2006. október 28.

Bohumil Hrabal : Sörgyári capriccio


Az egyik legelső, meghatározó élményem a Sörgyári capriccio című film volt. Bohumil Hrabal regényéből Jirí Menzel rendezett egy fantasztikus filmet. A film hősnője a csodálatos, aranyló hajfürtjeiről híres Maria (Magda Vasaryova), aki valóságos jelképe lett a Cseh kisvárosnak, ahol férjével, a sörgyári gondnokkal (Francinnal) él. Maria makrancos hölgy, szeleburdi gyermek, csábítással játszó Mirandolina, aki fittyet hány társadalmi szerepe szigorú követelményeinek. A film vége felé a fiatalasszony megkurtítja hosszú, csábító haját, amiért a férje felhajtja a szoknyáját és mindenki szeme láttára kiporolja a bugyiját.
Kb. 16 éves lehettem, amikor a filmet először láttam. Ebben az időben már rendszeres fenekeltem egy lányt, persze még csak nadrágon, szoknyán keresztül. A moziban előttem ült a sorban, és amikor a fenekelős jelenet történt, pimaszul hátranézett rám. Természetesen a következő alkalommal, amikor fenekelésre került sor, a filmet felhozva példának hajtottam fel én is a szoknyáját.....
A könyv és a film is nagyon jó, mindenkinek ajánlani tudom (nem csak a fenekelős jelenet miatt).



Bohumil Hrabal : Sörgyári capriccio
(részlet a könyvből)

Szépyné asszony rám nézett a reneszánsz kút mellől, égnek emelte a karját, és felkiáltott: - Hová tette azt a gyönyörű hajat! Hogy tehetett ilyet! - És ujjal mutogatott városkánk nagybecsű vendégének, és én már tudtam, hogy hajam a városka műemlékei közé tartozik. Beletapostam a pedálba, a városszépítő egylet három nőtagja kölcsönvett három biciklit a Herceg Hotel előtt, és utánam száguldottak, féltékenységükben úgy taposták a pedált, hogy játszva megelőztek, és ujjal mutogattak rám: - Levágatta a haját! - és néhány biciklista, aki megismert, felháborodva utánam eredt, ők is megelőztek, és elibém köpdöstek, én meg mentem a biciklisták guruló sorfala között, dühödt pillantásaival korbácsolt mindenki, de énnekem ez erőt adott, karba tettem a kezem, és a kormányt elengedve mentem, a sörgyárba kíséret nélkül hajtottam be, a biciklisták már biciklijükkel a lábuk között álltak az iroda előtt, ahol fel volt írva: "Ahol jó sört mérnek, ott szép csak az élet", most kiszaladt Francin, nyomában a három városszépítő egyleti tag, és mindkét kezükkel rám mutogattak.

- Hol a hajad? - kérdezte Francin, remegő kezében szorongatva a hármas redisztollat.

- Ott - mondtam, a falnak támasztottam a biciklit, felemeltem a csomagtartót, és átnyújtottam a két súlyos copfot. Francin a füle mögé dugta a tollat, meglatolgatta halott hajamat, és letette a padra. Aztán lekapcsolta a pumpát a biciklim keretéről.

- Fel van pumpálva eléggé a belsőm - mondtam, szakértő mozdulattal tapogatva meg mindkét pneumatikát. De Francin kicsavarta a pumpából a gumicsövet.

- A pumpával sincs semmi baj - mondtam értetlenül.

Francin hozzám ugrott hirtelen, a térdére fektetett, felhajtotta a szoknyámat, és csépelte a fenekemet, én pedig megdermedtem, van-e rajtam tiszta fehérnemű, megmosakodtam-e? És ki vagyok-e eléggé takarva? Francin csak csépelt, és a biciklisták elégedetten bólogattak, és a városszépítő egylet három nőtagja úgy nézett rám, mintha megrendelésre kapnák ezt az elégtételt. Francin a lábamra állított, lehúzta a szoknyámat, és szép volt Francin, orrcimpái ugyanúgy remegtek, mint amikor a megbokrosodott lovakat törte be.

- Szóval, kislány - mondta -, új életet kezdünk.











Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése