Ördög a pácban

Szerző: Mína

A Titon nevű főördög nehezen ébredezett. Kicsit hasogatott a feje. Megpróbálta megdörzsölni, de nem tudta megmozdítani a kezét, s azt vette észre, hogy a lábait sem. Hason feküdt, lábai terpeszben, kezei pedig a feje fölé voltak kikötözve. Érezte, hogy teljesen meztelen. Fejére fekete vászonzsákot húztak. Úgy vélte, valamilyen deres félén lehet kikötve. Próbált visszaemlékezni, mi történt vele, de a fejébe hasító fájdalom megakadályozta benne. Egészen el volt erőtlenedve.

Halk kacagást hallott. Mélyet szippantott a levegőből. Hmmm. Határozottan finom, édes angyalillatot érzett, egy kis sötétebb, fűszeres démonillattal vegyítve.

Újra hallotta az izgatott nevetgélést. Halk léptek közeledtek felé, majd egy tenyér csattant izmos hátsóján. Enyhe kifejezés, hogy meglepődött. Ilyen még nem történt vele. A tenyér szaporán csattogott ülepén, de fájdalmat nem okozott, hanem csak kellemes izgalmat. Éppen hogy felmelegedett a feneke, mikor a tenyeresek, az ördög legnagyobb csalódására, abbamaradtak.

Pár pillanatnyi szünet után halk suhogást hallott, majd égő, csípős fájdalmat érzett, s ő halkan felszisszent. Szíj, azonosította a fenekét szántogató eszközt. Na, ez már nem volt fájdalommentes, ennek ellenére, vagy talán éppen ezért, az ördög izgalma csak fokozódott. Feneke egészen áttüzesedett, és tudta, hogy mostanra élénkpiros színben pompázik. A szíj egy-egy csapásánál nagyot rándult, de ennek csak az egyik oka volt a fájdalom. Észrevette ugyanis, hogy a kötél, amivel rögzítették csuklóit és bokáját, meglehetősen laza. Át volt ugyan itatva némi angyalvarázzsal, de nem annyira, hogy erősen odakoncentrálva, ne „kapcsolhassa ki”, hogy a köteleket még jobban meglazíthassa.

Kihasználva, hogy a szíj ütemesen táncolt hátsóján, egyre jobban meglazította a köteleket. Egyáltalán nem siette el a dolgot. Oly annyira élvezte az ülepét elborító perzselő érzést, hogy a hason fekvés immáron kifejezetten kényelmetlen volt.

A szíj után valami más következett, ami erősebb, egy helyre koncentrálódó fájdalmat okozott. Titon rövid, merev botként azonosította. Minden ütésnél megfeszítette a fenekét, és összeszorította fogait, nehogy felkiáltson. Legfeljebb csak egészen apró kis nyögések hagyták el a száját. Az ördög a könnyű illatból rájött, hogy most is egy angyal fenekeli, csöppet sem angyali módon. A háttérből időnként halk beszélgetést és kuncogást hallott. Hátsója most vár tompán lüktetett, akárcsak férfiassága. Megpróbált kissé kényelmesebben elhelyezkedni, egy picit megemelte farát, de még rosszabb lett, ráadásul mozdulatai hallhatóan tetszettek kínzóinak.

A bot néhány izzó csapása után megint újabb eszköz következett, amit Titon még azelőtt felismert, hogy lesújtott volna rá. Megismerte a hangot, amit egy levegőben megsuhogtatott pálca okozott. Megfeszítette magát, s így várta az első ütést, ami egyre csak késlekedett. Egy idő után ellazult, és akkor kapta az első hasogató csapást. Felkiáltott, s nagyot rándult. Ez az intenzív, égető fájdalom olyan váratlanul érte, hogy elfelejtett köteleire koncentrálni, melyek azonnal szorosabbra húzódtak, pedig már ígéretesen meglazultak. Az ördög magában szitkozódva kezdhette szinte az elejéről a munkáját. Most már sietősebben dolgozott, amit az is lehetővé tett, hogy a pálca igencsak fürgén szántotta a csíkokat lángoló hátsójára.

Nagyon nehéz volt az éles fájdalom ellenére koncentrálni, egészen beleizzadt, de eljött az a pillanat, mikor annyira meglazultak a kötelek, hogy ki tudta rántani belőle a kezeit. A lábaival egyelőre nem törődött, mert a lábdobogásból azt szűrte le, hogy elrablói menekülőre fogták a dolgot. Lerántotta fejéről a fekete zsákot, s az agyát megzavaró nyomás azonnal megszűnt. Testét kifacsarva hátrafordult, és egy intéssel eltüntette az ajtót a menekülők orra elől. Majd hátranyúlt, s két mozdulattal kiszabadította lábait. Most, hogy ereje visszatért, nem okozott problémát. Lassan felállt, s meztelenségével mit sem törődve szemrevételezte a négy lányt. Három angyal és egy démon. Igazán izgató felállás.

– Talán most kellene elkezdenetek magyarázkodni, és kegyelemért könyörögni – szólalt meg nyugodtan.

– Már miért könyörögnénk kegyelemért? Le sem tagadhatod, hogy élvezted a dolgot – bökött még mindig ágaskodó férfiassága felé az Elenia nevű, törékeny angyal. Tinia és Zseninna, a két másik angyalka, vidáman kacagott fel, míg a Mínerra nevű démon, gúnyosan elmosolyodott. Titon némiképp zavarba jött. Nem kacarászásra, hanem megbánásra számított. Nem hiába volt főördög, meglehetősen nagy volt a hatalma, bármikor elbánhatott volna a négy lánnyal, de úgy látszik nekik ez eszükbe sem jutott. Nem mintha az ördögnek valami kegyetlen megtorlás járt volna a fejében. Annál sokkal jobb ötlete támadt. Magára rántotta vörös nadrágját, amit csak nagyon óvatosan mert becipzárazni. Az angyaloknak ez az óvatosság nagyon tetszett, egyre vidámabban kacagtak.

Titon könnyedén elmosolyodott.

– Mivel is érdemeltem ki ezt a bánásmódot?

– Hogy mivel?! - hördült fel Elenia. – Azzal a nagy okos fejeddel, azzal! Amivel olyan okosakat tudsz kitalálni, hogy megnehezítsd az életünket!

– Pontosabban? – húzta fel szemöldökét a férfi.

– Egészen pontosan angyal tesóm azt akarja mondani, hogy fogjad a számítógépet, és dugdosd oda az alkatrészeit, ahol melegebb van, mint itt! – fordított Tinia.

– Ekkora marhaság is csak egy férfinak juthat az eszébe! Komolyan mondom, mindegyiket sarokba kellene térdeltetni! – kiáltott fel Zseninna, s szeme harciasan villogott. – Az évezred marhasága volt az, hogy ismerkedjünk meg jobban az emberiséggel. Oké, az emberek érdekesek, némelyik játékuk tök jó, de nem akarom tudni, mitől működik a számítógép!!!

– És te? – nézett a démonra Titon. – Nincs mondandód?

– Velem nem szúrtál ki. Nekem az emberek szexuális életét kell tanulmányoznom. Húúú, miket találnak ki! Belzebubra mondom, még tanultam is tőlük ezt-azt! – nevetett Mínerra.

– Akkor mit keresel itt?

– Csak nem gondolod, hogy kihagyom az alkalmat, hogy férfit fenekeljek? Látszik, hogy nem ismersz.

– Ezen változtatni fogunk. Nagyon alaposan meg fogok ismerkedni veletek. – vigyorodott el elégedetten az ördög. – De előbb lássuk, ki találom-e, ki mivel páholt el.

Egészen közel sétált a kissé nyugtalan angyalokhoz, s mélyen beszívta illatukat. Lágyan végigsimított Tinia szőke haján.

– Azok a tenyeresek igazán nagyon izgatóak voltak. Talán kicsit később folytathatnánk – súgta az egyik bájos fülecskébe a férfi.

– Eszem ágában sincs veled bármit is folytatni – tiltakozott a lány, de Titon már továbbsétált. Megállt Eleniával szemben, aki egy csöppet sem riadt meg az átható pillantástól.

– Szíj, ugyebár? – kérdezte a főördög, majd elégedett biccentéssel nyugtázta a találatot.

– És te gyönyörűm, valamiféle rövid bot – nézett Zseninnára, majd kutatón járatta körbe szemét a szobán, és meg is találta, amit keresett.

– Fakanál? – kérdezte kissé megrökönyödve.

– Úgy gondoltuk, ha már annyira szeretnéd, megismertetünk néhány emberek által használt eszközzel – mondta pimaszul a lány.

– Akkor neked maradt a pálca – fordult a démonhoz Titon.

– Méghozzá első osztályú rattan pálca – kacagott hangosan Mínerra.

– Helyes! Na, lányok, vetkőzni, aztán popsit a magasba! – vigyorgott kárörvendően a főördög. – Mindenki visszakapja, amit adott.

– Azt erősen kétlem – csóválta fejét Elenia. – A Pokol és Menny Törvénykönyvének 5432. paragrafusa kimondja, hogy ördög csak a Legfőbb Tanács engedélyével fenekelhet el angyalt. Van ilyen engedélyed? Nincs? Pech!

Az angyalok elégedetten nevettek össze.

– Kezdelek megsajnálni – mondta a démon. – Ezek a lányok mindent alaposan kiterveltek.

– Ahogy én látom, inkább magadat kellene sajnálnod – mordult a csalódott ördög. – Démonokra ez a törvény nem vonatkozik. A te hátsód pillanatokon belül a kezem alatt fog vonaglani.

– Állok elébe! Vagy fekszem, ahogy tetszik. A lányokét is bevállalom. Verd csak el helyettük a popsim! – szólt a lány, s máris levetkőzött.

Titon habozás nélkül mellé lépett. Átkarolta a démon derekát, s előre döntötte. A pucér popsi ingerlően gömbölyödött a magasban, s a férfi elégedetten simított végig a bársonyos bőrön, majd az angyalokra vigyorgott, s ujjait lazán széttárva lecsapott. Tenyere hangosan csattant, s az ütések hatására finom meleg áradt szét a lány popsiján, aki határozottan évezte a tenyereseket. Halkan sóhajtozott, miközben feneke halvány pírt öltött magára, s lejjebb hajolt, hogy popsija még magasabbra kerüljön. Láthatóan nem zavarta az angyali nézőközönség, de Titon inkább azon lepődött meg, hogy a három lányon sem látszott a zavar legkisebb jele sem. Érdeklődve szemlélték a látványosságot, sőt Elenia még meg is dicsérte a férfi technikáját. Mikor a popó már halványpirosan fénylett, a férfi kinyújtotta kezét, s abban azonnal megjelent egy vastag bőröv, célszerűen kettéhajtva. Elengedte a lány derekát, s oldalra lépett.

– Állj terpeszbe, és fogd meg a bokád! – parancsolta.

Mínerra miután kis terpeszbe állt, mindkét tenyerét letette a földre.

– Nahát! Milyen hajlékony vagy! – dicsérte meg Tinia, s a másik két angyal is elismerően bólogatott. Az ördög lerázva magáról a rökönyt, amit a lányok nyugalma láttán érzett, lesújtott a megfeszült popsira. A szíj vöröslő sávot húzott a rózsás popóra, s a démon felnyögött. Minden egyes ütésnél kis hangocskát adott ki magából, s Titon egyre biztosabb volt benne, hogy a bestia ezt is élvezi. Popsija finoman mozgott, de az ördög biztos volt benne, hogy nem a fájdalom miatt, hanem inkább, hogy vele incselkedjen. Pedig a szíj nem kímélte a magasba tartott hátsót. Egyre újabb csíkokat rajzolt rá, s lángokkal borította be.

Titon kezében a szíj hirtelen fakanállá változott, s a rövid bot alaposan megtáncoltatta a forró popót. Mínerra most már fel-felkiáltott, s feneke jobbra-balra ficánkolt, de továbbra is engedelmesen tartotta az ütések elé, s eszébe sem jutott hátrakapni a kezét. Hőség árasztotta el a testét. Popsija lüktetett, s egyre forróbb lett. Biztos volt benne, ha megérintené, megsütné a kezét. Elég tapasztalt volt ahhoz, hogy tudja, fenekelője vigyázz rá. A bot sosem csapott le kétszer ugyanoda. Lassan bejárta az egész hátsóját. Az érzékeny alsó részre mért csapások arra késztették, hogy behajlítsa térdét, de a következő pillanatban már újra kiegyenesítette lábait, és úgy fogadta az ütéseket.

Nemsokára meghallotta a pálca süvítését, s izzó fájdalom hasított a popsijába. Félgömbjei összehúzódtak, majd ellazultak, s nemsokára a pálca ritmusára járta táncát a sötétvörösen izzó hátsó. A vessző vékony kis csíkokat húzott a szenvedő popsira, amely egyre jobban vonaglott. Mínerra fel-felsikkantott.

– Ahhh! – kiáltotta, mikor egy különösen érzékenyre páholt részt csípett meg a pálca. Hangjában a fájdalom a kéjjel keveredett, s Titonban magasra csapott a vágy. Egyre inkább zavarta az angyalok jelenléte. Ha nem lettek volna ott, bizony más módon is kezelésbe vette volna a démon izgatóan remegő popsiját. Még néhány sötétvörös csíkot helyezett el az egyenletesen piros popsin, majd felállította a lányt, aki könnyedén neki támaszkodott izmos mellkasának.

– Pont olyan jól csinálod, ahogy képzeltem – szólt, s egy könnyű csókot lehelt Titon ajkára. A főördög elégedetten figyelte az öltözködő lányt, aki bugyiját nem vette fel, csak könnyű kis szoknyáját öltötte magára. Titon nagyon nagylelkű állapotba került.

– Nem kell többet a számítógéppel foglakoznotok, ha nem akartok. Bármilyen témakört választhattok, amit csak akartok – mondta az angyaloknak.

– Helyes! – bólintott elégedetten Zseninna.

– Pontosan így gondoltam! – szólt Elenia, s majd a négy lány elindult az újra megjelent ajtó felé. Az ördög utánuk sietett:

– Azért ne képzeljétek, hogy megúsztátok. Megszerzem az engedélyt, és akkor ti is kikaptok.

– Ó, én azt nem hiszem! – borzolt bele a férfi hajába Tinia. – Erőltesd csak meg az emlékezetedet!

– Mínerra minden büntetésünket átvállalta, s te végre is hajtottad. Semmiféle jogalapod nincs, hogy a mi fenekünket táncoltasd – mosolygott Elenia.

– Én mondtam, hogy mindent alaposan kifundáltak! – nevetett a démon.

– Ez persze nem azt jelenti, hogy esetleg ne hozhatnánk össze valamit! Olyan jól csináltad, ugye Mínerra? – kérdezte Elenia.

– De még mennyire! – simította végig lüktetve sajgó popsiját a démon. Zseninna kedvesen rámosolygott Titonra.

– Majd jelentkezem, ha már nagyon bizsereg a popsikám – szólt, mielőtt Elenia nyomában kilépett volna az ajtón.

– Még az is lehet, hogy én is meggondolom magam – nézett az ördögre Tinia, majd ő is elhagyta a szobát.

– Nagyon jó híred terjed majd az angyalok között – támaszkodott az ajtófélfának Mínerra.

– És az ördögök között? – lépett egészen közel a lányhoz Titon.

– Ott már eddig is remek híred volt. Különben bele sem vágtam volna az egészbe… Estefelé beugorhatnál hozzám, hogy befejezzük a fenekelést.

– Befejezzük?

– Persze. Forró popsihoz szex is jár – simított végig az ördög testén a démon. – Persze addigra már nem fog ennyire lángolni… A legjobb lesz, ha előröl kezdjük az egészet.

Egy pillanatra hozzásimult a férfihoz, majd könnyű kis nevetéssel faképnél hagyta. Titon pár pillanatig csak állt, majd megrázta a fejét.

– A fene sem vár estig! – rikkantotta, s Mínerra után sietett.

VÉGE