2006. október 30.

A panzió

1. rész

Már lassan 3 éve, hogy megörököltem egy szép kis panziót a Kanári szigeteken. Mondanom se kell, mennyire boldog voltam, egy régi álmom valósult meg ekkor. Időt és pénzt nem sajnálva nagyjából 1 év alatt sikerült elérni, hogy a szálló nagyon elismert lett a gazdagabb, főleg angol vendégek előtt. Egész évben tele voltunk vendégekkel, akik rendszeresen visszatértek és hosszabb időre maradtak.

A vendégeink nagyon sok pénzt fizettek azért, hogy kellemesen érezzék magukat, és minden kívánságuk teljesüljön. És nem kellett csalódniuk. Az egész szigeten én fizettem a legtöbbet az alkalmazottaknak, amiért cserébe minőségi munkát vártam el.

Pár hónapja felhívott az egyik régi ismerősöm Magyarországról. Azt mondta, hogy az egyik legkedvesebb barátja a Kanári szigetekre utazott, munkát keresni, és kérdezte, hogy nem tudnék-e segíteni neki. Egy rendes, aranyos ifjú hölgy, több nyelven beszél, talpraesett, idegenforgalmi tapasztalattal. Hirtelen nem is tudtam, hogy mit válaszoljak. Éppen nem volt szükség új alkalmazottra, bár egy plusz ember mindig elfért egy ilyen szállóban. Ugyanakkor minden magyar protekcióra számíthatott nálam…. Így azt feleltem, hogy rendben, másnap jöjjön el a lány és meglátjuk, mit lehet tenni.

Bogi nem okozott csalódást. Tényleg aranyos kislány volt, egyből megkedveltem, így nem is esett nehezemre munkát adni neki. A vendégeink jelentős része az idősebb korosztályból került ki, így szükség volt egy olyan személyre, aki állandó segítséget nyújtott nekik, bármilyen gondjuk is akadt. Bogi tökéletesnek tűnt erre a feladatra.

Eleinte nem is volt semmi baj, hamar megkedvelték az életvidám kislányt, főleg az idősebb bácsikák. Alaposan meglepődtem, amikor kb. 1 hét elteltével felkeresett Sir Archibald. Persze nem a látogatásán lepődtem meg, mivel az öregúr minden évben 2 hónapot töltött nálunk és megkövetelte (jogosan) a megfelelő kiszolgálást. Korábban is kifogásolt pár dolgot, bár azt nem lehet mondani, hogy mindenbe belekötött volna. Most viszont azzal kezdte, hogy nagyon sajnálja, de nem maradhat tovább a szállóban, és bármennyire is megszerette ezt a helyet, de attól tart, hogy a jövőben más panzió után kell majd néznie.

Megkérdeztem, hogy mi a baj. Nem szerettem volna elveszíteni egy jól fizető vendéget, de még jobban tartottam attól, hogy az ő távozása lavinát indíthat el. Először nem akarta elmondani, mi történt, de szép lassan kibukott belőle a dolog.

Sir Archibald neje tervezett egy hajókirándulást a sziget körül. Megkérték Bogit, hogy szervezze meg, vegye meg a jegyeket, és kísérje el őket az útra. Sajnos az asszony aznap reggel rosszul érezte magát, és úgy látták jónak, ha inkább a panzióban maradnak. Ismét megkérték a lányt, hogy ha lehet, akkor mondja le a kirándulást. Az öreg szerint a kislány már ekkor furcsán reagált, mivel szinte fenyegetőzve próbálta őket a hajóútra rábírni. Azt mondta, hogy már késő visszamondani, nem kapják vissza a jegy árát, és mindenféleképpen részt kell venniük a kiránduláson.

Mivel a felesége nagyon nem érezte magát jól, azért Sir Archibald azt felelte, hogy ez nem pénz kérdése. Bogi azért csak próbálja meg visszaváltani a jegyeket, vagy későbbi időpontra cserélni. De ha nem jár sikerrel, akkor sem lesz tragédia, nem a pénz az elsődleges szempont. Erre reagált a lány olyan hangnemben, amit ő nem tűrhet el, és nem maradhat itt tovább.

Megkértem az öregurat, hogy foglaljon helyet egy kényelmes fotelben, töltöttem neki egy nagy adag skót viszkit, majd a kislányért küldettem. Bogi egy kicsit idegesnek látszott, amikor az irodámba lépve megpillantotta Sir Archibaldot.

- Bogi - kezdtem, az íróasztalom mögött ülve -, Sir Archibald azt mondta, hogy megsértetted őt és a feleségét ma reggel. Igaz ez?

- Nem….. - felelte bizonytalanul a lány. Úgy állt az asztal előtt, mint egy csintalan diáklány a tanára előtt. Először rám pillantott, majd az öregúr felé nézett, végül a cipője orrát kezdte szemlélgetni elmélyülten, miközben ujjaival az egyenszoknyája alját morzsolgatta.

- Miért nem engedelmeskedtél, amikor Sir Archibald arra kért, hogy mond le a hajókirándulást?

- Nem arról van szó, hogy nem engedelmeskedtem volna. Csak éppen sok munka volt megszervezni, és nem hiszem, hogy egy kis fejfájás miatt…..

- Te azért dolgozol itt és azért kapod a fizetésedet, hogy teljesítsd a vendégek kívánságait. Ha egy vendég meggondolja magát, akkor is - mondtam határozottan.

- De… Már nem kapták volna vissza a pénzt…..

- Az ő pénzük, nem?

Nem igazán értettem a dolgot. Egyszerűen mellébeszélt a kislány, azt éreztem, de nem tudtam, miért. Egy hajókirándulás megszervezése nem olyan nagy munka, és mivel az öreg nem ragaszkodott ahhoz, hogy visszakapja a pénzét, így az esetleges jutalék sem került veszélybe.

- Nekem igazán a kisasszony hangnemével van problémám - szólt közbe Sir Archibald. - A királynőtől sem tűrném el, hogy olyan szavakat használjon, mint ez a kislány.

- Mit mondtál? - fordultam a lány felé.

Bogi most már folyamatosan a szőnyeget bámulta és a száját húzogatva bámult fel rám.

- Most csendben van - folytatta Sir Archibald. - Pár órával ezelőtt persze a feleségem "fejfájós kurva" volt, én pedig "szaros buzi"…

- Micsoda! - kiáltottam fel. Eddig erről nem beszélt az öreg, most úgy ért, mint egy villámcsapás. - Igaz ez?

- Hát….. Nagyon ideges voltam…. De nem gondoltam komolyan…..

- Sajnálom, Sir Archibald, én kérek elnézést - fordultam az öreg felé. - Természetesen Bogit ebben a percben kirúgom, és megértem, hogy nem kíván tovább itt maradni.

- Amikor én fiatal voltam, az ilyen pimasz kislányokat elfenekelték, ha így viselkedtek volna az idősebbekkel szemben - jegyezte meg az öregúr. - Ha egy hétig nem tudtak leülni, akkor megtanulták, hogy rendesen viselkedjenek. És én még úgy megszerettem, mint a saját lányomat….

- Igaza van - feleltem. - Nem is olyan rossz ötlet.

- Micsoda? - kérdezte egyszerre Bogi és Sir Archibald.

- Mit szólna ahhoz, uram, hogy ha nem hivatalosan kezelnénk az ügyet. Ön szinte családtagnak számít itt, szinte ez a második otthona. Bogira is úgy tekintek, mint a saját gyermekemre. Nem lehetne, hogy ez az egész incidens egy szemtelen kislány pimaszkodása legyen? Aki persze ezért megkapja a büntetését….

- És mi lenne a büntetés? - kérdezte Sir Archibald.

- Egy alapos elfenekelés, ahogy Ön ajánlotta.

- Fenekelés??? - szólalt meg hosszú hallgatás után a kislány. - Szó sem lehet róla. Nem gondolod komolyan….

- De, teljesen komolyan gondolom - váltottam magyarra, hogy Sir Archibald ne értse. - Örülj, ha az öreg belemegy ebbe. Ellenkező esetben ki kell, hogy rúgjalak. És veled fizettetem meg, ami kár ér. Csak az a két hónap, amíg itt lettek volna…. És ha ő megy, akkor sokan követni fogják…

- Korábban kellett volna rendesen viselkedned, ifjú hölgy - váltottam ismét angolra.

- Nem is tudom…. - mondta Sir Archibald. - Én tényleg nagyon megkedveltem az ifjú hölgyet. Ezért is fájtak annyira a szavai.

- Nézze - feleltem -, ha Bogi kap egy alapos porolást, akkor az ő popsija hasonló módon fog fájni. És megígérem, hogy ettől kezdve más fogja önöket kiszolgálni, nem fognak többet találkozni vele.

- Nem… - mondta elgondolkozva az öreg. - Akkor elmondom, én hogyan gondolom. Először is felmegyünk a szobámba, mivel a kislány a feleségemet is megsértette. Ott először maga a térdére fekteti, és alaposan elnáspángolja. Ezt követően a feleségemtől kap egy tucatot a hajkeféjével a popsijára. Végül tőlem hatot egy nádpálcával. Ha ez megtörtént és megfelelő módon bocsánatot kért, akkor ragaszkodom hozzá, hogy ezentúl is ő foglalkozzon velünk. És persze jogot formálok arra, hogy bármikor megbüntethessem, ha ismét rosszul viselkedik.

- Részemről oké - feleltem, Bogira pillantva.

A kislányon látszott, hogy nagyon hadakozik magával. Nem volt könnyű döntés, az igaz. Úgy gondoltam, hogy adok neki még egy kis időt, ezért megszólaltam:

- De még mindig nem igazán értem, miért izgatott annyira ez az egész…. Mi volt az igazi oka, hogy ilyen durván viselkedtél a vendégekkel?

- Egy…. Egy fiú - válaszolta rövid hallgatás után Bogi.

- Egy fiú? Nem értem.

- Amikor elmentem jegyet venni, megismerkedtem egy fiúval, aki azon a hajón szolgál. És megbeszéltük, hogy ezen az úton találkozunk ismét. Nagyon helyes srác, teljesen beleestem, alig vártam, hogy újra találkozzunk. Ezért volt szörnyű érzés, amikor kiderült, nem megyünk a kirándulásra….

- Egy fiú miatt??? - kérdeztem elképedve. - Ezért voltál ilyen durva?

- És miért nem szóltál? - kérdezte Sir Archibald. - Ha elmondod, akkor én szívesen elkísértelek volna. Én is voltam fiatal és szerelmes….. De buzi nem!

- Sajnálom, Sir Archibald. Igaza van, megérdemlem a büntetést - mondta lehajtott fejjel a lány.

- Rendben. Akkor talán indulhatunk - mondtam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése