Ezt a regényrészletet egy kicsit aggódva adom közre, mivel ismerek egy olyan kislányt, aki nagyon kedveli a férfiakat bokán rugdosni. Félek, hogy ha ezt elolvassa, akkor kedvet kap arra, hogy boka helyett az ember sípcsontját célozza meg (karmolásról és harapdálásról már nem is beszélve). Persze a következmények sem kerülhetik el a figyelmét, de azt tapasztaltam, hogy a kislányok nem nagyon szoktak előre gondolni, és csak akkor változik a véleményük, amikor a térdünkön fekszenek, és már eléggé sajog a popsijuk.
Morgan hagyta, hogy elmenjen mellette. Lassanként felmásztak a létrán. Elöl a fiatal hadnagy, mögötte Silver, aki még mindig rendületlenül tartotta a férfi álla alá a fegyvert.
Alig érte el az utolsó létrafokot, amikor Morgan csizmás lába előrelendült, és kirúgta a nő lábát, mire Silver a padlóra zuhant. A pisztoly fülsiketítően elsült, és Morgan egy pillanat alatt rávetette magát a nőre. Talpra rántotta, majd a kabinja felé ráncigálta. Silver ökölbe szorította a kezét, és felé ütött. Morgan kivédte az ütést, de meglepetésében és dühében elsötétült az arca.
„Nem!” – kiáltotta magában Silver. Újra a férfi felé ütött, ezúttal az állkapcsát célozta meg, de Trask elkapta a csuklóját, és hátrafeszítette. – Engedjen el! – sikoltotta, mert hirtelen elvesztette önuralmát. – Mit számít az magának, ha elmegyek? Mit számít?
Morgan bevonszolta a kabinjába, becsapta az ajtót, és az ágyra penderítette a nőt, aki elterült a széles fekhelyen. A szobából már elszállt a füst, így Silver jól láthatta az őrnagy élénkzöld szemében a dühöt, de ez nem csökkentette az övét.
- Nem tartozik magára! – tombolta. – Miért nem enged el?
- Téved, Silver. Igenis rám tartozik. Attól a pillanattól fogva, amikor az embereimet megfenyegette.
Silver megragadott egy bőrkötésű könyvet a polcról, és a férfihoz vágta. Morgan félrehajolt, mire a könyv a falhoz csapódott. – Nem vagyok a foglya. Felnőtt nő vagyok. Csak azt akarom, hogy békén hagyjanak!
- Felnőtt nő? – gúnyolódott Morgan, mire a nő még egy könyvet vágott hozzá. Ez a tükröt találta el, ami leesett a földre, és ezer darabra tört. – Egy nő nem viselkedik úgy, mint maga. Egy nő nem őrjöng, és nem tesz tönkre dolgokat. Egy nő nem káromkodik, nem harcol, és nem próbál úgy viselkedni, mint egy férfi. – Morgan odalépett hozzá, mire Silver az éjjeliszekrényhez húzódott, felvett egy porcelán vizeskancsót, és Morgan fejéhez vágta. Az üvegcsörömpölést elnyomta dühös kiabálásukat.
- Haza fog menni, Silver. Azok után, amilyen gondokat okozott nekem, nincs az a pénz, ami rávenne, hogy ne vigyem vissza. Csak abban reménykedem, hogy William hallgat a tanácsomra, és kezelésbe veszi, mert nagyon nagy szüksége van rá.
Apja említésére Silver önkontrolljának utolsó szikrája is kihunyt. – Nem megyek vissza oda! Sem maga, sem más nem kényszeríthet rá! – Nekiment Morgannak, körmeivel végigszántotta az arcát, hogy vérzett, majd öklével a mellkasát kezdte ütögetni. Morgan megpróbálta lefogni csapkodó kezét, de Silver az egyiket kiszabadította, és pofon vágta a férfit.
- Az ördögbe! – Morgan hitetlenkedve nézett rá. – Miféle nő maga?
Válaszképpen Silver sípcsonton rúgta, és megint megpróbált kiszabadulni. Haja kibomlott és vadul repkedett a vállán. Morgan belefűzte az ujjait, és hátrarántotta a fejét. Amikor a nő sikoltozni és káromkodni kezdett, a férfi az ágyhoz húzta.
- Maga kis ördögfajzat – sziszegte összeszorított foggal, és a térdére fektette a nőt. – Akkor is meg fog tanulni viselkedni, ha ez lesz az utolsó dolog, amit életében tesz. – Ezzel elkezdte elfenekelni. Tenyere égette Silver bőrét a szűk, vitorlavászon nadrágon keresztül. Silver dühében ordított, és olyan mérges volt, hogy szinte alig érezte az ütéseket.
Újra és újra lesújtott Morgan keze. A hangot elfedték Silver durva fogadkozásai. Amikor Morgan úgy gondolta, hogy már elég volt, a nő a combjába harapott. Az őrnagy széleset káromkodott, és újabb fájdalmas ütést mért a fenekére.
- Én tovább bírom, mint maga – figyelmeztette a nőt, de igazából csodálkozni kezdett. Mintha válaszolt volna a kimondatlan kérdésre, Silver ismét harcolni, csapkodni és ütögetni kezdte a férfit, amíg Morgan ki nem vetette az öléből, és testével az ágyhoz nem szegezte.
- Hagyja abba, Silver! – mondta olyan kemény hangon, hogy a nő abbahagyta a küzdelmet. – Nem bántam meg, hogy megvertem. Senki nem érdemelte meg jobba, mint maga, de úgy látszik, eltökélte, hogy rávesz arra, hogy újra megüssem, amit pedig nem fogok megtenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése