2014. március 1.

Anna újabb kalandjai 2.



Szerző: Duresz




A két lány késő délután már egy közeli munkatáborban találta magát. A regisztrációnál ismét elvették minden ruhájukat és kaptak helyette egy citromsárga nadrágból és hosszú ujjú felsőből álló öltözetet. Cipőt ismét nem adtak a lábukra, arra hivatkozva, hogy túl nagy a méretük. A 180 cm magas Annára egyébként is rövid volt a ruha, a nála egy fejjel alacsonyabb Melindára pedig éppen, hogy jó. Egy hálózsák-szerű, durva szövésű alvó alkalmatosságot, valamint egy több helyen lyukas lópokrócot adtak nekik ágynemű gyanánt, illetve egy vászon szatyrot, amiben egy bádog bögre, egy bádog tányér, kisméretű törülköző, egy nagydarab szappan, valamint egy kanál voltak.

A táborparancsnok helyetteseként bemutatkozó férfi röviden összegezte nekik a házirendet. Ennek értelmében a tényleges munka reggel hat órától este nyolc óráig tart. Ébredés fél négykor, ezután kerül sor a számlálásra, majd a büntetésekre, akik az előző napi teljesítményükkel kiérdemlik ezt. Akit fenyítenek, nem kap reggelit. Minden barakkban 40-en alszanak, minden épületnek megvan a felelőse, aki többek között a büntetéseket kiszabja. A büntetést a barakk előtt található deresen hajtják végre. Természetesen, a fenyítés nem vonja maga után a munkából való kimaradást. Mosakodni a barakkban található csapnál lehet. A rabok a padlón alszanak, hálózsákban.

A barakk parancsnoka és egy őr kísérte őket az épülethez. Melinda és Anna levegőt is alig kapott, mikor meglátták a kis termet, ahol elvileg 38 másik nővel kell együtt lenniük. A padló puszta kő volt, a helyiség egyik sarkában volt egy csap, a másikban pedig egy lyuk, nyilván WC gyanánt. A falak mocskosak és penészesek voltak, a helyiségen még a szél is átfújt. Melinda sírva fakadt, amint meglátta a körülményeket, de ezzel még nem volt vége a borzalmaknak…

A parancsnok úgy határozott, hogy mivel a lányokat már nem tudja kivezényelni dolgozni, ízelítőt ad nekik a lehetséges büntetésekből. Először az erősebbnek tűnő magas lányt szúrta ki magának és ráparancsolta Annát a deresre. Egy bottal, amelyre kötelet erősítettek, egyenesre feszítették a lány talpát, majd a parancsnok egy vastag nádpálcával megkezdte a verést. Ez is profi volt, úgy ütött akár a nagyanyja, de Anna leginkább Melinda miatt próbált erős maradni. Összesen tizenkét ütést kapott, és miután leszállt a deresről, összeesett a fájdalomtól. Az őrök térdre parancsolták, majd Melinda következett, ugyanebben a helyzetben. Barátnője természetesen nem bírta annyira a fájdalmat, mint ő, és már az első ütésnél felsikoltott. A következőnél úgyszintén, a harmadik után pedig zokogni és üvölteni kezdett, testét össze-vissza rángatta.

Anna próbálta biztatni barátnőjét:

– Melike, ne csináld ezt, kérlek bírd ki! Erősebbnek kell lennünk ezeknél a vadállatoknál!

– Kurva anyjukat, megölöm az összeset!

– Nyugi, kérlek, fogd vissza magad…

Ekkor az egyik őr elkapta Anna haját és nemes egyszerűséggel belenyomta a fejét a sárba. Aztán talpra állították, fejét lenyomták a combjához, az egyik őr tartotta, a másik pedig lecsatolta az övéről a lovaglókorbácsát és elkezdte vele Anna fenekét ütni. A parancsnok ezalatt folytatta Melinda verését. Ez már Annának is sok volt, sírt tehetetlenségében, dühében és fájdalmában. Meli menetközben, a hetedik ütést követően elájult, az őr pedig abbahagyta Anna korbácsolását. Agresszívan a földre lökte őt, Melindát pedig egyszerűen a padlóra forgatták a deresről, majd egy vödör sáros vízzel fellocsolták. Ezt követően letérdeltették őket és ebben a helyzetben kellett megvárniuk, míg a többi rab beér a munkából.

Ekkor a többiekkel együtt bementek a barakkba és a padlóra rogytak, a hálócuccukra. A többi rab egyelőre közönyösen fogadta a jelenlétüket, gyakorlatilag rájuk sem néztek. A vacsorát egy kis kocsin hozta két rab, és mindenkinek sorba kellett állni az edényével és bögréjével. Az ennivaló itt is gyakorlatilag ehetetlen volt, a két lány nem is tudta kivenni, mit is kapott, de jobb híján lenyelték az ételt. Melinda a verés hatására alig tudott elvánszorogni a kondérig, Anna próbálta támogatni barátnőjét, de neki is óriási fájdalmai voltak.

A két lány villanyoltás után megpróbált aludni, de a kemény padló, a fájdalmak és persze az idegesség hatására képtelenek voltak pihenni. A telihold lassacskán bevilágított az ablakon és fény vetődött a teremre. A többi rab felállt a fekvőhelyéről és lassacskán körbevette a két újdonsült társát.

Egy nagydarab kvazári nő eléjük lépett és durván belerúgott Melindába. Anna erre felpattant és bevágott egyet az asszonynak. A többiek persze azonnal rávetették magukat és lefogták a fiatal szőkeséget.

A nagydarab kvazári nő Anna arcába köpött és gyűlöletteljesen közölt vele néhány mondatot.

– Mit mond? – kérdezte Anna Melindát.

– Azt… hogy át kell esnünk a beavatáson. Mindegyik ráver egyet a meztelen seggünkre a gumipapucsával. Ő a közösség vezetője. Ha végeztek velünk, lábat kell neki csókolnunk.

– Persze, majd mikor piros hó esik…

– Mit csináljunk?

– Hát, a verést szerintem nem tudjuk megúszni, túl sokan vannak. A másikat pedig meglátjuk. Bírni fogod?

– Nem tudom.

Sok választásuk valóban nem maradt, a nagydarab nő rámutatott Annára, erre négy cellatárs odaugrott hozzá és lecibálta róla a ruháit. Lenyomták a fejét, ugyanúgy, ahogy az őr csinálta néhány óráját, két kezét pedig előrecsavarva tartották.

Először a nagydarab nő lépett oda hozzá, kicsit széjjelebb rugdosta Anna lábait, majd felemelte a papucsát és alávágott a lánynak, egyenesen a puncijára. A lány felkiáltott fájdalmában, teste összerándult, de a többiek keményen tartották. Ekkor a nő megismételte az ütést, Anna pedig úgy érezte, menten elhányja magát a fájdalomtól. Az asszony aztán megkegyelmezett és átadta a lehetőséget másoknak. Anna összesen 34 ütést számolt meg a törzsfőnökén kívül, amit kapott a gumipapucsokkal a fenekére. Teste számos alkalommal összerándult, hiszen néhány órával korábban már lovaglópálcával is ellátták a baját, így minden ütés pokolian égette, a lábujjától a feje tetejéig. A verés végén, mikor elengedték, méltóságteljesen kiegyenesedett, a többi rabtárson pedig elismerő moraj futott végig.

A nagydarab Kvazári nő ekkor megállt előtte, mutatta, hogy ereszkedjen térdre és kinyújtotta felé a lábát. Anna tudta, hogy gyorsnak kell lennie. A kezébe vette a nő lábfejét, majd hirtelen teljes erőből maga felé rántotta és gyakorlatilag felfele ugorva egy felütést vitt be a nő állkapcsára. A törzsfőnök összeesett, Anna pedig rávetette magát és egymás után ütötte a könyökösöket a nő fejére. Az asszony egy idő után sírni kezdett, és kiabálta, hogy „Nao! Nao! Nao!”. Anna ekkor megkegyelmezett, bár búcsúzóul még pinán rúgta a nőt. Felpattant és körbenézett a többieken. Csend volt, és a rabtársak egymás után hajoltak meg előtte.

Melinda odalépett hozzá, megölelte, Anna pedig a hálózsákjára rogyott fájdalmában. A rabtársak egymás után hozták neki a bevizezett törölközőket a fenekére, sőt, még a veréstől belilult talpukat is beborogatták.

A fél 4-es kelés természetesen brutális volt, bár a két lány nem sokat aludt az éjjel folyamán. Kimentek a cella elé, meztelen lábuk majd lefagyott a reggeli hidegben. Anna alig tudta összeszedni magát, minden porcikája fájt, Melinda pedig továbbra is nehezen tudott a lábán közlekedni. A barakk parancsnoka természetesen észrevette a nagydarab nő összevert fejét és rákérdezett, hogy mi történt. A törzsfőnök makogott valami választ, amit Melinda sem értett igazán, de a nő valamiféle csúszásra hivatkozott. A reggeli fenyítés keretében hárman kaptak büntetést, az egyikőjük 10-et a talpára, másik kettő pedig 20, illetve 30 ütést a nádpálcával.

A munka nagyon kemény volt, főleg, hogy mezítláb, megvert talppal kellett végigcsinálniuk. A gyakran köves, sziklás terület hamar megsebezte Melinda lábát, de még Annáé is vérzett a lágyabb részeken. A magas, szőke lány emellett feneke miatt is nagyon szenvedett, de összeszorított szájjal, könnyes szemmel is igyekezett, nehogy bármilyen hibát vétsen, és újfent megbüntessék. Melinda viszont sokkal rosszabbul bírta a munkát, többször lemaradt, összeesett sebesülései miatt. Az őrök nem szóltak semmit, de nem tudhatták, másnap kit fognak a deresre hajtani.

Ezen az éjjelen már, a kimerültség miatt sokkal jobban aludtak mindketten, de fél négykor újfent jött a kegyetlen valóság. Annának még sikerült, de Melinda tényleg képtelen volt a talpaira állni és kimenni a barakkból. Amint megpróbálta, összezuhant a fájdalomtól. Erre már barátnője sem tudott megoldást találni, két őr pedig csakhamar észrevette, mi a probléma. Odaléptek a padlón fekvő Melindához megnézték a talpát, ami gyakorlatilag egy véres massza volt és valamit beszéltek egymás között. Bejött a barakkparancsnok is és utasításokat osztott. Csakhamar hoztak egy hordágyat, ráfektették Melindát és elvitték. A lány sírt, és Anna nevét kiáltozta, de nem tudtak semmit tenni, egyszerűen elszakították őket egymástól. Anna magára maradt, innentől nem tudott vigyázni barátnőjére, és ami még borzasztó: nem tudott senkivel kommunikálni, nem értette, ami körülötte történik. Az ő talpa is rosszul bírta a kiképzést, de úgy döntött, inkább megtesz mindent, hogy hamar kikerüljön innen. Fogalma sem volt, hogy Melindát hová vitték, de korántsem biztos, hogy ő is ugyanoda kerülne, ezt a néhány napot legalább biztosan látta maga előtt.

A negyedik nap reggelén aztán kiszólították Annát is büntetésre. Már éppen kezdett begyógyulni a feneke, de most úgy nézett ki, újabb barázdákat kap rá. Fogalma sem volt, nem értette, hogy mi az indok, csak arra lett figyelmes, hogy kiveszik őt is a sorból két másik lány mellett és beállítják a deres mellé. Az egyik kvazári nővel kezdték a büntetést, ő korbáccsal kapott húsz ütést. Aztán jött Anna. Fogalma sem volt, mit fog kapni, azt látta, hogy a barakkparancsnok nádpálcát vesz a kezébe, amire kicsit megnyugodott. Ezt az eszközt ismerte és szokta leginkább, a Nagymama révén. Levette nadrágját, ahogy a többiektől is látta, és felfeküdt a deresre. Az őrök odabilincselték, majd combközépig lehúzták a bugyiját, a parancsnok pedig elkezdte a fenyítést. Erőseket ütött, de Anna ezúttal zokszó nélkül tudta viselni a húsz csapást, amit rá mértek. Fejben teljesen máshol járt, Melindára gondolt, vajon mi lehet barátnőjével… Fel sem vette az ütéseket, csak arra lett figyelmes, hogy kikapcsolják a bilincseit, ő pedig felállhat. A lány felkelt, kihúzta magát és visszaöltözött.

Később, munka közben viszont már érezte az ütések hatását, bár gyakorlatilag már az lett volna a furcsa a számára, ha éppen nem gyötrik fájdalmak a testét.





A hatodik nap reggelén aztán már nem küldték őt ki dolgozni, elvették a ruháját, meztelenül váratták egy pici helyiségben órákon át, mire megjöttek érte, visszaadták utcai öltözetét és autóba ültették. Melindának se híre, se hamva nem volt.

A kommunikációt ez a helyzet jelentősen megnehezítette, de szerencsére a kvazáriak találtak egy tolmácsot, aki beszélt valamennyire magyarul. A múltkori tisztek összeültek és elkezdtek beszélni, az idős ember pedig fordított.

– Nos, a mélyen tisztelt urak szeretnék, ha tudtukra adná a döntését.

– Szeretném tudni, hol van a barátnőm.

– A barátnője nem alkalmas arra a szerepre, amit szántak neki. Nem viseli a fájdalmat, csak siránkozni tud. A munkatáborban marad.

– Neeeee! Ne tegyék ezt!

– A saját sorsával törődjön. Érdekli az ajánlat, vagy nem?

– Érdekel… Hogyne érdekelne… Mit kell tennem?

– Ez egy verseny. Hölgyek között. Nyolcan indulnak. Meg kell küzdeni egymással. A nyertes szabadon távozhat.

– De milyen küzdelem ez?

– Test, test elleni. A részleteket majd a helyszínen megtudja.

– Mi lesz a barátnőmmel?

– Megmondtuk, marad munkatáborban. Neki nincs választása.

– Semmilyen módon?

– Nem.

– Rendben…

– Akkor a hivatalos büntetését, a 20 ostorcsapást, három nap múlva kapja meg. Aztán pihen 10 napot, elvisszük a verseny helyszínére és kezdődnek a küzdelmek.





Annát a három napra ugyanabba a cellába zárták, amiben utoljára Melindával ketten voltak. Még aznap, mikor becsukták, érkezett az egyik tisztviselő, a tolmáccsal.

– A barátnőjéről van szó. Megoldható, amit akar. Az egyik tiszt rajong az ilyen nőkért, mint ön. Ha elszórakoztatja őt az egyik éjszakán… akkor visszakaphatja a barátnőjét. De csak abban az esetben, ha megnyeri a viadalt. Mit szól hozzá?

– Rendben…

– Akkor holnap este önért jön egy autó.





A másnap este eljött, Annát pedig egy hatalmas rezidenciára szállították. A lány megfürödhetett meleg vízben, végre, hosszú idő után, rendbe tehette magát. A tükörben megnézte hátulról a testét és elborzadt a látványtól, a fenekén a pirostól a lilán és kéken át a feketéig minden szín megtalálható volt, a hátán pedig csíkokban sorakoztak a sötét rózsaszín hegek. Majd egy köntöst vett meztelen testére és egy szobába kísérték. A kistermetű kvazári vezető, akit szórakoztatnia kellett, levette a lány köpenyét, majd körbejárta a testét. Megsimogatta a hátán, a fenekén és a hátsó combján díszelgő hegeket. Kedves arcú, 50 és 60 közötti, mosolygós fazon volt, és szerencsére nem volt semmilyen szadista hajlama. Végigcsókolgatta Anna testét, majd lehúzta nadrágját és megmutatta Annának a nemzetközi jelet, hogy mit kíván tőle. A lány egy pillanatra habozott, de aztán Melindára és a munkatáborra gondolva letérdelt, behunyta szemét, nyelt három nagyot és a szájába vette a kvazári tisztviselő farkát… A szopás után kikéredzkedett a mellékhelyiségbe és alaposan kihányta magát.

Miután visszament, az öreg újabb kéréssel állt elő. Lefektette Annát az ágyra és elkezdte csókolgatni a lábfejét. Nagyon izgatta a lány kemény talpa és szép formájú lába, nyalta, falta, csókolgatta, ezt annyira Anna sem bánta. Becsukta szemét és csak az érzésre koncentrált, nem arra, hogy ki csinálja.

Az öreg ekkor levetkőzött, és elkezdte a lány lábait a farkához dörgölni. Anna egy fél percet követően magától folytatta, simogatta az öreg farkát a lábfejével, míg a kvazári ismét el nem élvezett. Úgy gondolta, hogy talán ezek miatt idő előtt elfárad, és nem akar majd mást.

Az öreg pezsgőt hozott és iszogatni kezdtek Annával. Nem értettek egymás nyelvén, így csak iszogattak és élvezték a csendet. A tisztviselő egy idő után egyszerűen elaludt, Anna pedig nagyot sóhajtott és úgy gondolta, ő is kihasználja az alkalmat, hiszen már jó ideje nem tudott rendes, vetett ágyban aludni. Néhány óra múlva az öreg felébredt és rámászott a lányra. Hátulról akarta, ami nem kimondottan esett jól a lány sebzett fenekének, pláne, hogy az öreg igen erősen simogatta közben a hátsó felét… Anna becsukta a szemét, és ahogy a verések alatt, próbált ismét teljesen máshol járni gondolatban. Az aktus szerencsére nem tartott sokáig, az öreg kb. 5 percig bírta és elélvezett. A lány ekkor kiment ismét a mosdóba és lezuhanyzott, alaposan megmosta magát. Innentől szerencsére mást nem kellett csinálnia, a kvazári aludt tovább, reggel pedig még egyszer lábat csókolt Annának és elégedett mosollyal távozott.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése