Úgy elfenekelt! (2)

Szia! Mónika vagyok, 20 éves. Ha velem maradsz, izgalmas dolgot fogok neked elmesélni.

Tízéves korom óta kapok rendszeresen fenyítést, mindig a popsimra. Eleinte nagyon fájt, és rettenetesen féltem tőle, de egyszer a fakanalazás után, kifejezetten jó érzés volt az ágyban, amikor a párnát a lábam közé szorítottam, és simogattam vörösre vert fenekem. Hogy jobban megértsd, elmesélem egy büntetésem történetét.

Szóval néhány hónapja az anyukám leküldött a közértbe, hogy az esti vacsorához bevásároljak. Lementem, találkoztam a barátnőmmel, fagyiztunk, kóláztunk. Azon vettem észre magam, hogy elköltöttük a pénzt. Nem mertem hazamenni, egészen estig. Ekkor úgy döntöttem hazamegyek. Tudtam jól, hogy azért amit tettem büntetés jár, de az igazat megvallva nem is féltem tőle.

Természetesen amint beléptem az ajtón, az anyám és a nővérem azonnal letámadott. Felelősségre vontak, hogy hol voltam, hol a kenyér és a többi dolog amiért lementem. Az anyám megfogta a karom, megrázott és azt mondta:

- Ha nem adod elő a pénzt, nagyon nagy baj lesz!

Láttam, hogy a nővéremtől nem várhatok segítséget. Máskor előfordult, hogy megvédett a pálcától vagy a szíjtól, de most nem tartottam valószínűnek, hogy így lesz. Bár tudtam, hogy kikapok, mégis elmondtam, hogy a barátnőmmel elköltöttük. Az anyukám beparancsolt a szobába, azzal a felszólítással, hogy majd később dönt a sorsomról, addig ne mozduljak ki. A nővérem vállalta, hogy leszalad a non-stop ABC-be. El is ment. Alig csapódott az ajtó, nyílt a szobám ajtaja, jött az anyám. Közölte velem azt, amit tudtam.

- A szemtelenségedért és a hanyagságodért most és itt nagyon ki fogsz kapni. - mondta.

Rám parancsolt, hogy kövessem. Én szó nélkül követtem. A konyhába ment. Az asztalon már ott volt a pálca és a fakanál. Anyám leült egy székre és engem a jobb oldalára állított.

- Válassz! - mondta. - Melyikkel akarod kezdeni? - mutatott az asztalon fekvő fenyítőeszközökre.

A fakanalat választottam. Azért azt, mert ha először fakanállal fenekelnek el, a pálca már nem olyan fájdalmas. Ezek után már lépésről lépésre az jött, ami azelőtt, valahányszor megfenekelt. Anyu a nadrágomhoz nyúlt és a bugyimmal együtt a térdemig húzta le. Aztán én már felszólítás nélkül hajoltam előre, és ő hasra fektetett a térdén. A két kezem összefogta a hátamon, majd fölvette a fakanalat.

- Mivel már nem vagy kislány és már nem egyszer lettél figyelmeztetve, ezért ezzel is, - tette rá a fenekemre a fakanalat - és a pálcával is huszonötöt kapsz. Remélem, okulni fogsz belőle! - mondta.

Kétszer huszonötöt!? Még soha nem kaptam ennyit! A legtöbb ütés 30 volt. Tiltakozni akartam, de már meg is kaptam az elsőt. A popsim bal oldalára kaptam, és mire igazán fájhatott volna, már a jobboldal is megkapta a magáét. Nagyon csípett. Rádöbbentem, hogy ez nem az az érzés, amire számítottam. Az ütések sorba jöttek egymás után, és lassan már az egész seggecském fájdalmasan égett. Bekönnyesedett szemmel próbáltam hátrafordulni, de anyu erősen tartott és megállás nélkül fenekelt. Annyit viszont láttam, amitől teljesen elkeseredtem. Nem a fakanál fejével vert, hanem a nyelével. Jó nagy fakanál volt és a nyele is vastag. Még soha nem vert meg így. A szó szoros értelmében megbotozta a meztelen popóm. Hamarosan kiabálni, sőt sírni kezdtem. Ez viszont nem zavarta abban az anyám, hogy mind a huszonöt "botot" rám ne mérje.

Mikor megvolt a fenekelésem, elengedett és én azt hittem, hogy megkegyelmezett elgyötört hátsómnak. Sajnos azonban tévedtem. Nem azért állított föl, hogy elenged. Mikor föl akartam húzni a bugyim ismét éles fájdalom hasított a fenekembe.

- Nem mondtam, hogy öltözz föl! Ugye? - mondta.

Nem tudtam, mit akar. Azt hittem, hogy egy ilyen erős verés után már nem kapok többet, hanem a szobámba zavar. Ő viszont a székre mutatott.

- A pálcával ott kapod! Hajolj rá a támlára! - utasított.

Ezt már nem akartam megtenni. Az ajtó felé ugrottam. A térdeimnél lévő bugyi és az időközben bokáig csúszott nadrág viszont megfogott és én elestem. Csitt-csatt! Csitt-csatt! Ahogy elestem, ösztönösen föl akartam ugrani és persze a fenekem volt a legmagasabban. Anyu négyszer ütött rá, nagyon erősen. Azt hittem szétszakad a bőr. Ráadásul az utolsó a combomat érte!

- Ha megpróbálsz elszökni, véresre verem a feneked! - ígérte.

Zokogva mentem a székhez és hajoltam rá. A pálcázás alatt végig kiabáltam.

- Jajj! Ne! Anyu! Fáj! - sikoltoztam.

De az anyukám szigorúan fenekelte gyönge popsimat. Mind a huszonötöt megkaptam. Mikor végre megengedte, hogy felálljak, minden mozdulat kínt okozott kis elvert seggemnek. Anyu a sarokba mutatott.

- Ott a helyed, míg nem szólok. - mondta.

Oda kellett térdepelnem, és egész este, beleértve a vacsorát is, ott kellett maradnom. Közben megjött a nővérem és ő is csak megsimogatta a fejem, de nem szólt. Aztán ágyba parancsoltak. Még párna sem kellett. Hason fekve nyúltam a puncimhoz, és szinte azon¬nal elélveztem. Később bejött a nővérem és hűsítő krémet kent tűzforró fenekemre. Kérdésemre elmondta, hogy sok kis lilás-vörös hurka van a fenekemen.