A most leírt eset három évvel ezelőtt történt meg velem, és azt hiszem, életem végéig emlékezni fogok rá.
Most, hogy visszagondolok arra a három évvel ezelőtti napra, mosolygok, pedig akkor valóban szörnyen kínos volt számomra a dolog, és nem csak átvitt értelemben. Az egész úgy kezdődött, hogy egy hétvégén meglátogattam régi barátnőmet, Beverlyt, akit még a középiskolából ismertem.
A férjem, Don dolgozott ezen a hétvégén, így hát egyedül tettem meg a háromórás autóutat. Beverly, és férje, Dave örömmel fogadtak, nemcsak mi, de a férjeink is jó barátságban voltak. Mivel ebéd után Dave-nek egy kis tennivalója akadt a ház körül, megkérdeztem Bev-et, mit szólna, ha elmennénk egy kicsit szórakozni valahová, mint a régi szép időkben.
- Dave nem szereti, ha nélküle megyek bárhová is... - mondta bizonytalanul Bev, de láttam rajta, hogy tetszik neki az ötlet, és szívesen eljönne velem.
- Mondjuk azt neki, hogy egy másik barátnőnket is meg szeretnénk látogatni, oda biztosan elenged! - tanácsoltam neki, hamiskás mosollyal.
- Te semmit sem változtál, Kari! - nevetett Bev, mert akkor még nem sejthette, milyen következményei lesznek az ötletemnek.
Amikor végül elindultunk, vigyáztunk, Dave nehogy meglásson bennünket, mert biztos feltűnt volna neki, hogy így kiöltöztünk, és kisminkeltük magunkat, mikor csak egy barátnőnkhöz készülünk.
Egy amerikai városban nem kell sokat kocsikázni ahhoz, hogy egy kellemesnek ígérkező bárt találjon az ember, így hamarosan leparkoltunk, és beléptünk a zeneszótól hangos helyiségbe. Természetesen azonnal férfiszempárok tömege tapadt ránk, hisz harminckét évesen még mindketten meglehetősen jó alakúak, és csinosak voltunk. A szőke hajammal, és szembeötlően telt kebleimmel én voltam a feltűnőbb, de Beverly is bombázó volt, különösen a csinos, kerek popóját bámulták meg, ami valóban ingerlően domborodott feszes ruhája alatt.
Leültünk egy asztalhoz, és rendeltünk két pohár sör, mellé két konyakot. Alig ültünk ott pár perce, amikor egyszer csak megjelent egy - egyébként nagyon jóképű - férfi az asztalunknál, és megkérdezte, hogy nem lenne-e kedvünk átülni hozzájuk. Mivel a barátja is nagyon jóképű, és helyes volt, pillanatnyi gondolkodás után igent mondtam.
Beverly pisszegett, és azt suttogta, hogy ezt semmiképp nem tehetjük meg, de én bájosan rámosolyogtam, felálltam, finoman, de határozottan megfogtam a karját, és elindultam vele a két pasi asztalához. Mindkettőnek nagyon jó dumája volt, így remekül szórakoztunk. Később felkértek bennünket táncolni, aminek én nagyon örültem, mert remek rocky-t játszott a banda. Bev szokása szerint húzódozott, de azért nem volt nagyon nehéz rávenni őt a táncra. Utána természetesen meghívtak bennünket egy italra, ami később még követett egy, vagy kettő. Vagy három? Nem emlékszem, csak arra, hogy évek óta nem éreztem ilyen jól magam.
Aztán egyszer csak Bev ránézett az órájára, és rémülten felsikoltott: - Úristen, több mint négy órája ülünk itt! Karen, azonnal mennünk kell!!!
Láttam rajta, hogy ezúttal nem tudnám meggyőzni őt, ezért nem is kísérleteztem. Megköszöntem a két fickónak a meghívást - némiképp csalódottnak tűntek -, és elindultunk hazafelé.
- Azért nem kell ilyen letörtnek lenned! - mondtam Bev-nek jókedvűen a kocsiban, mert láttam rajta, hogy nagyon aggodalmas képet vág.
- Te ezt nem értheted... - mondta Bev, és sötéten bámult maga elé.
Láttam, hogy itt többről van szó, mint hogy Dave esetleg össze fogja szidni.
- Mi a baj, Bev? - kérdeztem, most már komoly hangon.
- Mondom, hogy nem értheted...
- Attól félsz, hogy Dave össze fog szidni?
Bev nem válaszolt.
- Valami komolyabb...?
Beverly most sem felelt, de láttam rajta, hogy jó helyen tapogatódzom.
- Csak nem fog megverni?! Ezt nem tudom elképzelni Dave-ről!
- Nem is úgy, ahogy a legtöbb férj veri a feleségét...! - szólalt meg végre. – De hidd el, hogy amit ő csinál, az is nagyon borzalmas! De még borzalmasabb, hogy most aztán valóban rászolgáltam a büntetésre!
- Bev, figyelj rám! - Megállítottam a kocsit, és a barátnőm szemébe néztem. - Ami történt, azért egyedül én vagyok a felelős. Én beszéltelek rá mindenre, és nem törődtem vele, hogy te nem is akartad ezt az egészet. Legalább önmagad előtt ne akarj mártír lenni!
- Egyébként, - tettem hozzá közömbös hangon - gondoltad volna Don-ról, hogy meghatározza, mennyi pénzt költhetek telefonálásra, mennyit kajára, mennyit ruhákra, és így tovább? Ha túllépem a keretet... Bev, azt hiszem, közös cipőben járunk...! Don hajkefét, néha pedig nadrágszíjat használ... Dave is?
Bev kerek szemekkel nézett rám: - Hát a te férjed is?
- Az én férjem is, mi? - néztem vissza rá ártatlanul.
- Ő is... Ő is el szokott fenekelni?
- De még hogy, Bev! Szóval erről van szó...! De ne félj, mindent magamra vállalok, hiszen valóban én beszéltelek rá mindenre, méghozzá nem is olyan könnyen!
- Az Dave-et egyáltalán nem érdekli... - mondta lemondóan barátnőm, és egyáltalán nem látszott, hogy megnyugodott volna.
Én azonban nem tulajdonítottam a dolognak nagyobb jelentőséget, mert akkor még nem tudtam, hogy Dave-éknél mit jelent az elfenekelés! Indítottam, és beletapostam a gázba, mert az elfogyasztott sörök már igencsak távozni kívántak!
Mikor hazaértünk, Dave nyugodtan fogadott minket.
- Jól elhúzódott ez a látogatás a barátnőtöknél... - jegyezte meg, és én még csodálkoztam, hogy ilyen nyugodt. Abból, amit Bev elmondott, mást vártam.
Bev is csodálkozott, de láttam rajta, hogy nem nyugodott meg teljesen. Mint kiderült, nem ok nélkül!
Az első meglepetés akkor ért, amikor Bev előtt sikerült beslisszolnom a fürdőszobába. Azaz, csak sikerült volna, ha az ajtó nyitva van. De nem volt nyitva!
- Mi ez, beragadt? - gondoltam mérgesen, mert bizony sürgős lett volna a dolog!
De nem, akárhogy rángattam, nem nyílt ki. Tanácstalanul, és kicsit kétségbeesetten néztem Beverlyre, aki szintén nyugtalanul toporgott, pedig ő kevesebb sört ivott.
- Attól tartok, Dave zárta be...
- De miért? - kérdeztem csodálkozva, és kicsit dühösen.
- Nem tudom, de azt hiszem, Dave mindent tud...
- Nem érdekel, mit tud, vagy mit nem, de ha nem nyitja ki nagyon gyorsan az ajtót, abból baj lesz! - gondoltam dühösen, és a nappaliba siettem.
- Dave, te zártad be a fürdőszobaajtót?
- Igen, én. - felelt Dave teljes nyugalommal, épp csak felpillantva az újságjából.
- Akkor légy szíves nyisd ki, be kell mennünk! - kértem határozottan, de Dave nyugodtan ült tovább.
- Előbb azt hiszem, meg kellene beszélnünk valamit. Beverly, gyere be légy szíves!
Megszeppent barátnőm lehorgasztott fejjel sompolygott be a szobába, és csak a vak nem látta róla, hogy bűnösnek érzi magát.
- Mit is mondtál, Bev, hol voltatok?
- Hát... - kezdte Beverly bizonytalanul, de én gyorsan közbevágtam: - Már mondtuk, Dave! Egy barátnőnket látogattuk meg. Remélem ez ellen nincs kifogásod!
Miközben próbáltam menteni a helyzetet, jelentőségteljesen Bev-re pillantottam, jelezve, hogy mindenáron ragaszkodnunk kell az eredeti mesénkhez. De Dave-re nem hatott a határozott fellépésem.
- Te is ezt mondod, Bev?
- Igen... Igen, Dave, így történt...
- Én meg azt mondom, hogy kaptok tőlem rengeteg időt. Üljetek le, és gondolkodjatok!
- Ha reggelig ülünk itt, akkor sem mondhatunk mást! - feleltem, de éreztem, hogy nem reggelig, de még egy óráig sem bírnék úgy ülni, hogy be ne pisiljek! - Ha nem adod ide a kulcsot, kimegyünk a ház mögé, és kész!
- Te kimehetsz, Kari, de Beverly itt marad... - válaszolt Dave továbbra is nyugodt, de kellően határozott hangon.
Bev vitatkozás nélkül, alázatosan helyet foglalt a pamlagon, és én sem tehettem mást, mellé ültem. Próbáltam beszélgetni vele, de mivel mindkettőnk figyelmét más kötötte le, a társalgás eléggé akadozott. Természetesen Bev is, meg én is szorosan keresztbe tett lábakkal ültünk, és a figyelmes szemlélő jól láthatta, hogyan préseljük egymáshoz ütemesen combjainkat. A helyzet több mint kínos volt! Dave időnként ránk pillantott, és láttam róla, hogy élvezi a helyzetet! Két kiszolgáltatott nő, aki hamarosan mindent meg fog tenni azért, hogy elvégezhesse a szükségét! Sajnos ezt éreztem én is, mert egyre jobban kellett erőlködnöm, hogy a bugyimba ne pisiljek!
Egyáltalán, hogy jutott eszébe Dave-nek a vécéajtót bezárni?! Miből gondolta, hogy erre lesz szükségünk? - gondolkodtam magamban, és nekem is egyre inkább az lett az érzésem, hogy Dave tényleg tudhat valamit.
Egy félóra telt el így, de nekem háromnak tűnt. A bugyim átnedvesedett az erőlködéstől kiizzadt verejtéktől, mely a ruhámat is átáztatta. Éreztem, hogy ez tovább nem mehet. Könyörögve pillantottam Bev-re, mert én mégsem tehettem meg, hogy elárulom hol voltunk. Bev visszanézett rám, és láttam, hogy érti, mire gondolok, azt is láttam, hogy ő is nagyon fészkelődik már, mégsem csinált semmit! Talán így akart bosszút állni rajtam, amiért ilyen helyzetbe került miattam? Hirtelen eljött a pillanat, amikor úgy éreztem, nem bírom tovább! Felugrottam, és kirohantam a ház mögé. Bokor természetesen sehol, csak szép, simára nyírt pázsit. És a szomszéd kertben két tízéves forma kölyök játszik...!
- Ez nem lehet igaz!!! - jajdultam fel dühös kétségbeeséssel.
A helyzet már annyira komoly volt, hogy csak összeszorított combokkal tudtam visszamenni, és még így is meg kellett állnom néhányszor, hogy keresztbe tegyem a lábaimat. Nagy nehezen visszavonaglottam a nappaliba, és úgy éreztem, hogy a reménytelenségtől, és megaláztatástól menten sírva fakadok. Egymásba font combokkal toporogva, sírós hangon könyörögtem Dave-nek, de ő hajthatatlan volt. Én viszont nem bírtam tovább! Bármennyire is csúnya dolog elárulni az ember legjobb barátnőjét, egyszerűen nem tehettem mást!
Gyorsan elmondtam hol is töltöttük az estét, miközben Dave mosolyogva nézte, hogyan préselem egymáshoz kétségbeesetten a combjaimat. Néha annyira kellett erőlködnöm, hogy elakadt a szavam is, de Dave türelmesen megvárta, míg újból folytatni tudom. Mikor a végére értem, így szólt: - Látjátok, sok kellemetlenségtől szabadultatok volna meg, ha ezt rögtön, az első kérdésemre elmondjátok...
Azzal a zsebébe nyúlt, és hanyag mozdulattal a dohányzóasztalra dobta a kulcsot. Beverly azonnal felkapta, és sietve elindult a fürdőszoba felé. Én pedig éreztem, hogy a vallomásommal elkéstem... Kínosan fintorogtam az erőlködéstől, de hiába: míg Bev a kagylón ülve hangosan csurgatott, én nem bírtam tovább, és a bugyimba eresztettem egy kis adagot.
Görcsös erőfeszítéssel, fél lábon egyensúlyozva fontam egymásba combjaimat, és leguggoltam, hogy még erősebben préselődjenek egymáshoz. Soha nem hittem volna, hogy valaki ilyen hosszadalmasan pisiljen! Úgy éreztem: Bev már percek óta ül a vécén. Végre felállt, én pedig nem törődve vele, hogy Dave az ajtóban áll, és figyel, keresztbe tett lábakkal a kagylóhoz vonaglottam, és miközben a deszkára huppantam, már emeltem is a szoknyámat, a következő pillanatban pedig már a bugyimat is lerántottam magamról. Még le sem ültem, a zuhatag már kiszakadt belőlem, és ömlött feltartóztathatatlanul.
Csak most tértem magamhoz annyira, hogy dühösen Dave-re kiáltsak: - Lennél szíves kifáradni?!
Dave mosolygott, és ráérős mozdulatokkal ugyan, de becsukta maga mögött az ajtót.
- Ne haragudj, Bev, de meg kellett mondanom! - mondtam pisilés közben sajnálkozva a barátnőmnek.
- Hát persze Kari... - próbált mosolyogni Bev, de láttam rajta, hogy a jóleső pisilés ellenére sem tűnt el a komorság az arcáról.
- Ha az elnáspángolás miatt aggódsz, Bev, nem kell félned! Ahogy megígértem, mindent magamra vállalok, neked emiatt nem lehet bajod!
- Te ezt nem érted, Kari... Dave-nek hiába magyarázod el, hogy te találtad ki, azt fogja mondani, hogy nekem nem kellett volna mindenben követnem téged! És azt hiszem, igaza is van...
- Majd meglátjuk, Beverly... Most azonban szeretnék kölcsönkérni egy bugyit... Az enyém ugyanis kicsit vizes lett, túl sokat kellett várnom...!
Bev rám nézett, majd amikor megértette, miért kell a tiszta bugyi, elnevette magát.
- Örülök, hogy ilyen jól szórakozol! - néztem szemrehányóan vihogó barátnőmre, de aztán én is elnevettem magam.
- Na gyere, - mondta végül Bev - adok egy tiszta bugyit, ezt meg vesd le...
- Kösz, de inkább én teszem el. Nem akarom, hogy Dave meglássa...
Jókedvem visszatért, miután kielégítettem kínzó szükségemet, és barátnőmet is sikerült megnevettetnem. Egy tiszta bugyit is kaptam, így már csak azt kellett kitalálnom, hogyan magyarázzam meg Dave-nek a dolgot. A vacsoránál hozakodtam elő vele, mivel úgy láttam, hogy Dave olyan kedélyesen viselkedik, mintha alig egy órával ezelőtt meg sem történt volna, az, ami megtörtént!
- Dave, valamit el kell mondanom neked. Az, ami délután történt, egyedül az én hibám! Beverly nem akart bejönni a bárba, nekem kellett őt rábeszélnem, és végül csakis azért jött be, mert annyira erőszakos voltam! Egyébként honnan tudtad meg?
- Egy jó férjnek tudnia kell a felesége minden lépéséről... - felelt Dave titokzatosan. - Ami pedig Bev-et illeti, neki minden körülmények közt tudnia kellett volna, hogy mit szabad egy jó feleségnek, és mit nem...
- Dave, én tudom, hogy erről Bev nem tehet, csakis én, tehát nekem kell érte felelnem... És azt is tudom, hogy ez mit jelent. Én is ki szoktam kapni Don-tól, és azt hiszem, ez így is van jól. De most engem kell megbüntetned, mert erről csakis én tehetek!
- Nem tudom, mennyit mesélt el neked Bev a nálunk szokásos büntetési formáról, de lehet, hogy könnyelműen vállalod magadra a felelősséget! Arról nem beszélve, hogy ha Don meg is szokott verni, most nem nálatok vagyunk, és nekem ehhez semmiképp nincs jogom...!
Ekkor felálltam, és egy határozott mozdulattal a telefonhoz léptem. Felhívtam a férjemet, és csak annyit mondtam neki: - Szervusz Drágám! Azért hívlak, mert, elkövettem egy hibát, amiért Dave Beverlyt akarja megbüntetni! Majd otthon elmesélem, hogy pontosan mi történt, most csak beszélj Dave-el, és engedd meg neki, hogy engem büntessen meg Beverly helyett!
Ezzel átadtam a kagylót a ház urának, aki pontosan elmondta a férjemnek, hogy mi is történt. Utána meghallgatta, mit felel hitvesem, majd így szólt:
- Rendben van, Don, de előbb el kell mondanom neked, hogy milyen büntetés vár Karira, ha beleegyezel. Először is: én nádpálcával hajtom végre a fenyítést. Kisebb hibáknál hat ütés a tarifa, komolyabb esetekben tizenkettő, súlyos vétkeknél tizennyolc, a legnagyobb büntetés huszonnégy ütés. Beverly nem sokszor követett el olyasmit, amiért két tucatot kapott volna, de olyankor másnap nem ment be a munkahelyére, mert az ágyon hasalt egész nap! Ezenkívül azt is tudnod kell, hogy Beverly a meztelen fenekére kapja az ütéseket...
Mialatt Dave közvetlen hangon tálalta Don-nak a tényeket, szegény Bev arca bíborvörösre gyúlt szégyenében! Meg is értettem: nem lesz neki kellemes érzés ezek után Donnal találkoznia! Ám nekem sem volt kellemes érzés, amikor Dave azt is közölte, hogy szerinte amit mi csináltunk, a legsúlyosabb vétkek közé tartozik, és ennek megfelelően a legsúlyosabb büntetés is jár érte! Ráadásul úgy tűnt, hogy Don semmiféle kifogást nem emelt a dolog ellen! Kezdtem nagyon megbánni a dolgot, és bár önmagam előtt is szégyelltem, a legszívesebben visszaszívtam volna nagylelkű ígéretemet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése