Orosz sors 1.

Az orosz cári balett titkaiból

1. rész

Egy orosz hercegi család birtokán született, mint szegény jobbágyok gyermeke. Anyja egyike volt a belső szolgálatot teljesítő szobalányoknak, apja talán egyike az úri vendégeknek, kiknek a csinos jobbágyleányok állandóan rendelkezésükre állottak. Tizenhárom éves koráig a kastélyban nevelkedett és fiatal testén állandóan csattogott a korbács, egyrészt büntetésből a legcsekélyebb hanyagság miatt is, másrészt pedig a vendégek izgalmának fokozása céljából.

Ekkor egy moszkvai varrodába került és eddigi urasága minden jogát a varroda tulajdonosnőjére ruházta át. Két évig volt itt, majd úrnője egy javítóintézetbe vitte, hol többszöri megkorbácsolás után elvették a szüzességét és egy éven át vándorolt egyik kéjenc kezéből a másikba. Ezek közül az egyiknek, a cári balett intendánsának megtetszett a formás testű fiatal leány és megvette úrnőjétől.

Így került Mariska, a kis jobbágyleány a balettbe, mi pedig átadjuk neki a szót, hogy elmondja élete további folyását.

Másnap egy kocsi a táncintézetbe vitt. A kocsi ablakai homályos üvegből voltak és megakadályoztak egyrészt, hogy az utcára kinézhessek, másrészt pedig, hogy a járókelők indiszkrét pillantásokat vethessenek a kocsi belsejébe. Így kezdődött az én fogságom és a világtól való elzáratásom. Az utam végén a kocsi egy aszfaltozott bejáraton robogott át és megállt egy belső udvaron.

Kívülről kinyitották az ajtót és egy szobalányt láttam magam előtt, aki már várt reám. Bevezetett a gyakorlóterembe, mely az első emeleten volt. Rajtam az a ruha volt, melyet rendesen viselni szoktam, de miután ez a követelményeknek nem felelt meg, visszaküldték a varrónőnek.

Egy inget és egy fürdőköpenyt adtak reám és ebben az öltözetben, szandálokkal meztelen lábaimon a fürdőszobába vittek. Itt két asszony gondosan megmosott. A fürdő illatosítva volt és személyemnek megtisztítása természetesen testemnek minden titkos részére is kiterjedt, melyeket a legkisebb zugig alaposan megmostak. Dacára, hogy a vízben voltam, ezek az érintések megremegtették testemet, ami természetesen a fürdőasszonyok előtt nem maradt titokban. Nevettek, mint a bolondok.

– Könnyen fel lehet izgatni a kicsikét – mondták, miközben oldalukat fogták nevettükben.

Mikor kiszálltam a fürdőből, a két szolganő ledörzsölt, mielőtt megszárítottak volna. Már a puha kezek dörzsölése is felizgatott, mikor pedig a szárításnál a forró kendő megérintette testem legérzékenyebb részét, ismét erőt vett rajtam a remegés és másodszor öntött el a kéj. Rögtön elkapták onnan a kendőt és észrevették gyönyöreimnek nyomát. Mulattatta őket ez az esemény és azzal szórakoztak, hogy felváltva izgattak két ujjukkal, mikor is mindkettőjüknek sikerült, hogy néhány pillanat alatt élvezethez segítsenek. Akkor még egy ülőfürdőt kellett vennem és kértek, hogy el ne árulja, mert különben vérig korbácsolják őket. Minden ilyen játék a legszigorúbban tiltva volt és ha rájöttek, a legkegyetlenebb módon büntették korbáccsal, vagy vesszővel.

Sokkal jobban el voltam ragadtatva játékuktól, sem hogy hálátlansággal viszonoztam volna és elragadtatásom csak növekedett, mikor ezek a harmincéves, tapasztalt asszonyok odatérdeltek mellém és egyik elől, a másik pedig hátul tüzesen csókolni kezdtek.

Életemben először élveztem ezt a kettős gyönyört, melyek közül mindegyik annyira fokozza a másikat. Úgy reszkettem, mintha két férfival lett volna dolgom, mert a szájak mesterien értették munkájukat.

Mikor az első támadásnak vége volt, megfordultam, hogy egyikük se járjon rosszul és mondhatom, hogy ajkaik mindenütt egyformán ügyesek voltak... Végül is még egyszer meg kellett mosniok, tíz perc múlva minden be volt fejezve.

Aztán az öltözőszobába vittek, ahol ismét meztelenre vetkőztettek. A ruhatárosnő maga vett méretet a testemről, nem bízta másra ezt a munkát, mert tudta, hogy minden hibáért az ő ülepét vonják felelősségre. Először a mellbőségemet mérte meg, azután a csípőm fölött, végül a test közepén és a popómon.

Azután egy méternyire szét kellett vetnem a lábaimat és előrehajolni és így mérte meg az ülepem kerületét, mely így sokkal nagyobb volt. Most a mellemtől a combjaimig mértek meg. A két szolganő, akik előzőleg velem voltak a fürdőben, kérdezni látszottak magukban, hogy vajon ezeknél az érintéseknél nem-e fog velem valami szerencsétlenség történni. De az utolsó gyönyöröm óta oly rövid idő telt el és azonkívül a kéz, mely lapogatott sem puha, sem kedves nem volt, hanem durva és száraz.

Ekkor a ruhatárosnő egy számozott dobozból egy trikót vett elő, előbb azonban reám adott egy selyemfűzőt, mely a melleim háromnegyed részét szabadon hagyta, azután a két szobalány rám húzta a trikót.

Egy dívány szélére kellett ülnöm, az egyik szolganő felemelte a lábamat és kinyújtotta, a másik pedig ráhúzta a trikót, míg ráfeszül a lábszáraimra. Azután szandálba bújtatták a lábaimat és fel kellett állnom. Meg kellett erőltetniük magukat, hogy a combjaimra is felhúzhassák a trikót és éppen ilyen nehéz volt a hasamat és popómat belé szorítaniok. Miután a trikó az ülep közepétől hasított volt, hogy jobban a derekamra simuljon, úgy nézett ki, mint egy tölcsér, a test közepén is volt egy nyílása, hogy szorosan álljon a combokon, azután befűzték szorosan, mint a fűzőt szokták.

Pompásan tapadt a testemre. Most sétálnom kellett a ruhatárosnő előtt, hogy nem-e vet valahol ráncot a trikó. Minden oldalról megtekintett, mert tudta, hogy a legcsekélyebb hiba miatt alapos verést kap a nagyhercegtől, akié az intézet volt.

Azután ismét egy méterre szét kellett vetnem a lábaimat, majd jelt adott az egyik szolganőnek, mire ez megragadott a vállaimnál fogva és lassan lenyomott a padló felé. Éreztem, hogy a selyem megfeszül az ülepemen és még nem voltam egészen vízszintes helyzetben, mikor a varrás az ülepemen egész hosszában kirepedt és előtűnt meztelen testem.

Már féltem, hogy verést kapok érte, de mikor a ruhatárosnő parancsára felemelkedtem, észrevettem, hogy attól, ami velem történt, el volt ragadtatva, megtalálta a nekem való trikót. Kellett ez az elővigyázatosság, hogy elkerülje a szemrehányásokat, melyek az ülepére nézve kellemetlen következményekkel járhattak volna.

Ruházatom többi része egy rövid gazeszoknyából állott, melynek mértékét hamar megtalálták. A selyemfűző, éppen úgy, mint az ing, mélyen ki volt vágva, hogy a mellek, a bimbókkal a kivágáson kívül nyugodtak.

Ha a mell nagyon buja és fejlett volt, úgy a két húsgolyó messze kint csüngött a ruhából és minden lépésnél táncolt. Hogy a gazeszoknyácskák olyan rövidek voltak, annak két oka volt: egyrészt alkalmat nyújtott a mindkét nembeli nézőknek, hogy a táncosnők intim bájaiban kedvükre gyönyörködhessenek, másrészt pedig nem akadályozta elöljáróinkat a gyakran előforduló pillanatnyi fenyítésekben. Mikor aztán tetőtől talpig rendben voltam, még egy vörös selyemből készült felsőruhát húztak reám és egy szobába vezettek, mely a nagyherceg részére volt fenntartva és ahol több, mint egy órát kellett várnunk, én teljes mozdulatlanságban, hogy öltözékem aranyosságát meg ne zavarjam, vezetőnőm azonban kevésbé korlátozva.

Egy kocsi robogott az udvarba és megszólalt egy harang. Felálltunk, hogy így várjuk meg a fenséges urat.

Egy magas, szőke, körülbelül 25 éves fiatalember lépett be egyedül.

– Ez az új szerzemény? – kérdezte közömbös pillantással.

– Igen, fenséges uram!

– Hogy hívják?

– Mariskának, császári fenség!

Erre közelebb jött hozzám, egy pillanatig a melleimet nézte, megtapogatta, majd ujjai közé fogta...