2006. október 28.

Brantome : Kacér hölgyek

Brantome : Kacér hölgyek
/Egy nagyúri dáma szertelensége/


Hallottam egy híres nagyasszonyról, de valóban híresről és nagyról, ki, hogy felszítsa természet adta bujaságát (mert nagy kurva volt asszonynak is, özvegynek is, és fölötte szépséges), úgy csigázta és izgatta önnönmagát, hogy levetkeztette hölgyeit, szebbnél szebb dámákat s hajadon leányokat, és gyönyörködött a mezítelenségük látásában; azután meg a tenyerével ütögette és csapkodta a csupasz feneküket, hogy csak úgy csattogott, a lányokét pedig, ha rossz fát tettek a tűzre, suhogós vesszővel verte; mindeközben élvezkedve nézte, mint tekergőznek s vonaglanak, kapkodják a tagjaikat, mozgatják a farukat, s a kapott ütések szerint furcsábbnál furcsább s mulatságosabbnál mulatságosabb táncokat lejtenek.

Máskor meg le sem vetkeztette őket, csak a szoknyájukat türette föl (akkoriban nem viseltek még a nők bugyogót), s úgy csapkodta és verte a feneküket, akármi ürüggyel, csak hallja, hogy vihognak és nyínak. Az efféle spektákulum látása és nézegetése gyakran úgy fölgerjesztette, hogy utána hamarsággal kerített egy keménykötésű, izmos lovagot, s vele hűtötte le felforrósodott vérét.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése