Élet a St. Adrian lányiskolában 2.

Ezt a történetet tényleg nagyon régen írtam, még 2000 előtt. Most újraolvasva, nekem is nagyon érdekes élmény volt:) Egy csomó hibát fedeztem fel - szándékosan nem javítom ki, mivel ez az eredeti kiadás:)) És persze most teljesen másképpen írnám meg. De majd a folytatásban...:)

2. rész: Az első csaták

Susan Wilson éppen egy hete volt a St. Adrian leány középiskola elöljárója. Ez idő alatt sikerült elérnie, hogy a gyűlölt iskolai egyenruha megváltozzon; a sokkal kényelmesebb és elegánsabb viselet miatt a többiek szinte istenítették. Persze nem volt mindenki körében ilyen népszerű, főleg a végzősök nehezteltek rá. Eddig ugyanis még nem volt rá példa, hogy az elöljáró ne a legidősebbek közül került volna ki. Susan tudta, hogy sok baja lesz még emiatt.

A végzősök háborogtak a döntés miatt, főleg az dühítette őket, hogy egy "kis pisis" megfenyítheti bármelyiküket, ha úgy látja jónak. Persze nyíltan nem merték kimutatni, mit is éreznek, de Susan többször is visszahallotta sértő megjegyzéseiket. A lány elhatározta, hogy minél előbb kenyértörésre kell vinni a dolgot, mivel addig nem lesz igazi tekintélye. Ezután szinte kereste, hogyan tudná valamelyik idősebb lányt elkapni és megmutatni mindenkinek, ki az úr az iskolában. Nem volt könnyű helyzetben, mivel a végzősök egy csomó privilégiummal bírtak. Így például nekik már nem volt kötelező az egyenruha, használhattak - kis mértékben - sminket, és sok egyéb szabály alól is felmentést kaptak.

Egy hét elteltével úgy látta, rámosolygott a szerencse; az egyik alsós sírva kereste meg, hogy két nagylány zsarolja. Susan tisztában volt vele, hogy ilyen esetek előfordulnak az iskolában, az erősebbek gyakran terrorizálják a kisebbeket, és nem is fordított volna nagyobb figyelmet a dolognak, ha nem a végzősökről lett volna szó. Így viszont elérkezettnek látta az időt. Megnyugtatta a lányt és megkérte, hogy segítsen neki.

Délután elrejtőzött az egyik osztályba és onnan figyelte, amint Linda Winner és Charlotte Palance megérkezik. Nem sokkal utánuk belépett az alsós is és elkezdődött az előadás. A két idősebb havi 10 fontot követelt, aminek a fejében "védelmet" ígértek. Susan ismerte az megzsarolt lányt és tudta, hogy a szülei nagyon gazdagok, nem jelentene neki gondot fizetni. Már éppen elő akart lépni a rejtekéről, hogy lecsapjon a zsarolókra, amikor érdekes fordulat következett. Linda egy fa vonalzót vett elő a táskájából:

- Amiért pedig szemtelenkedtél velünk - mondta a rémült áldozatának -, most egy kis jó modorra tanítunk.

- Mit… mit akartok?

- Ó, semmi különöset - nevetett fel Charlotte -, csak kiporoljuk a bugyidat egy kicsit. Az iskolában mi vagyunk a legidősebbek és mindenkitől elvárjuk, hogy tiszteljen minket. Megértetted?

- De ehhez nincs jogotok! - háborodott fel az alsós. - Nem vagytok elöljárók.

- Az lehet, hogy az új szépfiúnak megtetszett az a kis ribanc és őt jelölte elöljárónak, de az iskola szokásai mellettünk állnak.

- És mi vagyunk erősebbek - tette hozzá Charlotte. - Ribanc Susie nem tud megvédeni, ez a nagy helyzet.

Ebben speciel nem volt igaza, mivel Susan bármikor közbeléphetett volna. De úgy vélte, hogy a kis pimasz alsós valóban megérdemel néhányat a seggére, nem fog megártani neki. Másrészt forrt benne a düh, és magában megfogadta, hogy a "ribancért" külön is megfizet.

Charlotte megragadta az alsós karját és az egyik padhoz vezette. Az áldozata nem mert ellenkezni. Az idősebb lány lenyomta a felsőtestét a padra, felhajtotta a szoknyáját, és feszesre húzta a bugyiját. Az előkészületek alatt Linda lágyan ütögette a vonalzóval a tenyerét, majd közelebb lépett és lecsapott. A megütött lány felkiáltott és megpróbált felemelkedni, de Charlotte nem engedte. Még egy tucatszor csapott le a vonalzó, mikor végre a síró lány felkelhetett.

- Most elmehetsz - mondta Linda. - Remélem, ez jó lecke volt a számodra. Legközelebb számíthatsz rá, hogy a bugyid is lekerül. Kotródj innen!

Mikor az alsós elmenekült, a két lány elégedetten mosolygott össze. A vigyor viszont hamar lehervadt az arcukról, mikor előlépett Susan.

- Linda Winner és Charlotte Palance! - szólalt meg Susan. - Mit nem kell látnom?

- Nocsak, az iskola új ribanca! - A két lány közül Linda tért magához hamarabb és gúnyosan vigyorogva fordult Susan felé. - Csak nem leselkedtél?

- De igen, és mindent láttam. Ezért mindketten büntetést érdemeltek. 6-6 ütés a paddle-val, azt hiszem, ez megfelelő fenyítés lesz, nem gondoljátok?

- Nem fogsz elfenekelni bennünket, te kis szemét! - háborodott fel Linda. - Ha sokat ugrálsz esetleg a te segged fog megfájdulni!

- Egyébként sem csináltunk semmit. - kapcsolódott hozzá Charlotte. A szőkés, hosszú hajú lány kevésbé volt magabiztos, mint társa. - Az a kis pisis csak azt kapta, mit megérdemelt.

- Nem különösebben érdekel, hogy kiporoltátok az alsós bugyiját; ha ti nem teszitek meg, akkor később én magam vertem volna el. Itt nem róla van szó, hanem rólam és persze az elöljárói tiszteletről. Az iskola megköveteli, hogy a munkámat jól végezzem, amit ti akadályoztok. És most jó okot szolgáltattatok nekem.

A két végzős kicsit elbizonytalanodva nézett egymásra, majd ismét Linda volt az, aki hamarabb reagált:

- Na gyere, kis ribanc, próbálj meg elfenekelni!

Susan merészen közelebb lépett és hivatalosan hangon megszólalt:

- Linda Winner! Iskolatársad megfélemlítéséért és megveréséért 6 ütésre ítéllek! Hajolj előre!

- Majd ha fagy! - nevetett fel Linda, keresztbe fonva karját a melle előtt.

- Szóval ellenszegülsz az elöljárónak?

- Okos észrevétel!

- Rendben. Charlotte Palance! - fordult Susan a másik lány felé. - Iskolatársad megfélemlítéséért és megveréséért 6 ütésre ítéllek! Hajolj előre!

Charlotte tétován pillantott társára, és mozdulatlan maradt.

- Charlotte Palance! Engedelmeskedj vagy ellenszegülsz az elöljáródnak?

Linda mosolyogva nézte az új elöljárót és ez bátorságot öntött a másik lányba is. Charlotte megrázta a fejét, és ugyanazt a testtartást vette fel, mint a társa. Susan lágyan elmosolyodott.

- Hogy ti milyen buták vagytok!… Most szépen bejöttetek a csőbe.

- Mit?… - értetlenkedtek a végzősök.

- Nem értitek? Nekem ilyen esetben csak arra van jogom, hogy a szoknyátokra… bocs, a ti esetekben a nadrágotokra verjek itt és most. 6 ütést ezzel a kisebb paddle-val szinte meg sem éreztetek volna. És ami ennél is fontosabb, senki sem tudta volna meg, hogy mi történt, nem lett volna tanúja a dolognak. Így viszont az igazgató elé kerül az eset. Tudjátok, ez mit jelent? Egyrészt ellenszegültetek, ami az egyik legsúlyosabb bűn; ennek büntetése nádpálca! És a verést a többiekkel együtt kapjátok meg pénteken délután. Remélem ezen a héten sok vétkező lesz; sok néző vesz részt az előadásotokon. Nagy örömet szereztetek nekem.

A két lány döbbenten, tátott szájjal hallgatott. Lassan tudatosult bennük, miről is beszél Susan. Most Charlotte volt, aki hamarabb reagált és könyörögni kezdett.

- Ezt nem teheted meg velünk… Igazad van, szemetek voltunk veled és megérdemeljük a büntetést… De ne mindenki előtt…

- Már késő. Holnap reggel találkozunk az igazgatónál. - Susan elindult kifelé. - Ne féljetek, nem mindenki fogja látni a seggeteket. Általában 10-12 lány szokott összegyűlni ilyenkor, nem nagy dolog… És még valami… Linda… A ribancért a pucér seggedet fogom kidekorálni, úgy készülj.

* * * *

Másnap reggel Susan volt az első az igazgató irodájában. Mióta Mr. Kerwin alaposan elverte a meztelen fenekét, a lány eléggé közeli kapcsolatba került a férfival. Ez persze nem jelenti azt, hogy az igazgató közeledett volna hozzá, mint nőhöz - bár Susan elalvás előtt időnként fantáziált erről. A lány tisztelte a férfit, az igazgató pedig megbízott benne; nagyon jól tudtak egymás mellett dolgozni.

- Jó reggelt, Susan. - köszöntette a férfi. - Mi újság?

- Tegnap elkaptam két lányt, amint éppen zsaroltak egy alsóst.

- És mi a gond?

- Két végzősről van szó, Uram. Ráadásul ellenszegültek, és nem vetették alá magukat a fenyítésnek.

- Kikről van szó? - kérdezte mérgesen az igazgató. - Küld be hozzám őket, egy ideig biztosan nem fognak tudni majd leülni.

- Én… Elnézést, Uram, de nekem kellene végrehajtanom a fenyítést…

Mr. Kerwin felvonta a szemöldökét és érdeklődve pillantott a lányra. Eddig még nem fordult elő, hogy az elöljárója ne értsen vele egyet.

- Arról van szó, Uram - vett mély lélegzetet Susan -, hogy eddig mindig a végzősök közül került ki az elöljáró… Most pedig itt vagyok én… Nekem… még harcolnom kell, hogy elismerjenek… Addig nem lesz tekintélyem, amíg ellenszegülhetnek nekem…

- Értem, és számíthatsz a támogatásomra, kislány. Mit javasolsz?

- Köszönöm, Uram - kiáltott fel lelkendezve Susan. - Iderendeltem a lányokat… Arra gondoltam, hogy Ön kiszabná a büntetést - persze keményet -, de a végre-hajtást elhalasztanánk péntek délutánra… Amikor a többiek is megkapják a fenyítésüket…

- Nagyon okos! - helyeselt elismerően a férfi. - Így mindenki tudni fogja, hogy az új elöljáró elfenekelte őket. És milyen büntetésre gondoltál?

- Az eredeti fenyítés 6-6 ütés lett volna a paddle-val. Az ellenszegülés miatt 6 vagy 8 jár a nádpálcával. És kiegészítő büntetésként pedig néhány kedvezmény megvonás jöhetne szóba. Mondjuk 2 hónapig kötelező az egyenruha.

- Nagyon kemény vagy, de talán igazad van. Van egy javaslatom. Ha meg akarod alázni őket, akkor sokkal jobban jársz, ha a térdedre fektetve is elfenekeled őket. Gondolj csak bele…

- Igaza van, Uram, nagyon jó ötlet… Behívhatom őket?

Linda és Charlotte idegesen toporgott az igazgató előtt; tudták, hogy most komoly pácba kerültek. Mr. Kerwin nem sokat teketóriázott, azonnal a tárgyra tért:

- A St. Adrian iskola mindig is arról volt híres, hogy tisztelte a tekintélyt. Mindig is voltak vagányok, nehezen kezelhetőek, de ha valaki lebukott, akkor bátran viselte tettének következményeit. Én el sem tudok képzelni nagyobb bűnt, mint ellenszegülni egy elöljárónak!

- De Uram… - próbált közbeszólni Linda.

- Nem vagyok kíváncsi a magyarázkodásotokra! Ha Susan indokolatlanul akart volna megfenyíteni benneteket, akkor is engedelmeskednetek kellett volna!! Ha jogtalannak érzitek az ítéletét, akkor panaszt tehettek, de csak később. Engem nem érdekel, mit követtetek el eredetileg… Ezért nagyon komoly büntetést érdemeltek. Értettétek?

- Igen, Uram… - felelte halkan a két lány.

- Persze van választási lehetőségetek. Az egyik a kizárás. - A férfi kérdőn nézett a két lehajtott fejű végzősre. - A másik egy nagyon komoly büntetés.

- Ez mit jelent pontosan… Uram? - kérdezte beletörődve Charlotte.

- Először is itt van az eredeti tett büntetése; ez Susan-tól függ, az ő hatásköre - pillantott az elöljárójára a férfi. - Azután az ellenszegülésért: 10 nádpálcaütés. Plusz, hogy sokáig emlékezzetek az esetre, két hónapig az iskola egyenruháját kell viselnetek, és hetente egy délután itt maradtok 2 órára bezárva. Ez talán megfelel annak, amit elkövettetek. Kaptok öt percet, hogy megbeszéljétek a dolgot egymás közt. Majd el felejtettem… Ha a fenyítést választjátok, akkor azt az elöljáró fogja végrehajtani, pénteken délután…

Linda és Charlotte letaglózva hagyta el az irodát. Az igazgató ajánlatán nem sokat kellett töprengeniük, nem igazán volt választási lehetőségük. A kizárás sokkal rosszabb volt minden büntetésnél. Az utolsó évben abbahagyni az iskolát, mielőtt leérettségiztek volna, ez egyszerűen elképzelhetetlen volt a számukra. Ráadásul, ha a szüleik tudomást szereznek a dologról, akkor legalább ugyanilyen tortúrát kellene kiállnia popsijuknak. Persze nem volt könnyű tudomásul venni, hogy a lenézett "kis ribanc" legyőzte őket, de nem volt más választásuk.

Egy órán belül az egész iskola tudomást szerzett az egészről. A két végzősnek a hét hátralévő részén sok kaján mosolyt kellett eltűrni, amik sokkal jobban fájtak minden fenekeléstől. Persze tisztában voltak azzal, hogy amit Susan-tól fognak kapni, az sem lesz éppen leányálom.