HIDEG, MELEG

Francfrancfranc! FRANCBA! Nem kellett volna. Látom a szemeiben. Nem is én tehetek róla, igazán nem! Nem csináltam semmit! Fürödni próbáltam, mi ebben a rossz?! Ő is szokott, naponta, mégse bántja senki. Nem, nem, nem...

- NEEE!!!

Álltam békén a zuhany alatt, ő tekerte meg a hideg csapot.

- Anyád!

Kicsúszott a számon, na és? Ébredne fel, mielőtt kibotorkál a fürdőszobába... Erre bezzeg rögtön kinyílt a szeme.

- Ööö... bocs.

Túl komolyan nézett, tudtam, hogy gáz van.

- Nem ezt akartam mondani, véletlen volt... Nem is neked mondtam, hanem a víznek...

Határozott mozdulattal elzárta a csapokat, és olyan halkan szólalt meg, hogy alig értettem:

- Gyere ki a kádból Ildi.

Előrehúztam a hajam, hogy kicsavarjam belőle a vizet, de megfogta a csuklóm, és maga felé húzott. A másik kezemmel a törölköző után nyúltam, de azt is elkapta:

- Arra se lesz szükséged.

Kezdtem megijedni. Mentünk kifelé a csempéken, fázott a talpam, a bőrömről gőz szállt fel, csorgott rólam a gyorsan hülő víz. Könnybe lábadt a szemem:

- Ne csináld lécci! Tényleg nem direkt mondtam.

Kimasíroztunk a nappaliba, egyenest a kanapé mellé. Úgy hagyott ott csöpögve, mint a világ legormótlanabb esernyőjét, a talpam alatt tócsába gyűlt a szappanhab és az a pár hektó fürdővíz, ami még sugárban dőlt a hajamból. Szerencsétlenül toporogtam benne, borzongtam a szoba hűvösebb levegőjében, de csak a tekintetemmel mertem követni a szekrényig. Beharapott szájjal fixíroztam a hátát: nevesd már el magad, az Istenért!

Volt is eszében! Ujjnyi széles bőrszijakat markolva fordult meg. Óvatosan hátrálni kezdtem, de miért is hagyta volna?! A könyökömnél fogva perdített vissza a kanapéhoz, a másik keze, benne a két szíjal, a nyakamat fogta meg hátulról.

- Hasalj a karfára.

- Engedj el, kérlek! Bocsánatot kérek!

Nem volt merszem ellenállni, hajoltam ahogy a tarkómat leszorította.

- Vizes lesz a huzat...

- Nem baj.

Oké, kikapok. Semmi vész, játszottunk már ilyet, azt is túléltem. Azért szemétség, hogy szíjjal akar ütni, tudja hogy utálom, eddig csak kézzel vert el. Elfészkelődtem a kipárnázott karfán, a paskolás a csípőmön jelezte, hogy előrébb kell csúsznom. Feltámaszkodtam az alkaromra, addig húzódzkodtam, amíg a lábaim egyenesen nem álltak, a sarkam felemelkedett a padlóról. Megpróbáltam fejben felmérni a bőrszalagokat: nem túl vastag, alig ujjnyi széles, könnyű darabok, simán ki lehet bírni, legfeljebb kicsit csíphet. Nem figyeltem mikor előrelépett, és kirántotta mindkét kezemet alólam. Persze pofára estem, ahogy kötelező, a hasam, mellem kilapult a kárpiton, a fenekem kifeszült és szétnyílt. Még javában levegő után kapkodtam, mikor az egyik szíjat a csuklóimra kezdte tekerni, aztán a másikkal könyök fölött is összekötötte a karjaimat. Naná, hogy csak hápogni tudtam, de megjött a hangom, mikor az ajtó felé indult.

- Mit akarsz csinálni??? Bocsánatot kértem már. Kérjem mégegyszer? Hallod...?

Nem tudtam igazán utánnafordítani a fejem, a vállaim így is cefetül húzódtak. A karomat próbálgattam: hajlítani bírtam egy kicsit, de újra magam alá húzni nem. Igyekeztem nagyon, hátha legördülhetek a kanapéról, de kiszaladt alólam a lábam, a gerincem ívbe hajolt, hallani véltem a csigolyáim recsegését.

- Maradj veszteg!

Újra hátrasandítottam, és meghűlt bennem a vér, mikor megláttam nála a lekvárkeverőt.

- NEEE!!!

Az a rohadt fakanál akkora mint egy teniszütő! Van vagy negyven centis a nyele, a feje meg akkora, mint a fél tenyerem. Nem üthet meg vele, az ki van zárva!

- András, drágaaranyosandrás, ne csináld ezt kérlek szépen! Tedd le azt a szart, engedj el lécci, jóó? Oké, rosszat szóltam, igazad van. Találj ki valami mást, kérlek szépen. Kérlek!

Fütyül rám, a fenekemhez méri a fakanalat, valamit csinálnom kell, mert mindjárt elkezdi! Riszálom a seggem, mintha az segítene, mintha attól nem tudná becélozni a távolságot.

- Ne csináld!!!

SUTTY

- Aaaarghh! Ne bánts!

Jézusmáriaszentjózsef, segíts! Ez iszonyú! A piszok a domború felével üt, egy pillanat után olyan, mintha a vasalót nyomná a csupasz bőrömhöz.

SUTTY

- Éééííííí! Nagyon fááj!

A fenekemről még nem száradt fel a víz, csíp akár a sav. Megugrok, ahogy a következő csattanás elér.

SUTTY

- Jauuuugh! Nem akarom! Fel akarok kelni!

Kicsit se érdekli mit akarok! Ez nem igazság, haza akarok menni, ne...

SUTTY

- Neheheeeee...!

Ez lentre ment, alig a combtövem fölé, máris úgy érzem, mintha egy falka sündisznón ücsörögve töltöttem volna az éjszakát.

SUTTY

- Auauauuh! Andrááás...!

Könnny szökik a szemembe, minden fenekes helye külön ég. Ha esetleg kisebb lenne a hátsóm, gyorsabban betelne, de így bőven van hely, hogy egy darabig csak szűzfehér területet érjen minden új csapás.

SUTTY

- Óóóóóh!!!

Felkapom a jobb lábam - nem segít, de muszáj mozdulnom, kiállhatatlan a fájdalom és az, hogy nem tehetek ellene. Istenem, engedd hogy orrba gyűrjem, csak egyszer!

SUTTY

- ÁÁÁÁÁÁÁ!

A levegőt rugdalom, a fejem hátrafeszül. Néhány csuromvizes hajtincs alámszorult a vergődésben, alaposan megtépem, mialatt a csípőmet igyekszem elfordítani, hogy meneküljek a fakanál elől.

SUUTTTY

- ÁÁÁLJ! Elééég!

Eddig lazán lendítette a karját, de ebben már izom is volt. Megpróbálok átmászni ezen a nyavalyás karfán, vagy itt pusztulok. Nem érdekel, mit láthat belőlem, azon küzdök, hogy a térdemmel átnyomakodjak a támla mellett.

SUUTTTY

- Jjíííííííííáááágh!!!

Visítok, mint az újévi malac. Hogy teheti ezt velem?! Az ütés halálpontosan középre célozva belemart a fenekem mindkét belső oldalába - önkéntelenül lekapom a lábam, hogy védhessem valamennyire az érzékeny részt az ilyen alattomos támadásoktól. Közelebb lép, bal kezétvel leszorítja a derekamat.

SUTTY SUTTY SUTTY

- Áááá-auauau! Neeee!!!

Pattogok, mint kecskeszar a deszkán - vajon mit kapnék, ha ezt is kimondanám?

SUTTYSUTTY SUUTTTY

Már nem vár ki a csapások közt, elönti a tűz a fenekemet. Két lábam kétségbeesetten csúszkál a vizes parkettán támasztékot keresve, a szemem majd kiugrik, olyan szívhezszólóan jajgatok, amennyire csak telik tőlem, hátha megszán. Összekötött kezeimmel ütemesen verem a kárpitot, a fenekem veszett táncot jár a fakanál alatt.

SUTTYSUTTYSUTTYSUTTYSUTTYSUTTY

- András nee! Kérlek neee! JÓLESZEK! Jóóó leszeeeek!

SUTTYSUTTYSUTTYSUTTYSUTTYSUTTY

- Elégelégelééééhééég!

- Ezt azért kapod...

SUTTY

- ...mert nem vigyáztál...

SUTTY

- ...a szádra.

SUTTY

- Ááááh! Más is így beszél!

SUTTY SUTTY

- De te nem fogsz!

- Auuuauu! Nem fogok! Igéreeem!

SUTTYSUTTYSUTTY

- Mi a tanulság?

Mi van?! Tojd össze magad!

- Hogy legközelebb magamra zárom az ajtót! ÁÁÁÁÁ!

SUTTYSUTTYSUTTYSUTTY SUUTTTY

- Mi a tanulság?

- Hogy nehehem beszélek csu-húnyáán?

- Hogy gondolkodsz, mielőtt megszólalsz. Nem illik hozzád az anyázás, egyetértesz?

- Igen...

- Akkor most mit kell mondani?

- Mit?

SUUTTTY

- Jaauuuu! Nem tudom!!!

- Segítek. Meg kell köszönni szépen amit kaptál. Vagy ennek az illemszabálynak is szenteljünk pár percet?

- NE! Köszönöm szépen a büntetést!

- És még?

- Többet ilyet nem csinálok...?

- Ugye hogy megy ez.

Végigsímitja a hátam ahogy előrejön kioldozni a kezem. Nehézkesen kászálódok le a karfáról, tétován hátranyúlok a pocsékká vert hátsómhoz. Olyan mint egy hősugárzó, pokolként izzik és sajog, mintha két acélkemény kéz markolná. Ahol a legtöbb ütés érte mindkét oldalon megkeményedett, érzékennyé vált a hús. Vidám lesz végigülni a munkanapot.

- Indíts vissza fürödni - mondja, és most először kajánul csillan a szeme. Ahogy megfordulok búcsúzóul még tenyérrel rásóz az ülőkémre, nem igazán nagyot, de csillagokat látok. Szirénázva-homorítva startolok az ajtó felé. A mosdó feletti tükör túl magasan van, nem látom, de azért sejtem, hogy festhetek hátulról. Kézfejjel próbálom hűsíteni kicsit a lángokat, sziszegek hozzá, mint egy selejtes gázcsap. Tisztán emlékszem, milyen kegyetlenül fájt minden pillanat - mégis ahogy léptem, éreztem, hogy kissé síkos a combom belső oldala. Rámfér az a zuhany.

Az ülepem szinte sistereg a víz alatt.

Mire köntösben, gyümölcsillatot lehelő, csöpögő hajjal a konyhába érek, az asztalon vár a teám és egy díszpárna, figyelmesen a székre készítve. Hiába vigyorogsz. Pukkadj meg! Holnap én csinálom a reggelit, és ne is lepődj meg, ha tiszta véletlenül só kerül a tejeskávédba, mókamester!