A hangos csattanások közepette meg sem hallotta, hogy az ajtó kinyílik, csak akkor nézett fel, amikor nénikéje egyszer csak abbahagyta a verést. Amint megpillantotta a belépő fiú kezében a már ismerős mogyorópálcát, szíve azonnal élénkebben kezdett verni. Lucas meghökkenve nézte a Pauline ölében hasaló barátnőjét, és a látványt, amit annak vörösben pompázó hátsófele nyújtott, hirtelen nagyon izgatónak, és különlegesnek találta. Csak nehezen tudta kordában tartani arcizmait, melyek önkéntelenül is mosolyra akarták húzni száját. Amint azonban megpillantotta Colette kipirult arcát, és szégyentől sötét szemeit, megsajnálta a lányt. Nehéz szívvel nyújtotta Pauline felé a pálcát, de az asszony ekkor így szólt: - Nem, ne add ide! Colette büntetését te fogod végrehajtani!
- De nénikém! - tiltakozott azonnal a lány felháborodottan - Ezt nem teheti meg!
- Még hogy nem! És miért nem, ha szabad kérdeznem? Gyerünk, Lucas, egy tucatot mérjél rá, amiért olyan hanyag munkát végzett, hogy csupa por minden! Rajta, meddig várjak még?
Az asszony közben egyik kezét Colette derekára, másikat a combjaira helyezte, és felkészült rá, hogy ne engedje szabadulni áldozatát.
Lucas szánakozva nézte az előtte domborodó gyönyörű popót, melyet annyiszor simogatott, és csókolt már, és nem akaródzott neki ráütni a vesszővel. De Pauline türelmetlenül rákiáltott: - Na, mi lesz Lucas? Figyelmeztetlek, ha nem teljesíted az utasításaimat, repülsz a műhelyből! Nem tréfálok!
Ez bizony valóban komoly fenyegetés volt, és Lucas belátta, hogy nincs választása. Nagyot sóhajtott, és Colette tekintetéből várt megbocsátó beleegyezést. A lány azonban mereven elfordította fejét, és előrenézve várt sorsára.
A fiú ekkor közelebb lépett, felemelte a vesszőt, és rásuhintott az elébe táruló fenékre.
- Nem, nem! - tiltakozott azonnal Pauline. - Nem azt mondtam, hogy legyezgesd! Erőseket üss, hogy meg is érezze!
Lucas most egy kicsivel nagyobbat húzott Colette farára, de Pauline még mindig nem volt vele megelégedve.
- Erősebben, ne simogasd! Csattanjon az a pálca, és hallani akarom a suhogását!
Lucas most már tényleg jó nagyot sózott az asszony térdein kifeszülő fenékre, és Pauline érezte is a megránduló testen, hogy ez már valóban erős ütés volt. Ennek ellenére gonoszul villogó szemekkel tovább bíztatta a fiút: - Még erősebben! Ne sajnáld! Gyerünk!
Lucas ekkor összeszorította szája szélét, és ugyanígy keményítette meg szívét is. És ugyanez az erő vezette karját, amikor ismét lesújtott. A pálca most már élesen sivító hangot adott, és keményen csattant a meztelen bőrön. Colette visszafojtott hangon felszűkölt, és lábai a levegőbe emelkedtek.
- Ez az! - helyeselt végre Pauline. - Így néz ki egy tisztességes vesszőzés! Folytasd Lucas!
A fiú folytatta, Pauline pedig számolt, az előző ütéseket persze nem számította bele a büntetésbe.
- Egy! Kettő...! Három... és négy... és öt... és hat!
Colette továbbra is mereven tekintett előre, de szemei kidülledtek az erőlködéstől, hogy megőrizze méltóságát, és ne kezdjen el ficánkolni nénikéje ölében. Lucas keskenyre préselt ajkakkal suhogtatta a vesszőt, arcán nem volt jele semmilyen érzelemnek. Belül azonban mély szánalmat érzett fiatal kedvese iránt, és nagyon szerette volna eldobni a pálcát, odarohanni hozzá, és kemény testét magához szorítva megvigasztalni. A valódi szánalom mellett azonban más érzések is előtörtek a fiúból, aminek kétségbevonhatatlan bizonyítéka volt a nadrágjában éledező hímtagja. Még önmaga előtt is szégyellte, de a pucér fenéken csattanó vessző hangja, és vörös csíkok izgalomba hozták. Mire a tizenkettedik ütést is rámérte az addigra már halkan nyöszörgő lányra, botja mereven dudorodott elől, annyira, hogy Pauline is észrevette volna, ha odanéz. De az asszony Colette csíkos fenekét méregette nagy megelégedéssel.
- Jól van... - mondta gonoszul megvillanó szemmel - A hanyag munkádért megkaptad a magadét. De azért is büntetést érdemelsz, amiért szégyenszemre bugyogó nélkül hemperegtél egy férfivel! Lucas, még egy tucatot a kisasszonynak!
Colette döbbenten, és kétségbeesve hallgatta nénikéje parancsát. Úgy érezte, nem tud kibírni még tizenkét ütést az iszonyatosan csípős pálcával. Egy pillanatra még arra is gondolt, nénikéje talán elengedné a büntetést, ha rimánkodni kezdene neki, de akármennyire égett is a hátsója, ezt nem tette meg volna meg semmi pénzért. De ideje sem maradt, hogy ezen tépelődjék, mert a pálca máris suhogni kezdett.
Lucas tényleg sajnálta Colette-t, de a gazda feleségével nem mert szembeszállni. Derekas ütéseket mért Colette fenekére, amely most már nem bírt nyugodtan megmaradni Pauline ölében. A vörös hurkákkal mintázott popsi minden ütés után nagyobbat ugrott, és Pauline asszonynak egyre nagyobb erőt kellett kifejtenie, hogy kordában tartsa a vonagló testet.
Colette pedig csak úgy tudta magába fojtani kitörni készülő jajgatását, hogy ökölbe szorított mutató- és középsőujjába mélyesztette a fogait. De akárhogy erőlködött, a kezdetben dühös, majd később kétségbeesett nyögéseket nem tudta visszatartani. Nénikéje fülének nagyon élvezetesek voltak ezek a hangok, melyek arról tanúskodtak, hogy Colette most igazán megbűnhődik. És erről tanúskodott a lány hevesen vonagló teste is. A legvadabb táncot persze a fara járta, de a lábai is úgy kalimpáltak, hogy az egyik cipője le is repült.
Mire a második tucatot is megkapta a szenvedéstől, és a vonaglástól úgy megizzadt, hogy nénikéje még az ingen át is megérezte a lánytest friss verejtékszagát.
- Most pedig hallani akarom az igazat! - dörrent rá a ziháló Colette-re, aki ezúttal tőle szokatlan módon minden pimasz él nélkül a hangjában válaszolt: - Csak... csókolóztunk... nénikém!
- Úgy! És ha szabad tudnom, miért kellett ehhez levenned a bugyidat, mi? Talán bizony zavart a csókolódzásban?
Mivel Colette csak hallgatott, sürgetésképp rácsapott egyet a csupa csík fenékre.
- Aú! - jajdult fel a lány élesen.
- Nos, kisasszony, kérdeztem valamit!
- Meg is simogatott, nénikém! - vinnyogta sírós hangon Colette, és már várta, hogy nénikéje lehordja őt mindenféle szégyentelen perszónának.
De nem ez történt, Pauline csak egy mély lélegzetet vett, és Colette érezte, hogy egy pillanatra megremeg az asszony teste, Lucas pedig látta, hogy az arca kipirul. A nő hangja azonban higgadt maradt, amikor néhány pillanat múlva megszólalt.
- Vagyis hazudtál nekem, igaz?... - mondta szinte sziszegve, inkább gonosz, mint mérges hangon.
- Igen, nénikém!
- Na ezért kapod a harmadik tucatot! Lucas!
- De asszonyom! - vett erőt magán a fiú - Nézze, hogy néz ki a feneke! Még a vére is kiserkent! Kegyetlenség lenne tovább vesszőzni!
Pauline is látta, hogy Colette feneke valóban nagyon csúnya látványt nyújt, és néhány helyen tényleg szivárgott a vér a felrepedt hurkákból. Legszívesebben mégis ráveretett volna még egy tucatot, azonban belátta, hogy véresre veretni a lányt mégiscsak túlzás lenne. Ugyanakkor úgy érezte, még mindig nem bűnhődött meg eléggé, és különben is, már kijelentette, hogy megkapja a harmadik tucatot is.
- Igazad van, Lucas. - szólalt meg némi gondolkodás után - Valóban kicsit össze van karistolva a feneke, bár semmi baja nem lenne még néhány vesszőcsapástól. De mivel nem vagyok kőszívű, hát kapja az utolsó tucatot a fara helyett a combjaira!
És hogy bizonyítsa, mennyire nem kőszívű, már fejtette is le Colette fehér harisnyáit egész térdig, hogy még az se fogjon fel semmit az ütések erejéből.
- Rajta, kezdheted is! - parancsolt szigorúan Lucasra, miután gondosan lemeztelenítette a hosszú combokat.
A fiú nagyot sóhajtott, majd ismét nagy lendületet vett. A lecsapó vesszőre Colette most sokkal hevesebben reagált. Szinte emberfelettinek érezte a combjaiba hasító fájdalmat, biztosan tudta, hogy ebből még tizenegyet nem fog elviselni. A vessző okozta égető kín jóval erősebb volt, mint amikor a farát érték az ütések, és már a második csapás után éktelen sikoltozásba kezdett.
Pauline-nak minden erejére szükség volt, hogy a féktelenül vonagló testet a térdein megtartsa, de Colette a harmadik ütés után olyan heves rúgkapálásba kezdett, hogy kicsúszott az asszony kezei közül. A földre huppanva sírva tapogatta combjain a lila hurkákat, de nénikéje szívét nem lágyították meg a könnyek.
- Most persze tiltakozik a kisasszony, mi? Nem tetszik neki, hogy a hibáiért keményen meg kell fizetnie!
Majd a földön fekvő lány alá nyúlt, és visszaemelte az ölébe. Ezúttal csak az egyik combjára fektette, a másikat átvetette Colette lábain, és azokat saját lába és combja közé szorítva vette elejét a további rugdalódzásnak. Eközben szoknyája felhúzódott, és Lucas azon kapta magát, hogy érdeklődve nézegeti gazdasszonya kerek térdeit, és főleg a vastag, de étvágygerjesztő combját.
Pauline asszony nem volt már fiatal, több mint kétszer olyan idős volt, mint unokahúga, aki most a térdein kapálódzott, de a férfiak szeme még mindig megakadt kicsit vastag, de formás lábain, az inge alatt is ingerlően ringó két súlyos keblén, de leginkább a szoknya alatt domborodó vastaghúsú, telt farán.
Az asszony minden figyelmét lekötötte, hogy a kétségbeesetten tiltakozó leányt az ölében tartsa, ezért nem vette észre Lucas kíváncsi, már-már sóvár pillantását, mellyel igyekezett minél többet ellesni a szoknyája alatti területekből.
- Na, mi lesz Lucas, meddig várjunk még? - kérdezte végül Pauline türelmetlenül, mire a fiú gyorsan elkapta a buja combokon feledkezett tekintetét.
Majdnem elvörösödött, mert azt hitte, a nő észrevette kíváncsiságát, és zavarát leplezve keményen összepréselt ajkakkal folytatta munkáját. A lány fájdalmas sikoltozása az udvar legtávolabbi végében is jól hallatszott, és ezt tudta Colette is. A jajkiáltások mégis önkéntelenül kiszakadtak belőle, mintha semmi befolyása nem lett volna saját hangszálaira. A mogyoróvessző elviselhetetlen kínt okozott, valahányszor végigvágott a combjain, és még a nyomukban keletkező hurkák is vastagabbak, és élénkebb színűek voltak, mint amik a farán égtek.
Colette az ütések előtt érces, szűkölő hangot hallatott, melyek a kemény csattanás után vad, elkeseredett üvöltéssé változtak. A lány úgy érezte sosem ér véget a kegyetlen vesszőzés. Az ütések egyre csak hullottak lángoló combjaira, és valahányszor úgy érezte, hogy ez volt az utolsó, mindig újabb, és újabb ütés csattant a testén.
Lucas keze úgy járt, mint valami gép, és arca is teljes érzelemmentességről tanúskodott. Így könnyebb volt elviselnie a tudatot, hogy ilyen fájdalmat okoz kedvesének. Még az ütéseket is elfelejtette számolni, de úgy érezte, Colette mostanra már megkapta a nagynénje által kiszabott adagot.
Abbahagyta a vesszőzést, és leengedte a pálcát. Inge nedvesen tapadt hátához, hiszen a három tucat kemény csapás kimérése nem kis megerőltetéssel járt. Kedvesének feneke, és combjai siralmas látványt nyújtottak. Lucas most nagyon szerette volna csókjaival enyhíteni a kivert részek szenvedésén, de az volt az érzése, hogy erre egyhamar nem kerül sor. Ahogy Colette büszkeségét ismerte, a lány sosem bocsát meg neki.
- Nos Colette, remélem ez jó lecke volt számodra. - jegyezte meg ekkor Pauline asszony, az eddigieknél egy kicsivel lágyabb hangon. - Állj fel... - mondta, miután, alaposan kigyönyörködte magát a lány csíkos hátsójának látványában.
Colette sziszegve tápászkodott fel nénikéje öléből, majd könnyes arccal, és lehajtott fejjel állt meg előtte.
- Ígérd meg gyermekem, hogy többet nem teszel olyasmit, amiért kénytelen leszek megbüntetni téged...
- Megígérem nénikém! - szipogta a megvert, megalázott, és összetört lány.
- Jól van... - enyhült meg ekkor az asszony hangja - Most menj a szobádba... Te pedig tűnj el, Lucas, és ne lássalak meg még egyszer Colette közelében!
A fiú, mielőtt kiment volna, Colette re pillantott, de a lány lehajtotta fejét, és nem nézett volna szeretője szemébe semmi pénzért.
Csak miután a fiú eltűnt, indult el a szobájába, ahol az ágyára borulva a fájdalomtól, a szégyentől, és a tehetetlenségből fakadó dühtől hirtelen zokogni kezdett. Még akkor is sírt, amikor Catherine megérkezett, hogy szokás szerint ápolásban részesítse a lányt. A vendégszobából kiszűrődő hangokból ugyan számított rá, hogy ezúttal tényleg elkel a gyógyír, de amikor felemelte Colette szoknyáját, és szeme elé tárult hurkákkal a behálózott fenék, és combok látványa, felkiáltott megdöbbenésében. Ilyen kegyetlen verést a cselédek is csak akkor kaptak, ha nagyon komoly hibát vétettek.
- Jesszusom, te szegény! Mit követtél el, hogy ilyen csúnyán elbánt veled az asszonyom? - kérdezte részvéttel teli hangon, miközben gyengéden megsimogatta a lány csípőjét, ott, ahol nem érte el a vessző.
- Rajtakapott Lucas-al! - zokogta Colette.
- Ó, már értem! A nyomorult némber! - kiáltott fel a szobalány, és szeme megvillant haragjában.
- Méghozzá magával Lucas-al vesszőztetett meg! De ezért még megfizetek neki! És én azt is tudom, hogy hogyan... - tette hozzá Catherine elgondolkodva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése