2015. július 12.

Részlet




Szóval egy majdhogynem ismeretlenekből álló nagy társaságban, Szasa állítólagos barátaival voltatok egy volt osztálytársnője születésnapján, akibe Szasa valaha szerelmes volt. Felment hozzád, és mielőtt elindultatok volna, szeretkeztetek nem is gyanítva, hogy utoljára. A szülinapi bulin szóba került a szex, te pedig nem tudtad visszafogni magad, és elmondtad, hogy a durva szexet kedveled, tulajdonképpen a BDSM-et. „Hogyhogy nem tudjátok, mit jelent ez? A BD az a Bondage-Discipline, azaz kötözés-fegyelmezés, a DS a Domination-Submission, a dominancia-alávetettség, az SM pedig a szadizmus-mazochizmus, de ez amúgy is nyilvánvaló. Lényegében ez különböző hajlamok gyűjtőneve: egyesek a kikötözést kedvelik, mások a megalázást, megint mások a fájdalmat, de van, aki mindet együtt. Én, mondjuk, többé-kevésbé közömbös vagyok a kikötözés iránt.” És akkor valahogy mindenki elhallgatott, zavarba jöttek, Szasa pedig valami olyasmit mondott, hogy „Nekünk, normális embereknek ez érthetetlen. Nem gondoltam, hogy ilyen perverz vagy.” Te erre ideges lettél, habár persze szíve joga, és ha akarja, maradjon csak a safe szexnél, játssza csak el a tisztességes „vanilla” férfit, ha már annyira szégyelli magát a barátai előtt. Felálltál, és kimentél a konyhába, Szasa utánad. „Térdelj le, és kapd be” mondta, mire feldühödtél. Sosem tettél neki ígéretet, hogy a hálószobán kívül bárhol máshol alárendeled magad neki, szó sem volt hétszer huszonnégyről, és egyáltalán, nem állt szándékodban leszopni a konyhában, az osztálytársnője szülinapján, akibe hajdanán, zsenge kisfiúként szerelmes volt, és nyilvánvalóan nem volt még képes lovaglópálcával úgy elverni egy lányt, hogy egy hét múlva se gyógyuljanak be a fenekén a nyomai. „Nem akarom”, mondtad, ő pedig, mert eszébe jutottak a játszadozásaitok, megpróbálta megmarkolni a hajadat és lenyomni a fejed. Te ekkor megismételted, miközben érezted, hogy egyre jobban elönt a düh: „Nem akarom”. Erre ő azt mondta: „Ha most azonnal nem teszed meg, köztünk mindennek vége.” Te ellökted magadtól, és azt mondtad: „Akkor mindennek vége.”

„Ha most azonnal nem teszed meg, köztünk mindennek vége.” Hát ez volt az utolsó csepp a pohárban. Nem a társaságban megjátszott vanilla, nem is az, hogy kényszeríteni akart, hogy leszopd, nem, hanem éppen ez a kilenc szánalmas szó döntött el mindent. Megpróbálhatott volna megtörni, mégiscsak térdre kényszeríteni (ó, milyen örömmel szoptad volna le akkor!), vagy visszatáncolni, mint aki csak tréfált. El is felejtettétek volna a dolgot, és legközelebb otthon megint az engedelmes rabnője lettél volna. Csakhogy ezek a szavak „ha most azonnal nem teszed meg” ezek a szavak bebizonyították, hogy nincs elég akaratereje ahhoz, hogy valóban az Urad legyen, és nincs hozzá elég bölcsessége sem, hogy ezt beismerje. Csak szánalmas zsarolás volt, egy kisfiú nyavalygása, aki azt mondja az anyukájának: „Ha nem veszed meg nekem ezt a kisvonatot, akkor nem is szeretsz.” Jól van, akkor nem szeretlek, gondoltad, és éppen ez volt a legszörnyűségesebb, hiszen a szavakat azokat is, amelyeket ő mondott, meg azokat is, amelyekkel te válaszoltál már nem lehetett visszaszívni. Nem lehetett úgy tenni, mintha nem hangzottak volna el. Este törölted az ICQ-partnereid közül, a telefonszámát pedig letiltottad a Motoroládon.

Moszkva nem nagy város, egész biztosan össze fogtok még futni, de már sosem fekszel előtte a fejed fölött összekötözött kézzel a padlón, lehunyt szemmel, hogy ne lásd, melyik melledet éri majd a csapás, amelyet a kettéhajtott telefonzsinórral mér rád.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése