Pages

2007. május 30.

Frederick Forsyth: A háború kutyái

/256. oldal/


- Különben sem tűröm, hogy valaki előírja nekem, mit tehetek, és mit nem - nyilatkoztatta ki a lány, miközben kabátját a karosszékre hajította.

- Márpedig tőlem tűrni fogod - sziszegte Shannon. - Szépen befogod a szádat, és egy árva szót sem köpsz el rólam az apádnak. Világos?

Válaszként a lány kiöltötte a nyelvét.

- Ha megpukkadsz, akkor is azt teszem, amit akarok! - makacskodott, és hogy szavait alátámassza, toppantott.

Shannont elfutotta a méreg. Felkapta a lányt, megperdítette, a karosszékhez rángatta, leült és a térdére fektette Julie-t. Ezután öt percig csak két hangot lehetett hallani a nappaliban, a lány sikítozását és Shannon kezének csattogását Julie bőrén. Amikor végül eleresztette, a lány hangosan zokogva a hálószobába rohant, és bevágta maga után az ajtót.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése