2016. december 17.

Prelude for Pruglen 3.





3. rész



– A következő két hét folyamán minden reggel felkeresel, kezedben a hajkefével – mondom Sharonnak, miközben kiosztom az utolsó ütést a vörösen lángoló popsijára. Az űrhajó eléggé jól fel van szerelve, van konditerem, relaxációs szoba, mozi terem, viszont nincs szolárium (a Vulcaniak bőre az évszakoknak megfelelően változik). Sharon bőre a hosszú űrutazás alatt eléggé sokat vesztett barnaságából, így még kontrasztosabb a két félgömb pirossága.

– Ez nem fair – lamentál Sharon, a kislányos hangját elővéve. – Már megbüntettél és egy kis víz miatt még ez is túl sok volt...

Amikor felsóhajtok, a barátnőm teste megfeszül a térdemen, túlságosan is jól ismer, tudja, hogy ezt nem kellett volna. De még nem emelem a kezemet, először jön az érvelés:

– Megmondtam, hogy mi lesz, ha még egyszer leöntesz vízzel. Már kezdem unni, hogy minden nap többször is át kell öltöznöm... Ráadásul az utóbbi időben szerintem lehűtötted a vizet, mielőtt a nyakamba zúdítottad...

Sharon felkuncog, és ugyanakkor megfeszíti a popsiját, felkészülve a „megtorlásra”. Mindig elcsodálkozok, amikor a lányok tovább veszítik a húrt, bár már nagyon sajog a popsijuk. De még húzom egy kicsit, így csak megsimogatom a hajkefével a fenekét és folytatom a mondókámat:

– Tudom, hogy viccesnek tartod, és az sem nagyon zavar, ha cserében én is benedvesítem a popsidat, és így porollak el. De...

Amikor érzem, hogy ellazul, keményen lecsapok a bal combjára, a popsija alá. És miközben Sharon hangja egyre magasabb tartományokba emelkedik, ugyanarra a területre célzok folyamatosan. Tudom, hogy ez nagyon kegyetlen dolog, egy pontra ütni, de szeretném, ha az üzenetem eljutna Sharon fejébe. Amikor elkezdem, még nem is tudom, hogy mennyit fogok kiosztani... Persze az alap a 10, annál kevesebbet nincs értelme. De ennyit már kapott korábban, és nem nagyon lett eredménye.

Így, miközben egyre nehezebb a térdemen tartanom, magamban hangtalanul számolom az ütéseket. A tizenötödik környékén már szinte teljesen kifordul, bár így még jobban kézre esik a teste – és nem is fogom magamat vissza. A végén már nem is nagyon kap levegőt két ütés között, és amikor 25 után abbahagyom, kell jó pár perc, mire ismét normálisan tud lélegezni.

– Ez... – kapkodja a levegőt Sharon, vegyítve eléggé hangos szipogással. – Ez nagyon fájt...

– Amit nagyon is megérdemeltél – felelem, és visszaemelem a testét a megfelelő pozícióba, készülve a következő részre. – Holnaptól kezdődően, 14 reggel, az általános ébresztő után átjössz a szobámba, kezedben ezzel a hajkefével, amivel most táncoltatom a popsidat. Letérdelsz az ágyam elé, és szépen megkéred, hogy fenekeljelek el. Minden nap másképpen, nem ugyanazokkal a szavakkal. És mindig szerepelnie kell a mondandódban a vizezésre, a vízzel való játékra való utalásnak. Megértetted?

– Igen... Sajnálom...

Sharon hangja bizonytalan. Egyrészt jól tudja, hogy ha az egyik combjára kapott, akkor soha nem engedem el anélkül, hogy a másikra ne kapjon. Másrészt még mindig szeretne lázadni... Nem is elsősorban a bünti miatt... De hogy ő saját maga adja a kezembe az eszközt, amivel elfenekelem... És még kérnie is kell, hogy büntessem meg...

De tudom, hogy most nyerésre állok. Így nem is halasztom el a pillanatot, és a másik combjára is kiosztok 25 csípős hajkefét. Ez valamivel kisebb hatást vált ki Sharonból. Nem csak azért, mivel fel tudott készülni rá, de a jobb combja távolabbra esik tőlem, így inkább csak a külső részét tudom elérni, ami kevésbé érzékeny (mint a bal, hozzám közelebb eső comb, ami úgy helyezkedik el, hogy amikor rácsapok, inkább a belső, érzékenyebb részt éri az ütés). De azért 25 hajkefe nem kevés, főleg a popsit a combbal összekötő, érzékeny részre, így Sharon ismét a levegő után kapkod, amikor befejezem. Nekem persze sokkal könnyebb a helyzetem, mivel úgymond „kintről” csapok oda, így Sharon felém próbál elmozdulni – sokkal kevesebb erőt igényel így megtartani a megfelelő pozícióban.

Magamban mosolygok, amikor végignézek Sharonon, akinek már nem csak a popsija vörös, de a félgömbök alatt is, nagyjából a combja közepéig. És arra gondolok, hogy 15 perc sarokba állítás után még megfűszerezhetjük 50-100 nadrágszíjjal, amikor durván megzavar a számítógép hangja:

– Mindenki azonnal a vezérlőterembe.

Biztonsági tisztként jól tudom, hogy ez nem valami tréfa, vagyis mennünk kell. Így kénytelen-kelletlen elengedem Sharont, aki vadul dörzsölni kezdi a popsiját, miközben én a saját szobám felé indulok. Amikor a barátnőm leöntött vízzel, természetesen átöltöztem, mielőtt a büntetést elkezdtem. Viszont én is bevizeztem Sharon popsiját (ez az alap, ha egy lány vízzel támad, akkor a popsija szintén vizes lesz a bünti alatt), ami viszont azzal járt, hogy a nadrágom most úszik a nedvességben. Sharonnak annyival könnyebb, hogy a bünti alatt teljesen meztelen – vagyis nem lett vizes egyetlen ruhadarabja sem.

De neki is fel kell öltöznie, így egyszerre érkezünk a vezérlőbe. amikor belépünk, éppen azt hallom Zoey-tól:

– Igen, Mint, lemegyek a bolygóra és személyesen tárgyalhatunk.

Mi van??? Próbálom értelmezni a dolgokat, és akaratlanul is kitörök:

– A bolygóra nem megy le senki!

– Ez ki? – hallatszik a hangszóróból, miközben többen is beszélni kezdenek a teremben.

A zűrzavarnak végül Sharon vet véget, amikor felemeli a hangját (mennyivel másabb ez, mint a nyafogó hang a térdemen...). Minden szem Zoey felé fordul, ő pedig nem jön zavarba:

– Ha nem egymással játszadoznátok, akkor időben itt lehetettek volna, amikor Ciobair felvette a kapcsolatot a bolygó lakóival. Nem várhattunk, el kellett kezdeni a kommunikációt.

Sharonra pillantok, és látom, hogy nem akar belemenni a konfliktusba, így én folytatom:

– Tárgyalni egy dolog, de az, hogy valaki lemegy a bolygóra, más kérdés. Ez nem rajtad áll – nézek farkasszemet Zoey-val, – ez nem diplomácia, hanem biztonság.

– Ez hülyeség – válaszolja Zoey, miközben elfordul. – De nem is csoda, minden pasi hülye...

– Nem gondolod komolyan, hogy biztonsági tisztként leengedlek egyedül egy olyan bolygóra, ahol már jó ideje valamilyen háború folyik... – mondom, miközben olyan pillantást vetek Zoey felé, amitől remélem, hogy reszketni kezd a térde.

Ahogyan elhúzza a száját, látom, hogy nem jártam sok sikerrel, de Ciobair a segítségemre siet – bár szerintem nem ez az elsődleges célja.

– Szerintem se jó ötlet, hogy egyedül menj az idegenek közé – mondja, miközben birtokló pillantást vet Zoey felé. – Ki tudja, hogy mi vár ott...

Zoey forgatni kezdi a szemét, és teátrális mozdulatokkal jelzi, hogy mennyire nem ért egyet velünk.

– Minden pasi ilyen puha pöcs? – Zoey szájából nem költői a kérdés, sokkal inkább csak a munkája akadályát látja bennünk. – Jól kommunikálni csak személyesen lehet, szemtől szemben. Ez nem kérdés. És nem nektek kell oda mennetek, ti maradhattok itt, a biztonságos fészekben... Gyáva nyulak...

 A szemünk egy pillanatra összevillan Ciobair-ral, de mielőtt reagálhatnánk, Sharon magához ragadja a kezdeményezést.

– Zoeynak abba igaz van, hogy ott kell lennünk személyesen – mondja. – De a pasiknak is igazuk van abban, hogy nem mehet egyedül. Vagyis megyünk, de többen.

Erre kitör a hangzavar, még az addig hallgatag Abbatissa is a többiek szavába vágva mondja a véleményét. Nem tudom, hogy a többiek mennyire is vannak tisztába azzal, hogy a bolygó képviselője még vonalban van, vagyis minden hall, ami itt elhangzik... Sharonra pillantok, aki miután elkapja a pillantásomat, éleset fütyül, hogy mindenki rá figyeljen.

– Csend legyen! Zoeynak abban igaza van, hogy személyes kommunikáció kell. De Vincének is igaza van, hogy nem mehet le a bolygóra egyedül. Vagyis többen megyünk, elkísérjük Zoeyt.

Belőlem rögtön előjön a profi és megjegyzem: – Én, Ciobar és Serpent elkísérjük Zoeyt.

– Nem vagyok kislány, basszus – szól közbe Zoey, és ha nem lennénk ilyen sokan a helyiségben, fogadni mernék, hogy dühösen toppantana a lábával. – Az, hogy nektek valami himbálózik a lábatok közt, még nem jelent semmit...

Ciobarra pillantva látom, hogy csak nagy önuralommal tudja kontrollálni magát, és kezdem megsajnálni Zopeyt – amikor teljesen elvonja a figyelmemet Sharon bejelentése:

– Én is megyek, és Chen is. Beszéljünk a Vulcaniakkal, de szerintem a hajót simán el tudja irányítani egy ember, vagy akár automata módban is tud biztonságosan körözni a bolygó felett. Minél többen vagyunk, annál kisebb a veszély.

– Vagy nem marad semmi esélyünk egy mentőakcióra... – motyogom, de inkább csak magamnak. – De rendben... – adom meg magamat, a hangomat felemelve. – Akkor megyünk a bolygóra. Zoeynak ott kell lenni, ez nem kérdés. Szintén alap, hogy mind a három pasi jön, ez valahol megnyugtat. Chen is jöhet. De szerintem Sharonnak maradnia kellene Abbatissa-val.

– Nem! – Abbatissa hangja szinte kiáltás, ami nagyon meglepő, mivel korábban mindig visszafogott volt. – Vagy mindenki, vagy senki.

Sharon elérkezettnek látja az időt, hogy vezetőként lépjen fel.

– Mint – szólítja meg a bolygó képviselőjét –, kérnék szállást 7 személyre. Köszönöm.

És int Ciobarnak, hogy bontsa a vonalat.

– Serpent, készítsd elő a kompot – folytatja a férfi felé fordulva. – Zoey, beszélj a Vulcaniakkal, közöld velük, hogy lemegyünk a bolygóra. Chen, legyen meg a koordináta, ahova érkeznünk kell. A többiek készüljenek. 3 óra múlva indulunk.

Mindenki csak bólint, és indulna a feladatát végezni, de Ciobar még megszólal:

– Vince, Serpent. Szeretném, ha 20 perc múlva találkoznánk a kabinomban.

11 megjegyzés:

  1. Ha valaki elírást talál a történetben, vagy nyelvtani helytelenséget, akkor írja meg privátban: vince18hu@yahoo.com, és javítom. Köszönöm :)

    VálaszTörlés
  2. Vince elmész a picsába, tudom mire megy ki a dolog ezzel a Ciobar által említett 20 perccel. Mekkora dög vagy! :D

    VálaszTörlés
  3. Megjegyzem, egyet értek Zoey-val ;p

    VálaszTörlés
  4. A szereplő Zoey-val értek egyet, észlény!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor te is ugyanazt a büntetést fogod kapni :))

      Törlés
  5. De nem tudhatod hogy melyik részével értek egyet :p

    VálaszTörlés
  6. Azt a fantaziadra bízom :p

    VálaszTörlés