Fenekelés nyílt helyen, vagy mások előtt

Számomra a fenekelés alapvetően intim dolog. Ez volt a markáns véleményem, mikor a blogra felkerültem. Alapvetően most is, de a körülmények változtak, az én véleményem is kicsit átformálódott azóta. Mondjuk úgy, hogy hagytam magam meggyőzni, hogy másként is lehet. Elfogadtam, hogy ez egy blog, egy jól működő, szinte családias közösség, és elfogadtam azt is, hogy nem lesz részem olyan "szórakozásban", amilyet az ember megálmodik magának. Sokkal nyíltabb, és ami a legfontosabb, toleránsabb lettem, (nem csak ezzel a kényes témával kapcsolatban) megtanultam mások "furcsaságait", vagy vélt furcsaságait elfogadni. Mondjuk ezzel magamat is alaposan megleptem.... :) :) :)

Nyílt helyen való porolás: ha magamat kérdeztem volna, fél évvel ezelőtt, az arány 10-90 lett volna, az intim porolás javára. Most, 30-60.... (remélem szerettek számolni:)....

Nyílt helyen is el tudom képzelni a porolást, de mindjárt ellent is mondok magamnak: csak olyan nyílt helyen tudnám, ahol BIZTOSAN nem láthat meg senki. Szóval a komfortzónámat azért nem lépném át..... Mondjuk egy erdőben, ami az enyém.... :) :):) Fenekelés és fenekelés között is van különbség azért. A klasszikus hasra fektetős porolás nyilvánosan abszolúte ki van zárva. Olyan szinten, hogy ha ilyesmi megtörténne, nagyon komoly lelki traumát okozna, és egy életre leszoktatna még a gondolatáról is. Függetlenül attól, hogy tényleg megérdemeltem-e vagy sem. Különösen izgalmas, ha valaki csak fenyeget a helyzettel, hogy esetleg nyilvános helyen fog a térdére fektetni. Nem bánom, ha részletesen is kifejti, hogyan is képzeli el. Nagyon vizuális típus vagyok. De a valóság, tehát a megvalósítás teljesen kizárt. Egy egy fenékre csapás, diszkréten, csak jelzés értékkel, még elmegy. Ilyenben volt is részem....

Fenekelés mások előtt: Ha olyan emberek előtt történik, akiket ismerek, van bennem egy kis félsz ugyan, de a kíváncsiságom nagyobb annál.... Értem ezalatt azt, hogy ha (maradjunk az alaphelyzetnél) pl: blogtali van, és meggondolatlanul elkövetek vagy mondok valamit, nadrágra, ruhára, történhet (spontán) porolás, ami esetleg bevezetés lehet, mielőtt átvonulunk a másik, szigorúbb büntiknek fenntartott helyiségbe....Ha mások járnak így, és én csak a nevető "harmadik" vagyok, aki csak szemlélője az eseményeknek, az szintén nem zavar. Érdekesebb is, abból a szempontból, hogy majdnem olyan, mintha magamat látnám. Ilyenkor beleképzelem magam az illető helyébe, és nem utolsó szempont, hogy a büntetést kiosztó és a büntetést kapó embert is egyszerre láthatom. Számomra nagyon fontos a fenekelő személy reakciója, gesztusai, és ezt csak ilyenkor van alkalmam látni.

Talán a lányok azért mernek nyíltabban beszélni ezekről a dolgokról, mert ők alapvetően a csevegő típusba tartoznak, és szinte fizikai fájdalmat éreznének, ha mindent magukban kéne tartaniuk.:) ..és persze azért is, mert ők érzelmileg teljesen más síkon élik meg a dolgokat, mint egy férfiember. Előbb leírják, dokumentálják, elmentik, elcsevegik a gondolataikat (mint most én...). Aztán közzéteszik. Aztán, és csakis azután kezdenek el gondolkodni, végül megbánják az egészet... és megint elkezdik elemezni a dolgokat, hogy hogyan is kellett volna csinálni. Nálam (nálunk....lányoknál) a rosszalkodás is így történik: előbb rosszalkodás, megtervezés, rosszalkodás megint, gondolkodás, megbánás (elég ritkán...)