Ma egész nap ez jár a fejemben, ezt a dalt dúdolgatom...
"Hogyan tudnék élni nélküled?
Hisz rólad szól az élet."
Volt egy barátom a főiskolán. Egyszer éjfél után sétáltunk a Nagyerdőtől a pályaudvarig (akkor még nyugodtan lehetett éjszaka sétálgatni...), és a barátom arról panaszkodott, hogy a barátnője megsértődött, amiért "levegő"-nek becézte. És nem értette, hogy miért, hiszen levegő nélkül nem lehet élni... Idézte neki John Lennont, hogy "megpróbáltalak levegőnek nézni, de rájöttem, hogy levegő nélkül nem tudok élni"...
Már nem tudom, mit mondtam neki (azt tudom, hogy barátnője nagyon jó csaj volt:) ), de tényleg vannak olyan lányok, akik úgy kellenek, mint a levegő...
"Hogyan tudnék élni nélküled?
Összeköt az élet.
És az, ami nélküled lehet, nem kell sosem."
Az, ami nélküled lehet, nem kell sosem.
Nem is tudom, miért jár ez az eszemben ma...
A szürke ötven árnyalata a romantika, vagy az, hogy egyszerűen nem tudok levegő nélkül élni?
Igen, én magam is szívesen kötnék hasonló szerződést, mint amilyen a könyvben van:) Örömmel fenekelek el lányokat, akik ezt akarják...
De nem azért hiányzik, aki hiányzik, mert nem fenekelhetem el...
Igen... levegő....:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése