Nincs mit csodálni azon, hogy Őszirózsa, miután kissé becsípett, és már délután lefeküdt aludni, másnap reggel korán ébredt. Még csak akkor hajnalodott, épp kukorékolni kezdett a kakas. Amint nyújtózkodva ásított, s hunyorogva kitekintett az oszladozó szürkületbe, váratlanul úrnőjének szobája felől elfojtott beszélgetésre lett figyelmes: Aranylótusz hangjától csalhatatlanul megkülönböztetett egy mély férfihangot is. Azután hallotta, amint kinyílik, majd becsapódik a hálószobaajtó, s hallotta a folyosón eltávolodó, lopakodó lépteket. Odaugrott az ablakhoz, és kikémlelt az udvarba. Még éppen jókor érkezett: észrevette, amint egy élénkpiros pokrócba burkolt idegen férfi, az udvaron átvágva, gyorsan kisurran a kapun. Jóllehet csak a hátát látta, termetéről és járásáról ítélve nem lehetett más, csakis a fiatal Csen.
"Szóval vőmurammal szeretkezik éjnek idején! Mások előtt pedig megjátssza az erénycsőszt! Micsoda szélhámos!"
Reggeli után azon nyomban leszaladt a nagy konyhába, és Ékkövecskét is beavatta a titokba. Ékkövecske elválaszthatatlan barátnője volt Tavasziszilvának, ezért sürgősen felkereste őt, hogy elmondja neki az Őszirózsától imént hallottakat. Tavasziszilva viszont máris jelentette Aranylótusznak.
- Szedje ráncba, úrnőm, azt a fecsegőt, mert még romlásba dönti önt a locsogásával - tanácsolta.
Az Ötödik megfogadta a tanácsot, odaparancsolta Őszirózsát, és maga elé térdepeltette.
- Már rég nem kaptál verést, ugye, te nyomorult féreg? - rontott rá Őszirózsára dühösen. - Úgy látszik, megint viszket a feneked, hiányzik neki a bot. Na, várj csak!
Ezzel fogta a nádpálcát, és saját kezűleg harmincat húzott a lányra.
Tavasziszilva kárörömmel nézte, s maga is szitkokkal árasztotta el társnőjét.
- Örülj, hogy ilyen könnyen megúsztad! Tulajdonképpen még további harmincat érdemelnél, de a szolgáktól, a nehéz bambuszbottal, hogy elmenjen a kedved a majommakogástól meg a kancanyerítéstől. A szolgálattal együtt jár a hallgatás. Végre te is megérthetnéd, átkozott pletykafészek!
S rásózott még egy további tucatot. Azután futni hagyta.
Őszirózsa nyögve-óbégatva a nagykonyhába vonszolta magát. Magában megfogadta, hogy egyszer még visszafizeti ezt a bánásmódot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése