Dühös pillantást vetett férjére, aki a zavar legkisebb jele nélkül ült föl, és nyújtózkodott, mint egy elégedett oroszlán. Cass fölvette kabátját, majd megragadta csizmáját és harisnyásan a legközelebbi szekér kerekéhez bicegett. Ott megkapaszkodott és felrángatta a csizmákat, dühödten taposott a jéghideg bőrbe.
Steve felült, felhúzta csizmáit, majd összetekerte felszerelésüket, kivéve a vastag takarót, amit kabát helyett hordott. Övébe dugta a pisztolyt, mielőtt a takarót vállára vetette volna. Közönyösen fütyörészve bóklászott oda Casshez, aki jó adag kávét töltött magának egy vaskos kőkancsóból. Levett egy csészét a konyhaszekér végéröl és felé nyújtotta.
- Nekem is jól esne egy kis kávé, Cass. - Aztán látva a gyilkos villanást a lány szemében, halkan hozzátette: - Ha az jár az eszedben, hogy rám öntöd, felejtsd el, hacsak nem akarod, hogy az egész legénységed előtt lehúzzam a nadrágodat és elfenekeljem a bájos kis popsidat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése