Álmomban 1.

Szerző: Mína

Mína döglesztő melegben utazott a buszon. Álmodott, és álmában fogalma sem volt, hogy hová megy, de már biztos, hogy nem ezzel a busszal fog odaérni. Iszonyatosan rosszul volt. A következő megállóban muszáj leszállnia. – Gyorsan, gyorsan, tisztuljatok már előlem! Jaj, így sem sokkal jobb! Mély levegő, egy-kettő!

Lassan tisztult a feje, fokozatosan jobban lett. Szétnézett, hol sikerült leszállnia. Na, most legalább városban van. Nem, mint múltkor, amikor egy elhagyott tanyánál sikerült levergődnie a buszról. Megnézte a menetrendet. Volt még egy órája a következő buszig, de azt már nem célszerű lekésni, mert az az utolsó. Mihez kezdjen addig magával? No lám, ott egy fodrászat. Akár helyre is hozathatná a fürtjeit.

– Szép jó napot kívánok! – köszönt. Az üzletben három fodrász dolgozott, de most csak egy szabad. Leült a székbe. – Szeretném egy kicsit megkurtíttatni a hajam, és egy kicsit vékonyítsa el a végét!

Lehunyta a szemét, hagyta, hogy matasson a csinos, festett vörös csaj a haján. Mikor legközelebb felnézett, nem hitt a szemének.

– Mi a jó istent csináltál! – ugrott fel a székből. A kicsi a hülye bigénél cirka 20 centit jelentett. A vékonyítsa meg pedig annyit, hogy teljesen megtépte. – Nem gondolod, hogy így kimegyek az utcára? Úgy nézek ki, mint akit legázolt egy fűnyíró! Úúú! Megfojtalak!

Az üzlet másik végéből, a kozmetikai részlegről rohanvást érkezett egy pasi. Magas, izmos, de nem olyan látványosan kigyúrt módon. Visszafogott erő érződött róla. Valami hihetetlenül zöld szempárral áldotta meg a sors.

– Kérem, Zoltán vagyok, az üzlet tulajdonosa. Miben segíthetek?

Mína agyát újra hőhullám öntötte el, és kipakolt az őrjítő férfinak. A pasi arca egyre komorabbá vált. Szemrevételezte a padlón heverő rengetek hajat, majd a dühödt lány fején maradt kóctömeget.

– Judit, zárás után itt maradsz, ezt meg kell beszélnünk. Kérem, foglaljon helyet a székben. Ígérem, olyan frizurát kreálok Önnek, hogy nem lesz oka panaszra.

Mína újra letelepedett, bár meg volt győződve róla, hogy ebből nem lesz semmi jó. Zoltán nyugodt mozdulatokkal dolgozott rajta. Időnként összeakadt a tükörben pillantásuk, és a lány szépen lassan lehiggadt. A többiek pakoltak, záróra. Nemsokára már csak ők hárman maradtak az üzletben. A férfi profi. Még nem volt kész a frizura, de Mína szíve hevesen vert. Nagyon tetszett neki. A férfi is. Kész. Tökéletes. Soha az életben nem volt ilyen rövid haja, de nem is nézett még ki ilyen jól.

– Ember! Mit keres maga itt ebben a porfészekben! Maga mestere a szakmájának! – kiáltott fel. 

Zoltán elégedetten mosolygott. A lány is, amíg rá nem pillantott a faliórára.

– Lekéstem az utolsó buszt! Nem hiszem el! Most mi a francot csináljak!

– Kérem, nyugodjon meg. Elviszem bárhová, ahová kívánja, miután lerendeztük ezt az ügyet Judittal.

Odasétált az ajtóhoz, bezárta, majd kifordította a zárva feliratot. Megfogta Judit csuklóját, és maga után húzta az enyhén vonakodó lányt az irodájába. Mína egy pillanatig habozott, majd lassú léptekkel követte őket. Mire belépett, meglepő látvány fogadta. Judit alkarjaira támaszkodott egy széken, így emelve meztelen popsiját az égbe.

– Őszintén sajnálom, ami a hajával történt, természetesen nem kell kifizetnie. Judit nagyon ügyes lány, de sajnos, rendkívül figyelmetlen is. Nem szeretném kirúgni, mert nemigen találna magának tisztességes állást, de nem engedhetem meg magamnak, hogy az üzletemnek valaki rossz hírét keltse. Hiszek a testi fenyítés nevelő erejében, számtalan szeleburdi kisasszonynál alkalmaztam eredményesen. Amennyiben ez Önnek megfelel, most is ezzel sarkallnám nagyobb figyelemre a kis hölgyet. Amennyiben ez nem felel meg Önnek, találunk más megoldást. Amire gondoltam…

– Ugyan, kérem! – szakította félbe Zoltán monológját Mína. – Nekem tökéletesen megfelel a testi fenyítés – mondta, azzal megfogott egy széket, úgy állította, hogy mindent tökéletesen láthasson, letelepedett, majd egy királynői intéssel megadta a jelet a kezdésre. Zoltán egy picit meghökkent. Számított némi szabadkozásra, de a rövid hajú lány olyan könnyedén fogadta el az ajánlatot, hogy a férfi fejében megfordult a gondoltat, miszerint igencsak kedveli a popsi táncoltatás ezen módját. Ezen gyanúját csak megerősítette a Mína ajkán játszó mosoly.

– Három elég lesz – hajolt le a férfi, hogy valamit kivegyen egy alsó fiókból.

– Három? – csodálkozott Mína. Három még akkor sem elég, ha a férfi egyszerre két nádpálcát tart a kezében. Azt meg végképp nem értette, miért kezdett vinnyogni Judit.

– Jaj! Ne! Zoli, kérlek, ígérem, soha többé nem leszek figyelmetlen! Nagyon sok a három, nem bírom ki!

Mína arcán megvető fintor futott át, amit a felegyenesedő férfi is észrevett. Most ő mosolyodott el. Úgy tűnik, szolgálhat még meglepetéssel ennek a bestiának. Lassan, hogy kellőképpen felhívja rá a figyelmet, az íróasztalra helyezett egy homokórát.

– Háromszor öt perc. Erről nem nyitok vitát Judit – szólt.

Megfordította az órát, a kékre színezett szemek elkezdtek leperegni, és a következő pillanatban már csattogtak is a tenyeresek a magasba tartott popón. Zoltán nem kímélte a popsiját engedelmesen az ütések elé tartó lányt. Az ütések ugyan lassan jöttek, de Mína jól látta, hogy teljes erővel sújtanak le. A homok még félig sem pergett le, mikor Judit már hangosan nyöszörgött. Popsiját minden ütés után összehúzta, a halmok összeszorultak, majd újra ellazultak, mikor a lány egy kicsit kijjebb nyomta. A félgömböket halvány rózsapír futotta át. Itt-ott kirajzolódtak a férfi ujjának lenyomatai, de csak addig, amíg Zoltán kezelésbe nem vette az adott területet. Nemsokára az egész popsi pirosan fénylett. Ekkor megváltozott az ütések ritmusa, gyorsabban jöttek, és egy pontra csaptak le 5-6 alkalommal. Zoltán homlokán izzadságcseppek ültek ki. Judit megpróbálta elrántani a popsiját, de nem járt sikerrel. Egy-egy sorozat végén berogyasztotta térdeit, vagy lábait emelgette felváltva.

– Aú, aú, aúúúú! – siránkozott, de az előregörnyedt helyzetet megtartotta. Egy pillanatra úgy látszott, ki fog egyenesedni, de végül csak fejét kapta fel.

Az első öt perc végére a lány gömbölyű, feszes fenekének minden négyzetcentimétere halványpiros színben pompázott. Zoltán hátralépett, elégedetten szemlélte művét, de nem simította végig úgy, mint ahogy Mína tette volna, aki halkan felsóhajtott a testét elöntő vágytól. A férfi felkapta a fejét a vágyteli hangra. Pillantásuk összeakadt. Mína szeme lángot vetett, s a tűz a férfira is átterjedt. Nagyot nyelve vett ki a fiókból egy pingpong ütőt, aminek láttán Mína izgatottan felnevetett.

– Nahát, ilyet még sosem használtam, de rajtam sem használtak!

A férfira hihetetlen hatással volt ez a mondat, pontosan úgy, ahogy a lány számított rá. Mína most már biztos volt benne, hogy nem fog unatkozni a férfi autójában. Kellemesen el fognak szórakozni.

Az ütő tompán csattant a forró popsin, s Judit megfeledkezve a megadott pózról megugrott, s felegyenesedve simogatta izzó popóját. Zoltán azonnal visszafordította a homokórát.

– Ugye tudod, ha nem tartod meg a megfelelő pózt, előröl kezdjük az öt percet akkor is, ha már csak pár homokszem van a felső üvegben?

– De annyira fájt! Én ezt nem bírom ki!

– Kénytelen leszel, ha nem akarsz jóval többet kapni annál, mint amennyit szánok neked. Hajolj vissza a székre… azonnal! – emelte fel a hangját a férfi, és az aranyosan duzzogó lány néhány kis fintor után engedelmeskedett is.

Az óra újra kezdte pergetni az időt, s az ütő újra a popsin csattant. Judit összeharapta az ajkát, és halkan felnyögött, térdeit picit behajlította. Dacosan emelte fel a fejét, láthatóan elszánta magát arra, hogy nem fog hangosan jajgatni. Az első percben még tartotta is magát, de popója egyre jobban járt, ahogy egyre izzóbb tűz égett benne. Kis szisszenő hangok hagyták el ajkait, de aztán eljött az a pillanat, amikor már nem bírta, és hangosan felsikoltott. Az ütő forró parázzsal borította be a fenekét. Bármit megadott volna, hogy megsimogathassa, de nem mert hátranyúlni. Rettegett attól, hogy előröl kezdődik az öt perc. Így hát feltartotta a popsiját, bár igencsak nehezére esett. Egyre jobban megrándult, már az ütést megelőző pillanatban összehúzta halmait. Hátát begörbítette, majd fejét felvetve újra homorított.

Mína kedvtelve nézte a kínkeringőt járó popsit. Igazán szemrevaló darab volt. Zoltán ugyanazt a technikát alkalmazta, mint a tenyereseknél. Az utolsó percnél gyorsan csapott le ugyanarra a területre többször is. Judit kétségbeesetten próbált kitérni, amennyire csak módja volt rá, csípőjét csavargatta, hangosan jajgatott.

– Elég, elég! Ne üss ilyen erősen, kééérlek! Nagyon fáááj! Ne, neee! – aprókat topogott, rázta popóját, egyre nehezebben viselte az ütéseket. Belekapaszkodott a székbe, annyira szorítva a szélét, hogy ujjai elfehéredtek. Mína szorított neki, hogy kibírja az utolsó másodperceket. Azon kapta magát, hogy ökölbe szorítva kezét, szó szerint szorít Juditnak.

Végre az utolsó szem is lehullott, Zoltán az asztalra dobta az ütőt, s elkezdte kihúzni az övét a nadrágból. Mína vetett egy pillantást a nyöszörgő, riszáló lányra, és tisztában volt vele, hogy nem fogja kibírni az utolsó öt percet, hátra fog kapni.

– Zoltán, kérem, talán elég volt már ennyi – lépett oda a férfihez.

Judit hálás pillantást vetett rá, de Zoltán hajthatatlan volt.

– Megkapja mind a háromszor öt percet.

– Nem fogja kibírni végig ugyanebben a pózban. Akkor nem lehetne legalább, hogy ne kezdje az öt percet az elejéről?

– Szó sem lehet róla – felelte a férfi.

Mína sóhajtva vette tudomásul, hogy erős akaratú pasival hozta össze a sors. De nem lett volna Mína, ha nem talált volna ki valamit, amit a fickó nem tud elutasítani.

– És mi lenne, ha maga lefogná, hogy ne mocorogjon, én meg elverném a szíjjal?

A férfi tekintete lobot vetett a vágytól.

– Legyen – felelte rekedten, és Mína kezébe nyomta a szíjat. Judit mellé lépett, s keményen átfogta a nyöszörgő lány derekát. Mína kettéhajtotta a szíjat, majd apró sóhajjal megfordította a homokórát. A szíj hangosan csattant a vörös popsin. Judit felsikkantott, és megpróbált szabadulni a férfi szorításából. A szíj lassú táncot lejtett a forró, meg-megránduló fenéken. A szenvedő lány össze-visszatekergett, lábait emelgette, toporzékolt. Mindent megtett, hogy elkerülhesse a szíj csókjait, de azok kegyetlen pontossággal szántották át a vergődő popót. Sikerült félig elfordulnia, így a következő ütés a csípőjén húzott lángoló csíkot. Judit hatalmasat kiáltott:

– Jaaaj! Ez iszonyúan fáááj! Elég, elég, elééég!

Mína vetett egy pillantást a homokórára.

– Mindjárt vége – szólt, s lágyan végigsimította a lángoló popsit.

– Milyen forró – mosolyodott el, mielőtt újra lecsapott volna.

Most már gyorsított az ütések ritmusán. Judit most már folyamatosan könyörgött, és tekergett. A férfinak egyre több gondot okozott, hogy megfelelő pózban tartsa, mert a remegő lány testét finom veríték lepte el. A szíj mélybíbor színbe vonta a már eddig is lángoló vörös popsit. Judit úgy érezte, nem is szíjjal verik, hanem lángoló kötéllel. Égett, sajgott, lüktetett feszes hátsója, nem hitte, hogy akár mutatóban is maradt rajta bőr.

Közben Mína elégedetten szemlélte a ficergő, édes kis popót. Pont úgy festett, ahogy szerinte egy ilyen szexi popsinak festenie kell egy kiadós fenekelés után. Szinte sütött belőle a forróság, fénylett a vörösen izzó hőtől, de egy-két hurkán kívül kutya baja sem volt.

Az utolsó ütés után Zoltán lazított a szorításán, és pár pillanatig megtartotta Juditot, hogy kissé magához térhessen. A lány rátámaszkodott a férfira, majd halk nyöszörgéssel felegyenesedett. Két kezét azonnal a popsijára kapta, és lassan masszírozta. Mína remekül érezte magát. Nagyon kedvére való volt a fenekét simogató kivörösödött lány, aki most óvatosan húzogatta le lüktető hátsójára szűk miniszoknyáját. A bugyiját esze ágában sem volt felvenni, az ma a táskájában fog utazni. Megérezte magán a férfi számon kérő pillantását, egy pillanatra dacosan összeszorította a száját, de mikor látta, hogy Zoltán keze a szíj felé mozdul, azonnal tette, amire a főnöke várt.

– Kérem, bocsásson meg, amiért figyelmetlen voltam – fordult Mína felé, aki azonnal a lány mellé lépett.

– Meg kell mondanom, nagyon haragudtam, de a számla rendezve van.

Judit aprót biccentett, majd furcsa, riszáló léptekkel kilépett az üzletből. Mína nem várta meg, hogy a láthatóan zavarban lévő férfi megszólaljon:

– Nos, akkor elvisz, keménykezű úr? – kérdezte, s szemében sokat ígérő szikra pattant. Zoltán nagyot nyelt, majd készségesen kísérte a lányt az autóhoz.