Marietta : 17 éves, szűz lány
Maria : Marietta nővére, Tonio felesége, 28 éves
Elvira : Marietta nővére, 24 éves
Giulia : az anyjuk
Marietta kirohant a folyosóra. Hanem Elvira már ott volt, és elállta útját.
Elvira magasabb és izmosabb Mariettánál; most van ereje teljében. Hatalmas pofonokkal kergette vissza húgát a terembe, miközben térdével rugdosta hasát. A teremben Maria fogadta a vétkest; hátulról elkapta a karját. Az öreg Giulia bezárta az ajtót, nehogy Don Cesare meghallja a zenebonát.
Az asszonyok a kötelékről sem feledkeztek meg a kandalló árnyékában: Giulia zsineget rejtett a szoknyája alá. Mariettát odakötötték a karosszék hátához; bokáját a széklábak akantuszleveleihez erősítették, kezét pedig előrehúzva a torz figurává csavarintott aranyozott fakönyöklőre zsinegelték. Az ily módon kifeszített leány arca és melle a karosszék támlájának érdes vásznához szorult, míg a csípője erősen ki domborodott.
Elvira leakasztott egy vadászpuskát a falról. Lecsavarta róla az acélvesszőt, mely a puskacső tisztítására szolgál.
Don Cesare türelmetlenkedett; rendszerint Elvira fekszik elsőnek az ágyba; vagy talán meghallotta, amint Mariettát pofozták a folyosón. Többször toppantott a lábával, erősen megdöngetve a szoba padlóját, pontosan a nagyterem felett.
Elvira, az acélvesszővel a kezében, odalépett a karosszékhez. A mennyezet felé fordította arcát:
- Idegeskedik az öreg - mondta.
Don Cesare újra megdöngette a padlót.
- Csak idegeskedj - mondta. - Én nem sajnálom az időt, hogy elbánjak a szűz lánnyal.
Az acélvessző süvöltve lecsapott. Marietta meztelen volt a vászonruha alatt.
- Az anyádért - mondta Elvira.
Marietta összeszorította fogait.
- Magamért - mondta Elvira.
- Az anyádért.
- Magamért.
Fájdalmas ordítás szakadt fel Mariettából. Az acélvessző újra lecsapott. Az asszonyok hallották, hogy Don Cesare súlyos léptei az ágytól az ajtó felé tartanak.
Elvira íziben átadta Mariának az acélvesszőt.
- Most rajtad a sor. Üsd, hogy megemlegesse, amíg él!
S az ajtóhoz rohant.
Fatalpai már a folyosón, a lépcsőn kopogtak. Majd hosszú csend következett. Elvira és Don Cesare alighanem vitatkozott. Aztán a szobájába visszatérő Don Cesare súlyos léptei hallatszottak.
Maria odalépett a nehéz, aranyozott karosszékre feszített Mariettához.
- Most pedig megmondod nekünk a babád nevét!
Marietta összeszorította fogait.
Maria a kellő távolságra hátrált, s lecsapott az acélvesszővel.
- Majd én felfrissítem az emlékezetedet - mondta Maria.
Ebben a pillanatban felharsant az ablak alatt a Lambretta motorjának zúgása.
- Tonio - üvöltött fel Marietta -, segítség, Tonio!
- Szóval bevallod, hogy ő a babád! - kiáltotta Maria.
Tonio tüstént ott termett.
- Oldozd el! - mondta.
Cipőben állt a mezítlábas asszonyokkal szemben, a bizalmi ember fehér kabátjában állt asszonyokkal szemben, így hát nagyon biztos volt a dolgában.
- Mozgás - mondta.
Giulia tiltakozott; joga van hozzá, hogy megbüntesse a lányát.
- Ki parancsol itt? - kérdezte Tonio. - Talán bizony az asszonyok?
Majd hozzátette:
- Tulajdonképpen fel kellene ébresztenem Don Cesarét. Megtiltotta, hogy bárkit is verjenek a házában. Elkergetne benneteket...
A két asszony megoldotta Marietta kötelékeit.
Marietta odament a falhoz, s nekivetette hátát; könyökét kissé felhúzva, a tenyerére támaszkodott, ugrásra készen.
Giulia és Maria a karosszék mellett maradt. Tonióra szegezték tekintetüket.
- Ecco - mondta Tonio. - A kislány sokáig hordani fogja a puskavessző nyomait... Ti pedig vigyázzatok a bőrötökre, viperák... És most mars aludni...
Marietta, a falnál lapulva, felnevetett.
- Rajtad nevet - szólt Giulia.
- Eredj aludni, vén gebe! - kiáltott rá Tonio.
A két asszony hátrálva indult az ajtó felé. S a küszöbre érve Giulia megismételte:
- Rajtad nevet, te nagy legény!
Tonio bevágta az ajtót, s magára maradt Mariettával.
A lány egyre nevetett.
Tonio hozzálépett.
- Ugye, most adsz egy csókot, Marietta?...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése