2015. december 25.
Mennyit adsz a lelkemért?
Nem tudom szeretsz-e még.
Olykor túl kevés ha sírok, máskor mindent megpróbálsz.
Ha néha szívem meghátrál,
Egy furcsa belső hang szól rám, hogy kérdezzem.
Van-e holnap,
Csóktól csendes, jó nap.
Őrült, vérmes, vágytól égő,
Meghitt, lázas,
Féltő, odaadás...
vár-e ránk.
A holnap mindig annyit ér,
Amennyit megtettél a tegnapért,
Hát add magad, ne félj...
Ma megkapsz mindent semmiért,
Mutasd meg, végre mennyit ér neked,
A holnap így lesz szép.
Óh miért nem fáj?
Óh miért fáj, fáj, fáj?
Mennyit adsz a lelkemért,
Néha napján harcban állunk, érdekel mit áldoznál
Harcolunk a percekért,
Minden van ha a szerelem él,
De elvesztünk, ha rosszul lépsz.
Van-e holnap,
Csóktól csendes, jó nap.
Őrült, vérmes, vágytól égő,
Meghitt, lázas,
Féltő odaadás...
Vár-e ránk.
2015. december 23.
Boldog karácsonyt.
Karácsony. Nekem már a 48-adik. Az első párra egyáltalán nem emlékszem - de gondolom ez általában mindenkire igaz :) Gyerekként az egyik emlékem egy világítós gépfegyver - aminek az elején egy lámpa villogott a lövések ütemében.
Később voltak nagyon szegényes karácsonyok, voltak nagyon szomorú karácsonyok... De a karácsony valami miatt mindig más volt. Nem tudom. Amikor csak diók voltak becsomagolva ezüstös papírba. Akkor is együtt volt a család.
Majd nem... Csökkent a család... Az első volt a legszörnyűbb... És évente kevesebb... Milyen volt akkor a karácsony? Nem tudom. Tényleg nem. Gondolom van valamilyen önvédelem, és csak a szépre emlékezünk...
Majd jöttek a viszonylag jobb évek :) Rendszerváltás, még mindig szegényen, de új családtagokkal :) Majd, már felnőttként, amikor én adtam ajándékot... Nekem se volt mindig pénzem, de a karácsonyi ajándékokra volt :)
De volt, amikor nem az ajándék volt a lényeg - és az volt a legjobb időszak :) Amikor hazavittem a karácsonyi szünetre a munkahelyi gépemet és amikor még nagyon kevés embernek volt számítógépe :) És akkor még nem úgy volt, hogy valaki ül a gép előtt, és játszik valakivel, aki talán a világ másik felén él, hanem a többiek szurkoltak a játékosnak :)
Boldog békeévek :)
Majd jött sok minden... Nálunk, szerencsére, alig volt olyan karácsony, amikor nem volt gyerek. A gyerekek még hisznek :) És nem is szabad elvinni a hitüket. A karácsonyfa lehet csak egy ág, vagy 2 méter magas, az ajándék lehet egy számítógép, vagy egy csúzli - a család, a gyerekek, az együtt lét a lényeg.
Holnap ne foglalkozzatok a világ dolgaival :) Legyetek a szeretteitekkel. Remélem mindenkinek békés és boldog lesz a holnapi napja. Zárjátok be a rosszat, legalább egy napra. Felejtsétek el a bajokat, csak egy napra. Kapcsoljatok ki egy percre, gondoljatok azokra, akik már nincsenek velünk... Majd azokra, akik itt vannak és szeretnek benneteket.
Aki egyedül érzi magát, annak csak rosszalkodnia kell karácsony másnapján - és én figyelek rátok :)
Mindenkinek nagyon boldog karácsonyt. A szívem veletek van.
2015. december 20.
Zarad 3b.
Ismét felállítom magammal
szemben. Az arcán látszik, hogy az utóbbi percek nem nagyon estek jól neki –
bár gondolom, hogy ma este korábban is volt már jó néhány olyan pillanat, amit
nem élvezett túlságosan. Gyors pillantást vetek az órára... Egészen jól
állunk... Legyünk túl a maradék két eszközön, ezt még bírnia kell a popsijának,
és ezt követően tarthatunk egy kis szünetet. Bár ha az ajándékba kapott
eszközökre gondolok, akkor egy kicsit módosítanom kell a terveimet...
Elindulok a paddle felé, de
nem tudok uralkodni magamon, és előtte újra megmarkolom a cicijét. Egyszerűen
nem tehetek róla, ez a génekből fakad, ha egy pasi előtt ilyen szép mellek
vannak, akkor nem mehet el úgy mellettük, hogy nem ér hozzájuk.
Zarad reagálása egy kicsit
zavarba ejt, a viszonylag kemény érintésre nem húzódik el, hanem még inkább a
kezem alá tolja a melleit. Ezt később még meg kell beszélnem vele, újabb
tétellel nő a to-do lista. De most a tamia a lényeg, ezen kell túl lenni.
– Ez egy ősrégi iskolai
büntetési eszköz – mondom, miközben felemelem a paddle-t. – Már nem használjuk,
pedig néha nem ártana.... Eléggé hatásos eszköz.
Zarad tekintete teljesen
semleges, látszik, hogy még soha nem látott ilyet. Persze a mérete azért egy
kicsit megrémíti.
– Csak a popsin célszerű
használni – folytatom, miközben úgy tartom a kezemben, mintha mérlegelném a
súlyát. – Az iskolákban elég volt 3-6 ütés, nadrágra és már abból is tanultak a
rosszalkodók. A te esetedben viszont másfajta büntetésről beszélünk... Vagyis
az a hat, amit most fogok kiosztani, igazából csak bemutató – ettől csak többet
fogsz kapni, amikor komolyabb bünti kerül szóba.
Zarad teljesen ellágyít,
amikor aranyosan elfintorodik. Nem tudom, mi az oka, de szinte minden rezdülése
mélyen hat rám. Talán valamiféle kémia? Most is teljesen kiesek a szerepemből,
és csak nézem az orrát, amelyet az imént mozdított oldalra egy kicsit. Én nagyot
nyelek, ő mélyet sóhajt – ó, azok a megrezdülő mellek... –, és egy pillanatig
nem is tudom, hogy mit keres a kezemben a paddle...
Egy kicsit még mindig
elbambulva csapok a combomra – és minden önerőmre szükségem van, hogy ne
ugorjak a plafonig... Zarad szó szerint lenyel egy nevetést, én pedig ismét
csak bámulom pár pillanatig... De így reggelig sem végzünk...
– A paddle eléggé meg tudja
ütni a lányt – mondom, és most már ismét a tamiára tudok koncentrálni. – Ezért
vagy meg kell támasztanod magad, mondjuk a falnál, vagy egy alkalmas helyre
kell előrehajolnod. Én legjobban úgy szeretem, ha a lány egy asztal lapjára
hajol előre – mutatok a paddle-val a kívánt helyre –, ahol meg tudja ragadni a
másik oldalt...
Nem is kell utasítanom,
egyből követi, amit mondok. Sőt, a két lábát széles terpeszbe helyezi – bár
szerintem csak azért, mivel így tud az asztal lapjára hasalni. De most erőt
veszek magamon, és nem is nézek a puncijára, így állok mögé. Ráhelyezem a
paddle-t a popsijára, egy kicsit megmozgatom, megdörzsölöm vele a feszes
félgömbjeit. Majd felemelem, és rácsapok – nem túl erősen, de azért nem fogom
vissza a karomat. Egy kicsit alulról lendítek felfelé, így Zarad lábujjhegyre
emelkedik az erejétől, majd többször összeszorítja-ellazítja a popsiját. Végül
egy vékony hang hallatszik: – Egy, Uram.
A popsiján már egy kicsit
elhalványult a korábbi fenekesek nyoma, de most újra fellángol, és a teljes
alsó rész vörösbe borul. Kényelmesen kivárom, amíg teljes mértékben átérzi a
fenekes hatását, majd ismét rácsapok, ugyanúgy, ugyanarra a helyre. Zarad szó
szerint megemelkedik, a lába el is szakad a padlóról, de a kezeivel keményen
markolja az asztat lapját, és kiad egy hangot, amit nem igazán lehet leírni.
Majd visszahuppan, és sok kis apró „Au” hagyja el a száját, mindegyikre
összeszorítja a farpofáit. Eltelik kb. 15 másodperc, mire annyira összeszedi
magát, hogy ki tudja mondani: – Kettő, Uram...
De még jó sokáig izeg-mozog,
én pedig türelmesen várok. Ha most büntetésről lenne szó, akkor a harmadik
ütést is ugyanoda osztanám ki, egy kicsivel nagyobb erővel – ez szinte biztos,
hogy megtörné... Lehet, hogy a tamia lényege az lenne, hogy a végén megtörjük a
lányt?... Nem hiszem. Hiszen akkor nem az lenne a kézikönyvben, hogy minden
eszközt be kell mutatni, hanem valami olyasmi, hogy minden eszközzel a
maximális büntetést osszuk ki.
Ezért most a popsija felső
részére csapok, és egy kicsit kisebb erővel. A reakciója megfelelő – ezzel
lehet tesztelni, hogy nem krokodilkönnyekkel akar-e meghatni? –, felkiált,
párszor megriszálja a popsiját, de semmi drasztikus. Szinte egyből jön a
szokásos válasz, de most is várok jó fél percet, miközben gyönyörködök Zarad
kitárulkozásában. Ezzel a látvánnyal nem lehet betelni...
A negyedik fenekest ismét az
előző tetejére helyezem, egy kicsi nagyobb erővel. Most már ismét piros az
egész popsija. Még kétszer odacsapok a közepére, nem túl erősen, de gyorsan
egymás után. Mindkét ütés után először egy ezüstös fehér színe jelenik meg a
bőrén, ami szinte azonnal átváltozik pirossá, sőt, az utolsó fenekes után már
vörössé.
Egy kicsit kegyetlenkedni
támad kedvem, így nem tartok szünetet, egyből felállítom az új pózba:
előrehajolás, bokafogás. Most is azonnal engedelmeskedik, de közben azért vet
rám egy amolyan „nem szeretlek” pillantást – a szeme sarkában egy könnycseppel.
Persze nem ez hat rám, a tamia írja elő, hogy minden eszközt be kell mutatni, ezért
amikor a kezembe veszem a nádpálcát, nem csapok oda egyből a fenséges
popsijára.
– A nádpálca – mondom, és
azért ráhelyezem a feszes félgömbökre, hogy érezze az érintését. – Alapvetően a
popsira tervezték, de más testrészeken is használható. Elég sok bolygón
használják még most is. (Érdekes, hogy a paddle nem nagyon maradt meg, de a
vessző, pálca, nádpálca még most is nagyon sok helyen ismert és használt
eszköz.)
Zarad felpillant rám, az arca
majdnem ugyanolyan piros, mint a popsija. Látom a tekintetén, hogy a vessző nem
ismeretlen a számára – persze nem a nádpálca –, de nem akar belekezdeni.
Helyette inkább még nagyobb terpeszbe helyezkedik, feltárva mindent, amit a
combjai rejtenek. Csak nem így akar hatni rá????
– A nádpálcával sok helyre
fogsz kapni – mondom, elhessegetve magamtól a gyanúmat. – Persze nem éppen
ezzel. Ez egy eléggé vastag, és itt csak ez van. De otthon lesz olyan, vékony,
amellyel a tenyeredet fogom elverni. Egy másikkal, amelyik teljesen rugalmas, a
popsid lyukát. Több olyan van, amely alkalmas a talpadra, vagy a lábszáradra. Majd
ezekkel is meg fogsz ismerkedni idővel.
Természetesen most nem várok
választ tőle, de azért kivárok egy kis időt, mielőtt a pálcát a popsijára
helyezem.
– Mivel ma már elég sokat
kaptál, így most nem várom el, hogy számold az ütéseket, vagy bármilyen
verbális reagálást fűzz hozzájuk. De tartanod kell a pozíciódat...
Még be sem fejezem a
mondatot, amikor már le is csapok a popsijára. A nádpálca eléggé veszélyes tud
lenni, nem is igazán a popsira, hanem ahogyan a vége visszacsapódik, a combra,
vagy bármelyik testrészre, amit elér. Én alapvetően óvatosan használom, szörnyű
bevallani, de igazából még soha nem csaptam oda 40%-osnál nagyobb erővel. És
mindig próbálok úgy célozni, hogy a pálca vége inkább a popsit érje, mint a
combokat.
Ez persze nem könnyű... És
Zaradnak leckét kell adnom ma. Az első ütés fentről lefelé éri, a pálca vége a
jobb combjának külső felén csapódik. És mivel elsőre nem mindig lehet pontosan
bemérni az erőt, az eléggé erősre sikerült... A hatás ennek megfelelő, Zarad
felkiált (felsikolt?), én pedig egy kicsit megijedek, amikor meglátom a jobb
combján a megjelenő vörös hurkát.
Zarad viszont látszólag jól
viseli. Egy kicsit megroggyannak térdei, és elég vékony a hang, amit kiad, de
tartja a pozíciót.
Másodikra jobban célzok, a
pálca vége a jobb félgömbjének a közepére csapódik – szinte semmi reakció. Mi
van???? Semmi hatás? Szerintem azért éreznie kellett, bár ki tudja, hogy a
popsija éppen most milyen állapotban van.
A következő ismét lejjebb
kerül kiosztásra, bár nem oda terveztem, de egyrészt a nádpálcával elég nehéz
célozni, másrészt Zarad sem marad teljesen mozdulatlan, bármennyire is
próbálkozik. De mivel a csuklómat eléggé visszafogtam, így a pálca vége
bekukucskál a combok közé – igazából nem így terveztem, de ez sem rossz... A
reakciója megfelelő, felemeli a fejét és teljesen vékony hangon sikolt fel. De
még erre sem engedi el a lábait, és be kell vallanom, hogy egyre jobban kezdem
tisztelni. A bal lába eléggé remeg – nem csoda, ennek a belső combjára érkezett
a pálca vége – a fejét mélyre hajtja, de hátulról is érzékelhető, ahogyan nyeli
a könnyeit. A két kezével olyan erősen szorítja a bokáját, hogy szinte
elfehéredett...
Az utolsó három nádpálcát a
teljesen szokásos módon és helyre osztom ki. És az első három ütés visszahozta
az emlékeket, most már magabiztos kézzel csapok oda, és szépen, egymás alá
rajzolok három csíkot. Zarad persze ezeket is megérzi, de szerintem
megkönnyebbült, hogy nem érzékenyebb részre kapta.
Persze egy átlagos szövetségi
lány most kínok között fetrengene a földön... Zarad viszont csak nagyokat
lélegzik, és várja türelmesen a következő parancsot. Szerintem egy nerelli
felügyelő most simán elővenné az ajándékba kapott szíjat és korbácsot, és
minden különösebb lelkiismereti probléma nélkül kiosztaná azokkal a megfelelő
büntetést – de én nem vagyok nerelli.
Viszont evés előtt jöhet még
egy kis élvezet...
– Felállhatsz – mondom, és
igyekszem, hogy a hangom eléggé keményen csengjen. – Nem érhetsz a popsidhoz.
20 perc sarok.
Kérdőn tekint rám, miközben
nagyokat pislog, hogy a szemében felgyűlt könnyeket eltüntesse.
– A rossz lányokat a büntetés
után sarokba állítjuk, hogy ott gondolkozzanak azon, miért is sajog éppen a
popsijuk – mutatom az irányt a szoba egyetlen szabad sarkába. – Kezeket a
tarkódra, a két könyököd érintse két oldalt a falakat, a lábad kb. 40 centire a
faltól, kis terpeszben.
Az utolsó szóig
engedelmeskedik, még a 40 centit is addig méricskélte, hogy fogadni mernék,
szinte pontosan annyi lenne, ha elmérném. Én pár pillanatig szótlanul bámulom,
majd előveszem a flaskámat a táskából, és öntök magamnak egy jó decinyi
szatmári szilvapálinkát. Lehuppanok az egyik székbe, felhajtom az italom felét,
és kényelmes várok jó öt percig, miközben gyönyörködök Zarad meztelenségében.
Majd elkortyolom a maradék pálinkámat, felállok, kinyújtom az izmaimat, a lány
mögé lépek, és a fülébe suttogom: – Nem mozdulhatsz meg, nem adhatsz ki
egyetlen hangot sem.
És elkezdem élvezetes kis játékomat.
Úgy játszok a testén, mint egy érzékeny hangszeren. Belecsókolok a nyakába,
majd felemelem a haját, és végigmegyek egyik oldalról a másikra, az ajkaim
szinte alig érintik a bőrét, lágy szellővel birizgálva az apró pihéket, mintha
suttognék. Amikor a füle mögé érek, halkan felnyög, pedig még hozzá sem értem
igazán...
A két kezemmel átölelem,
megmarkolom a melleit, és lágyan gyömöszölöm, miközben a nyelvem végigsiklik a
gerincén, egészen a csípőjéig. Miközben lágyan simogatom a mellbimbóit,
keményen belecsókolok az oldalába – szinte harapásnak lehetne nevezni, erősen
megszívom a vékony bőrt. Felállok, a kezeim pedig lefelé indulnak, végig az
oldalán, míg kikötnek a lába között – nem érintem a punciját, a két kezem
elsiklik mellette, és csak a combjaim belső felét simítom végig. A markolásom
ismét kemény, szinte magamhoz rántom – kizárt, hogy ne érezné a farkam
keménységét... –, és megharapom egy kicsit az egyik fülcimpáját.
Az egyik kezemet a
szeméremdombjára helyezem, a mutatóujjamat a csiklóján tartva – érzem, ahogyan
együtt lüktetünk... –, a másik kezem erősen megcsavarja a mellbimbóját, a
számmal pedig ismét birizgálom a nyakszirtjét.
Egy ideig ezt játszom –
egyszerre a testének három különböző részén váltogatom a lágy és kemény
érintéseket. Szinte minden variációt végigveszek, ami csak az eszembe jut –
egészen addig, amíg a lélegzete kezd szakadozottá válni, mintha valamilyen
oxigénszegény bolygón lennénk.
Ekkor váltok – egy kicsit
elnyújtva a dolgot... J
Elkezdem masszírozni a karját.
Eleve tudom, hogy az elmúlt pár órában elég sokat volt hasonló pózban, így az
izmaira ráfér egy kis kényeztetés – ez kevésbé erotikus, mégis hatásos. Végigmegyek
a két karján, néha durván megszorítom, de alapvetően lágyan érintem. A vállát
is masszírozom, majd visszatérek az univerzum második legjobb pontjához: a
cicijéhez.
De csak éppen átsiklok rajta
és folytatom a masszírozást azt oldalán, a derekán, minden olyan részen, amit
elérek. Leguggolok, és a combjait is megdolgozom – amikor a kezem élével
érintem a punciját, halkan nyögdécselni kezd.
A következő pár percben alig
érintem meg... Persze ott vagyok mögötte, közvetlenül, a kezeim a teste felett
pár milliméterrel, az ajkam szintén. Amikor a keményre merevedett mellbimbói
felett körözök az ujjaimmal, lágyan remegni kezd, pedig tényleg alig értem
hozzá.
Viszont most már nekem is
kezd kényelmetlenné válni a helyzet, így visszatérek a kezdetekhez, de most már
nagyon is céltudatosan. Miközben keményen kiszívom a nyakát, az egyik kezem a
mellét simogatja, a másik a punciját ragadja meg keményen – nedvei kifolynak az
ujjaim között. Mivel nem akarom összekenni, így a továbbiakban ez a kezem végig
a punciján a marad, hol lágyan simogatja, hol keményen markolja, hol az ujjam
végigsiklik az ajkai között, vagy éppen dobol a csiklóján. A másik kezem a
cicijén marad, szintén váltogatva a simogatást a kemény érintéssel, a
szorítással, csavarással. A számmal pedig a tarkóját célzom meg, hol csak
lágyan fújdogálva, időnként belecsókolva, megnyalogatva, vagy keményen
kiszívva...
Nem is kell sok idő, és a
lélegzete felgyorsul, remegni kezd, majd megfeszül, mintha áramütés érte volna
– és amikor érzem, hogy a nedvei még jobban elárasztják a kezemet, szótlanul
gratulálok magamnak J Még egyszer végigsiklok a nyelvemmel a gerincén, majd
a popsijára paskolva magára hagyom.
Mivel még mindig nem tudom,
hogy egy felügyelő mennyire használhatja a rábízott lányt szexuálisan, így a
fürdőszobában gyorsan elintézem, hogy a farkam ne legyen olyan kényelmetlenül
kemény... Rendbe szedem magam, és éppen akkor érek vissza a szobába, amikor a
sarokba állásra kiszabott idő lejárt.
– Rendben – mondom Zarad mögé
lépve, keményen megrántva a haját. – Kapsz 10 percet a fürdőszobában. Pisilj,
ha kell, mosakodj meg... Én addig megrendelem a vacsoránkat.
Zarad azonnal engedelmeskedik,
mondjuk most hálás tekintettel. Én pedig elküldök két üzenetet a
kommunikátoron. Az egyiket Peternek, hogy hozzon két személyre vacsorát Zarad
szobájába. A másikat Nórának – most nem akarom, hogy megjelenjen itt... –, hogy
küldjön el nerelli nyelven egy mondatot.
Elpakolok mindent az
asztalról, Zaradot az ajtóval szemközti székre ültetem – jól látható, hogy az
ülés eléggé kényelmetlen most a számára –, így Peter a meztelen melleivel
szembesül, amint belép a szobába. A hatás nem is marad el, szinte elejti a
tálcát, és hosszú másodpercekre lemerevedik. Zarad lehajtja a fejét, és meg
mernék esküdni, hogy halvány mosoly dereng fel az ajkain.
Kétszer kell utasítanom a
fiút, hogy tegye le a tálcát, mire feleszmél és engedelmeskedik. Amikor
közelebb lép, láthatja, hogy a lány alteste is meztelen – ezt a részt korábban
eltakarta az asztal lapja –, és most már szinte lángol az arca, tényleg sokkal
vörösebb, mint Zarad feneke volt büntetés közben.
– Köszönöm, Peter – mondja a
lány lágy hangon, miközben a srác hátrálva távolodik az asztaltól. Mondjuk nem
csodálom, hogy nem tudja levenni a szemét a lány melleiről, engem is
megbabonáztak, pedig én azért már láttam pár szépséget az életem során.
Peter negyedik próbálkozásra
ki tudja nyitni az ajtót, mi pedig elkezdünk enni. Nem tudom, hogyan
kezdeményezzek társalgást, a tamiát hanyagolni akarom egy kis időre, de nem
nagyon találok más közös témát. Így egy kicsit magamat fényezve megjegyzem: –
Azért be kell látnod, hogy nem olyan rossz itt, és megmentettelek attól, hogy Mazach
minden hétvégén megkorbácsoljon a város főterén.
– Nem tette volna – feleli,
miközben lenyel egy falatot.
– Mit nem tett volna? – értetlenkedek. – A papád mondta, hogy ezzel
fenyegetett... Csak nem arra célzol, hogy hazudott?
– Nem, természetesen nem. Mazach
tényleg ezt mondta, de nem tette volna meg.
– Vagyis akkor mégiscsak
vannak érzései irántad – mosolyodok el.
– Egy frászt!
Amikor látja, milyen
értetlenül bámulok rá, leteszi az evőeszközöket és magyarázni kezd.
– Mazach sokkal rosszabbat
tervezett velem... Persze valamikor a nyilvános korbácsolást is végrehajtotta
volna, de ő jól tudja, hogy heti rendszerességgel nem csinálhatja („Vagyis én
nem tudom...”). A felügyelőknek elég széles jogkörük van a lányok felett, de
azért nem tehetnek meg bármit. Nem okozhatnak maradandó sérülést, vagy pl. nem
dughatják meg csak úgy a lányt. („Akkor marad a kezem?”)
Nagyot kortyol az előtte lévő
vízből, szerintem csak azért, hogy összeszedje a gondolatait, amiket egy
tudatlan kívülálló is megért...
– A felügyelő bárhol és
bármikor elfenekelheti a lányt, akár nyilvánosan a térdére fektetheti a téren,
vagy bárhol. És természetesen nem kell magyarázatot adnia, hogy miért csinálja,
ha nem lép át egy határt, nem használ mást, csak a kezét vagy a szíjat, akkor
mindenki csak elégedetten bólogat. De ha keményebb büntetést oszt ki – és ilyen
pl. a korbácsolás a téren –, akkor ott már felmerülhetnek kérdések. Persze
elsőre nem, de ha egy héttel később ismét kiköti a lányt, akkor már jó
indokának kell lennie. Az pedig nem olyan egyszerű.
– Akkor mégsem vagyok olyan
nagy hős megmentő – szontyolodok el. Ez egy csomó új információ, még fel kell
dolgoznom...
– Éppen ellenkezőleg – feleli
Zarad, és most teljesen komolynak látszik. – Mazach felkeresett az ítélet előtti
este a cellámban – a lányokat ilyenkor elzárják. És elmesélte, hogy a tamia
alatt meg fog erőszakolni, majd másnap bevádol, hogy már nem voltam szűz. És
ez... Nem tudom, máshol hogyan van, de nálunk nagyon komolyan veszik a házasság
előtti, vagy éppen házasságon kívüli szexet...
– De azt mondtad, hogy a
felügyelő nem szexelhet a lánnyal.
– Nem... Azt mondtam, hogy
csak úgy nem szexelhet. Kezdjük az alapoknál – ismét leteszi az evőeszközöket,
de most már csak pár falat maradt a tányérján. – Nálunk az erotikához való
viszony... ambivalens (Zarad persze nem ezt a szót használta, de a fordítógép
nem talált jobbat). A fiataloknak 15 éves kortól oktatják a szerelem
művészetét. És az örömlányok teljesen elfogadottak, persze szigorúan
behatárolva: ki kell váltaniuk egy papírt, csak bizonyos helyeken dolgozhatna,
stb. Viszont a szüzesség szent. Egy lánynak szűzen kell házasodnia. Igazából
egyetlen kivétel van, amikor a lány a gyűrű szertartása előtt szexelhet: ha a
felügyelője veszi el a szüzességét. De ilyenkor őt is kötelezi a törvény, el
kell vennie lányt a büntetés végén, a felügyelet idejét beleszámítják.
– Vagyis én csak akkor
dughatlak meg, ha később elveszlek?
– Igen. Bár nem tudom, hogy
veled kapcsolatban mi a helyzet... Az biztos, hogy ha mondjuk elveszed a
szüzességemet, és később nem veszel feleségül, akkor én igen komoly büntetést
fogok kapni. Ha nerelli lennél, akkor te szintén kizárásra kerülnél a felsőbb
körökből, de azt nem tudom, hogy idegenként mivel tudnának rád hatni...
Jó, ha gazember lennék, akkor
most szélesen vigyorognék – de sajnos nem vagyok az... A döntés nem egyszerű...
Vagy élvezetes szex egy gyönyörű lánnyal, és házasság, vagy sok-sok hónap
kínlódás mellette...
– De hogyan is jön ide a
barátod fenyegetése? – kérdezem, főleg azért, hogy ne kelljen állást foglalnom.
– Ha egy lány korábban
elveszíti a szüzességét, akkor annak a büntetése igen kemény. Teljesen
meztelenül egy szekér mögé kötik, így vezetik végig a városon, miközben a hóhér
egy 5 ágú korbáccsal veri, a teljes hátsó felét, a vállától a talpáig. Ez
magában is nagyon komoly büntetés. A korbácsolás a főtéren általában 2-3 tucatot
jelent – egy ilyen „séta” alkalmával 90-100 ütés is kiosztásra kerül. Az sem
mindegy, hogy amikor egy oszlophoz kötöznek, akkor igazából csak a hátsó feled
látszik, ráadásul a kötelek meg is tartanak, bele tudsz kapaszkodni. Egy szekér
mögött nincs semmilyen támpont, nem tudsz semmibe kapaszkodni, a lábaidnak kell
megtartaniuk végig... Ráadásul a tér mind a négy sarkán lekötözik a lányt egy
kiálló rúdhoz, széles terpeszben, és 6-6 korbácsot kap a lába közé, arra a
részre, amit te mindig puncinak nevezel... A térnek 4 sarka van, vagyis még
pluszban 24 korbácsütés a legérzékenyebb részre...
Zarad szemmel láthatólag
összerezzen, mint akinek az is éppen elég, ha csak végiggondolja az egészet.
Mondjuk nem csodálom...
– De... – Nem is tudom, hogy
mit mondhatnék. – Nem kérhettél volna valamilyen vizsgálatot?
– Kérhettem volna – nevet fel
Zarad. – De az nem egy perc. Mazach elhozta magával az egyik őrt, akit
lefizetett. És elmondta, hogy ha bárkinek szólok, akkor az őr megerőszakol...
Aminek ő nem örült volna, de ugyanott vagyok – elvesztettem a szüzességemet...
Láttam, hogy a téma eléggé
érzékenyen érinti – nem is csodálkozhattam, hiszen csak a szerencsének
köszönhette, hogy élete legfájdalmasabb és legmegalázóbb büntetésétől
megmenekült. Nem is akartam forszírozni a dolgot, hogy ezért mennyire hálásnak
kellene lenni, inkább áttértem az engem jobban izgató dologra.
– Ha jól értettem, akkor nem
szexelhetünk, csak ha feleségül akarlak venni...
– Ez attól függ, hogy mit is
jelent a szexelés pontosan – a mosolya most ismét vidámabb. – A szüzességemet
nem veheted el, de vannak más módok is, amellyel örömet lehet szerezni. De
szerintem ezt nem kell mondanom, már bemutattad....
– Arra gondolsz...
– Igen. Bármikor kérheted,
hogy a számmal könnyítsek a feszült helyzeteden... De ha úgy véled jónak, akkor
a popsimba is bedughatod a farkadat. Vagy bármikor csinálhatod azt, amit az
előbb... – Egy kis szégyenlős mosoly... – A szabály csak annyi: a szűzhártyának
érintetlennek kell maradnia.
Ismét felállítom magammal
szemben. Az arcán látszik, hogy az utóbbi percek nem nagyon estek jól neki –
bár gondolom, hogy ma este korábban is volt már jó néhány olyan pillanat, amit
nem élvezett túlságosan. Gyors pillantást vetek az órára... Egészen jól
állunk... Legyünk túl a maradék két eszközön, ezt még bírnia kell a popsijának,
és ezt követően tarthatunk egy kis szünetet. Bár ha az ajándékba kapott
eszközökre gondolok, akkor egy kicsit módosítanom kell a terveimet...
Elindulok a paddle felé, de
nem tudok uralkodni magamon, és előtte újra megmarkolom a cicijét. Egyszerűen
nem tehetek róla, ez a génekből fakad, ha egy pasi előtt ilyen szép mellek
vannak, akkor nem mehet el úgy mellettük, hogy nem ér hozzájuk.
Zarad reagálása egy kicsit
zavarba ejt, a viszonylag kemény érintésre nem húzódik el, hanem még inkább a
kezem alá tolja a melleit. Ezt később még meg kell beszélnem vele, újabb
tétellel nő a to-do lista. De most a tamia a lényeg, ezen kell túl lenni.
– Ez egy ősrégi iskolai
büntetési eszköz – mondom, miközben felemelem a paddle-t. – Már nem használjuk,
pedig néha nem ártana.... Eléggé hatásos eszköz.
Zarad tekintete teljesen
semleges, látszik, hogy még soha nem látott ilyet. Persze a mérete azért egy
kicsit megrémíti.
– Csak a popsin célszerű
használni – folytatom, miközben úgy tartom a kezemben, mintha mérlegelném a
súlyát. – Az iskolákban elég volt 3-6 ütés, nadrágra és már abból is tanultak a
rosszalkodók. A te esetedben viszont másfajta büntetésről beszélünk... Vagyis
az a hat, amit most fogok kiosztani, igazából csak bemutató – ettől csak többet
fogsz kapni, amikor komolyabb bünti kerül szóba.
Zarad teljesen ellágyít,
amikor aranyosan elfintorodik. Nem tudom, mi az oka, de szinte minden rezdülése
mélyen hat rám. Talán valamiféle kémia? Most is teljesen kiesek a szerepemből,
és csak nézem az orrát, amelyet az imént mozdított oldalra egy kicsit. Én nagyot
nyelek, ő mélyet sóhajt – ó, azok a megrezdülő mellek... –, és egy pillanatig
nem is tudom, hogy mit keres a kezemben a paddle...
Egy kicsit még mindig
elbambulva csapok a combomra – és minden önerőmre szükségem van, hogy ne
ugorjak a plafonig... Zarad szó szerint lenyel egy nevetést, én pedig ismét
csak bámulom pár pillanatig... De így reggelig sem végzünk...
– A paddle eléggé meg tudja
ütni a lányt – mondom, és most már ismét a tamiára tudok koncentrálni. – Ezért
vagy meg kell támasztanod magad, mondjuk a falnál, vagy egy alkalmas helyre
kell előrehajolnod. Én legjobban úgy szeretem, ha a lány egy asztal lapjára
hajol előre – mutatok a paddle-val a kívánt helyre –, ahol meg tudja ragadni a
másik oldalt...
Nem is kell utasítanom,
egyből követi, amit mondok. Sőt, a két lábát széles terpeszbe helyezi – bár
szerintem csak azért, mivel így tud az asztal lapjára hasalni. De most erőt
veszek magamon, és nem is nézek a puncijára, így állok mögé. Ráhelyezem a
paddle-t a popsijára, egy kicsit megmozgatom, megdörzsölöm vele a feszes
félgömbjeit. Majd felemelem, és rácsapok – nem túl erősen, de azért nem fogom
vissza a karomat. Egy kicsit alulról lendítek felfelé, így Zarad lábujjhegyre
emelkedik az erejétől, majd többször összeszorítja-ellazítja a popsiját. Végül
egy vékony hang hallatszik: – Egy, Uram.
A popsiján már egy kicsit
elhalványult a korábbi fenekesek nyoma, de most újra fellángol, és a teljes
alsó rész vörösbe borul. Kényelmesen kivárom, amíg teljes mértékben átérzi a
fenekes hatását, majd ismét rácsapok, ugyanúgy, ugyanarra a helyre. Zarad szó
szerint megemelkedik, a lába el is szakad a padlóról, de a kezeivel keményen
markolja az asztat lapját, és kiad egy hangot, amit nem igazán lehet leírni.
Majd visszahuppan, és sok kis apró „Au” hagyja el a száját, mindegyikre
összeszorítja a farpofáit. Eltelik kb. 15 másodperc, mire annyira összeszedi
magát, hogy ki tudja mondani: – Kettő, Uram...
De még jó sokáig izeg-mozog,
én pedig türelmesen várok. Ha most büntetésről lenne szó, akkor a harmadik
ütést is ugyanoda osztanám ki, egy kicsivel nagyobb erővel – ez szinte biztos,
hogy megtörné... Lehet, hogy a tamia lényege az lenne, hogy a végén megtörjük a
lányt?... Nem hiszem. Hiszen akkor nem az lenne a kézikönyvben, hogy minden
eszközt be kell mutatni, hanem valami olyasmi, hogy minden eszközzel a
maximális büntetést osszuk ki.
Ezért most a popsija felső
részére csapok, és egy kicsit kisebb erővel. A reakciója megfelelő – ezzel
lehet tesztelni, hogy nem krokodilkönnyekkel akar-e meghatni? –, felkiált,
párszor megriszálja a popsiját, de semmi drasztikus. Szinte egyből jön a
szokásos válasz, de most is várok jó fél percet, miközben gyönyörködök Zarad
kitárulkozásában. Ezzel a látvánnyal nem lehet betelni...
A negyedik fenekest ismét az
előző tetejére helyezem, egy kicsi nagyobb erővel. Most már ismét piros az
egész popsija. Még kétszer odacsapok a közepére, nem túl erősen, de gyorsan
egymás után. Mindkét ütés után először egy ezüstös fehér színe jelenik meg a
bőrén, ami szinte azonnal átváltozik pirossá, sőt, az utolsó fenekes után már
vörössé.
Egy kicsit kegyetlenkedni
támad kedvem, így nem tartok szünetet, egyből felállítom az új pózba:
előrehajolás, bokafogás. Most is azonnal engedelmeskedik, de közben azért vet
rám egy amolyan „nem szeretlek” pillantást – a szeme sarkában egy könnycseppel.
Persze nem ez hat rám, a tamia írja elő, hogy minden eszközt be kell mutatni, ezért
amikor a kezembe veszem a nádpálcát, nem csapok oda egyből a fenséges
popsijára.
– A nádpálca – mondom, és
azért ráhelyezem a feszes félgömbökre, hogy érezze az érintését. – Alapvetően a
popsira tervezték, de más testrészeken is használható. Elég sok bolygón
használják még most is. (Érdekes, hogy a paddle nem nagyon maradt meg, de a
vessző, pálca, nádpálca még most is nagyon sok helyen ismert és használt
eszköz.)
Zarad felpillant rám, az arca
majdnem ugyanolyan piros, mint a popsija. Látom a tekintetén, hogy a vessző nem
ismeretlen a számára – persze nem a nádpálca –, de nem akar belekezdeni.
Helyette inkább még nagyobb terpeszbe helyezkedik, feltárva mindent, amit a
combjai rejtenek. Csak nem így akar hatni rá????
– A nádpálcával sok helyre
fogsz kapni – mondom, elhessegetve magamtól a gyanúmat. – Persze nem éppen
ezzel. Ez egy eléggé vastag, és itt csak ez van. De otthon lesz olyan, vékony,
amellyel a tenyeredet fogom elverni. Egy másikkal, amelyik teljesen rugalmas, a
popsid lyukát. Több olyan van, amely alkalmas a talpadra, vagy a lábszáradra. Majd
ezekkel is meg fogsz ismerkedni idővel.
Természetesen most nem várok
választ tőle, de azért kivárok egy kis időt, mielőtt a pálcát a popsijára
helyezem.
– Mivel ma már elég sokat
kaptál, így most nem várom el, hogy számold az ütéseket, vagy bármilyen
verbális reagálást fűzz hozzájuk. De tartanod kell a pozíciódat...
Még be sem fejezem a
mondatot, amikor már le is csapok a popsijára. A nádpálca eléggé veszélyes tud
lenni, nem is igazán a popsira, hanem ahogyan a vége visszacsapódik, a combra,
vagy bármelyik testrészre, amit elér. Én alapvetően óvatosan használom, szörnyű
bevallani, de igazából még soha nem csaptam oda 40%-osnál nagyobb erővel. És
mindig próbálok úgy célozni, hogy a pálca vége inkább a popsit érje, mint a
combokat.
Ez persze nem könnyű... És
Zaradnak leckét kell adnom ma. Az első ütés fentről lefelé éri, a pálca vége a
jobb combjának külső felén csapódik. És mivel elsőre nem mindig lehet pontosan
bemérni az erőt, az eléggé erősre sikerült... A hatás ennek megfelelő, Zarad
felkiált (felsikolt?), én pedig egy kicsit megijedek, amikor meglátom a jobb
combján a megjelenő vörös hurkát.
Zarad viszont látszólag jól
viseli. Egy kicsit megroggyannak térdei, és elég vékony a hang, amit kiad, de
tartja a pozíciót.
Másodikra jobban célzok, a
pálca vége a jobb félgömbjének a közepére csapódik – szinte semmi reakció. Mi
van???? Semmi hatás? Szerintem azért éreznie kellett, bár ki tudja, hogy a
popsija éppen most milyen állapotban van.
A következő ismét lejjebb
kerül kiosztásra, bár nem oda terveztem, de egyrészt a nádpálcával elég nehéz
célozni, másrészt Zarad sem marad teljesen mozdulatlan, bármennyire is
próbálkozik. De mivel a csuklómat eléggé visszafogtam, így a pálca vége
bekukucskál a combok közé – igazából nem így terveztem, de ez sem rossz... A
reakciója megfelelő, felemeli a fejét és teljesen vékony hangon sikolt fel. De
még erre sem engedi el a lábait, és be kell vallanom, hogy egyre jobban kezdem
tisztelni. A bal lába eléggé remeg – nem csoda, ennek a belső combjára érkezett
a pálca vége – a fejét mélyre hajtja, de hátulról is érzékelhető, ahogyan nyeli
a könnyeit. A két kezével olyan erősen szorítja a bokáját, hogy szinte
elfehéredett...
Az utolsó három nádpálcát a
teljesen szokásos módon és helyre osztom ki. És az első három ütés visszahozta
az emlékeket, most már magabiztos kézzel csapok oda, és szépen, egymás alá
rajzolok három csíkot. Zarad persze ezeket is megérzi, de szerintem
megkönnyebbült, hogy nem érzékenyebb részre kapta.
Persze egy átlagos szövetségi
lány most kínok között fetrengene a földön... Zarad viszont csak nagyokat
lélegzik, és várja türelmesen a következő parancsot. Szerintem egy nerelli
felügyelő most simán elővenné az ajándékba kapott szíjat és korbácsot, és
minden különösebb lelkiismereti probléma nélkül kiosztaná azokkal a megfelelő
büntetést – de én nem vagyok nerelli.
Viszont evés előtt jöhet még
egy kis élvezet...
– Felállhatsz – mondom, és
igyekszem, hogy a hangom eléggé keményen csengjen. – Nem érhetsz a popsidhoz.
20 perc sarok.
Kérdőn tekint rám, miközben
nagyokat pislog, hogy a szemében felgyűlt könnyeket eltüntesse.
– A rossz lányokat a büntetés
után sarokba állítjuk, hogy ott gondolkozzanak azon, miért is sajog éppen a
popsijuk – mutatom az irányt a szoba egyetlen szabad sarkába. – Kezeket a
tarkódra, a két könyököd érintse két oldalt a falakat, a lábad kb. 40 centire a
faltól, kis terpeszben.
Az utolsó szóig
engedelmeskedik, még a 40 centit is addig méricskélte, hogy fogadni mernék,
szinte pontosan annyi lenne, ha elmérném. Én pár pillanatig szótlanul bámulom,
majd előveszem a flaskámat a táskából, és öntök magamnak egy jó decinyi
szatmári szilvapálinkát. Lehuppanok az egyik székbe, felhajtom az italom felét,
és kényelmes várok jó öt percig, miközben gyönyörködök Zarad meztelenségében.
Majd elkortyolom a maradék pálinkámat, felállok, kinyújtom az izmaimat, a lány
mögé lépek, és a fülébe suttogom: – Nem mozdulhatsz meg, nem adhatsz ki
egyetlen hangot sem.
És elkezdem élvezetes kis játékomat.
Úgy játszok a testén, mint egy érzékeny hangszeren. Belecsókolok a nyakába,
majd felemelem a haját, és végigmegyek egyik oldalról a másikra, az ajkaim
szinte alig érintik a bőrét, lágy szellővel birizgálva az apró pihéket, mintha
suttognék. Amikor a füle mögé érek, halkan felnyög, pedig még hozzá sem értem
igazán...
A két kezemmel átölelem,
megmarkolom a melleit, és lágyan gyömöszölöm, miközben a nyelvem végigsiklik a
gerincén, egészen a csípőjéig. Miközben lágyan simogatom a mellbimbóit,
keményen belecsókolok az oldalába – szinte harapásnak lehetne nevezni, erősen
megszívom a vékony bőrt. Felállok, a kezeim pedig lefelé indulnak, végig az
oldalán, míg kikötnek a lába között – nem érintem a punciját, a két kezem
elsiklik mellette, és csak a combjaim belső felét simítom végig. A markolásom
ismét kemény, szinte magamhoz rántom – kizárt, hogy ne érezné a farkam
keménységét... –, és megharapom egy kicsit az egyik fülcimpáját.
Az egyik kezemet a
szeméremdombjára helyezem, a mutatóujjamat a csiklóján tartva – érzem, ahogyan
együtt lüktetünk... –, a másik kezem erősen megcsavarja a mellbimbóját, a
számmal pedig ismét birizgálom a nyakszirtjét.
Egy ideig ezt játszom –
egyszerre a testének három különböző részén váltogatom a lágy és kemény
érintéseket. Szinte minden variációt végigveszek, ami csak az eszembe jut –
egészen addig, amíg a lélegzete kezd szakadozottá válni, mintha valamilyen
oxigénszegény bolygón lennénk.
Ekkor váltok – egy kicsit
elnyújtva a dolgot... J
Elkezdem masszírozni a karját.
Eleve tudom, hogy az elmúlt pár órában elég sokat volt hasonló pózban, így az
izmaira ráfér egy kis kényeztetés – ez kevésbé erotikus, mégis hatásos. Végigmegyek
a két karján, néha durván megszorítom, de alapvetően lágyan érintem. A vállát
is masszírozom, majd visszatérek az univerzum második legjobb pontjához: a
cicijéhez.
De csak éppen átsiklok rajta
és folytatom a masszírozást azt oldalán, a derekán, minden olyan részen, amit
elérek. Leguggolok, és a combjait is megdolgozom – amikor a kezem élével
érintem a punciját, halkan nyögdécselni kezd.
A következő pár percben alig
érintem meg... Persze ott vagyok mögötte, közvetlenül, a kezeim a teste felett
pár milliméterrel, az ajkam szintén. Amikor a keményre merevedett mellbimbói
felett körözök az ujjaimmal, lágyan remegni kezd, pedig tényleg alig értem
hozzá.
Viszont most már nekem is
kezd kényelmetlenné válni a helyzet, így visszatérek a kezdetekhez, de most már
nagyon is céltudatosan. Miközben keményen kiszívom a nyakát, az egyik kezem a
mellét simogatja, a másik a punciját ragadja meg keményen – nedvei kifolynak az
ujjaim között. Mivel nem akarom összekenni, így a továbbiakban ez a kezem végig
a punciján a marad, hol lágyan simogatja, hol keményen markolja, hol az ujjam
végigsiklik az ajkai között, vagy éppen dobol a csiklóján. A másik kezem a
cicijén marad, szintén váltogatva a simogatást a kemény érintéssel, a
szorítással, csavarással. A számmal pedig a tarkóját célzom meg, hol csak
lágyan fújdogálva, időnként belecsókolva, megnyalogatva, vagy keményen
kiszívva...
Nem is kell sok idő, és a
lélegzete felgyorsul, remegni kezd, majd megfeszül, mintha áramütés érte volna
– és amikor érzem, hogy a nedvei még jobban elárasztják a kezemet, szótlanul
gratulálok magamnak J Még egyszer végigsiklok a nyelvemmel a gerincén, majd
a popsijára paskolva magára hagyom.
Mivel még mindig nem tudom,
hogy egy felügyelő mennyire használhatja a rábízott lányt szexuálisan, így a
fürdőszobában gyorsan elintézem, hogy a farkam ne legyen olyan kényelmetlenül
kemény... Rendbe szedem magam, és éppen akkor érek vissza a szobába, amikor a
sarokba állásra kiszabott idő lejárt.
– Rendben – mondom Zarad mögé
lépve, keményen megrántva a haját. – Kapsz 10 percet a fürdőszobában. Pisilj,
ha kell, mosakodj meg... Én addig megrendelem a vacsoránkat.
Zarad azonnal engedelmeskedik,
mondjuk most hálás tekintettel. Én pedig elküldök két üzenetet a
kommunikátoron. Az egyiket Peternek, hogy hozzon két személyre vacsorát Zarad
szobájába. A másikat Nórának – most nem akarom, hogy megjelenjen itt... –, hogy
küldjön el nerelli nyelven egy mondatot.
Elpakolok mindent az
asztalról, Zaradot az ajtóval szemközti székre ültetem – jól látható, hogy az
ülés eléggé kényelmetlen most a számára –, így Peter a meztelen melleivel
szembesül, amint belép a szobába. A hatás nem is marad el, szinte elejti a
tálcát, és hosszú másodpercekre lemerevedik. Zarad lehajtja a fejét, és meg
mernék esküdni, hogy halvány mosoly dereng fel az ajkain.
Kétszer kell utasítanom a
fiút, hogy tegye le a tálcát, mire feleszmél és engedelmeskedik. Amikor
közelebb lép, láthatja, hogy a lány alteste is meztelen – ezt a részt korábban
eltakarta az asztal lapja –, és most már szinte lángol az arca, tényleg sokkal
vörösebb, mint Zarad feneke volt büntetés közben.
– Köszönöm, Peter – mondja a
lány lágy hangon, miközben a srác hátrálva távolodik az asztaltól. Mondjuk nem
csodálom, hogy nem tudja levenni a szemét a lány melleiről, engem is
megbabonáztak, pedig én azért már láttam pár szépséget az életem során.
Peter negyedik próbálkozásra
ki tudja nyitni az ajtót, mi pedig elkezdünk enni. Nem tudom, hogyan
kezdeményezzek társalgást, a tamiát hanyagolni akarom egy kis időre, de nem
nagyon találok más közös témát. Így egy kicsit magamat fényezve megjegyzem: –
Azért be kell látnod, hogy nem olyan rossz itt, és megmentettelek attól, hogy Mazach
minden hétvégén megkorbácsoljon a város főterén.
– Nem tette volna – feleli,
miközben lenyel egy falatot.
– Mit nem tett volna? – értetlenkedek. – A papád mondta, hogy ezzel
fenyegetett... Csak nem arra célzol, hogy hazudott?
– Nem, természetesen nem. Mazach
tényleg ezt mondta, de nem tette volna meg.
– Vagyis akkor mégiscsak
vannak érzései irántad – mosolyodok el.
– Egy frászt!
Amikor látja, milyen
értetlenül bámulok rá, leteszi az evőeszközöket és magyarázni kezd.
– Mazach sokkal rosszabbat
tervezett velem... Persze valamikor a nyilvános korbácsolást is végrehajtotta
volna, de ő jól tudja, hogy heti rendszerességgel nem csinálhatja („Vagyis én
nem tudom...”). A felügyelőknek elég széles jogkörük van a lányok felett, de
azért nem tehetnek meg bármit. Nem okozhatnak maradandó sérülést, vagy pl. nem
dughatják meg csak úgy a lányt. („Akkor marad a kezem?”)
Nagyot kortyol az előtte lévő
vízből, szerintem csak azért, hogy összeszedje a gondolatait, amiket egy
tudatlan kívülálló is megért...
– A felügyelő bárhol és
bármikor elfenekelheti a lányt, akár nyilvánosan a térdére fektetheti a téren,
vagy bárhol. És természetesen nem kell magyarázatot adnia, hogy miért csinálja,
ha nem lép át egy határt, nem használ mást, csak a kezét vagy a szíjat, akkor
mindenki csak elégedetten bólogat. De ha keményebb büntetést oszt ki – és ilyen
pl. a korbácsolás a téren –, akkor ott már felmerülhetnek kérdések. Persze
elsőre nem, de ha egy héttel később ismét kiköti a lányt, akkor már jó
indokának kell lennie. Az pedig nem olyan egyszerű.
– Akkor mégsem vagyok olyan
nagy hős megmentő – szontyolodok el. Ez egy csomó új információ, még fel kell
dolgoznom...
– Éppen ellenkezőleg – feleli
Zarad, és most teljesen komolynak látszik. – Mazach felkeresett az ítélet előtti
este a cellámban – a lányokat ilyenkor elzárják. És elmesélte, hogy a tamia
alatt meg fog erőszakolni, majd másnap bevádol, hogy már nem voltam szűz. És
ez... Nem tudom, máshol hogyan van, de nálunk nagyon komolyan veszik a házasság
előtti, vagy éppen házasságon kívüli szexet...
– De azt mondtad, hogy a
felügyelő nem szexelhet a lánnyal.
– Nem... Azt mondtam, hogy
csak úgy nem szexelhet. Kezdjük az alapoknál – ismét leteszi az evőeszközöket,
de most már csak pár falat maradt a tányérján. – Nálunk az erotikához való
viszony... ambivalens (Zarad persze nem ezt a szót használta, de a fordítógép
nem talált jobbat). A fiataloknak 15 éves kortól oktatják a szerelem
művészetét. És az örömlányok teljesen elfogadottak, persze szigorúan
behatárolva: ki kell váltaniuk egy papírt, csak bizonyos helyeken dolgozhatna,
stb. Viszont a szüzesség szent. Egy lánynak szűzen kell házasodnia. Igazából
egyetlen kivétel van, amikor a lány a gyűrű szertartása előtt szexelhet: ha a
felügyelője veszi el a szüzességét. De ilyenkor őt is kötelezi a törvény, el
kell vennie lányt a büntetés végén, a felügyelet idejét beleszámítják.
– Vagyis én csak akkor
dughatlak meg, ha később elveszlek?
– Igen. Bár nem tudom, hogy
veled kapcsolatban mi a helyzet... Az biztos, hogy ha mondjuk elveszed a
szüzességemet, és később nem veszel feleségül, akkor én igen komoly büntetést
fogok kapni. Ha nerelli lennél, akkor te szintén kizárásra kerülnél a felsőbb
körökből, de azt nem tudom, hogy idegenként mivel tudnának rád hatni...
Jó, ha gazember lennék, akkor
most szélesen vigyorognék – de sajnos nem vagyok az... A döntés nem egyszerű...
Vagy élvezetes szex egy gyönyörű lánnyal, és házasság, vagy sok-sok hónap
kínlódás mellette...
– De hogyan is jön ide a
barátod fenyegetése? – kérdezem, főleg azért, hogy ne kelljen állást foglalnom.
– Ha egy lány korábban
elveszíti a szüzességét, akkor annak a büntetése igen kemény. Teljesen
meztelenül egy szekér mögé kötik, így vezetik végig a városon, miközben a hóhér
egy 5 ágú korbáccsal veri, a teljes hátsó felét, a vállától a talpáig. Ez
magában is nagyon komoly büntetés. A korbácsolás a főtéren általában 2-3 tucatot
jelent – egy ilyen „séta” alkalmával 90-100 ütés is kiosztásra kerül. Az sem
mindegy, hogy amikor egy oszlophoz kötöznek, akkor igazából csak a hátsó feled
látszik, ráadásul a kötelek meg is tartanak, bele tudsz kapaszkodni. Egy szekér
mögött nincs semmilyen támpont, nem tudsz semmibe kapaszkodni, a lábaidnak kell
megtartaniuk végig... Ráadásul a tér mind a négy sarkán lekötözik a lányt egy
kiálló rúdhoz, széles terpeszben, és 6-6 korbácsot kap a lába közé, arra a
részre, amit te mindig puncinak nevezel... A térnek 4 sarka van, vagyis még
pluszban 24 korbácsütés a legérzékenyebb részre...
Zarad szemmel láthatólag
összerezzen, mint akinek az is éppen elég, ha csak végiggondolja az egészet.
Mondjuk nem csodálom...
– De... – Nem is tudom, hogy
mit mondhatnék. – Nem kérhettél volna valamilyen vizsgálatot?
– Kérhettem volna – nevet fel
Zarad. – De az nem egy perc. Mazach elhozta magával az egyik őrt, akit
lefizetett. És elmondta, hogy ha bárkinek szólok, akkor az őr megerőszakol...
Aminek ő nem örült volna, de ugyanott vagyok – elvesztettem a szüzességemet...
Láttam, hogy a téma eléggé
érzékenyen érinti – nem is csodálkozhattam, hiszen csak a szerencsének
köszönhette, hogy élete legfájdalmasabb és legmegalázóbb büntetésétől
megmenekült. Nem is akartam forszírozni a dolgot, hogy ezért mennyire hálásnak
kellene lenni, inkább áttértem az engem jobban izgató dologra.
– Ha jól értettem, akkor nem
szexelhetünk, csak ha feleségül akarlak venni...
– Ez attól függ, hogy mit is
jelent a szexelés pontosan – a mosolya most ismét vidámabb. – A szüzességemet
nem veheted el, de vannak más módok is, amellyel örömet lehet szerezni. De
szerintem ezt nem kell mondanom, már bemutattad....
– Arra gondolsz...
– Igen. Bármikor kérheted,
hogy a számmal könnyítsek a feszült helyzeteden... De ha úgy véled jónak, akkor
a popsimba is bedughatod a farkadat. Vagy bármikor csinálhatod azt, amit az
előbb... – Egy kis szégyenlős mosoly... – A szabály csak annyi: a szűzhártyának
érintetlennek kell maradnia.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)