Pages

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: otk. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: otk. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. február 28.

Linda Lael Miller: Viharos szerelem

/Még egy kis részlet a könyvből./

Katherine Corbin lopva és nem kis jókedvvel figyelte, amint menye leül az ágy szélére és megrándul az arca.

– Adam dühös volt?

Banner felnézett, bólintott. Pír terjedt az ingválla felöl és hamarosan az arcán lüktetett.

– Nagyon dühös volt – felelte a lány.

Katherine nagyon is jól el tudta képzelni a jelenetet, amely lejátszódhatott a Seattle-i hotelszobában. Tucatnyi hasonlót élt át Daniellel, bár a körülmények mások voltak. Daniel! Úristen a puszta gondolatától is megsajdult a szíve, pedig már öt éve él nélküle. A férfi meghalt, de Katherine szerelme iránta, nem.

– Figyelmeztetnem kellett volna téged – mondta. Leült az ágy szélére Banner mellé és megpaskolta kezét. – A Corbinok évszázadok óta elfenekelik az asszonyaikat. Bármilyen megbocsájthatatlan is, nem szoknak le róla.

A bájos zöld szempár elkerekedett.

– És az a legdühítőbb az egészben, hogy még mindig szeretem Adamot – vallotta be Banner csodálkozva. – Mi történt velem? Perverz vagyok?

Katherine felnevetett.

– Ha az vagy, én is az voltam. Egyszer borzasztó nagyot vitatkoztunk Dániellel. Adam és Jeff még kisbabák voltak. Úgy dühbe gurultam, hogy fogtam a férjem összes ruháját, az út közepére raktam és meggyújtottam.

Banner szeme szinte akkorára nőtt, mint egy csészealj.

– Mi történt?

Katherine még mindig kuncogott az emléktől.

– Még Mont Rainierről is látni lehetett a lángokat. Daniel pedig tombolt, mondhatom neked. Soha nem felejtem el, mint toporzékolt a vasárnapi ingén és próbálta elfojtani a lángokat.

– Nem féltél?

– Hogy féltem? – nevetett ismét Katherine. – Rettegtem. De nem akartam, hogy tudja, Így aztán még rontottam a dolgon, azt kiabáltam, hogy el akarom vinni a fiúkat és örökre otthagyni őt.

Katherine megborzongott az emlékektől.

– Az én Danielem mérges volt, mint a gomba, amikor berontott a kunyhóba. Felhajtotta a szoknyámat, lehúzta a bugyogómat és alaposan elfenekelt. Maggie, áldom a szívét, pont a kunyhó előtt ment el, hallotta sikolyomat, azt hitte, hogy az indiánok erőszakolnak. Berontott a férjem vadászpuskájával és ott talált engem, olyan vörös volt az arcom, mint a fenekem. Legszívesebben elsüllyedtem volna.

Banner felnevetett és fáradt, gyönyörű szemén látszott, hogy leszűrte a tanulságot.

– De túlságosan is szeretted Danielt ahhoz, hogy otthagyd.

– Igen. Az igazat megvallva csak az bántotta büszkeségem, hogy amikor Daniel szeretkezett velem, egyáltalán nem volt büszkeségem.

Banner bólintott. Meghatotta, mennyire átérezte, amit hallott. Suttogva elmesélte, mi történt a hotelszobában.

Hasonlított Katherine történetéhez.

2011. február 26.

Linda Lael Miller: Viharos szerelem


/1886-ot írunk. A bájos Banner O'Brien megszerzi orvosi diplomáját, elválik erőszakos férjétől, és elmenekül messzire. Az új helyen megismerkedik Adam Corbinnal, aki szintén orvos, és hamarosan összeházasodnak. A férfi többször is megfenyegeti a feleségét, hogy elfenekeli./


– Ezt akarta velem is csinálni, mielőtt az édesanyja félbeszakította? – csattant fel.

– Nagyon jól tudja, hogy nem, O'Brien.

– Valóban?

A férfi hátat fordított, megfogta a kötőféket és az ajtó felé vezette a lovat. A kis homokfutó utána gördült.

– Ha éppen tudni akarja, a térdemre akartam fektetni, hogy elfenekeljem – mondta a férfi szárazon.

Banner megsértődött és inkább ettől remegett, s nem a friss decemberi időtől.

– Ebben az esetben nagyon örülök, hogy az édesanyja pont időben érkezett. Le kellett volna, hogy tartóztattassam magát.

Adam felnevetett, karonfogta Bannert és a szapora hóesésben a homokfutó felé vezette.

– Letartóztatni? A békebíró napokig ezen röhögött volna, O'Brien.

Könnyedén felemelte a lányt az ülésre és lehuppantotta rá. Aztán csak állt mellette, a hó döbbenetesen kihangsúlyozta sötét haját, kék szeme vidáman csillogott.

– Letartóztatni – ismételte hosszú idő elmúltával. Aztán megcsóválta fejét, megkerülte a homokfutót, felült, megigazította az ölükbe tett pokrócot és kézbe fogta a gyeplőt.

* * * * *

– Szeretnék veled menni – jelentette be.

– Nem.

– Miért nem?

– Mert nem volna biztonságos. Ezért.

– Akkor követlek.

A férfi felé fordult és perzselő pillantást vetett rá.

– Próbáld csak meg O'Brien, és elfenekelem a bájos kis hátsódat.

– Megtennéd most? – blöffölt Banner, aki nagyon is jól tudta, hogy Adam képes rá, ha eléggé felcukkolja. – Nem tanácsolnám, te nagyképű hólyag, mert kénytelen volnálak becsukatni.

Harsogó nevetés volt a válasz.

– Bebörtönözni? Ha nem tudnád O'Brien, ennek a tartománynak a törvényei szerint a hüvelykujjadnál fogva lelógathatlak egy utcai lámpáról, ha erre szottyan kedvem.

– Undorító.

– Mindazonáltal igaz. A törvény szempontjából a tulajdonom vagy, imádott kedvesem.

* * * * *

Amikor megjelenik a lány volt férje, Adam biztonságba szeretné helyezni a feleségét, és azt tervezi, hogy egy időre elküldi a testvéréhez, Keithez./

– Kérlek ne küldj el engem Keithhez.

– Adj egy sziklát és egy vésőt, O'Brien.

– Lehetetlen alak vagy. Tudsz róla?

Adam bólintott.

– Te pedig már indulsz is Wenatchee-be – válaszolt. Lehajolt és ajkát a lányéhoz érintette. – És O'Brien.

– Tessék.

– Hordjál bugyogót.

Meglepődtek, amikor Katherine Corbin viharzott feléjük a mólón. Arca vörös volt a haragtól.

– Ezek a hülye önző…

Banner elfelejtette, hogy akarata ellenére Wenatchee-be utazik, elfelejtette Seant, elfelejtette ezt a szörnyű érzéketlen alakot mellette.

– Mi történt, Katherine?

Hó borította Katherine orrát, szempilláját és csinos tollas kalapjának szegélyét.

– A tartományi legfelsőbb bíróság hatálytalanította a törvényhozók döntését. – dühöngött. – A nők egyenjogúsága, mint mondták, alkotmányellenes. Fel tudjátok fogni ezt? Alkotmányellenes.

Az emberek elnéző jóindulattal meredtek Katherine-re.

– Anya, közönséged van – suttogta Adam.

– Nem érdekel – szólt rá Katherine. – Különben is, mit kerestek itt?

– Banner elutazik.

Katherine szép arca elsápadt.

– Tessék?

Banner dühödt pillantást vetett férjére.

– Nem megyek Wenatchee-be – közölte vele. – Abban a pillanatban, hogy kiköt a gőzös Tacomaban, eltűnök.

Adamnak láthatóan nem jutott eszébe ez a lehetőség, dühösnek, meglepettnek látszott. És attól, amit mondott, többen fordultak feléjük, mint Katherine szónoklatától a tartományi legfelső bíróságról.

– Látod, mit csináltál? – szólt rá Banner önelégülten. – Botrányt csináltál, Adam Corbin.

A férfi felé hajolt.

– Menjünk valami szélcsendes helyre, ahol nem esik a hó – szólt közbe hirtelen, diplomatikusan Katherine.

Adam bólintott.

– Persze – mondta. – Mihelyt O'Brien felszáll a gőzösre, hazaviszlek, anya.

Banner felszegte állát és összefonta karját. Bármilyen hajthatatlan legyen is Adam Corbin, ő van előnyben.

– Majd eldöntöm, hova megyek, drágám és honnan írok neked – mondta pimaszul.

Hátrált Adam elől. Mindketten tudták, hogy a férfinek nincs annyi ideje, hogy elkísérhesse Wenatchee-be, más módon pedig nem lehet biztos abban, hogy a lány engedelmeskedik.

– Te kis...

– Tudod, te is, hogy mehetnék a szeretődhöz.

Hangos káromkodás visszhangzott a víz felett.

– Talán félsz, hogy kicseréljük a tapasztalatainkat? – erősködött Banner. A móló végén volt már, még egy lépés hátra és a medúzák közt találja magát. Adam arca eltorzult a dühtől, szemében harag lángolt.

– Vidd a se… Szállj be a hintóba!

– Miért, mi van ha nem engedelmeskedek? – feleselt bájosan Banner. Nagyon is tudatában volt a sok bámészkodónak, akik homokfutókba, s hintókba pakolták a mólón csomagjaikat.

– Ne akard megtudni O'Brien!

– De igen akarom – dalolta vissza a lány. Élvezte előnyét.

A széles vállak megrándultak, aztán Adam elkapta a lányt, megfogta derekát és a vállára vetette. Banner rúgkapált, de Adam nyugodtan lépkedett a hintójuk felé, úgy vitte őt a vállán, mint egy zsák búzát, láthatóan ügyet sem vetett az őket körülvevő jól szórakozó városbeliekre. Amikor a hintóhoz ért, kinyitotta az ajtót, behajította feleségét, nyugodtan nézte, hogy az asszony sértődött, zöld gyapjas labdaként gurul a jármű sáros padlójára.

Katherine mocorgott az ülésen. Kinézett az ablakon, nagy gyakorlata volt abban, hogy ne vegye észre, amit nem akar.

Adam mondott valamit a kocsisnak, aztán beszállt, pont, amikor mogorva, piruló felesége feltápászkodott. Adam elkapta karját és arccal lefele az ölébe rántotta. Banner a szó szoros értelmében érezte a férfi kezét a hátsó fele fölött, behunyta szemét és várta, hogy a nagy tenyér elkerülhetetlenül lecsapjon.

– Jóságos ég, Adam! – avatkozott be fürgén Katherine. – Micsoda barbárság! Elment az eszed?

– Igen – felelte a férfi és tenyere nagyot csattant Banner fenekén.

Banner végre megszabadult attól a fura tehetetlenségtől, amely az előbb elfogta, hangosan felkiáltott, inkább dühében, mint a fájdalomtól és küzdeni kezdett. Egy második ütés volt a jutalma, s ez már fájt is.

– Adam Corbin – harsogta túl Katherine a hangzavart. – Ha még egyszer megütöd ezt a drága gyermeket, megállíttatom a hintót és kiszállok.

– Soká érnél gyalog haza, anya – felelte Adam.

Aztán felhajtotta Banner szoknyáját, hogy kilátszott a lány bugyogója és a hideg szél az alsóneműn keresztül a lány fenekébe harapott. Banner teljesen megdöbbent a sértéstől. Libabőrös lett a combja.

– Fázol, drágám? – kérdezte lassan Adam.

Banner fészkelődött, csavarodott, kétségbeesetten próbált szabadulni.

– Igen – visította.

– Ez majd felmelegít – nyugtatta meg a férfi és keményen elfenekelte.



Banner a sértődöttség merev kis szobraként állt a nappaliban a kályha mellett, a tüzet nézve.

– A közelembe se gyere, Adam Corbin – morogta anélkül, hogy egy pillantást is vetett volna férjére.

Adam tudta, hogy nem kéne, de nem tudta visszafojtani a kuncogást. Úristen, mennyire szereti ezt a lányt, kívánja, milyen szüksége van rá.

– Miért nem ülsz le?

– Miért nem fulladsz meg? – vágott vissza Banner.

Adam újra kuncogott, amikor eszébe jutott Banner formás, felfele néző popsija és anyja aranyos sértődöttsége.

– Te ragaszkodtál ahhoz, hogy megtudd, mit termék. Lóhere. Most már tudod.

Banner megpördült és az arcába nézett. A lóherezöld szemek keményen csillogtak.

– Hogy merészeltél így megütni? És az anyád előtt, az ég szerelmére! Soha életemben nem voltam ilyen zavarban és a… a bugyogóm is kilátszott.

Adam nagyon is jól emlékezett a látványra. Elvigyorodott.

– Mondjál csak ellent nekem Lóhere és a bokádra húzom.

Bíborvörös lett a lány arca, de lenyelte azt, amit mondani akart és szinte engedelmesen bólintott. Adam még mindig ezen a csodán töprengett, amikor a lány keményen a sípcsontjába rúgott. A férfi fájdalmában és dühében felüvöltött, Banner pedig bölcsen jobbnak látta elpucolni.

Adam a hálószobában bukkant rá, Banner egy székben térdelt a kályha mellett és tágra nyílt, ijedt szemekkel kukucskált felé a szék támláján keresztül.

– Elszökök, ha Wenatchee-be küldesz – mondta.

Adamot csaknem annyira megrémisztette a gondolat, mint az, hogy mit tehet Sean Malloy a lánnyal. Hogy leplezze, körülményesen kicsomózta vékony nyakkendőjét és kigombolta az ingét.

– Hát ennyire el akarsz hagyni, Banner?

A lány lassan megrázta fejét. Haja csodálatos ticián sörény volt, ragyogott rajta a tűz fénye, mintha maga is tűzből lett volna.

– Soha nem akarlak elhagyni – suttogta.

Banner felkelt a székből, megállt előtte és Adamnak elakadt a lélegzete. A lányon mindössze bugyi és ingmell volt.

– Megbántad, amit tettél? – szegte fel Banner az állát.

Adam nagyot nyelt.

– Nem – felelte hosszú idő után. – És te bánod, hogy ellentmondtál nekem?

A lány mosolygott. Csábító volt és tudta, mit tesz és élvezte.

– Nem – felelte.

– Elég fair – mondta a férfi. Még soha nem hatotta meg ennyire a lány szemtelen, feleselő szépsége. – Gyere ide!

Banner csodálatosképp engedelmeskedett. Adam ágyéka begörcsölt, felemelte a lányt, a székhez vitte, ahol várta és gyengéden az ölébe tette. De egész másképp, mint nemrég a kocsiban. Banner most szembefordult vele, dús mellei ziháltak az ingmell csipkés anyaga alatt. A lány zöld szeme elsötétült a buja huncutságtól. Egyik kezét becsúsztatta a férfi inge alá, ujjaira tekerte a dús szőrzetet és egészen a csontjáig lángra lobbantotta Adamot. S közben másik kezével kikötötte a bugyiját tartó szalagokat.