biztos ő is csatlakozna hozzánk. Most gyorsan leülni!

Leült a lány, de oda sem nézett, nagyon zavarta, még biztos nem látott ilyesmit, teljesen meg volt rökönyödve.

Most jött a szíj, minden ütést halk sikoly kísért és egyre erősödött. A hetediknél Tamara felugrott és karon ragadott, "elég legyen, én ezt nem bírom", szinte remegett.

– Ilyet nem csinálunk kislány!

Úgy láttam ez bőven elég volt a Tamarának, a szemébe néztem és közöltem a következőt.

– Holnap reggelre háromszázszor leírod kislány, hogy "Jó leszek és korrekt módon fogok viselkedni”

– Álmodozz csak Zoltán! Biztos, hogy nem!

– Vagy megkapom reggelre, vagy ugyanazt kapod, amit a társad. Most elmehetsz!

Kitessékeltem a lány, és becsuktam mögötte az ajtót.

– Mónika, drágám, most hajolj át a széken és nem simogatod a popsid!

– De már fáj!

– Fog még sokkal jobban is.

A hátralévő ütésekkel nem kíméltem. Az utolsó öt előtt felpattant, és leült a földre. Nem ült valami kényelmesen az arcából ítélve.

– Kislány ne okozz csalódást, nem akarom még jobban elporolni a popsid, állj fel szépen.

– De már nagyon fáj.

– Nekem is, amit csináltál. Na, föl szépen.

Mónika visszaállt a kért pozícióba, én átfogtam a derekát és megkapta a hátra lévő büntetést, elég nagy hiszti kísérte az ütéseket. Mikor végeztünk, felöltözött és még mindig a popsiját dörzsölte. Nagyon tetszett a látvány, szép piros lett.

– Kedves Petra, Vezér én vagyok.

Mónika rémülten nézett, most értette meg, azt a közösségi oldalt én is látogatom, a nickem Vezér volt, és a Petra nevű lány engem is lóvá tett, és sokszor feldühített.

– Főnök az nem lehet!

– De igen, úgy hogy este várlak. Még csak Mónikát büntettem meg, a Petra büntetése még hátra van!

Leplezni próbálta, de láttam, hogy felizgatta már csak a büntetés említése is.

Este még Petra is megkapta ugyanazt a büntetést, amit Mónika. A vége felé lehet, hogy már nem élvezte annyira, de én annál inkább, gyönyörű lett a formás popsija.

Lezuhanyoztam, valami apró zajt hallottam éjfél körül az ajtóm előtt, hirtelen mozdulattal feltéptem az ajtót, Tamara köntösben valamilyen nagy papírral a kezében... Nyomban elkaptam és behúztam az ajtón. Menekülni akart, de nem hagytam. A plakáton ez állt:

,, A cég legnagyobb talpnyalója”

Fel akarta ragasztani az ajtómra. Nagyon pimasz ez a lány, és merész, és szemtelen és nagyon el akarom fenekelni. Nagyon mérges lettem, elkaptam a derekát és hiába minden ellenállás, a térdemre fektettem. Visítozott, kapálódzott, elég nagyokat kapott a fenekére, csak úgy csattogott a tenyerem rajta, de akkorát csípett belém, hogy elengedni kényszerültem fájdalmamban. Amikorra utána ugrottam, már kijutott sajnos.

Nem baj, majd reggel megbüntetem, ezt már nem úszhatja meg, nem engedem.

Szerző: ZTN