Szerző: Duresz
A két lány késő délután már egy közeli munkatáborban találta
magát. A regisztrációnál ismét elvették minden ruhájukat és kaptak helyette egy
citromsárga nadrágból és hosszú ujjú felsőből álló öltözetet. Cipőt ismét nem
adtak a lábukra, arra hivatkozva, hogy túl nagy a méretük. A 180 cm magas
Annára egyébként is rövid volt a ruha, a nála egy fejjel alacsonyabb Melindára
pedig éppen, hogy jó. Egy hálózsák-szerű, durva szövésű alvó alkalmatosságot,
valamint egy több helyen lyukas lópokrócot adtak nekik ágynemű gyanánt, illetve
egy vászon szatyrot, amiben egy bádog bögre, egy bádog tányér, kisméretű
törülköző, egy nagydarab szappan, valamint egy kanál voltak.
A táborparancsnok helyetteseként bemutatkozó férfi röviden
összegezte nekik a házirendet. Ennek értelmében a tényleges munka reggel hat
órától este nyolc óráig tart. Ébredés fél négykor, ezután kerül sor a
számlálásra, majd a büntetésekre, akik az előző napi teljesítményükkel
kiérdemlik ezt. Akit fenyítenek, nem kap reggelit. Minden barakkban 40-en
alszanak, minden épületnek megvan a felelőse, aki többek között a büntetéseket
kiszabja. A büntetést a barakk előtt található deresen hajtják végre.
Természetesen, a fenyítés nem vonja maga után a munkából való kimaradást.
Mosakodni a barakkban található csapnál lehet. A rabok a padlón alszanak,
hálózsákban.
A barakk parancsnoka és egy őr kísérte őket az épülethez.
Melinda és Anna levegőt is alig kapott, mikor meglátták a kis termet, ahol
elvileg 38 másik nővel kell együtt lenniük. A padló puszta kő volt, a helyiség
egyik sarkában volt egy csap, a másikban pedig egy lyuk, nyilván WC gyanánt. A
falak mocskosak és penészesek voltak, a helyiségen még a szél is átfújt.
Melinda sírva fakadt, amint meglátta a körülményeket, de ezzel még nem volt
vége a borzalmaknak…
A parancsnok úgy határozott, hogy mivel a lányokat már nem
tudja kivezényelni dolgozni, ízelítőt ad nekik a lehetséges büntetésekből.
Először az erősebbnek tűnő magas lányt szúrta ki magának és ráparancsolta Annát
a deresre. Egy bottal, amelyre kötelet erősítettek, egyenesre feszítették a
lány talpát, majd a parancsnok egy vastag nádpálcával megkezdte a verést. Ez is
profi volt, úgy ütött akár a nagyanyja, de Anna leginkább Melinda miatt próbált
erős maradni. Összesen tizenkét ütést kapott, és miután leszállt a deresről,
összeesett a fájdalomtól. Az őrök térdre parancsolták, majd Melinda
következett, ugyanebben a helyzetben. Barátnője természetesen nem bírta annyira
a fájdalmat, mint ő, és már az első ütésnél felsikoltott. A következőnél
úgyszintén, a harmadik után pedig zokogni és üvölteni kezdett, testét
össze-vissza rángatta.
Anna próbálta biztatni barátnőjét:
– Melike, ne csináld ezt, kérlek bírd ki! Erősebbnek kell
lennünk ezeknél a vadállatoknál!
– Kurva anyjukat, megölöm az összeset!
– Nyugi, kérlek, fogd vissza magad…
Ekkor az egyik őr elkapta Anna haját és nemes egyszerűséggel
belenyomta a fejét a sárba. Aztán talpra állították, fejét lenyomták a
combjához, az egyik őr tartotta, a másik pedig lecsatolta az övéről a
lovaglókorbácsát és elkezdte vele Anna fenekét ütni. A parancsnok ezalatt
folytatta Melinda verését. Ez már Annának is sok volt, sírt tehetetlenségében,
dühében és fájdalmában. Meli menetközben, a hetedik ütést követően elájult, az őr
pedig abbahagyta Anna korbácsolását. Agresszívan a földre lökte őt, Melindát
pedig egyszerűen a padlóra forgatták a deresről, majd egy vödör sáros vízzel
fellocsolták. Ezt követően letérdeltették őket és ebben a helyzetben kellett
megvárniuk, míg a többi rab beér a munkából.
Ekkor a többiekkel együtt bementek a barakkba és a padlóra
rogytak, a hálócuccukra. A többi rab egyelőre közönyösen fogadta a
jelenlétüket, gyakorlatilag rájuk sem néztek. A vacsorát egy kis kocsin hozta
két rab, és mindenkinek sorba kellett állni az edényével és bögréjével. Az
ennivaló itt is gyakorlatilag ehetetlen volt, a két lány nem is tudta kivenni,
mit is kapott, de jobb híján lenyelték az ételt. Melinda a verés hatására alig
tudott elvánszorogni a kondérig, Anna próbálta támogatni barátnőjét, de neki is
óriási fájdalmai voltak.
A két lány villanyoltás után megpróbált aludni, de a kemény
padló, a fájdalmak és persze az idegesség hatására képtelenek voltak pihenni. A
telihold lassacskán bevilágított az ablakon és fény vetődött a teremre. A többi
rab felállt a fekvőhelyéről és lassacskán körbevette a két újdonsült társát.
Egy nagydarab kvazári nő eléjük lépett és durván belerúgott
Melindába. Anna erre felpattant és bevágott egyet az asszonynak. A többiek
persze azonnal rávetették magukat és lefogták a fiatal szőkeséget.
A nagydarab kvazári nő Anna arcába köpött és gyűlöletteljesen
közölt vele néhány mondatot.
– Mit mond? – kérdezte Anna Melindát.
– Azt… hogy át kell esnünk a beavatáson. Mindegyik ráver
egyet a meztelen seggünkre a gumipapucsával. Ő a közösség vezetője. Ha végeztek
velünk, lábat kell neki csókolnunk.
– Persze, majd mikor piros hó esik…
– Mit csináljunk?
– Hát, a verést szerintem nem tudjuk megúszni, túl sokan
vannak. A másikat pedig meglátjuk. Bírni fogod?
– Nem tudom.
Sok választásuk valóban nem maradt, a nagydarab nő rámutatott
Annára, erre négy cellatárs odaugrott hozzá és lecibálta róla a ruháit.
Lenyomták a fejét, ugyanúgy, ahogy az őr csinálta néhány óráját, két kezét
pedig előrecsavarva tartották.
Először a nagydarab nő lépett oda hozzá, kicsit széjjelebb
rugdosta Anna lábait, majd felemelte a papucsát és alávágott a lánynak,
egyenesen a puncijára. A lány felkiáltott fájdalmában, teste összerándult, de a
többiek keményen tartották. Ekkor a nő megismételte az ütést, Anna pedig úgy
érezte, menten elhányja magát a fájdalomtól. Az asszony aztán megkegyelmezett
és átadta a lehetőséget másoknak. Anna összesen 34 ütést számolt meg a
törzsfőnökén kívül, amit kapott a gumipapucsokkal a fenekére. Teste számos
alkalommal összerándult, hiszen néhány órával korábban már lovaglópálcával is
ellátták a baját, így minden ütés pokolian égette, a lábujjától a feje
tetejéig. A verés végén, mikor elengedték, méltóságteljesen kiegyenesedett, a
többi rabtárson pedig elismerő moraj futott végig.
A nagydarab Kvazári nő ekkor megállt előtte, mutatta, hogy
ereszkedjen térdre és kinyújtotta felé a lábát. Anna tudta, hogy gyorsnak kell
lennie. A kezébe vette a nő lábfejét, majd hirtelen teljes erőből maga felé
rántotta és gyakorlatilag felfele ugorva egy felütést vitt be a nő állkapcsára.
A törzsfőnök összeesett, Anna pedig rávetette magát és egymás után ütötte a
könyökösöket a nő fejére. Az asszony egy idő után sírni kezdett, és kiabálta,
hogy „Nao! Nao! Nao!”. Anna ekkor megkegyelmezett, bár búcsúzóul még pinán
rúgta a nőt. Felpattant és körbenézett a többieken. Csend volt, és a rabtársak
egymás után hajoltak meg előtte.
Melinda odalépett hozzá, megölelte, Anna pedig a hálózsákjára
rogyott fájdalmában. A rabtársak egymás után hozták neki a bevizezett
törölközőket a fenekére, sőt, még a veréstől belilult talpukat is beborogatták.
A fél 4-es kelés természetesen brutális volt, bár a két lány
nem sokat aludt az éjjel folyamán. Kimentek a cella elé, meztelen lábuk majd
lefagyott a reggeli hidegben. Anna alig tudta összeszedni magát, minden
porcikája fájt, Melinda pedig továbbra is nehezen tudott a lábán közlekedni. A
barakk parancsnoka természetesen észrevette a nagydarab nő összevert fejét és
rákérdezett, hogy mi történt. A törzsfőnök makogott valami választ, amit
Melinda sem értett igazán, de a nő valamiféle csúszásra hivatkozott. A reggeli
fenyítés keretében hárman kaptak büntetést, az egyikőjük 10-et a talpára, másik
kettő pedig 20, illetve 30 ütést a nádpálcával.
A munka nagyon kemény volt, főleg, hogy mezítláb, megvert
talppal kellett végigcsinálniuk. A gyakran köves, sziklás terület hamar
megsebezte Melinda lábát, de még Annáé is vérzett a lágyabb részeken. A magas,
szőke lány emellett feneke miatt is nagyon szenvedett, de összeszorított
szájjal, könnyes szemmel is igyekezett, nehogy bármilyen hibát vétsen, és
újfent megbüntessék. Melinda viszont sokkal rosszabbul bírta a munkát, többször
lemaradt, összeesett sebesülései miatt. Az őrök nem szóltak semmit, de nem
tudhatták, másnap kit fognak a deresre hajtani.
Ezen az éjjelen már, a kimerültség miatt sokkal jobban
aludtak mindketten, de fél négykor újfent jött a kegyetlen valóság. Annának még
sikerült, de Melinda tényleg képtelen volt a talpaira állni és kimenni a
barakkból. Amint megpróbálta, összezuhant a fájdalomtól. Erre már barátnője sem
tudott megoldást találni, két őr pedig csakhamar észrevette, mi a probléma.
Odaléptek a padlón fekvő Melindához megnézték a talpát, ami gyakorlatilag egy
véres massza volt és valamit beszéltek egymás között. Bejött a barakkparancsnok
is és utasításokat osztott. Csakhamar hoztak egy hordágyat, ráfektették
Melindát és elvitték. A lány sírt, és Anna nevét kiáltozta, de nem tudtak
semmit tenni, egyszerűen elszakították őket egymástól. Anna magára maradt,
innentől nem tudott vigyázni barátnőjére, és ami még borzasztó: nem tudott
senkivel kommunikálni, nem értette, ami körülötte történik. Az ő talpa is
rosszul bírta a kiképzést, de úgy döntött, inkább megtesz mindent, hogy hamar
kikerüljön innen. Fogalma sem volt, hogy Melindát hová vitték, de korántsem
biztos, hogy ő is ugyanoda kerülne, ezt a néhány napot legalább biztosan látta
maga előtt.
A negyedik nap reggelén aztán kiszólították Annát is
büntetésre. Már éppen kezdett begyógyulni a feneke, de most úgy nézett ki,
újabb barázdákat kap rá. Fogalma sem volt, nem értette, hogy mi az indok, csak
arra lett figyelmes, hogy kiveszik őt is a sorból két másik lány mellett és
beállítják a deres mellé. Az egyik kvazári nővel kezdték a büntetést, ő
korbáccsal kapott húsz ütést. Aztán jött Anna. Fogalma sem volt, mit fog kapni,
azt látta, hogy a barakkparancsnok nádpálcát vesz a kezébe, amire kicsit
megnyugodott. Ezt az eszközt ismerte és szokta leginkább, a Nagymama révén.
Levette nadrágját, ahogy a többiektől is látta, és felfeküdt a deresre. Az őrök
odabilincselték, majd combközépig lehúzták a bugyiját, a parancsnok pedig
elkezdte a fenyítést. Erőseket ütött, de Anna ezúttal zokszó nélkül tudta
viselni a húsz csapást, amit rá mértek. Fejben teljesen máshol járt, Melindára
gondolt, vajon mi lehet barátnőjével… Fel sem vette az ütéseket, csak arra lett
figyelmes, hogy kikapcsolják a bilincseit, ő pedig felállhat. A lány felkelt,
kihúzta magát és visszaöltözött.
Később, munka közben viszont már érezte az ütések hatását,
bár gyakorlatilag már az lett volna a furcsa a számára, ha éppen nem gyötrik
fájdalmak a testét.
A hatodik nap reggelén aztán már nem küldték őt ki dolgozni,
elvették a ruháját, meztelenül váratták egy pici helyiségben órákon át, mire
megjöttek érte, visszaadták utcai öltözetét és autóba ültették. Melindának se
híre, se hamva nem volt.
A kommunikációt ez a helyzet jelentősen megnehezítette, de
szerencsére a kvazáriak találtak egy tolmácsot, aki beszélt valamennyire
magyarul. A múltkori tisztek összeültek és elkezdtek beszélni, az idős ember
pedig fordított.
– Nos, a mélyen tisztelt urak szeretnék, ha tudtukra adná a
döntését.
– Szeretném tudni, hol van a barátnőm.
– A barátnője nem alkalmas arra a szerepre, amit szántak
neki. Nem viseli a fájdalmat, csak siránkozni tud. A munkatáborban marad.
– Neeeee! Ne tegyék ezt!
– A saját sorsával törődjön. Érdekli az ajánlat, vagy nem?
– Érdekel… Hogyne érdekelne… Mit kell tennem?
– Ez egy verseny. Hölgyek között. Nyolcan indulnak. Meg kell
küzdeni egymással. A nyertes szabadon távozhat.
– De milyen küzdelem ez?
– Test, test elleni. A részleteket majd a helyszínen
megtudja.
– Mi lesz a barátnőmmel?
– Megmondtuk, marad munkatáborban. Neki nincs választása.
– Semmilyen módon?
– Nem.
– Rendben…
– Akkor a hivatalos büntetését, a 20 ostorcsapást, három nap
múlva kapja meg. Aztán pihen 10 napot, elvisszük a verseny helyszínére és
kezdődnek a küzdelmek.
Annát a három napra ugyanabba a cellába zárták, amiben
utoljára Melindával ketten voltak. Még aznap, mikor becsukták, érkezett az
egyik tisztviselő, a tolmáccsal.
– A barátnőjéről van szó. Megoldható, amit akar. Az egyik
tiszt rajong az ilyen nőkért, mint ön. Ha elszórakoztatja őt az egyik éjszakán…
akkor visszakaphatja a barátnőjét. De csak abban az esetben, ha megnyeri a
viadalt. Mit szól hozzá?
– Rendben…
– Akkor holnap este önért jön egy autó.
A másnap este eljött, Annát pedig egy hatalmas rezidenciára
szállították. A lány megfürödhetett meleg vízben, végre, hosszú idő után,
rendbe tehette magát. A tükörben megnézte hátulról a testét és elborzadt a
látványtól, a fenekén a pirostól a lilán és kéken át a feketéig minden szín
megtalálható volt, a hátán pedig csíkokban sorakoztak a sötét rózsaszín hegek.
Majd egy köntöst vett meztelen testére és egy szobába kísérték. A kistermetű
kvazári vezető, akit szórakoztatnia kellett, levette a lány köpenyét, majd
körbejárta a testét. Megsimogatta a hátán, a fenekén és a hátsó combján
díszelgő hegeket. Kedves arcú, 50 és 60 közötti, mosolygós fazon volt, és
szerencsére nem volt semmilyen szadista hajlama. Végigcsókolgatta Anna testét,
majd lehúzta nadrágját és megmutatta Annának a nemzetközi jelet, hogy mit kíván
tőle. A lány egy pillanatra habozott, de aztán Melindára és a munkatáborra
gondolva letérdelt, behunyta szemét, nyelt három nagyot és a szájába vette a
kvazári tisztviselő farkát… A szopás után kikéredzkedett a mellékhelyiségbe és
alaposan kihányta magát.
Miután visszament, az öreg újabb kéréssel állt elő.
Lefektette Annát az ágyra és elkezdte csókolgatni a lábfejét. Nagyon izgatta a
lány kemény talpa és szép formájú lába, nyalta, falta, csókolgatta, ezt annyira
Anna sem bánta. Becsukta szemét és csak az érzésre koncentrált, nem arra, hogy
ki csinálja.
Az öreg ekkor levetkőzött, és elkezdte a lány lábait a
farkához dörgölni. Anna egy fél percet követően magától folytatta, simogatta az
öreg farkát a lábfejével, míg a kvazári ismét el nem élvezett. Úgy gondolta,
hogy talán ezek miatt idő előtt elfárad, és nem akar majd mást.
Az öreg pezsgőt hozott és iszogatni kezdtek Annával. Nem
értettek egymás nyelvén, így csak iszogattak és élvezték a csendet. A tisztviselő
egy idő után egyszerűen elaludt, Anna pedig nagyot sóhajtott és úgy gondolta, ő
is kihasználja az alkalmat, hiszen már jó ideje nem tudott rendes, vetett
ágyban aludni. Néhány óra múlva az öreg felébredt és rámászott a lányra.
Hátulról akarta, ami nem kimondottan esett jól a lány sebzett fenekének, pláne,
hogy az öreg igen erősen simogatta közben a hátsó felét… Anna becsukta a
szemét, és ahogy a verések alatt, próbált ismét teljesen máshol járni
gondolatban. Az aktus szerencsére nem tartott sokáig, az öreg kb. 5 percig
bírta és elélvezett. A lány ekkor kiment ismét a mosdóba és lezuhanyzott,
alaposan megmosta magát. Innentől szerencsére mást nem kellett csinálnia, a
kvazári aludt tovább, reggel pedig még egyszer lábat csókolt Annának és
elégedett mosollyal távozott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése