/ A következő történet egy kicsit durva nekem. Nem én írtam, de vannak, akik szeretik. Lágy lelkű kislányok inkább ne olvassák el:) /
* * * * *
Közel egy hónap telt el Sarah elfenekelése óta, amikor a lány munkahelyére egy új kolléga érkezett. Sarah-nak már rögtön az első nap szimpatikussá vált a férfi, aki kedvesen beszélt, és tréfálkozott vele, mintha egy szőke csinibaba lenne, nem pedig egy csúnya, közel harmincéves vénlány.
A férfi nem volt különösebben jóképű, ezért is szerette a csúnya nőket, úgy érezte, velük könnyebben tud kapcsolatot teremteni. Márpedig Sarah-nál csak szebb lányok dolgoztak az irodában, így egymásra találásuk szinte törvényszerű volt. A férfi már az első héten meghívta Sarah-t egy sörözőbe, és a lány annyira izgalomba jött, hiszen ez volt élete első komoly randevúja, hogy azonnal igent mondott. Utána eszébe jutott, mennyire kikapott, amikor egyszer kimaradt, de abban bízott, hogy anyja meg fogja érteni, hogy itt az ideje, hogy egy férjet találjon magának, és azt csak úgy lehet, ha eljár vele. Nagyon remélte, hogy anyja nem fogja elverni, pláne most, amikor talán életében először együtt lehetne egy férfivel! Mit mondana neki, ha észrevenné a fenekén a vörös hurkákat?!
A kis pub-ban, ahová mentek, remekül érezte magát. Még sosem volt egy férfivel kettesben egy asztalnál, és időnként fülig pirult, amikor újdonsült hódolója valami bókot mondott neki. Az idő ily módon rendkívül gyorsan szállt, és amikor Sarah-nak először jutott eszébe, hogy az órájára nézzen, azt látta, hogy a kismutató már jócskán túlhaladt a nyolcas jelzésen.
- Jaj nekem! - kiáltott fel rémülten, majd szedelőzködni kezdett, és a férfi unszolása ellenére gyorsan elbúcsúzott udvarlójától.
- Ezt hogy fogom megmagyarázni a mamának...? - gondolkodott lázasan, miközben hazafelé igyekezett. Sietségének nem csak az volt az oka, hogy minél kevesebbet késsen, hanem az elfogyasztott sör mostanra haladt át szervezetén, és erősen távozni akart már.
A lány idegesen toporgott a buszmegállóban, majd mikor hosszú percek múltán megérkezett a busz, leült, és egymásra fektetett combjait ütemesen összeszorította. Nemsokára azt vette észre, hogy egy alak bárgyún vigyorog rá, az illető az egymáshoz dörzsölődő combokból arra gondolt, hogy Sarah így akar magának palit fogni. Szerencsére a busz ekkorra beért a megállóba, és Sarah megkönnyebbülve szálhatott le. A megállótól a kapuig tartó utat szinte futólépésben tette meg, és a liftre sem volt türelme várni, gyalog szaladt fel a lépcsőn.
- Sarah, hol voltál?! - ezek voltak Mrs. Stanley első szavai, amikor lánya hazaérkezett, és ezek a szavak igen keményen csattantak.
- Mama, én belátom, hogy túl soká maradtam el, de annyira elszaladt az idő... - kezdte Sarah csendesen, és alázatos hangon, de anyja közbekiabált: - Elég! Azt kérdeztem, hol voltál?!
- Szóval úgy gondoltad... - szűrte fogai közt a szavakat Mrs. Stanley. - Úgy gondoltad, hogy minden előzetes bejelentés nélkül elmész kocsmázni! Hát én majd leszoktatlak erről a gondolkodásmódról, le én! Most még nem foglalkozok veled, mert mindjárt kezdődik a Dallas, és nem fogom miattad elmulasztani! Amíg tart a film, te a fürdőszobában fogod tölteni az időt! Gyerünk!
Azzal Mrs. Stanley karon ragadta a lányát, és a fürdőbe vonszolta.
- Csatold le az övedet! - parancsolt Sarah-ra, aki nem mert ellenkezni.
Mrs. Stanley az övet körbetekerte lánya két csuklóján, majd áthurkolta a falhoz erősített gázcsövön, és így rögzítette a csatot.
- Amíg a filmet nézem, lesz időd gondolkodni azon, hogy máskor kimaradj-e az előzetes engedélyem nélkül!
- Itt akarsz hagyni, idekötözve? De semmi rosszat nem tettem!
- Elég! Majd ha visszajövök érted, akkor számolunk! Most hallgass!
- De Mama! Vécére kell mennem!
- Aha! Ha ahhoz elég nagylány voltál, hogy tele idd magad sörrel, akkor talán elég nagy vagy ahhoz is, hogy ne pisilj be tőle!
Ezzel Mrs. Stanley sarkon fordult, és magára hagyta Sarah-t.
- De Mama, nagyon kell! A Dallas végéig nem fogom kibírni! - siránkozott kétségbeesetten a lány, de anyja nem jött vissza.
És Sarah nem a levegőbe beszélt. Hólyagja teljesen megfeszült már, és ha záróizmait nem feszíti meg ütemesen, már rég a bugyijába csurrantott volna. Bár úgy érezte, hogy bármelyik pillanatban bepisilhet, és biztos volt benne, hogy negyedóránál tovább lehetetlen lesz visszatartania vizeletét, mégis minden erejével küzdött a megalázó bepisilés ellen. Combjait keresztbefonta, és szorosan összezárta, ezzel is segítve egyre lankadó záróizmait. Hólyagja annyira tele volt, hogy pár percenként emberfeletti erőfeszítéseket kellett tennie, hogy útját állja a hatalmas nyomással kitörni készülő vízsugárnak. Ilyenkor testének minden izma görcsösen megfeszült, még az arca is eltorzult az erőlködéstől. Combjait olyan erővel feszítette egymáshoz, hogy a megkeményedett izmok fájdalmat okozva nyomták egymást. A görcsös erőfeszítéstől hamarosan átizzadta hátul a ruháját, és a fenekénél is nedves lett a bugyija.
Sarah alábecsülte erejét, mert ez a görcsös kínlódás negyedóránál is továbbtartott, sőt, majdnem félórát kibírt a gázcsőhöz kötözve, a természet törvényeit semmibe véve. Ám a természet törvényeit sokáig nem lehet büntetlenül semmibe venni, és Sarah egyszer csak azt tapasztalta, hogy hiába próbálja meg minden erejével megfeszíteni záróizmait, azok már annyira elfáradtak, hogy egyszerűen nem engedelmeskednek akaratának. A lány maga is belefáradt a reménytelen kínlódásba, és mindenbe beletörődve engedte el magát. A meleg pisi beömlött a bugyijába, majd a harisnyanadrágon keresztül a padlóra csorgott, kis tócsát képezve Sarah lábai előtt. A vizelet egy része végigfolyt a harisnyán, be a cipőkbe. A lány gyorsan lerúgta cipőit, és harisnyás lábával tocsogott saját levében. A bugyijától is megpróbált megszabadulni, mert meglehetősen kellemetlen volt a csupa pisi fehérnemű viselete, de akárhogy mozgolódott, a feszes bugyi nem akart lecsúszni róla. Így hát lassan beletörődött helyzetébe, és rettegve várta anyját, mit fog szólni, ha meglátja őt ilyen állapotban.
- Azt hiszem, most nem úszom meg a nádpálcát... - gondolta magában, és már a "nádpálca" szóra is szinte érezte farán az égetően csípős fájdalmat.
Pár perc múlva az erős vizelési inger, ami a bepisilést követően kissé csökkent, újra jelentkezett, és Sarah hamarosan újabb adagot eresztett a bugyijába. Saját tehetetlensége, és kiszolgáltatottsága, aminek ezt a megalázó helyzetet köszönhette, ezzel túllépte a határt, amit a lány el tudott viselni, és Sarah most már sírva fakadt. Bőgve tocsogott saját pisijében, és várta anyját, aki minden bizonnyal nem sajnálkozni fog majd rajta, hanem hosszú időre emlékezetes verésben részesíti.
És miután a Dallas véget ért, Mrs. Stanley ismét megjelent a fürdőszobában. Egy pillanatig döbbenten bámulta a lánya alatti jókora tócsát, majd mikor rájött, hogy mi az, süvöltve kiáltott Sarah-ra: - Mit csináltál?!
- Bepisiltem...! - hüppögte a lány, és tovább bőgött.
- Úgy! - süvöltött Mrs. Stanley, majd vészjóslóan halkan így folytatta: - Amit ezért kapsz, attól még össze is szarod magad! Sarah Stanley! Készül fel életed legszigorúbb verésére!
- Én mondtam, hogy nem fogom kibírni! - siránkozott Sarah, miközben anyja eloldozta a szíjat, amivel a csőhöz volt kötözve.
- Azonnal vegyél le magadról mindent! - rivallt rá anyja, de olyan hangon, hogy Sarah egy szót sem mert szólni. Levetette a blúzát, majd a szoknyáját, aztán óvatosan lehúzta a pisis harisnyanadrágot és a bugyit.
- Tedd ezeket a mosdóba, és mosd ki őket, rögtön!
Sarah ellenkezés nélkül követte anyja utasítását, a harisnyát, és a bugyit betette a mosdókagylóba, majd, miután megvizsgálta, a szoknyát is. Vizet engedett melléjük, majd mosóport szórt a szennyes ruhákra, és kézzel dörzsölgetni kezdte őket. Anyja eközben végig ott állt mögötte, és folyamatosan szidalmazta.
Mrs. Stanley egyszerűen nem tudta megemészteni, hogy lánya ellenszegüljön akaratával. Szinte fújtatott a dühtől, amint a mosdó előtt álló meztelen nőre nézett, és alig várta már, hogy kézbe vegye a nádpálcát, és alaposan megtáncoltassa Sarah pucér testén.
- Majd megtanítalak én arra, hogyan ellenkezz velem... - sziszegte. - Leszoktatlak a kocsmázásról, majd meglátod! Amit majd kapsz, azt egyhamar nem felejted el, ezt garantálom!
- Kérlek, Mama, ne verj meg! - szipogta Sarah, miközben a bugyiját dörzsölte két kézzel. - Igazán nem nagy bűn az, ha egy huszonnyolc éves nő megiszik egy sört...!
- És ha egy huszonnyolc éves nő maga alá csinál, az sem nagy bűn szerinted? Majd én eldöntöm, hogy nálam mi számít nagy bűnnek, jó?! És hagyd azt a bugyit, hozd be a rongyot, és mosd fel ezt a szennyet, amit idecsináltál!
- Hagyd azt a köpenyt! - ordított rá a lányra, amikor az bele akart bújni a fürdőköpenyébe.
Így aztán Sarah anyaszült pucéron volt kénytelen kimenni a felmosórongyért, és ilyen megalázó módon kellett anyja előtt feltakarítania az általa összepisilt padlót.
Ezután Mrs. Stanley beparancsolta lányát a kádba, majd kezébe vette a tusolórózsát, és megnyitotta a vizet. Szándékosan csak a hidegvíz csapját eresztette meg, így amikor az erős sugarat ráirányította a kádban toporgó nőre, a nagyot ugrott: - Hú, ez hideg!!! Mama, hideg!!!
- Tudom - közölte Mrs. Stanley szárazon. - Szappanozd be magad alaposan, mindenhol, de főleg ott, ahol összerondítottad magad!
Sarah még életében nem igyekezett ennyire a zuhanyozással, mert anyja felváltva hol elölről, hol hátulról bombázta a jeges vízsugarakkal. Villámgyorsan beszappanozta a hasát, és a melleit, majd a combjait kezdte sikálni. De anyja rászólt: - Nem, nem! Sokkal alaposabban! Látni akarom a habot a testeden!
Így hát Sarah újra végigszappanozta a két kissé lógó mellét, és némiképp kidomborodó hasát, majd nagy buzgalommal látott hozzá, hogy a combjait, és a lábát is ellepje a fehér szappanhab.
- A lábfejedet is mosd meg, és a lábujjakat is, egyenként! - utasította anyja, miközben folyamatosan pergette Sarah hátára a vizet. A lány sziszegve, és dideregve hajolt le a lábához, és úgy érezte, hogy a jéghideg víztől a csontjai is megfagynak. Mrs. Stanley elégedetten nézte a vacogó lányt, és bőségesen locsolta rá a vizet. Majd így parancsolt rá: - Elég! A seggedet is mosd meg!
Sarah felegyenesedett, és anyjával szembefordulva nekilátott, hogy a fenekét is beszappanozza. Eközben anyja a hasára, a melleire, és a combjaira irányította a tusoló csövét, Sarah pedig igyekezett minél jobban összegörnyedni, hogy a jeges sugarak minél kisebb felületen érjék kékre fagyott testét. Egyébként szerette a meztelen testét szappanozni, de most igyekezett minél hamarabb végezni, még akkor is, ha tudta mi vár rá a fürdés után. Miután a fehér hab annyira ellepte a farát, hogy nem is látszott alatta a bőre, mindkét kezével simogatni kezdte a két kissé szikárnak tűnő félgömböt.
- Alaposabban! - reccsent Mrs. Stanley, mire Sarah belemarkolt sovány farpofáiba, és erősebben kezdte gyömöszölni őket. Az asszony még pár percig nézte a kádban didergő lányt, majd elzárta a vizet, és egy törülközőt dobott Sarah-nak.
- Törülközz meg, utána pedig így, ahogy vagy, gyere a nappaliba! Legkésőbb két perc múlva!
- Igen, Mama...! - vacogta Sarah, és szélsebesen dörzsölni kezdte remegő testét.
Alaposan megtörölte magát mindenhol, igyekezett, mert nem akarta anyját még jobban megharagítani. Miután végzett, mélyet sóhajtott, majd nagy levegőt véve bement a nappaliba. Anyja már várta, kezében ott volt a rettegett pálca, amit a nő fenyegetően hajlítgatott. A nádpálca elég hajlékony volt, Mrs. Stanley kezeiben majdnem összeért a két vége. A nő végigmérte a szobába belépő pucér lányát, majd a pálcával az egyik fotelra mutatott.
- Hasalj a kartámlára!
- Kérlek Mama... - nyöszörgött remegve Sarah, miközben ügyetlen mozdulattal rátehénkedett a fotelra. Alkarjával a másik támlára könyökölve, idegesen figyelte, mint indul el anyja felé. Amikor megállt mellette, és vészjóslóan megsuhogtatta a pálcát a levegőben, Sarah a lábujjai hegyén hintáztatva pucér testét gyors ütemben megfeszítette, majd elernyesztette a farizmait.
- Félted a valagadat, mi?! Nézz előre, és ne táncoltasd itt nekem a segged, mint egy kéjelgő ringyó! - rivallt rá Mrs. Stanley a lányára, és Sarah félelmében nyirkos tenyérrel engedelmeskedett az anyai parancsnak.
Mrs. Stanley egy párszor hozzáérintette a pálcát a fotelon hasaló nő farához, és mint a golfozók, úgy kereste a minél hatékonyabb ütéshez a legmegfelelőbb távolságot. Végül elhelyezkedett, alaposan megmarkolta a pálcát, és nagy lendületet véve hatalmas erővel csapott le Sarah szikár farára. A nádpálca szinte sivítva szelte a levegőt, és pisztolylövésszerűen csattant a csupasz fenéken. A lány teste nagyot rándult, és fenekén egy pillanat alatt ujjnyi vastag hurka jelent meg az erős ütés nyomán, mely olyan fájdalommal járt, hogy Sarah kitátott ajkai közül csak egy befelé lélegzett, elnyújtott rekedt sikoly hallatszott.
Mrs. Stanley-ben a lánya farán megjelenő vörös csík láttán némi elégedett nyugalom terjedt szét, és a második ütéshez már kisebb indulattal, de ugyanolyan elszántsággal készülődött neki. Az erejét most sem sajnálta a nádpálcától, ami ismét hatalmas csattanással vágódott Sarah farának. A lány ajkaiból most már kiszakadt egy hangos ordítás, és testének minden izmát megfeszítve, remegve várta a többi ütést. A hajlós pálca elviselhetetlenül égette a farát, de nem mert felállni a fotelről, mert tudta, hogy ezzel csak megnövelné a büntetés mértékét. A harmadik csapás után azonban egyszerűen nem bírt egyhelyben megmaradni, és fájdalmas grimaszba torzult arccal csúszott térdre a fotel oldalán.
- Rettenetesen fáj Mama! - nyüszítette a fenekét tapogatva.
- Azt ajánlom neked, hogy azonnal hasalj vissza a fotelra, mert ha nem, azt nagyon megbánod...! - sziszegte Mrs. Stanley, és Sarah látta az arcán, hogy komolyan gondolja, amit mond.
Nem volt mit tenni, kénytelen-kelletlen visszakúszott a fotel kartámlájára, és remegő testtel várta az újabb ütéseket. Mrs. Stanley nem késlekedett sokat, a pálca máris csattogni kezdett Sarah fenekén, és a lány bár tudta, hogy jajgatása kihallatszik a lakásból, mégsem tudta megállni, hogy ne ordítson éktelenül az elviselhetetlen kíntól. A fájdalom olyan erős volt, hogy Sarah minden ütés után úgy érezte, mintha a bőre repedne ki. Tökéletesen megfeledkezett hólyagjáról, mely még mindig jócskán tele volt, és amikor már annyira feszült, hogy Sarah a mindent elnyomó fájdalom mellett is felfigyelt rá, már késő volt. Éppen összeszorította volna a combjait, amikor egy újabb ütés érte, amitől teste felemelkedett, majd hasa nekinyomódott a karfának. Ennyi elég is volt ahhoz, hogy a nagy nyomással feszülő hólyagjából szinte kilövelljen az első adag, és a lány meztelen combjain csurogjon a szőnyegre. Mrs. Stanley nem vette észre, hogy lánya ismét bepisilt, és keskenyre préselt ajkakkal verte őt tovább. Sarah először nem is mert szólni, de amikor érezte, hogy még mindig túl erősen feszül a hólyagja, feljajdult: - Megint be fogok pisilni!
Anyja ekkor leengedte a pálcát, hogy Sarah kimenjen a vécére, de amikor meglátta a szőnyegen a foltot, éktelen haragra gerjedt. - Be fogsz?! És ez itt mi?! A szőnyegre vizeltél, te gyengeelméjű! Te idióta!
Mrs. Stanley ekkor egyik kezével megragadta Sarah haját a füle felett, és úgy emelte fel a lányt. Sarah nyüszítve, félrefordított fejjel követte anyját, aki a hajánál fogva vonszolta ki őt a vécébe, és lökte rá a kagylóra.
- Most vizeld ki magad, de alaposan! - rivallt a lányra.
- Így nem tudok, Mama... - tiltakozott Sarah, de Mrs. Stanley máris végighúzott a combjain a pálcával.
- Nos, tudsz már, vagy üsselek addig, amíg végre megjön hozzá a kedved?!
- Megpróbálok Mama, csak ne üss! - jajgatott a lány, és igyekezett elernyeszteni az anyja jelenlétében ösztönösen megfeszülő záróizmait. Ez azonban nem ment olyan könnyen, és beletelt egy kis időbe, míg végül erős csobogással megindult combjai közül a sárga zuhatag. Ezután viszont majd fél percig folyamatosan zubogott, és majd egy liternyivel könnyebbült meg a lány. Ám Mrs. Stanley még korántsem tekintette befejezettnek a büntetést, és haragja sem csökkent. Ismét végigvágott Sarah testén a pálcával, ezúttal a karjára húzva egy vastag hurkát, és így förmedt rá: - Meddig szándékozol még trónolni?! Indíts vissza a szobába!
Sarah sietve felkelt, és elindult ki a vécéből, de anyja visszalökte.
- Húzd le a vécét!
Sarah megrántotta a kallantyút, majd kezével takargatva pucér testét elindult a szobába. Anyja fenyegetően suhogtatta mögötte a pálcát, és időnként rá is csapott az előtte igyekvő lány lábszárára, vagy combjaira. Mikor visszaértek a szalonba, Mrs. Stanley a pálcával szó nélkül a fotelra mutatott, amire Sarah keserves arccal ismét ráhasalt. Anyja elégedetten nézegette a lány fenekén sorakozó vastag hurkákat, és úgy találta, hogy ott még jó néhány ilyen csíknak van hely. Rögtön munkához is látott, és a következő pillanatban újra suhogni kezdett kezében a nádpálca. A fotel karfáján hasaló nő eltorzult arccal viselte a szikár farán nagyokat csattanó ütéseket. Teste hamarosan remegni kezdett a fájdalomtól, és a tehetetlen kínjában megfeszített izmai kifáradásától.
De Mrs. Stanley elszántan, és hidegvérrel ütötte tovább a vonagló lányát, akinek ajkai közül ismét előtörtek az elfojtott jajkiáltások. Valahányszor a hajlékony nádpálca lesújtott testére, Sarah úgy érezte, mintha a bőre repedne ki, és ehhez valójában nem is sok hiányzott. A pálca csattanásai kíméletlen egyhangúsággal követték egymást, és a jajgató nő ülepén hamarosan nem maradt egy körömnyi felület sem, melyen nem hagyott nyomot a szigorú büntetés. Sarah keserves hangon ordított, teste hevesen vonaglott a fotelon, lábai pedig olyan kétségbeesetten kalimpáltak a levegőben, mintha dróton rángatták volna őket.
Mrs. Stanley-t valami kéjes öröm szállta meg, ahogy a meztelen lányát fenyítette, és ez olyan jóleső érzés volt, hogy nem akaródzott neki abbahagyni a verést. Pedig már ő is úgy gondolta, hogy Sarah megbűnhődött azért, amit tett, ennek ellenére mégis újra, és újra végigvágott a lány vonagló farán. Élvezte, hogy teljesen hatalmában tartja Sarah-t, és ha alaposan el akarja náspángolni a majd harmincéves nőt, hát az semmit sem tehet ez ellen, legfeljebb vinnyog, és visítozik, ahogy most is. Karja már fáradni kezdett, de azért igyekezett a lehető legnagyobb erővel lecsapni Sarah ülepére, melynek égő vörössége élesen elütött a lány sápadt testétől. Az asszony nem számolta az ütéseket, de úgy érezte, ilyen verést még sosem osztott ki lányának. Sarah fenekén jó néhány hurka kifakadt, és kiserkent belőlük a vér, piros foltokat hagyva a nádpálcán. A lány már nem is ordított, és ahhoz sem volt ereje, hogy farát riszálva tegye valamelyest elviselhetőbbé a fájdalmat. Most már csak közvetlenül az ütések után rándult egyet a teste, és rekedtes nyögéssel rimánkodott kegyelemért. Mrs. Stanley egyáltalán nem sajnálta a lányát, és szívesen pálcázta volna tovább, de Sarah fenekét látva mégis úgy döntött, hogy abbahagyja a verést.
A lány fara vörösben égett, és a rengeteg hurkától annyira feldagadt, hogy jóval nagyobbnak tűnt, mint amekkora valójában volt. Mrs. Stanley miután eltette a nádpálcát, egy kis tiszta alkoholt locsolt Sarah ülepére, mire a nő teste ismét megfeszült, az égetően csípős kíntól. Aztán szigorú hangon ágyba parancsolta Sarah-t, aki sziszegve, óvatosan tápászkodott fel a fotelről, mert a fenekén húzódó hurkák égető fájdalommal feleltek minden mozdulatra. A lány ahogy volt, pucéron ment a szobájába, és így is ágyazott meg magának. Ez a művelet jóval tovább tartott, mint máskor, mert kínosan ügyelt rá, hogy csak akkor hajoljon előre, amikor feltétlenül szükséges. Amikor végzett az ágyazással, merev derékkal a tükörhöz lépdelt, és vállai felett szemrevételezte a hátsófelét. A látvány megdöbbentette, és szinte azonnal erősebben kezdett sajogni összevert feneke. Rettegve gondolt arra, hogy fog másnap a munkahelyén ráülni erre a feldagadt, kirepedt hurkákkal borított fenékre.
Az ágyába nem belebújt, hanem miután a paplant félrehúzta, egyenes háttal rádőlt. Fenekére előbb egy vékony zsebkendőt terített, és csak erre húzta rá a paplant. Nagyon remélte, hogy álmában nem fog a hátára fordulni, mert erre biztosan felébredne. Sanyarú helyzetét végiggondolva csendesen sírni kezdett, és könnyeit potyogtatva aludt el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése