Katherine Corbin lopva és nem kis jókedvvel figyelte, amint menye leül az ágy szélére és megrándul az arca.
– Adam dühös volt?
Banner felnézett, bólintott. Pír terjedt az ingválla felöl és hamarosan az arcán lüktetett.
– Nagyon dühös volt – felelte a lány.
Katherine nagyon is jól el tudta képzelni a jelenetet, amely lejátszódhatott a Seattle-i hotelszobában. Tucatnyi hasonlót élt át Daniellel, bár a körülmények mások voltak. Daniel! Úristen a puszta gondolatától is megsajdult a szíve, pedig már öt éve él nélküle. A férfi meghalt, de Katherine szerelme iránta, nem.
– Figyelmeztetnem kellett volna téged – mondta. Leült az ágy szélére Banner mellé és megpaskolta kezét. – A Corbinok évszázadok óta elfenekelik az asszonyaikat. Bármilyen megbocsájthatatlan is, nem szoknak le róla.
A bájos zöld szempár elkerekedett.
– És az a legdühítőbb az egészben, hogy még mindig szeretem Adamot – vallotta be Banner csodálkozva. – Mi történt velem? Perverz vagyok?
Katherine felnevetett.
– Ha az vagy, én is az voltam. Egyszer borzasztó nagyot vitatkoztunk Dániellel. Adam és Jeff még kisbabák voltak. Úgy dühbe gurultam, hogy fogtam a férjem összes ruháját, az út közepére raktam és meggyújtottam.
Banner szeme szinte akkorára nőtt, mint egy csészealj.
– Mi történt?
Katherine még mindig kuncogott az emléktől.
– Még Mont Rainierről is látni lehetett a lángokat. Daniel pedig tombolt, mondhatom neked. Soha nem felejtem el, mint toporzékolt a vasárnapi ingén és próbálta elfojtani a lángokat.
– Nem féltél?
– Hogy féltem? – nevetett ismét Katherine. – Rettegtem. De nem akartam, hogy tudja, Így aztán még rontottam a dolgon, azt kiabáltam, hogy el akarom vinni a fiúkat és örökre otthagyni őt.
Katherine megborzongott az emlékektől.
– Az én Danielem mérges volt, mint a gomba, amikor berontott a kunyhóba. Felhajtotta a szoknyámat, lehúzta a bugyogómat és alaposan elfenekelt. Maggie, áldom a szívét, pont a kunyhó előtt ment el, hallotta sikolyomat, azt hitte, hogy az indiánok erőszakolnak. Berontott a férjem vadászpuskájával és ott talált engem, olyan vörös volt az arcom, mint a fenekem. Legszívesebben elsüllyedtem volna.
Banner felnevetett és fáradt, gyönyörű szemén látszott, hogy leszűrte a tanulságot.
– De túlságosan is szeretted Danielt ahhoz, hogy otthagyd.
– Igen. Az igazat megvallva csak az bántotta büszkeségem, hogy amikor Daniel szeretkezett velem, egyáltalán nem volt büszkeségem.
Banner bólintott. Meghatotta, mennyire átérezte, amit hallott. Suttogva elmesélte, mi történt a hotelszobában.
Hasonlított Katherine történetéhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése