A magány áramütései
Réka az egybeszabott, vízhatlan síruháját ráncigálja magára, úgy kiabál át Klárinak a szomszéd szobába.
- Mikor érkezik Viki?
- Két óra múlva.
- Addig mi lesiklunk egy párszor - mondja Kálmán. - Ti nem jöttök?
- Most nem. Van még elég időnk síelni. Menjetek csak!
Réka már az ajtóban áll, kék szeme derűsen csillog, apró, szőke fürtök göndörödnek ki a sapkája alól. Még így, a mackós öltözetben is látszik, hogy milyen karcsú és rugalmas az alakja. Kálmán szintén síszerelésben áll mögötte, hátulról öleli át a vállát. Magas, negyvenes, intelligens arcú férfi. Melegség sugárzik a tekintetéből, ahogy az előtte álló lányra néz.
- Akkor viszlát két óra múlva - integetnek Klárinak és Dávidnak.
- Nem értem, hogy ezek miért nem házasodnak össze? - kérdezi Dávid, amint bezárul mögöttük az ajtó.
Klári sötét szemöldöke ingerülten rebben, szinte dühösen néz a robosztus testű, szőke férfira.
- Miért? Szerinted olyan jó érzés nős embernek lenni? Most mit hazudtál otthon, hogy eljöhess velem víkendezni?
- Ne gonoszkodj, Klári! Tudod, hogy nem válhatok el. A gyerekek miatt.
Klári felkacagott, hosszú, sötétbarna haját hátradobta az arcából.
- Nem is kell elválnod. Én sem akarok férjhez menni. Amíg a szexuális energiáidat nekem tartogatod, addig
nincs okom panaszra.
- Hát ebben biztos lehetsz - nevet Dávid is, és ölébe rántja az asszonyt.
Klári bordó pongyolája szétnyílik, kivillan a gyöngyházfényű, teltkarcsú, rózsás test. Dávid tenyerébe markolja a kerek melleket, fogaival játékosan kap a mellbimbók után, mint a kiskutya, amikor felugrik a falatért. Klári hegyes nyelve a férfi fülébe kúszik, s fél kézzel a pongyolája övét bogozza ki.
- Tudtam, hogy ezért akarsz itthon maradni, te dög - duruzsolja Dávid, s ő is ledobja magáról a ruhát.
- Vékonyak itt a falak, nem sikonghatok kedvem szerint, ha minden szobában van valaki.
- Akkor használjuk ki az időt!
Már meztelenül állnak egymás mellett. Dávid durva mozdulattal löki az ágyra az asszonyt. Pedig neki nem kenyere a durvaság, ő attól is felizgul, ha lágyan, gyöngéden simogatja Klári izmosan gömbölyű, szép testét, de tudja, hogy az asszony azt szereti, ha durván markolják, tépik, harapják, a verés pedig kifejezetten eksztatikus gyönyört okoz számára.
Klári feje hátrahanyatlik, nyakát átengedi a férfi mohó fogainak, kis piros foltok keletkeznek a harapások nyomán. Az izmos tenyér a mellét markolja, nem túl erősen, aztán lejjebb siklik a fenekére, ott már erős a szorítás, a kemény férfiujjak présbe fogják a gömbölyű popsi félgömbjeit. Dávid az ágyékszőrzetét is megráncigálja, Klári felszisszen, de nem tiltakozik, ezt szereti, ezt élvezi, ezt a durva szorítást, tépést. Dávid feje végigcsúszik a hanyatt fekvő asszony testén, minden parányi helyet végigcsókol, végigharapdál, majd megállapodik a nemiszerv szétnyíló húskelyhénél, erős nyelvcsapásokkal veszi munkába a csiklót és az ajkakat, majd becsúszik az asszony nedves hüvelyébe is, nyelvével érzi a körkörösen feszülő izmokat.
Klári kéjesen hörög, dobálja a testét, hol széttárja a combjait, hol satuba fogja velük a férfi fejét. Aprókat élvez, staccatós kis sikolyok kísérőzenéje mellett. Most ő dönti hanyatt Dávidot, a hatalmasan meredő szerszám fölé hajol, mutató- és hüvelykujjával megmarkolja, erősen szívja, ajka kicsücsörödik, két parányi gödör keletkezik az arcán. Elengedi a tövét, puha mozdulatokkal masszírozza a szárát, a bíborlila makkot úgy nyalogatja, mint egy ostyába tett fagylaltgombócot.
Dávid heréje is megduzzad, férfierejének előnedvei már szivárognak, kitörni készülő vulkánnak érzi a péniszét. De visszatartja az elélvezést, az előjátéknak még nincs vége, tudja, hogy Klári nem véletlenül akart most szeretkezni, amikor senki sincs a házban rajtuk kívül.
Klári is érzi, hogy a férfi mindjárt a szájába élvez, nem akarja még, elengedi a kemény hímvesszőt, rövid, puha korbácsot vesz elő az éjjeliszekrény fiókjából, s Dávid kezébe nyomja. Dávid tudja, hogy mit akar az asszony: nemcsak verést, hanem a verés brutális valódiságának a látszatát is. Attól jön lázba, ha ő úgy tesz, mintha tényleg megbüntetné a szeretőjét valamiért. Ilyenkor Klári úgy viselkedik, mint aki bűntudatból viseli el a fenyítést, kegyelemért, bocsánatért könyörög, nyöszörög, de neki hajthatatlannak és keménynek kell maradnia, mint aki megbocsát ugyan, de a büntetés kiporciózását nem engedi el.
Megsuhogtatja a korbácsot, elkapja az asszony karját, s keményen a szemébe néz.
- Tudom, hogy megcsaltál, te ribanc!
- Nem igaz, nem igaz - Klári nyüszítve hátrál, de a karját nem tudja kiszabadítani. - Csak kacérkodtam egy kicsit, de nem történt semmi.
- Hazudsz!
Könnyedén meghajlítja az asszony testét, fél kézzel leszorítja a derekát, s kétszer-háromszor végigsuhint a meztelen ülepén.
- Jobb, ha bevallod, úgyis kiverem belőled!
- Csak csókolóztam - nyöszörgi Klári.
- Hazug dög! Lefogadom, hogy cumiztál is annak a pasasnak!
Újra suhog a korbács, ezúttal erősebben és többször egymás után. Táncolnak, kígyóznak a bőrfonatok az asszony testén. Klári ficánkol, úgy tesz, mint aki szabadulni akar, de az izmos férfikar könnyedén a levegőbe emeli, s kiszámítottan, hol keresztben, hol hosszában csap le a korbács a formás segg rózsás labdáira, s a hosszú combok tövére.
- Bevallom, bevallom! Kétszer élveztem el vele! De nem teszem többé! Soha többé!
- Le is szoptad?
- Csak egyszer! Esküszöm, hogy csak egyszer!
Dávid vicsorít, dühöt imitálva hasmánt az ágyra dobja az asszonyt, az alfele felé fordulva fölé térdel, lába közé szorítja a derekát.
- Elveszem a kedved a bujálkodástól, te szuka!
Klári ki akar csúszni alóla, de csak a popsiját kúposítja ki, a derekát keményen fogják a popsi rózsaszínű halmaival szembeforduló férfi térdei, a felsőtestét sem tudja megmozdítani, azt Dávid feneke szorítja a takaróhoz.
- Bocsáss meg, Dávid! Igazán, többé soha... - könyörög.
- Előbb kiosztalak, te dög, aztán bocsánatot kérhetsz!
Klári jajgat, sikolt, pirosodik a segge. A vörös csíkok már összefolynak, fickándozó, remegő bíbor húsokká válnak a kerek halmok. Már nem érzi a csípést, ég, sajog az egész ülepe, s ágyékában lüktet a vér, mintha feszülő vaginájában barbár dobok peregnének egyre erősebben.
- Most, most - suttogja alig hallhatóan.
A férfi eldobja a korbácsot, megfordul, két kézzel felemeli a tűzforró valagot, hátulról nyomja bele a fütykösét a lucskos hüvelybe. Klári egyszerre érzi a kéjt és a fájdalmat, ez utóbbi az eksztázis fortissimójáig fokozza a gyönyört, két-három lökés után sikoltva elélvez. Dávid sem türtőzteti magát, néhány másodperc múlva hörögve locsolja magját a meleg barlangba.
Már egymás mellett fekszenek, Dávid most már gyöngéden simogatja, becézi az asszonyt.
- Tudod, hogy nagyon perverz vagy? - tenyerével célzásképpen lágyan megpaskolja Klári sötétvörösre náspángolt ülepét.
- Persze, hogy tudom - nevet az asszony. - Zavar ez téged?
Felugrik az ágyról, kedvtelve nézegeti a tükörben a fenekét, a két hatalmas vörös folt élénk kontrasztot képez a fehér bőrével.
- Két-három napig érezni fogom a verés nyomát, s ettől állandó izgalomban leszek. Készülj fel erre - kacsint kacérul a férfira.
- Állok elébe - nyújtózik el Dávid lustán az ágyon. - Felőlem tíz perc múlva akár folytathatjuk is. Egyébként egy csöppet sem zavar a perverzitásod. Bennem ugyan nincs szadista hajlam, de attól mindig erősen felizgulok, ha látom, hogy te mennyire élvezed a verést. Van még más perverziód is, amit esetleg titkolgatsz előttem?
Ugratásnak szánja a kérdést, de Klári szeme hirtelen résnyire szűkül, gyanakodva, oldalról szemléli a férfit. Dávid nem látja az arcát, a szerelmi csatától kissé bágyadtan lehunyja a szemét, s nagyot ásít.
- Kelj fel, mert Rékáék perceken belül itt lesznek. Aztán indulunk Viki elé a buszhoz. Még zuhanyoznunk is kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése