Pages

2015. szeptember 11.

Könyvajánló




Nem sokkal az után, hogy bebújt az ágyba, Alekszandr is belépett. Szappan- és egy kevés levendulaillatot hozott magával, vagyis megmosakodott, bár ing és nadrág volt rajta.

Esbeta azt hitte, ő is hálóruhában lesz. De Alekszandr nem az ágy felé tartott, hanem leült az ágytól messzebb, a kandalló túl felén álló fotelba.

– Szállj ki az ágyból! – utasította.

Esbeta ezen is meglepődött, és kicsit pirulva, de kimászott a takaró alól. Bizonytalanul állt meg az ágy előtt. Trenyov alig bírta ki mosolygás nélkül, amikor meglátta a bő, durva vászonból szabott, esetlen hálóingben.

– Először is – kezdte gyorsan, hogy ne nevessen hangosan. – Először is, meg kell tanítsak neked néhány dolgot.

Esbeta nem válaszolt.

– Emlékszel, hogy az esküben azt ígérted, engedelmes feleség leszel?

– Igen. Mindent megteszek, hogy ígéretemet betartsam.

– Tudom, de még tapasztalatlan vagy, ezért nekem kell megtanítanom neked, hogy mit jelent az engedelmesség.

– Értem.

– Tudnod kell, hogy én vagyok a férjed és az urad. Én gondoskodom rólad, etetlek, ruházlak, nevelem majd a gyermekeinket. Én tudom, mi helyes, és mi nem. Te azt teszed, amit én mondok. Megértetted?

– Igen – hallatszott a bátortalan válasz.

– Ha nem engedelmeskedsz, megbüntetlek, ha jól viselkedsz, és a kedvemre teszel, megjutalmazlak. Az első, amit meg kell tanulnod, hogy az én asszonyom nem hord ilyen otromba holmikat. Az én feleségem selyemben, csipkében jár, még a hálószobában is. Ha nem elég, amit a szekrényben találsz, hozatok Moszkvából, Bécsből vagy Párizsból.

Esbeta bólintott.

– Rendben. Akkor most dobd a tűzbe azt a rongyot, ami rajtad van, soha többé nem akarom látni.

Ezen Esbeta úgy meglepődött, hogy mozdulni sem tudott. Hát, hogy dobja most a tűzbe, ahhoz le kéne vennie. De hát az apácák azt tanították, hogy a meztelenség nagy bűn, még a férje előtt sem lehet úgy.

– Nem hallottad? Azt mondtam dobd a tűzbe.

– De, Uram, azt nem tehetem – mondta, és már majdnem sírt.

– Mit mondtam neked? Az első feladatod az engedelmesség. Nem kérdezel, nem ellenkezel, engedelmeskedsz, ha utasítalak. Mivel nem engedelmeskedtél egyből, meg kell, büntesselek. De még csak most tanulsz, ezért nem ütök erőset.

Esbeta már remegett. Ez kimondottan tetszett Alekszandrnak.

– Nem mondom még egyszer, dobd a tűzbe azt a rongyot, ami rajtad van.

Esbeta remegő kézzel gombolta ki a hálóinget, engedte le a földre, majd a kandallóhoz vitte, és a lobogó tűzre dobta. Nem tudta, mihez kezdjen, így megállt mellette, holott a legszívesebben elszaladt volna szégyenében. De Trenyov is meglepődött, ugyanis a lány még mindig nem volt meztelen. Melleit szoros szalag szorította le, és valami bugyihoz hasonló ruhadarab is volt rajta, az elején egy kisebb lyukkal. Mikor rájött, mi célt szolgál, nem akart hinni a szemének.

– Mi ez rajtad – kérdezte.

– A nővérek azt mondták, hogy ezt kell viselnem, ha nem akarok elkárhozni.

– Vedd le, és dobd a tűzbe.

– Uram, a pokolra fogok kerülni.

– Azt én döntöm el. Én vagyok a férjed, én tudom jobban, mitől kerülsz a pokolra, és mitől nem. Vedd le.

Esbeta kínok közt, de levette a bugyit, majd félénken letekerte magáról a szorítást. Trenyov lélegzete majdnem elállt, olyan gyönyörűnek és kívánatosnak látta a lobogó tűz mellett.

– Gyere ide!

Esbeta egy pillanatra habozott, de a büntetéstől való félelme erősebbnek bizonyult.

– Állj ide a szék mellé. Most csak a kezemmel ütlek meg, de ha nagyobb hibát vétesz, akkor pálcával vagy ostorral is. Ezért az engedetlenségért három ütés jár. Hajolj előre, és a két kezeddel fogd meg itt, a szemben lévő karfát.

A lány megtette. Alekszandr végigsimított a szép vékony lábain, fel egészen a fenekéig. Erősen megdörzsölte, majd egy nagyon gyorsat csapott rá, épp, hogy csak csípjen.

– Számold! – szólt rá a lányra.

– Egy – mondta remegő hangon.

Alekszandr elégedetten bólintott. Csodálatos érzés volt tenyerén érezni gömbölyű idomait, hozzáérni bársonyos bőréhez. Újra megdörzsölte, újra csapott és várt.

– Kettő – kapott észbe Esbeta.

– Tanuld meg! Mindig te számolod – és újabb kéjes csapást mért rá.

– Három.

– Rendben, felállhatsz. Ne feledd, most nagyon finom voltam. Légy mindig engedelmes, és nem lesz többet szükség rá.


4 megjegyzés:

  1. Szia, melyik könyvnek az ajánlása?

    VálaszTörlés
  2. Szia. Ez egy részlet az Ilama Árgilus - Erotika című könyvből.

    VálaszTörlés
  3. Azt nem kaptam meg a múltkor.
    Megkaphatnám valahogy?

    VálaszTörlés
  4. Csak nyers PDF van meg, ezt nem szívesen teszem fel a könyvtárba (persze olvasható, de vannak benne hibák). Viszont ha írsz a címemre: vince18hu@yahoo.com, akkor elküldöm. És persze bárki másnak, akit érdekel :)

    VálaszTörlés