Pages

2015. december 20.

Zarad 3b.




Ismét felállítom magammal szemben. Az arcán látszik, hogy az utóbbi percek nem nagyon estek jól neki – bár gondolom, hogy ma este korábban is volt már jó néhány olyan pillanat, amit nem élvezett túlságosan. Gyors pillantást vetek az órára... Egészen jól állunk... Legyünk túl a maradék két eszközön, ezt még bírnia kell a popsijának, és ezt követően tarthatunk egy kis szünetet. Bár ha az ajándékba kapott eszközökre gondolok, akkor egy kicsit módosítanom kell a terveimet...

Elindulok a paddle felé, de nem tudok uralkodni magamon, és előtte újra megmarkolom a cicijét. Egyszerűen nem tehetek róla, ez a génekből fakad, ha egy pasi előtt ilyen szép mellek vannak, akkor nem mehet el úgy mellettük, hogy nem ér hozzájuk.

Zarad reagálása egy kicsit zavarba ejt, a viszonylag kemény érintésre nem húzódik el, hanem még inkább a kezem alá tolja a melleit. Ezt később még meg kell beszélnem vele, újabb tétellel nő a to-do lista. De most a tamia a lényeg, ezen kell túl lenni.

– Ez egy ősrégi iskolai büntetési eszköz – mondom, miközben felemelem a paddle-t. – Már nem használjuk, pedig néha nem ártana.... Eléggé hatásos eszköz.

Zarad tekintete teljesen semleges, látszik, hogy még soha nem látott ilyet. Persze a mérete azért egy kicsit megrémíti.

– Csak a popsin célszerű használni – folytatom, miközben úgy tartom a kezemben, mintha mérlegelném a súlyát. – Az iskolákban elég volt 3-6 ütés, nadrágra és már abból is tanultak a rosszalkodók. A te esetedben viszont másfajta büntetésről beszélünk... Vagyis az a hat, amit most fogok kiosztani, igazából csak bemutató – ettől csak többet fogsz kapni, amikor komolyabb bünti kerül szóba.

Zarad teljesen ellágyít, amikor aranyosan elfintorodik. Nem tudom, mi az oka, de szinte minden rezdülése mélyen hat rám. Talán valamiféle kémia? Most is teljesen kiesek a szerepemből, és csak nézem az orrát, amelyet az imént mozdított oldalra egy kicsit. Én nagyot nyelek, ő mélyet sóhajt – ó, azok a megrezdülő mellek... –, és egy pillanatig nem is tudom, hogy mit keres a kezemben a paddle...

Egy kicsit még mindig elbambulva csapok a combomra – és minden önerőmre szükségem van, hogy ne ugorjak a plafonig... Zarad szó szerint lenyel egy nevetést, én pedig ismét csak bámulom pár pillanatig... De így reggelig sem végzünk...

– A paddle eléggé meg tudja ütni a lányt – mondom, és most már ismét a tamiára tudok koncentrálni. – Ezért vagy meg kell támasztanod magad, mondjuk a falnál, vagy egy alkalmas helyre kell előrehajolnod. Én legjobban úgy szeretem, ha a lány egy asztal lapjára hajol előre – mutatok a paddle-val a kívánt helyre –, ahol meg tudja ragadni a másik oldalt...

Nem is kell utasítanom, egyből követi, amit mondok. Sőt, a két lábát széles terpeszbe helyezi – bár szerintem csak azért, mivel így tud az asztal lapjára hasalni. De most erőt veszek magamon, és nem is nézek a puncijára, így állok mögé. Ráhelyezem a paddle-t a popsijára, egy kicsit megmozgatom, megdörzsölöm vele a feszes félgömbjeit. Majd felemelem, és rácsapok – nem túl erősen, de azért nem fogom vissza a karomat. Egy kicsit alulról lendítek felfelé, így Zarad lábujjhegyre emelkedik az erejétől, majd többször összeszorítja-ellazítja a popsiját. Végül egy vékony hang hallatszik: – Egy, Uram.

A popsiján már egy kicsit elhalványult a korábbi fenekesek nyoma, de most újra fellángol, és a teljes alsó rész vörösbe borul. Kényelmesen kivárom, amíg teljes mértékben átérzi a fenekes hatását, majd ismét rácsapok, ugyanúgy, ugyanarra a helyre. Zarad szó szerint megemelkedik, a lába el is szakad a padlóról, de a kezeivel keményen markolja az asztat lapját, és kiad egy hangot, amit nem igazán lehet leírni. Majd visszahuppan, és sok kis apró „Au” hagyja el a száját, mindegyikre összeszorítja a farpofáit. Eltelik kb. 15 másodperc, mire annyira összeszedi magát, hogy ki tudja mondani: – Kettő, Uram...

De még jó sokáig izeg-mozog, én pedig türelmesen várok. Ha most büntetésről lenne szó, akkor a harmadik ütést is ugyanoda osztanám ki, egy kicsivel nagyobb erővel – ez szinte biztos, hogy megtörné... Lehet, hogy a tamia lényege az lenne, hogy a végén megtörjük a lányt?... Nem hiszem. Hiszen akkor nem az lenne a kézikönyvben, hogy minden eszközt be kell mutatni, hanem valami olyasmi, hogy minden eszközzel a maximális büntetést osszuk ki.

Ezért most a popsija felső részére csapok, és egy kicsit kisebb erővel. A reakciója megfelelő – ezzel lehet tesztelni, hogy nem krokodilkönnyekkel akar-e meghatni? –, felkiált, párszor megriszálja a popsiját, de semmi drasztikus. Szinte egyből jön a szokásos válasz, de most is várok jó fél percet, miközben gyönyörködök Zarad kitárulkozásában. Ezzel a látvánnyal nem lehet betelni...

A negyedik fenekest ismét az előző tetejére helyezem, egy kicsi nagyobb erővel. Most már ismét piros az egész popsija. Még kétszer odacsapok a közepére, nem túl erősen, de gyorsan egymás után. Mindkét ütés után először egy ezüstös fehér színe jelenik meg a bőrén, ami szinte azonnal átváltozik pirossá, sőt, az utolsó fenekes után már vörössé.

Egy kicsit kegyetlenkedni támad kedvem, így nem tartok szünetet, egyből felállítom az új pózba: előrehajolás, bokafogás. Most is azonnal engedelmeskedik, de közben azért vet rám egy amolyan „nem szeretlek” pillantást – a szeme sarkában egy könnycseppel. Persze nem ez hat rám, a tamia írja elő, hogy minden eszközt be kell mutatni, ezért amikor a kezembe veszem a nádpálcát, nem csapok oda egyből a fenséges popsijára.

– A nádpálca – mondom, és azért ráhelyezem a feszes félgömbökre, hogy érezze az érintését. – Alapvetően a popsira tervezték, de más testrészeken is használható. Elég sok bolygón használják még most is. (Érdekes, hogy a paddle nem nagyon maradt meg, de a vessző, pálca, nádpálca még most is nagyon sok helyen ismert és használt eszköz.)

Zarad felpillant rám, az arca majdnem ugyanolyan piros, mint a popsija. Látom a tekintetén, hogy a vessző nem ismeretlen a számára – persze nem a nádpálca –, de nem akar belekezdeni. Helyette inkább még nagyobb terpeszbe helyezkedik, feltárva mindent, amit a combjai rejtenek. Csak nem így akar hatni rá????

– A nádpálcával sok helyre fogsz kapni – mondom, elhessegetve magamtól a gyanúmat. – Persze nem éppen ezzel. Ez egy eléggé vastag, és itt csak ez van. De otthon lesz olyan, vékony, amellyel a tenyeredet fogom elverni. Egy másikkal, amelyik teljesen rugalmas, a popsid lyukát. Több olyan van, amely alkalmas a talpadra, vagy a lábszáradra. Majd ezekkel is meg fogsz ismerkedni idővel.

Természetesen most nem várok választ tőle, de azért kivárok egy kis időt, mielőtt a pálcát a popsijára helyezem.

– Mivel ma már elég sokat kaptál, így most nem várom el, hogy számold az ütéseket, vagy bármilyen verbális reagálást fűzz hozzájuk. De tartanod kell a pozíciódat...

Még be sem fejezem a mondatot, amikor már le is csapok a popsijára. A nádpálca eléggé veszélyes tud lenni, nem is igazán a popsira, hanem ahogyan a vége visszacsapódik, a combra, vagy bármelyik testrészre, amit elér. Én alapvetően óvatosan használom, szörnyű bevallani, de igazából még soha nem csaptam oda 40%-osnál nagyobb erővel. És mindig próbálok úgy célozni, hogy a pálca vége inkább a popsit érje, mint a combokat.

Ez persze nem könnyű... És Zaradnak leckét kell adnom ma. Az első ütés fentről lefelé éri, a pálca vége a jobb combjának külső felén csapódik. És mivel elsőre nem mindig lehet pontosan bemérni az erőt, az eléggé erősre sikerült... A hatás ennek megfelelő, Zarad felkiált (felsikolt?), én pedig egy kicsit megijedek, amikor meglátom a jobb combján a megjelenő vörös hurkát.

Zarad viszont látszólag jól viseli. Egy kicsit megroggyannak térdei, és elég vékony a hang, amit kiad, de tartja a pozíciót.

Másodikra jobban célzok, a pálca vége a jobb félgömbjének a közepére csapódik – szinte semmi reakció. Mi van???? Semmi hatás? Szerintem azért éreznie kellett, bár ki tudja, hogy a popsija éppen most milyen állapotban van.

A következő ismét lejjebb kerül kiosztásra, bár nem oda terveztem, de egyrészt a nádpálcával elég nehéz célozni, másrészt Zarad sem marad teljesen mozdulatlan, bármennyire is próbálkozik. De mivel a csuklómat eléggé visszafogtam, így a pálca vége bekukucskál a combok közé – igazából nem így terveztem, de ez sem rossz... A reakciója megfelelő, felemeli a fejét és teljesen vékony hangon sikolt fel. De még erre sem engedi el a lábait, és be kell vallanom, hogy egyre jobban kezdem tisztelni. A bal lába eléggé remeg – nem csoda, ennek a belső combjára érkezett a pálca vége – a fejét mélyre hajtja, de hátulról is érzékelhető, ahogyan nyeli a könnyeit. A két kezével olyan erősen szorítja a bokáját, hogy szinte elfehéredett...

Az utolsó három nádpálcát a teljesen szokásos módon és helyre osztom ki. És az első három ütés visszahozta az emlékeket, most már magabiztos kézzel csapok oda, és szépen, egymás alá rajzolok három csíkot. Zarad persze ezeket is megérzi, de szerintem megkönnyebbült, hogy nem érzékenyebb részre kapta.

Persze egy átlagos szövetségi lány most kínok között fetrengene a földön... Zarad viszont csak nagyokat lélegzik, és várja türelmesen a következő parancsot. Szerintem egy nerelli felügyelő most simán elővenné az ajándékba kapott szíjat és korbácsot, és minden különösebb lelkiismereti probléma nélkül kiosztaná azokkal a megfelelő büntetést – de én nem vagyok nerelli.

Viszont evés előtt jöhet még egy kis élvezet...

– Felállhatsz – mondom, és igyekszem, hogy a hangom eléggé keményen csengjen. – Nem érhetsz a popsidhoz. 20 perc sarok.

Kérdőn tekint rám, miközben nagyokat pislog, hogy a szemében felgyűlt könnyeket eltüntesse.

– A rossz lányokat a büntetés után sarokba állítjuk, hogy ott gondolkozzanak azon, miért is sajog éppen a popsijuk – mutatom az irányt a szoba egyetlen szabad sarkába. – Kezeket a tarkódra, a két könyököd érintse két oldalt a falakat, a lábad kb. 40 centire a faltól, kis terpeszben.

Az utolsó szóig engedelmeskedik, még a 40 centit is addig méricskélte, hogy fogadni mernék, szinte pontosan annyi lenne, ha elmérném. Én pár pillanatig szótlanul bámulom, majd előveszem a flaskámat a táskából, és öntök magamnak egy jó decinyi szatmári szilvapálinkát. Lehuppanok az egyik székbe, felhajtom az italom felét, és kényelmes várok jó öt percig, miközben gyönyörködök Zarad meztelenségében. Majd elkortyolom a maradék pálinkámat, felállok, kinyújtom az izmaimat, a lány mögé lépek, és a fülébe suttogom: – Nem mozdulhatsz meg, nem adhatsz ki egyetlen hangot sem.

És elkezdem élvezetes kis játékomat. Úgy játszok a testén, mint egy érzékeny hangszeren. Belecsókolok a nyakába, majd felemelem a haját, és végigmegyek egyik oldalról a másikra, az ajkaim szinte alig érintik a bőrét, lágy szellővel birizgálva az apró pihéket, mintha suttognék. Amikor a füle mögé érek, halkan felnyög, pedig még hozzá sem értem igazán...

A két kezemmel átölelem, megmarkolom a melleit, és lágyan gyömöszölöm, miközben a nyelvem végigsiklik a gerincén, egészen a csípőjéig. Miközben lágyan simogatom a mellbimbóit, keményen belecsókolok az oldalába – szinte harapásnak lehetne nevezni, erősen megszívom a vékony bőrt. Felállok, a kezeim pedig lefelé indulnak, végig az oldalán, míg kikötnek a lába között – nem érintem a punciját, a két kezem elsiklik mellette, és csak a combjaim belső felét simítom végig. A markolásom ismét kemény, szinte magamhoz rántom – kizárt, hogy ne érezné a farkam keménységét... –, és megharapom egy kicsit az egyik fülcimpáját.

Az egyik kezemet a szeméremdombjára helyezem, a mutatóujjamat a csiklóján tartva – érzem, ahogyan együtt lüktetünk... –, a másik kezem erősen megcsavarja a mellbimbóját, a számmal pedig ismét birizgálom a nyakszirtjét.

Egy ideig ezt játszom – egyszerre a testének három különböző részén váltogatom a lágy és kemény érintéseket. Szinte minden variációt végigveszek, ami csak az eszembe jut – egészen addig, amíg a lélegzete kezd szakadozottá válni, mintha valamilyen oxigénszegény bolygón lennénk.

Ekkor váltok – egy kicsit elnyújtva a dolgot... J

Elkezdem masszírozni a karját. Eleve tudom, hogy az elmúlt pár órában elég sokat volt hasonló pózban, így az izmaira ráfér egy kis kényeztetés – ez kevésbé erotikus, mégis hatásos. Végigmegyek a két karján, néha durván megszorítom, de alapvetően lágyan érintem. A vállát is masszírozom, majd visszatérek az univerzum második legjobb pontjához: a cicijéhez.

De csak éppen átsiklok rajta és folytatom a masszírozást azt oldalán, a derekán, minden olyan részen, amit elérek. Leguggolok, és a combjait is megdolgozom – amikor a kezem élével érintem a punciját, halkan nyögdécselni kezd.

A következő pár percben alig érintem meg... Persze ott vagyok mögötte, közvetlenül, a kezeim a teste felett pár milliméterrel, az ajkam szintén. Amikor a keményre merevedett mellbimbói felett körözök az ujjaimmal, lágyan remegni kezd, pedig tényleg alig értem hozzá.

Viszont most már nekem is kezd kényelmetlenné válni a helyzet, így visszatérek a kezdetekhez, de most már nagyon is céltudatosan. Miközben keményen kiszívom a nyakát, az egyik kezem a mellét simogatja, a másik a punciját ragadja meg keményen – nedvei kifolynak az ujjaim között. Mivel nem akarom összekenni, így a továbbiakban ez a kezem végig a punciján a marad, hol lágyan simogatja, hol keményen markolja, hol az ujjam végigsiklik az ajkai között, vagy éppen dobol a csiklóján. A másik kezem a cicijén marad, szintén váltogatva a simogatást a kemény érintéssel, a szorítással, csavarással. A számmal pedig a tarkóját célzom meg, hol csak lágyan fújdogálva, időnként belecsókolva, megnyalogatva, vagy keményen kiszívva...

Nem is kell sok idő, és a lélegzete felgyorsul, remegni kezd, majd megfeszül, mintha áramütés érte volna – és amikor érzem, hogy a nedvei még jobban elárasztják a kezemet, szótlanul gratulálok magamnak J Még egyszer végigsiklok a nyelvemmel a gerincén, majd a popsijára paskolva magára hagyom.

Mivel még mindig nem tudom, hogy egy felügyelő mennyire használhatja a rábízott lányt szexuálisan, így a fürdőszobában gyorsan elintézem, hogy a farkam ne legyen olyan kényelmetlenül kemény... Rendbe szedem magam, és éppen akkor érek vissza a szobába, amikor a sarokba állásra kiszabott idő lejárt.

– Rendben – mondom Zarad mögé lépve, keményen megrántva a haját. – Kapsz 10 percet a fürdőszobában. Pisilj, ha kell, mosakodj meg... Én addig megrendelem a vacsoránkat.

Zarad azonnal engedelmeskedik, mondjuk most hálás tekintettel. Én pedig elküldök két üzenetet a kommunikátoron. Az egyiket Peternek, hogy hozzon két személyre vacsorát Zarad szobájába. A másikat Nórának – most nem akarom, hogy megjelenjen itt... –, hogy küldjön el nerelli nyelven egy mondatot.

Elpakolok mindent az asztalról, Zaradot az ajtóval szemközti székre ültetem – jól látható, hogy az ülés eléggé kényelmetlen most a számára –, így Peter a meztelen melleivel szembesül, amint belép a szobába. A hatás nem is marad el, szinte elejti a tálcát, és hosszú másodpercekre lemerevedik. Zarad lehajtja a fejét, és meg mernék esküdni, hogy halvány mosoly dereng fel az ajkain.

Kétszer kell utasítanom a fiút, hogy tegye le a tálcát, mire feleszmél és engedelmeskedik. Amikor közelebb lép, láthatja, hogy a lány alteste is meztelen – ezt a részt korábban eltakarta az asztal lapja –, és most már szinte lángol az arca, tényleg sokkal vörösebb, mint Zarad feneke volt büntetés közben.

– Köszönöm, Peter – mondja a lány lágy hangon, miközben a srác hátrálva távolodik az asztaltól. Mondjuk nem csodálom, hogy nem tudja levenni a szemét a lány melleiről, engem is megbabonáztak, pedig én azért már láttam pár szépséget az életem során.

Peter negyedik próbálkozásra ki tudja nyitni az ajtót, mi pedig elkezdünk enni. Nem tudom, hogyan kezdeményezzek társalgást, a tamiát hanyagolni akarom egy kis időre, de nem nagyon találok más közös témát. Így egy kicsit magamat fényezve megjegyzem: – Azért be kell látnod, hogy nem olyan rossz itt, és megmentettelek attól, hogy Mazach minden hétvégén megkorbácsoljon a város főterén.

– Nem tette volna – feleli, miközben lenyel egy falatot.

– Mit nem tett volna?  – értetlenkedek. – A papád mondta, hogy ezzel fenyegetett... Csak nem arra célzol, hogy hazudott?

– Nem, természetesen nem. Mazach tényleg ezt mondta, de nem tette volna meg.

– Vagyis akkor mégiscsak vannak érzései irántad – mosolyodok el.

– Egy frászt!

Amikor látja, milyen értetlenül bámulok rá, leteszi az evőeszközöket és magyarázni kezd.

– Mazach sokkal rosszabbat tervezett velem... Persze valamikor a nyilvános korbácsolást is végrehajtotta volna, de ő jól tudja, hogy heti rendszerességgel nem csinálhatja („Vagyis én nem tudom...”). A felügyelőknek elég széles jogkörük van a lányok felett, de azért nem tehetnek meg bármit. Nem okozhatnak maradandó sérülést, vagy pl. nem dughatják meg csak úgy a lányt. („Akkor marad a kezem?”)

Nagyot kortyol az előtte lévő vízből, szerintem csak azért, hogy összeszedje a gondolatait, amiket egy tudatlan kívülálló is megért...

– A felügyelő bárhol és bármikor elfenekelheti a lányt, akár nyilvánosan a térdére fektetheti a téren, vagy bárhol. És természetesen nem kell magyarázatot adnia, hogy miért csinálja, ha nem lép át egy határt, nem használ mást, csak a kezét vagy a szíjat, akkor mindenki csak elégedetten bólogat. De ha keményebb büntetést oszt ki – és ilyen pl. a korbácsolás a téren –, akkor ott már felmerülhetnek kérdések. Persze elsőre nem, de ha egy héttel később ismét kiköti a lányt, akkor már jó indokának kell lennie. Az pedig nem olyan egyszerű.

– Akkor mégsem vagyok olyan nagy hős megmentő – szontyolodok el. Ez egy csomó új információ, még fel kell dolgoznom...

– Éppen ellenkezőleg – feleli Zarad, és most teljesen komolynak látszik. – Mazach felkeresett az ítélet előtti este a cellámban – a lányokat ilyenkor elzárják. És elmesélte, hogy a tamia alatt meg fog erőszakolni, majd másnap bevádol, hogy már nem voltam szűz. És ez... Nem tudom, máshol hogyan van, de nálunk nagyon komolyan veszik a házasság előtti, vagy éppen házasságon kívüli szexet...

– De azt mondtad, hogy a felügyelő nem szexelhet a lánnyal.

– Nem... Azt mondtam, hogy csak úgy nem szexelhet. Kezdjük az alapoknál – ismét leteszi az evőeszközöket, de most már csak pár falat maradt a tányérján. – Nálunk az erotikához való viszony... ambivalens (Zarad persze nem ezt a szót használta, de a fordítógép nem talált jobbat). A fiataloknak 15 éves kortól oktatják a szerelem művészetét. És az örömlányok teljesen elfogadottak, persze szigorúan behatárolva: ki kell váltaniuk egy papírt, csak bizonyos helyeken dolgozhatna, stb. Viszont a szüzesség szent. Egy lánynak szűzen kell házasodnia. Igazából egyetlen kivétel van, amikor a lány a gyűrű szertartása előtt szexelhet: ha a felügyelője veszi el a szüzességét. De ilyenkor őt is kötelezi a törvény, el kell vennie lányt a büntetés végén, a felügyelet idejét beleszámítják.

– Vagyis én csak akkor dughatlak meg, ha később elveszlek?

– Igen. Bár nem tudom, hogy veled kapcsolatban mi a helyzet... Az biztos, hogy ha mondjuk elveszed a szüzességemet, és később nem veszel feleségül, akkor én igen komoly büntetést fogok kapni. Ha nerelli lennél, akkor te szintén kizárásra kerülnél a felsőbb körökből, de azt nem tudom, hogy idegenként mivel tudnának rád hatni...

Jó, ha gazember lennék, akkor most szélesen vigyorognék – de sajnos nem vagyok az... A döntés nem egyszerű... Vagy élvezetes szex egy gyönyörű lánnyal, és házasság, vagy sok-sok hónap kínlódás mellette...

– De hogyan is jön ide a barátod fenyegetése? – kérdezem, főleg azért, hogy ne kelljen állást foglalnom.

– Ha egy lány korábban elveszíti a szüzességét, akkor annak a büntetése igen kemény. Teljesen meztelenül egy szekér mögé kötik, így vezetik végig a városon, miközben a hóhér egy 5 ágú korbáccsal veri, a teljes hátsó felét, a vállától a talpáig. Ez magában is nagyon komoly büntetés. A korbácsolás a főtéren általában 2-3 tucatot jelent – egy ilyen „séta” alkalmával 90-100 ütés is kiosztásra kerül. Az sem mindegy, hogy amikor egy oszlophoz kötöznek, akkor igazából csak a hátsó feled látszik, ráadásul a kötelek meg is tartanak, bele tudsz kapaszkodni. Egy szekér mögött nincs semmilyen támpont, nem tudsz semmibe kapaszkodni, a lábaidnak kell megtartaniuk végig... Ráadásul a tér mind a négy sarkán lekötözik a lányt egy kiálló rúdhoz, széles terpeszben, és 6-6 korbácsot kap a lába közé, arra a részre, amit te mindig puncinak nevezel... A térnek 4 sarka van, vagyis még pluszban 24 korbácsütés a legérzékenyebb részre...

Zarad szemmel láthatólag összerezzen, mint akinek az is éppen elég, ha csak végiggondolja az egészet. Mondjuk nem csodálom...

– De... – Nem is tudom, hogy mit mondhatnék. – Nem kérhettél volna valamilyen vizsgálatot?

– Kérhettem volna – nevet fel Zarad. – De az nem egy perc. Mazach elhozta magával az egyik őrt, akit lefizetett. És elmondta, hogy ha bárkinek szólok, akkor az őr megerőszakol... Aminek ő nem örült volna, de ugyanott vagyok – elvesztettem a szüzességemet...

Láttam, hogy a téma eléggé érzékenyen érinti – nem is csodálkozhattam, hiszen csak a szerencsének köszönhette, hogy élete legfájdalmasabb és legmegalázóbb büntetésétől megmenekült. Nem is akartam forszírozni a dolgot, hogy ezért mennyire hálásnak kellene lenni, inkább áttértem az engem jobban izgató dologra.

– Ha jól értettem, akkor nem szexelhetünk, csak ha feleségül akarlak venni...

– Ez attól függ, hogy mit is jelent a szexelés pontosan – a mosolya most ismét vidámabb. – A szüzességemet nem veheted el, de vannak más módok is, amellyel örömet lehet szerezni. De szerintem ezt nem kell mondanom, már bemutattad....

– Arra gondolsz...

– Igen. Bármikor kérheted, hogy a számmal könnyítsek a feszült helyzeteden... De ha úgy véled jónak, akkor a popsimba is bedughatod a farkadat. Vagy bármikor csinálhatod azt, amit az előbb... – Egy kis szégyenlős mosoly... – A szabály csak annyi: a szűzhártyának érintetlennek kell maradnia.


Ismét felállítom magammal szemben. Az arcán látszik, hogy az utóbbi percek nem nagyon estek jól neki – bár gondolom, hogy ma este korábban is volt már jó néhány olyan pillanat, amit nem élvezett túlságosan. Gyors pillantást vetek az órára... Egészen jól állunk... Legyünk túl a maradék két eszközön, ezt még bírnia kell a popsijának, és ezt követően tarthatunk egy kis szünetet. Bár ha az ajándékba kapott eszközökre gondolok, akkor egy kicsit módosítanom kell a terveimet...

Elindulok a paddle felé, de nem tudok uralkodni magamon, és előtte újra megmarkolom a cicijét. Egyszerűen nem tehetek róla, ez a génekből fakad, ha egy pasi előtt ilyen szép mellek vannak, akkor nem mehet el úgy mellettük, hogy nem ér hozzájuk.

Zarad reagálása egy kicsit zavarba ejt, a viszonylag kemény érintésre nem húzódik el, hanem még inkább a kezem alá tolja a melleit. Ezt később még meg kell beszélnem vele, újabb tétellel nő a to-do lista. De most a tamia a lényeg, ezen kell túl lenni.

– Ez egy ősrégi iskolai büntetési eszköz – mondom, miközben felemelem a paddle-t. – Már nem használjuk, pedig néha nem ártana.... Eléggé hatásos eszköz.

Zarad tekintete teljesen semleges, látszik, hogy még soha nem látott ilyet. Persze a mérete azért egy kicsit megrémíti.

– Csak a popsin célszerű használni – folytatom, miközben úgy tartom a kezemben, mintha mérlegelném a súlyát. – Az iskolákban elég volt 3-6 ütés, nadrágra és már abból is tanultak a rosszalkodók. A te esetedben viszont másfajta büntetésről beszélünk... Vagyis az a hat, amit most fogok kiosztani, igazából csak bemutató – ettől csak többet fogsz kapni, amikor komolyabb bünti kerül szóba.

Zarad teljesen ellágyít, amikor aranyosan elfintorodik. Nem tudom, mi az oka, de szinte minden rezdülése mélyen hat rám. Talán valamiféle kémia? Most is teljesen kiesek a szerepemből, és csak nézem az orrát, amelyet az imént mozdított oldalra egy kicsit. Én nagyot nyelek, ő mélyet sóhajt – ó, azok a megrezdülő mellek... –, és egy pillanatig nem is tudom, hogy mit keres a kezemben a paddle...

Egy kicsit még mindig elbambulva csapok a combomra – és minden önerőmre szükségem van, hogy ne ugorjak a plafonig... Zarad szó szerint lenyel egy nevetést, én pedig ismét csak bámulom pár pillanatig... De így reggelig sem végzünk...

– A paddle eléggé meg tudja ütni a lányt – mondom, és most már ismét a tamiára tudok koncentrálni. – Ezért vagy meg kell támasztanod magad, mondjuk a falnál, vagy egy alkalmas helyre kell előrehajolnod. Én legjobban úgy szeretem, ha a lány egy asztal lapjára hajol előre – mutatok a paddle-val a kívánt helyre –, ahol meg tudja ragadni a másik oldalt...

Nem is kell utasítanom, egyből követi, amit mondok. Sőt, a két lábát széles terpeszbe helyezi – bár szerintem csak azért, mivel így tud az asztal lapjára hasalni. De most erőt veszek magamon, és nem is nézek a puncijára, így állok mögé. Ráhelyezem a paddle-t a popsijára, egy kicsit megmozgatom, megdörzsölöm vele a feszes félgömbjeit. Majd felemelem, és rácsapok – nem túl erősen, de azért nem fogom vissza a karomat. Egy kicsit alulról lendítek felfelé, így Zarad lábujjhegyre emelkedik az erejétől, majd többször összeszorítja-ellazítja a popsiját. Végül egy vékony hang hallatszik: – Egy, Uram.

A popsiján már egy kicsit elhalványult a korábbi fenekesek nyoma, de most újra fellángol, és a teljes alsó rész vörösbe borul. Kényelmesen kivárom, amíg teljes mértékben átérzi a fenekes hatását, majd ismét rácsapok, ugyanúgy, ugyanarra a helyre. Zarad szó szerint megemelkedik, a lába el is szakad a padlóról, de a kezeivel keményen markolja az asztat lapját, és kiad egy hangot, amit nem igazán lehet leírni. Majd visszahuppan, és sok kis apró „Au” hagyja el a száját, mindegyikre összeszorítja a farpofáit. Eltelik kb. 15 másodperc, mire annyira összeszedi magát, hogy ki tudja mondani: – Kettő, Uram...

De még jó sokáig izeg-mozog, én pedig türelmesen várok. Ha most büntetésről lenne szó, akkor a harmadik ütést is ugyanoda osztanám ki, egy kicsivel nagyobb erővel – ez szinte biztos, hogy megtörné... Lehet, hogy a tamia lényege az lenne, hogy a végén megtörjük a lányt?... Nem hiszem. Hiszen akkor nem az lenne a kézikönyvben, hogy minden eszközt be kell mutatni, hanem valami olyasmi, hogy minden eszközzel a maximális büntetést osszuk ki.

Ezért most a popsija felső részére csapok, és egy kicsit kisebb erővel. A reakciója megfelelő – ezzel lehet tesztelni, hogy nem krokodilkönnyekkel akar-e meghatni? –, felkiált, párszor megriszálja a popsiját, de semmi drasztikus. Szinte egyből jön a szokásos válasz, de most is várok jó fél percet, miközben gyönyörködök Zarad kitárulkozásában. Ezzel a látvánnyal nem lehet betelni...

A negyedik fenekest ismét az előző tetejére helyezem, egy kicsi nagyobb erővel. Most már ismét piros az egész popsija. Még kétszer odacsapok a közepére, nem túl erősen, de gyorsan egymás után. Mindkét ütés után először egy ezüstös fehér színe jelenik meg a bőrén, ami szinte azonnal átváltozik pirossá, sőt, az utolsó fenekes után már vörössé.

Egy kicsit kegyetlenkedni támad kedvem, így nem tartok szünetet, egyből felállítom az új pózba: előrehajolás, bokafogás. Most is azonnal engedelmeskedik, de közben azért vet rám egy amolyan „nem szeretlek” pillantást – a szeme sarkában egy könnycseppel. Persze nem ez hat rám, a tamia írja elő, hogy minden eszközt be kell mutatni, ezért amikor a kezembe veszem a nádpálcát, nem csapok oda egyből a fenséges popsijára.

– A nádpálca – mondom, és azért ráhelyezem a feszes félgömbökre, hogy érezze az érintését. – Alapvetően a popsira tervezték, de más testrészeken is használható. Elég sok bolygón használják még most is. (Érdekes, hogy a paddle nem nagyon maradt meg, de a vessző, pálca, nádpálca még most is nagyon sok helyen ismert és használt eszköz.)

Zarad felpillant rám, az arca majdnem ugyanolyan piros, mint a popsija. Látom a tekintetén, hogy a vessző nem ismeretlen a számára – persze nem a nádpálca –, de nem akar belekezdeni. Helyette inkább még nagyobb terpeszbe helyezkedik, feltárva mindent, amit a combjai rejtenek. Csak nem így akar hatni rá????

– A nádpálcával sok helyre fogsz kapni – mondom, elhessegetve magamtól a gyanúmat. – Persze nem éppen ezzel. Ez egy eléggé vastag, és itt csak ez van. De otthon lesz olyan, vékony, amellyel a tenyeredet fogom elverni. Egy másikkal, amelyik teljesen rugalmas, a popsid lyukát. Több olyan van, amely alkalmas a talpadra, vagy a lábszáradra. Majd ezekkel is meg fogsz ismerkedni idővel.

Természetesen most nem várok választ tőle, de azért kivárok egy kis időt, mielőtt a pálcát a popsijára helyezem.

– Mivel ma már elég sokat kaptál, így most nem várom el, hogy számold az ütéseket, vagy bármilyen verbális reagálást fűzz hozzájuk. De tartanod kell a pozíciódat...

Még be sem fejezem a mondatot, amikor már le is csapok a popsijára. A nádpálca eléggé veszélyes tud lenni, nem is igazán a popsira, hanem ahogyan a vége visszacsapódik, a combra, vagy bármelyik testrészre, amit elér. Én alapvetően óvatosan használom, szörnyű bevallani, de igazából még soha nem csaptam oda 40%-osnál nagyobb erővel. És mindig próbálok úgy célozni, hogy a pálca vége inkább a popsit érje, mint a combokat.

Ez persze nem könnyű... És Zaradnak leckét kell adnom ma. Az első ütés fentről lefelé éri, a pálca vége a jobb combjának külső felén csapódik. És mivel elsőre nem mindig lehet pontosan bemérni az erőt, az eléggé erősre sikerült... A hatás ennek megfelelő, Zarad felkiált (felsikolt?), én pedig egy kicsit megijedek, amikor meglátom a jobb combján a megjelenő vörös hurkát.

Zarad viszont látszólag jól viseli. Egy kicsit megroggyannak térdei, és elég vékony a hang, amit kiad, de tartja a pozíciót.

Másodikra jobban célzok, a pálca vége a jobb félgömbjének a közepére csapódik – szinte semmi reakció. Mi van???? Semmi hatás? Szerintem azért éreznie kellett, bár ki tudja, hogy a popsija éppen most milyen állapotban van.

A következő ismét lejjebb kerül kiosztásra, bár nem oda terveztem, de egyrészt a nádpálcával elég nehéz célozni, másrészt Zarad sem marad teljesen mozdulatlan, bármennyire is próbálkozik. De mivel a csuklómat eléggé visszafogtam, így a pálca vége bekukucskál a combok közé – igazából nem így terveztem, de ez sem rossz... A reakciója megfelelő, felemeli a fejét és teljesen vékony hangon sikolt fel. De még erre sem engedi el a lábait, és be kell vallanom, hogy egyre jobban kezdem tisztelni. A bal lába eléggé remeg – nem csoda, ennek a belső combjára érkezett a pálca vége – a fejét mélyre hajtja, de hátulról is érzékelhető, ahogyan nyeli a könnyeit. A két kezével olyan erősen szorítja a bokáját, hogy szinte elfehéredett...

Az utolsó három nádpálcát a teljesen szokásos módon és helyre osztom ki. És az első három ütés visszahozta az emlékeket, most már magabiztos kézzel csapok oda, és szépen, egymás alá rajzolok három csíkot. Zarad persze ezeket is megérzi, de szerintem megkönnyebbült, hogy nem érzékenyebb részre kapta.

Persze egy átlagos szövetségi lány most kínok között fetrengene a földön... Zarad viszont csak nagyokat lélegzik, és várja türelmesen a következő parancsot. Szerintem egy nerelli felügyelő most simán elővenné az ajándékba kapott szíjat és korbácsot, és minden különösebb lelkiismereti probléma nélkül kiosztaná azokkal a megfelelő büntetést – de én nem vagyok nerelli.

Viszont evés előtt jöhet még egy kis élvezet...

– Felállhatsz – mondom, és igyekszem, hogy a hangom eléggé keményen csengjen. – Nem érhetsz a popsidhoz. 20 perc sarok.

Kérdőn tekint rám, miközben nagyokat pislog, hogy a szemében felgyűlt könnyeket eltüntesse.

– A rossz lányokat a büntetés után sarokba állítjuk, hogy ott gondolkozzanak azon, miért is sajog éppen a popsijuk – mutatom az irányt a szoba egyetlen szabad sarkába. – Kezeket a tarkódra, a két könyököd érintse két oldalt a falakat, a lábad kb. 40 centire a faltól, kis terpeszben.

Az utolsó szóig engedelmeskedik, még a 40 centit is addig méricskélte, hogy fogadni mernék, szinte pontosan annyi lenne, ha elmérném. Én pár pillanatig szótlanul bámulom, majd előveszem a flaskámat a táskából, és öntök magamnak egy jó decinyi szatmári szilvapálinkát. Lehuppanok az egyik székbe, felhajtom az italom felét, és kényelmes várok jó öt percig, miközben gyönyörködök Zarad meztelenségében. Majd elkortyolom a maradék pálinkámat, felállok, kinyújtom az izmaimat, a lány mögé lépek, és a fülébe suttogom: – Nem mozdulhatsz meg, nem adhatsz ki egyetlen hangot sem.

És elkezdem élvezetes kis játékomat. Úgy játszok a testén, mint egy érzékeny hangszeren. Belecsókolok a nyakába, majd felemelem a haját, és végigmegyek egyik oldalról a másikra, az ajkaim szinte alig érintik a bőrét, lágy szellővel birizgálva az apró pihéket, mintha suttognék. Amikor a füle mögé érek, halkan felnyög, pedig még hozzá sem értem igazán...

A két kezemmel átölelem, megmarkolom a melleit, és lágyan gyömöszölöm, miközben a nyelvem végigsiklik a gerincén, egészen a csípőjéig. Miközben lágyan simogatom a mellbimbóit, keményen belecsókolok az oldalába – szinte harapásnak lehetne nevezni, erősen megszívom a vékony bőrt. Felállok, a kezeim pedig lefelé indulnak, végig az oldalán, míg kikötnek a lába között – nem érintem a punciját, a két kezem elsiklik mellette, és csak a combjaim belső felét simítom végig. A markolásom ismét kemény, szinte magamhoz rántom – kizárt, hogy ne érezné a farkam keménységét... –, és megharapom egy kicsit az egyik fülcimpáját.

Az egyik kezemet a szeméremdombjára helyezem, a mutatóujjamat a csiklóján tartva – érzem, ahogyan együtt lüktetünk... –, a másik kezem erősen megcsavarja a mellbimbóját, a számmal pedig ismét birizgálom a nyakszirtjét.

Egy ideig ezt játszom – egyszerre a testének három különböző részén váltogatom a lágy és kemény érintéseket. Szinte minden variációt végigveszek, ami csak az eszembe jut – egészen addig, amíg a lélegzete kezd szakadozottá válni, mintha valamilyen oxigénszegény bolygón lennénk.

Ekkor váltok – egy kicsit elnyújtva a dolgot... J

Elkezdem masszírozni a karját. Eleve tudom, hogy az elmúlt pár órában elég sokat volt hasonló pózban, így az izmaira ráfér egy kis kényeztetés – ez kevésbé erotikus, mégis hatásos. Végigmegyek a két karján, néha durván megszorítom, de alapvetően lágyan érintem. A vállát is masszírozom, majd visszatérek az univerzum második legjobb pontjához: a cicijéhez.

De csak éppen átsiklok rajta és folytatom a masszírozást azt oldalán, a derekán, minden olyan részen, amit elérek. Leguggolok, és a combjait is megdolgozom – amikor a kezem élével érintem a punciját, halkan nyögdécselni kezd.

A következő pár percben alig érintem meg... Persze ott vagyok mögötte, közvetlenül, a kezeim a teste felett pár milliméterrel, az ajkam szintén. Amikor a keményre merevedett mellbimbói felett körözök az ujjaimmal, lágyan remegni kezd, pedig tényleg alig értem hozzá.

Viszont most már nekem is kezd kényelmetlenné válni a helyzet, így visszatérek a kezdetekhez, de most már nagyon is céltudatosan. Miközben keményen kiszívom a nyakát, az egyik kezem a mellét simogatja, a másik a punciját ragadja meg keményen – nedvei kifolynak az ujjaim között. Mivel nem akarom összekenni, így a továbbiakban ez a kezem végig a punciján a marad, hol lágyan simogatja, hol keményen markolja, hol az ujjam végigsiklik az ajkai között, vagy éppen dobol a csiklóján. A másik kezem a cicijén marad, szintén váltogatva a simogatást a kemény érintéssel, a szorítással, csavarással. A számmal pedig a tarkóját célzom meg, hol csak lágyan fújdogálva, időnként belecsókolva, megnyalogatva, vagy keményen kiszívva...

Nem is kell sok idő, és a lélegzete felgyorsul, remegni kezd, majd megfeszül, mintha áramütés érte volna – és amikor érzem, hogy a nedvei még jobban elárasztják a kezemet, szótlanul gratulálok magamnak J Még egyszer végigsiklok a nyelvemmel a gerincén, majd a popsijára paskolva magára hagyom.

Mivel még mindig nem tudom, hogy egy felügyelő mennyire használhatja a rábízott lányt szexuálisan, így a fürdőszobában gyorsan elintézem, hogy a farkam ne legyen olyan kényelmetlenül kemény... Rendbe szedem magam, és éppen akkor érek vissza a szobába, amikor a sarokba állásra kiszabott idő lejárt.

– Rendben – mondom Zarad mögé lépve, keményen megrántva a haját. – Kapsz 10 percet a fürdőszobában. Pisilj, ha kell, mosakodj meg... Én addig megrendelem a vacsoránkat.

Zarad azonnal engedelmeskedik, mondjuk most hálás tekintettel. Én pedig elküldök két üzenetet a kommunikátoron. Az egyiket Peternek, hogy hozzon két személyre vacsorát Zarad szobájába. A másikat Nórának – most nem akarom, hogy megjelenjen itt... –, hogy küldjön el nerelli nyelven egy mondatot.

Elpakolok mindent az asztalról, Zaradot az ajtóval szemközti székre ültetem – jól látható, hogy az ülés eléggé kényelmetlen most a számára –, így Peter a meztelen melleivel szembesül, amint belép a szobába. A hatás nem is marad el, szinte elejti a tálcát, és hosszú másodpercekre lemerevedik. Zarad lehajtja a fejét, és meg mernék esküdni, hogy halvány mosoly dereng fel az ajkain.

Kétszer kell utasítanom a fiút, hogy tegye le a tálcát, mire feleszmél és engedelmeskedik. Amikor közelebb lép, láthatja, hogy a lány alteste is meztelen – ezt a részt korábban eltakarta az asztal lapja –, és most már szinte lángol az arca, tényleg sokkal vörösebb, mint Zarad feneke volt büntetés közben.

– Köszönöm, Peter – mondja a lány lágy hangon, miközben a srác hátrálva távolodik az asztaltól. Mondjuk nem csodálom, hogy nem tudja levenni a szemét a lány melleiről, engem is megbabonáztak, pedig én azért már láttam pár szépséget az életem során.

Peter negyedik próbálkozásra ki tudja nyitni az ajtót, mi pedig elkezdünk enni. Nem tudom, hogyan kezdeményezzek társalgást, a tamiát hanyagolni akarom egy kis időre, de nem nagyon találok más közös témát. Így egy kicsit magamat fényezve megjegyzem: – Azért be kell látnod, hogy nem olyan rossz itt, és megmentettelek attól, hogy Mazach minden hétvégén megkorbácsoljon a város főterén.

– Nem tette volna – feleli, miközben lenyel egy falatot.

– Mit nem tett volna?  – értetlenkedek. – A papád mondta, hogy ezzel fenyegetett... Csak nem arra célzol, hogy hazudott?

– Nem, természetesen nem. Mazach tényleg ezt mondta, de nem tette volna meg.

– Vagyis akkor mégiscsak vannak érzései irántad – mosolyodok el.

– Egy frászt!

Amikor látja, milyen értetlenül bámulok rá, leteszi az evőeszközöket és magyarázni kezd.

– Mazach sokkal rosszabbat tervezett velem... Persze valamikor a nyilvános korbácsolást is végrehajtotta volna, de ő jól tudja, hogy heti rendszerességgel nem csinálhatja („Vagyis én nem tudom...”). A felügyelőknek elég széles jogkörük van a lányok felett, de azért nem tehetnek meg bármit. Nem okozhatnak maradandó sérülést, vagy pl. nem dughatják meg csak úgy a lányt. („Akkor marad a kezem?”)

Nagyot kortyol az előtte lévő vízből, szerintem csak azért, hogy összeszedje a gondolatait, amiket egy tudatlan kívülálló is megért...

– A felügyelő bárhol és bármikor elfenekelheti a lányt, akár nyilvánosan a térdére fektetheti a téren, vagy bárhol. És természetesen nem kell magyarázatot adnia, hogy miért csinálja, ha nem lép át egy határt, nem használ mást, csak a kezét vagy a szíjat, akkor mindenki csak elégedetten bólogat. De ha keményebb büntetést oszt ki – és ilyen pl. a korbácsolás a téren –, akkor ott már felmerülhetnek kérdések. Persze elsőre nem, de ha egy héttel később ismét kiköti a lányt, akkor már jó indokának kell lennie. Az pedig nem olyan egyszerű.

– Akkor mégsem vagyok olyan nagy hős megmentő – szontyolodok el. Ez egy csomó új információ, még fel kell dolgoznom...

– Éppen ellenkezőleg – feleli Zarad, és most teljesen komolynak látszik. – Mazach felkeresett az ítélet előtti este a cellámban – a lányokat ilyenkor elzárják. És elmesélte, hogy a tamia alatt meg fog erőszakolni, majd másnap bevádol, hogy már nem voltam szűz. És ez... Nem tudom, máshol hogyan van, de nálunk nagyon komolyan veszik a házasság előtti, vagy éppen házasságon kívüli szexet...

– De azt mondtad, hogy a felügyelő nem szexelhet a lánnyal.

– Nem... Azt mondtam, hogy csak úgy nem szexelhet. Kezdjük az alapoknál – ismét leteszi az evőeszközöket, de most már csak pár falat maradt a tányérján. – Nálunk az erotikához való viszony... ambivalens (Zarad persze nem ezt a szót használta, de a fordítógép nem talált jobbat). A fiataloknak 15 éves kortól oktatják a szerelem művészetét. És az örömlányok teljesen elfogadottak, persze szigorúan behatárolva: ki kell váltaniuk egy papírt, csak bizonyos helyeken dolgozhatna, stb. Viszont a szüzesség szent. Egy lánynak szűzen kell házasodnia. Igazából egyetlen kivétel van, amikor a lány a gyűrű szertartása előtt szexelhet: ha a felügyelője veszi el a szüzességét. De ilyenkor őt is kötelezi a törvény, el kell vennie lányt a büntetés végén, a felügyelet idejét beleszámítják.

– Vagyis én csak akkor dughatlak meg, ha később elveszlek?

– Igen. Bár nem tudom, hogy veled kapcsolatban mi a helyzet... Az biztos, hogy ha mondjuk elveszed a szüzességemet, és később nem veszel feleségül, akkor én igen komoly büntetést fogok kapni. Ha nerelli lennél, akkor te szintén kizárásra kerülnél a felsőbb körökből, de azt nem tudom, hogy idegenként mivel tudnának rád hatni...

Jó, ha gazember lennék, akkor most szélesen vigyorognék – de sajnos nem vagyok az... A döntés nem egyszerű... Vagy élvezetes szex egy gyönyörű lánnyal, és házasság, vagy sok-sok hónap kínlódás mellette...

– De hogyan is jön ide a barátod fenyegetése? – kérdezem, főleg azért, hogy ne kelljen állást foglalnom.

– Ha egy lány korábban elveszíti a szüzességét, akkor annak a büntetése igen kemény. Teljesen meztelenül egy szekér mögé kötik, így vezetik végig a városon, miközben a hóhér egy 5 ágú korbáccsal veri, a teljes hátsó felét, a vállától a talpáig. Ez magában is nagyon komoly büntetés. A korbácsolás a főtéren általában 2-3 tucatot jelent – egy ilyen „séta” alkalmával 90-100 ütés is kiosztásra kerül. Az sem mindegy, hogy amikor egy oszlophoz kötöznek, akkor igazából csak a hátsó feled látszik, ráadásul a kötelek meg is tartanak, bele tudsz kapaszkodni. Egy szekér mögött nincs semmilyen támpont, nem tudsz semmibe kapaszkodni, a lábaidnak kell megtartaniuk végig... Ráadásul a tér mind a négy sarkán lekötözik a lányt egy kiálló rúdhoz, széles terpeszben, és 6-6 korbácsot kap a lába közé, arra a részre, amit te mindig puncinak nevezel... A térnek 4 sarka van, vagyis még pluszban 24 korbácsütés a legérzékenyebb részre...

Zarad szemmel láthatólag összerezzen, mint akinek az is éppen elég, ha csak végiggondolja az egészet. Mondjuk nem csodálom...

– De... – Nem is tudom, hogy mit mondhatnék. – Nem kérhettél volna valamilyen vizsgálatot?

– Kérhettem volna – nevet fel Zarad. – De az nem egy perc. Mazach elhozta magával az egyik őrt, akit lefizetett. És elmondta, hogy ha bárkinek szólok, akkor az őr megerőszakol... Aminek ő nem örült volna, de ugyanott vagyok – elvesztettem a szüzességemet...

Láttam, hogy a téma eléggé érzékenyen érinti – nem is csodálkozhattam, hiszen csak a szerencsének köszönhette, hogy élete legfájdalmasabb és legmegalázóbb büntetésétől megmenekült. Nem is akartam forszírozni a dolgot, hogy ezért mennyire hálásnak kellene lenni, inkább áttértem az engem jobban izgató dologra.

– Ha jól értettem, akkor nem szexelhetünk, csak ha feleségül akarlak venni...

– Ez attól függ, hogy mit is jelent a szexelés pontosan – a mosolya most ismét vidámabb. – A szüzességemet nem veheted el, de vannak más módok is, amellyel örömet lehet szerezni. De szerintem ezt nem kell mondanom, már bemutattad....

– Arra gondolsz...

– Igen. Bármikor kérheted, hogy a számmal könnyítsek a feszült helyzeteden... De ha úgy véled jónak, akkor a popsimba is bedughatod a farkadat. Vagy bármikor csinálhatod azt, amit az előbb... – Egy kis szégyenlős mosoly... – A szabály csak annyi: a szűzhártyának érintetlennek kell maradnia.


1 megjegyzés: