Kiscsillag, az első nap.

A következő történetet most kaptam - vagyis nem én vagyok a szerzője, hanem ZTN. A jól tudom, akkor a történet megtörtént...:) És elméletileg lesz folyatása is....) Köszönet ZTN-nek - és nem csak a történet miatt, hanem magáért a porolásért:))))

* * *

Kiscsillag, az első nap.

Szerző: ZTN.

Ülök a kocsiban, le kell higgadnom, nem akarom a kisboszorkányt még a kórházban megfojtani. Vegyes érzelmek kavarognak bennem, aggodalom és düh. Meglepetés leszek, nem tudja, hogy én jöttem érte, még csak két napja jöttem haza, de máris egy ilyen hír fogadott, természetesen ezt is kerülő úton tudtam meg, nem attól, akitől elvártam volna.

Rendben, már elég higgadt vagyok, már bemehetek hozzá. Kiszállok a kocsiból és elindulok befelé.

A folyosón megláttam Kiscsillagot, ahogyan a táskáival várakozik. Nem vette észre a közeledésemet, ahogyan ott ült és a telefonját babrálta.

- Szia Kiscsillag - köszöntöttem egy halvány mosollyal.

- Szia…. Zoli, te mit keresel itt?

Tekintete meglepődött volt, aztán kedves mosolyt erőltetett az arcára.

- Kiscsillag, érted jöttem, most szépen haza viszlek hozzám.

- Nem, nem azt nem lehet, hamarosan itt vannak értem, haza kell mennem, nem mehetek veled Zoli, aranyos vagy és kedves is, de nem mehetek.

Hevesen tiltakozni kezdett, látszott, hogy nagyon nem akar velem jönni.

- Kiscsillag, én jöttem érted, meg van beszélve és most haza foglak vinni hozzám, nem vagy abban a helyzetben, hogy alkudozz, vagy ellenkezz, remélem, hogy tudod.

- Kérlek, Zoli ne haragudj rám, ez baleset volt, nem tehetek róla!

- Nem haragszom, Kiscsillag, nem haragszom

Láttam, hogy megkönnyebbülés ül az arcára, még fogalma sincs, hogy mit is tartogatok a számára, természetesen csak is az ő érdekében.

Azt hogy nem haragszom nehéz volt kimondanom, de már erősebb volt bennem az elkeseredés, ez a helyes életvidám lány, már teljesen tönkretette magát, szőke hosszú haja lófarokba fogva lógott, még ebben az állapotban is igényesen szépen sminkelve, de még a smink sem tudta elfedni halálos sápadtságát, rá sem mertem gondolni, hogy mennyire sápadt lehet a smink alatt.

Beültettem a kocsiba és elindultunk, több mint két órás út állt előttünk.

Ő folyamatosan beszél, én csak a legszükségesebbekre válaszoltam.

Nagyon kellemes hangja van, és nagyon kedves lány, de még mindég nagyon mérges vagyok rá.

- Zoli mi van veled, miért vagy ilyen?

- Nincs jó kedvem, és biztosan van róla elképzelésed hogy miért.

- Nem, nincs, fogalmam sincs.

- Most tankolok, addig gondolkodj, hogy mi is lehet az oka, remélem, hogy kitalálod.

- Kiscsillag, ezeket neked vettem.

Oda adtam neki a vizet és csokoládék, nem szólt egy szót sem, az ölébe tette, de hozzá sem nyúlt.

- Kiscsillag legalább igyál, innod kell, kérlek!

- Nem kell semmi, sem iszok és a csoki sem kell, haza akarok menni.

A szemem sarkából rásandítottam, biztos vagyok benne, hogy sejtette, hogy most ez, nem fog feledésbe merülni. Nagyon okos lány és jó emberismerő.

- Attól tartok, hogy ez nem lehetséges, az elkövetkező 10napot együtt töltjük.

- Mi van?? Most ugye csak megörültél? Komplett hülye vagy.

- Vigyázz a szádra kisasszony, most nem kapsz szavazati jogot, és ha nem iszod meg a vizet és legalább a csoki felét nem eszed meg nagy bajban leszel!

- Tényleg?

A szemei szinte szikrát hánytak és hátra hajította a vizet és a csokit a hátsó ülésre. Nem reagáltam semmit, egyik részből mérgesített a makacssága a másik részben viszont felizgatott ez a zabolátlan vadmacska. A következő egy órában némán ültünk egymás mellett, folyamatosan azon kattogott az agyam, hogy mekkora tragédia lehetett volna.

- Végre megérkeztünk, kislány ez a hétvégi házam, így távol leszünk mindenkitől.

- Hú milyen jó lesz nekem…….

- Ne pimaszkodj, de majd úgy is megtanulod, meglátod.

Beérve a házba lepakoltunk, lesegítettem Kiscsillag kabátját, és mélyen a szemébe néztem, láttam rajta, hogy kicsit rémült.

- Kérlek, add ide a telefonod és a laptopod.

- Tessék? Miért? Nem adom.

- Itt erre nem lesz szükséged, kérem, most.

- Zoli kérlek ezt ne, nem akarom adni és haza akarok menni!

- Utoljára kérem, add ide a telefonod és a laptopod.

A lány felpattant és kirohant a házból kezében a laptop táskával és a telefonjával, Utána mentem, természetesen a kapu csukva volt, amire utol értem, már a kerítésen mászott felfelé.

Nagyon ideges lettem leszedtem a kerítésről és egy nagyot a fenekére csaptam, nagyon megdöbbent szinte megdermedt.

- Indulj befelé, kabát nélkül, már csak az kell, hogy meg is fázz

- Ha felveszem a kabátot, akkor mehetek? Elengedsz?

- Nagyon, nagyon naiv vagy édesem.

Mosolyodtam el, ilyenkor annyira édes, és kivettem a kezéből a telefonját és a kerítés mellől a laptopot. Ő berohant, én meg elzártam egy szekrényben az elkobzott zsákmányt.

Utána mentem az ágyon feküdt és sírt, majdnem a megszakadt a szívem.

Oda ültem és az ölembe vontam, megcsókoltam az arcát, majdnem elgyengültem, de tudtam, hogy nem lehet. Szorosan átöleltem, és megvártam, míg alább hagy a sírása.

- Kiscsillag, értsd meg a helyzetem, tehetetlenül nézem már jó ideje, amit csinálsz, alig eszel, alig alszol, csak pörögsz állandóan, nem törődsz magaddal, száguldozol, én pedig folyamatosan rettegek miattad. Amikor megtudtam az autóbalesetedet azt hittem először, hogy túl sem élted, nagyon megrémültem, már nem nézhetem ezt tétlenül.

- De nem tehetek róla, csak mindég a körülmények áldozata vagyok, evésre és alvásra nincs időm, a balesetről meg végképp nem tehetek, kiborultam nagyon, azért történt.

- Azt nem kétlem, hogy kiborultál, azt már csak remélem, hogy nem szándékos volt.

És arra is kíváncsi lennék, hogy miért kellet ekkora sebességgel éjjel száguldanod. Nincs valami mondani valód? Csak szólnod kell és intézkedem.

- Ezt hogy képzeled? Miért kell ilyet feltételezni? És nincs semmi mondanivalóm!

- Jól van, nyugodj meg, ha nem, hát nem, de akkor sem mehet ez így tovább, és ráadásul amikor pár napja felhívtalak azt hazudtad hogy jól vagy. Teljesen meg fogsz változni, garantálom.

- Na arra mérget nem vennék!

- Ne gúnyolódj kisasszony, úgy gondoltam, hogy csak párnap múlva büntetlek meg, de láttam, hogy már nagyon jól vagy, hiszen kerítést jól mászol.

- Megbüntetni? A francokat, engem nem fogsz az biztos! Felnőtt nő vagyok!

- Kiscsillag, hogy világos legyek, elmondom a lehetőségeidet vagy itt maradsz és hagyod hogy vigyázzak rád és neveljelek, vagy van a másik út…….

- Mi a másik út?

- Van annyi befolyásom, hogy hosszú időre ugrik a jogosítványod, és soha többet nem szólok hozzád, véglegesen elválnak útjaink, barátilag is.

- Ez zsarolás, tudod, hogy nem bírnám ki egyiket sem.

Sűrűn hullani kezdtek a könnyei, de nem rezdültem, határozottam néztem rá továbbra is, láttam a tekintetén, hogy megadta magát, nem tehetett mást. Tévedés ne essék, csak azért sírt mert nagyon mérges és tehetetlen volt. Tudta, ebből nincs menekvés.

- Bölcs döntés kicsim

- Fulladj meg

- Tessék? Mit mondtál?

- Azt hogy fulladj meg!

- Majd ezt is meg fogjuk beszélni, most ebédelni fogunk és beszélgetni, megbeszéljük a továbbiakat.

- Nem vagyok éhes, nem akarok enni.

- Még jó hogy nem te döntesz Kiscsillag, gyerünk a konyhába.

Nehézkesen és mérgesen, de szótlanul, leült az étkező asztal mellé és kelletlenül, enni kezdett.

Egy ideig csendben ültünk, figyeltem, láttam, hogy mérges, dühös, de visszafogja magát, az étellel csak szinte szenved, a gyönyörű mély barna szemei szikrát szórtak.

- Kiscsillag mostantól szabályok lesznek, büntetést fogsz kapni, máshogy nem tudom veled megértetni, hogy nem jó, amit csinálsz, muszáj ezt tennem.

- De én ezt nem akarom és különben is már nem vagyok gyerek, felnőtt nő vagyok! 28 éves!

- Szóval majd 28 szál vörös rózsát kérsz a koszorúdba? Észben tartom. Majd akkor kezellek felnőtt nőként, ha úgy is viselkedsz, majd ha nem egy ötéves kislány felelősség tudatát mutatod, ebéd után el is kezdjük a büntetésed.

- Mit? Mit kezdünk el? Na ne is álmodj róla!

- Elfoglak fenekelni, méghozzá nagyon, muszáj megtanulnod, hogy az életed nem játék

Ezt a pillanatot soha nem feledem, kiült a döbbenet az arcára, rémülten nézett, nagyra nyitott szemekkel, azután támadó pozícióba helyezkedett.

- Nem érdekel!!

- Na most irány a nagy szoba kisasszony!

Persze nem engedelmeskedett, elrohant és bezárkózott a fürdőszobába.

- Kicsi, törődj bele, nincs választásod ezt tudod, és meg kell hogy büntesselek, ez nekem is fáj, de a te érdeked, gyere ki szépen, a szobában várlak

Körülbelül húsz perc telhetett el, amire megjelent a szobában, én a fotelban ültem, azonnal rajtam termett, és csókolgatni kezdett, majdnem elcsábított, csodás illata volt és én nagyon kívántam őt, de nem engedhettem a kísértésnek.

- Kiscsillag vedd le a nadrágod és hasalj az ölembe.

A lány ismét megdermedt, és láttam a kétségbe esést a szemében, nagyon nem akarta és riadt volt mint egy vad, felpattant és a szoba másik sarkába ment, nagyon izgatott, mint ha egy musztángot akarnál betörni az érzés ahhoz hasonlított.

- Ne ronts a helyzeteden, gyere ide, ne kelljen érted mennem!

- Nem kell értem jönnöd, maradj csak ott, ott vagy jó helyen!

Oda mentem és megragadtam a karját, erre ő bokán rúgott, na most már tényleg elég volt, felkaptam és a fotelhoz vittem, az ölembe fektettem és fenekelni kezdtem.

Pár nagyobbat csaptam rá, majd felállítottam és lehúztam a nadrágját.

- Kézzel kapsz ötvenet először is.

Rögtön hátrált, menekülni akart, a fejemet csóváltam és visszapenderítettem a térdemre, elég komoly teljesítmény volt ott tartanom, a ficánkolásért egy gyors sorozattal kezdtem.

- Aúúú ez fáj, kérlek ne.

- Hoppá milyen kedves lett a kisasszony kér, az előbb még rugdosódott.

- Mindenki hibázhat, szívem engedj el.

- Most alapos nevelésben lesz részed, és ne is próbálkozz, nem tudsz meghatni.

- Hogy törne le a kezed, utállak!

- Nem baj Kiscsillag hamarosan jobban is fogsz.

Mosolyogtam rajta, ahogyan harcol ellenem, de a harmincadik körül már elcsendesedett, nem harcolt, csak halkan sírni kezdett, már épp kezdetem megsajnálni, amikor eszembe jutott, amit a rendőrök mondtak és az orvos. Megkapta mind az ötvenet.

Felállítottam, letöröltem a könnyeit, még mindég láttam a szemében a dacot.

- Most boldog vagy? Nagyon fáj a popsim.

- Kiscsillag hasalj az ágyra, a büntetésed folytatódik.

- Na azt már nem, elég volt, elegem van, haza akarok menni

- Nincs választásod, minden ellenkezéssel csak rosszabbul jársz.

Csak állt ott megsemmisülve, nem mozdult, levettem a nadrágot róla és a bugyit is, és az ágyra fektettem.

- Kiscsillag nem mozdulhatsz meg, tizenötöt szántam neked szíjjal, de a viselkedésed minősíthetetlen, ezért kapsz még tízet, szóval összesen huszonötöt.

- Azt nem bírom ki

- De kifogod, nagyon elnéző vagyok, mert ez lesz neked az első, de mostantól ez állandósulni fog, a kezedet nem teheted hátra, ha engedetlen leszel, tovább büntetlek.

Most azért kapod a büntetést, mert féltelek, és hogy megtanuld, hogy nem helyes, amit csinálsz. Törődnöd kell magaddal a külsődön kívül is, mert a külső nem minden, és nincs több száguldozás, sem felelőtlen viselkedés.

- Jó rendben, megígérem, de ne bánts, jó leszek és szót fogadok.

- Kicsim, pontosan két hónapja zajlott le köztünk egy beszélgetés, amikor is megígértél mindent, akkor csak tüdőgyulladással rohangáltál, figyelmeztettelek, hogy ez lesz. Nem így volt, nem könyörögtem eleget? Sajnálom, de be kell látnom, hogy a szép szó nálad már nem segít.

Meg sem szólalt, csak némán feküdt, láttam rajta az izgalmat, idegességet, amikor az első ütés csattant a popsiján, felugrott, de még időben elkaptam.

- Azonnal feküdj vissza, előröl kezdjük és kapsz még ötöt amiért felpattantál.

- Kérlek ne ez fáj, nagyon fáj

- Nem baj, az csak jó, ez fog emlékeztetni rá, hogy hogyan kell viselkedned.

- Gonosz vagy, és élvezed.

Lefogtam, és előröl kezdtük, első tizenötöt lassú tempóban osztottam ki, kapálódzott szitkozódott, de aztán lassan alább hagyott, sírt és kérlelt.

- Kérlek ezt már engedd el, nem bírom.

- Nem lehet nem tehetem, következetesnek kell lennem, és szigorúnak, szeretlek azét teszem.

- Persze, azért vagy velem kegyetlen.

- Kiscsillag, te vagy kegyetlen magaddal.

- Most pedig feküdj vissza, kapod a következő tizenötöt, most jóval erősebbeket kapsz.

Mellé ültem az ágyra, a hátára szorítottam a kezét és elkezdtem, gyors ütemben kapta és közepes erősséggel, ami jóval erősebb volt, mint az előzőek. Sikítozott, dobálta magát, a vége felé már hangosan sírt.

Szépen meglátszottak a nyomok a popsiján a tejfehér bőre láng vörös volt, de arra vigyáztam, hogy sérülést ne okozzak.

Kíméletlenül kiosztottam mindet. Persze nem volt ez olyan erős, a hiszti erősebb volt, a nyomok pedig a nagyon fehér bőrön jobban előjönnek. A fájdalom inkább a lelkében volt erősebb, az érzés, hogy tehetetlen, és nem ő irányít.

- Végeztünk Kiscsillag, most már nyugodj meg.

Nem szólt semmit csak tovább sírt, az ölembe vontam és elkezdtem letörölgetni a könnyeit, lassan megnyugodott, én megcsókoltam.

- Kicsim nem voltam veled kemény, holnap sokkal keményebb leszek, barátkozz a gondolattal., ez csak az első nap volt, még 9 napot együtt töltünk. Szeretlek.

Nem szólt egy szót sem, a dac elillant, helyére szenvedély költözött.

Vad csókolózásba kezdtünk, lángoltunk egymásért, a nap hátralévő része nagyon szenvedélyesen telt, végig szeretkeztünk az egész délutánt és éjszakát, két hónap távollét nagyon hosszú idő, imádom ezt a nőt.