Lemonrose

Spanking, D/s, BDSM, S/M. Elég sok embert érdekel, és szerencsére egyre több ember vállalja fel valamilyen szinten - ha más nem, akkor olvas ilyen oldalakat. És elég sok ilyen website van, akár magyarul is. Viszont inkább a dom (vagy spanker) oldal kezd el blogot írni, vagy csinál bármi mást (mondjuk ez valahol talán érthető, de azért nem kellene így lennie:) ).

Így most dupla örömmel mutatok be nektek egy olyan blogot, melyet egy sub lány ír. A neve Lemonrose, az oldal címe: http://lemonrose.blog.hu

Én csak azt tudom mondani, hogy jó lenne több ilyen blog is...

Csak egy bejegyzést emelek ki, a címe: A dom hangja.

Ezen a címen érhető el: http://lemonrose.blog.hu/2012/08/13/a_dom_hangja#more4710878

De Lemonrose utólagos engedelmével ide is bemásolom...

"Hogyan írja le az ember a leírhatatlant?
 
Kezdjük azzal hogy egy szub számára domjának a hangja a világ közepe. Az egyensúly, a biztonság, a megnyugvás, a hazatérés. A tudat, hogy pontosan ott van ahol lenni akar. Ha a szub meghallja ezt a hangot, többé semmi másra nem figyel, csak erre koncentrál. Arra amit mond. Arra ahogy mondja. És többé semmi másra nem vágyik, csak arra, hogy tegye amit mond, mert ettől kerek a világ, ettől él az egyensúly, és mert ez tiszta boldogságesszencia. Ez az ami számít. 

Mert boldog vagyok attól, hogy neki adtam a bizalmam, maradéktalanul, teljesen, úgy hogy nekem nem maradt belőle semmi. Bennem az ő bizalma él. Kicseréltük, s ettől jöhetett létre a kötelék. Gondolj a Jin és Jang szimbólumra. Két fél lehet csak egy egész. Vagy a kirakós játék darabjaira, ahogy tökéletesen illeszkednek egymásba. Van-e ennél szebb és tökéletesebb kapcsolat?
 
A dom hangjában erő és hatalom vibrál. Játék közben ez a hang nem olyan mint a hétköznapokban, megváltozik, olykor teljesen más a rezonanciája, mintha nem is a saját hangja lenne hanem valaki másé. Ellentmondást nem tűrő ez a hang, határozott. Nem parancs, nem utasítás, de mégis benne van azok ereje. Nem kérdez. Nem kér. Csak mond. Néha zord ez a hang, de ettől olyan határtalanul férfias. Néha hideg ez a hang, de ez megborzongatja a bőrt. És az erő, ami benne feszül, az az erő ami láthatatlanul késztet, hogy ne tudjak, ne akarjak mást tenni, mint amit nekem mond. Ha azt mondja „térdelj le” hát megbicsaklik a térdem, s ha azt mondja feküdjek hasra, szinte külső erő gurít odébb. Nem tudok felelni neki. Nem lehet felelni erre a hangra, szóval legalábbis nem. Nem is akarok. Nem természetes. A dom és a szub kommunikációja, egy gyönyörű tánc; a dom mondja, a szub teszi, tökéletes összhangban, egy ritmusra, legalábbis akkor él és vibrál elevenen ez a dolog, amit d/s-nek hívunk. Így van csak értelme.
 
Ez volna a lényege. Soha még annyira nőnek nem éreztem magam, mint mikor a dom hangja szólít. Mindegy, hogy játék közben a hálóban, vagy az utcán fagylalttal sétálgatva, vagy a zöldségesnél, esetleg a moziban sorban állva, amikor hallom, kipenderülök abból a formából, amivé a környezetem formált, amilyennek mindenki lát. Olyankor egy kicsit elmerülök abban, aki nagyon mélyen, sokáig elfeledve, elzárva voltam. Nem léteztem, nem lélegeztem, nem is éreztem igazán. Nem találtam a helyem, a boldogság is más volt. Most minden életre kelt, mint amikor a fekete fehér televíziót felváltja a színes. Mindent másnak, nagyon újnak és sokkal izgalmasabbnak lát az ember. Hát ilyen, a dom hangját hallani. 
 
És még mindig úgy érzem, hogy nem tudtam leírni, érzékeltetni amit szerettem volna. Kevesek a szavak. De keresni fogom őket. A megfelelő szót, amivel leírhatom a leírhatatlant. A boldogságot, az örömet, amit a dom hangja képes csak adni."

Olvassátok Lemonrose blogját, érdemes.