Kiscsillag, a harmadik rész

- Kiscsillag, bemegyek az irodába, te ágyban maradsz, dél körül itthon leszek.

- Menj csak nyugodtan.

- De, ha nem fogadsz szót…

- Tudom, tudom, kiéled rajtam perverz vágyaid.

Már megint szemtelenkedik, még hozzá kuncogva. Nekem több sem kell, egy hirtelen mozdulattal hasra fordítottam és rácsaptam egy jó csípőset.

- Aúúúúúúúúúúúúú, olyan hülye vagy!

- Folytassam?

- Nem, menj csak dolgozni.

Látom, nagyon nem tetszett ez a kis közjáték neki, már is eltűnt a mosoly az arcáról. Még visszamentem a dolgozószobába néhány papírért. Kiscsillag a tükör előtt áll, valamit ügyködik.

- Kiscsillag mit csinálsz?

- A popsimon maradt az kezed nyoma!

Már látom, hogy mit csinál, piros filctollal a tükörből körberajzolta azt az enyhe rózsaszín nyomot, amit a kezem hagyott rajta. Kitört belőlem a nevetés.

- Mars az ágyba!

- Előbb lefényképezem, ez lesz a látlelet.

- Ó látlelet? Szóval fel fogsz jelenteni?

- Igen, mert folyamatosan terrorban tartasz.

- Kiscsillag menj csak nyugodtan a rendőrségre és mond el, hogy evésre, alvás kényszerítelek, és a pimaszkodásért elfenekellek néha.

Széles mosolyom láttán Kiscsillag nagyon mérges lett, sosem tenné ki magát ilyesminek. Felkapott egy papucsot és megdobott vele. El is talált.

- Ezt majd megbeszéljük, ha haza értem, jó légy.

- Tudd, hogy én mindég jó vagyok, nem semmiért kaptam a glóriám.

- Persze, persze.

Magára hagytam az én szőke angyalkámat.

Nagyon hamar elintéztem ügyes-bajos dolgaimat, siettem haza. Útban a kocsimhoz a parkolóban, egy kiscica tekeredett a cipőm köré, olyan reményteli szemekkel nézett, hogy nem tudtam ellenállni. Sovány, sárgás, olyan zsemleszínű kismacska, jól át is fázott szegényke.

- Látom cicus nem volt valami sok szerencséd, de sebaj, haza viszlek.

Útközben kerestem egy kisállat kereskedés, vettem neki ezt-azt, bolha elleni nyakörvet, macska pamlagot, kaparófát, ilyesmit. Miközben hazafelé tartottunk, valami ördögi jutott az eszembe. Még hangosan fel is kacagtam, Kiscsillag nagyon szereti az állatokat, bár mit megtenne értük, BÁRMIT.

- Kiscsillag, haza értem!

- Hallom.

- Hát nem vagy valami lelkes.

- Minek örüljek, annak hogy fogoly vagyok?

- Mondtam, hogy van választásod, bármikor felrúghatod az alkut.

- Na persze, jogsimra szükségem van, és azt sem bírnám ki, hogy többet ne beszélj velem, ez nem alku, hanem zsarolás.

- Nevezd, aminek csak akarod.

Kiscsillag csak zsörtölődött, viszont én nagyon jól éreztem magam, beléptem a szobába, kezemben a cicussal. Rögtön felsikított, örömében.

- Zoli ezt nekem hoztad? Imádom, ez egy cica. És pont a kedvencem, sárga… Zoli imádlak, nagyon rendes vagy. Köszi, köszi, köszi!

- Nem, Kiscsillag, nem, erről szó sincs, nem maradhat itt, csak itt karmolászta a kerítést, délután elviszem egy menhelyre, biztos pár napon belül el is altatják.

Majdnem elnevettem magam, soha nem tennék ilyet, de játszottam a kemény, szívtelen férfit, még szinte a cicus is megvetően nézett rám.

- Ezt nem teheted, szívtelen szemét vagy! Utállak.

- Vigyázz a szádra kisasszony!

Hopp, és már ismét repült is felém egy papucs, ezt követte egy üvegpohár.

- Kiscsillag, elég volt, hagyd abba!

- Dehogy hagyom, még csak most jöttem bele.

Láttam nincs mese elkaptam karjánál fogva, felkaptam a papucsot és a térdemre penderítettem.

- Ne merészeld Zoli!

- Kisasszony, le fogsz szokni az ilyen és ehhez hasonló reakciókról.

Máris fenekelni kezdtem, nagyon kapálódzott és ellenkezett, kiabált minden félét, ahogy csak a száján kifért.

- Ne ellenkezz, Kiscsillag, jobban jársz.

- Engedj már eeeeeeeel!!!

- Nem foglak elengedni, amíg le nem nyugszol.

Már a kezem helyét átvette a papucs, látszólag hatásosabb is volt, igaz farmeron keresztül poroltam, de akkor is megérezhette. Kezdte megadni magát, kezeit hátrafogtam, kezdett pityeregni, ekkor megálltam, abba hagytam.

- Kiscsillag megtarthatod a cicát, de van feltétele.

Szipogva ült az ölemben.

- És mi az?

- Szót kell fogadnod és nem ellenkezel. Rendben?

- Nem tudom.

- Szóval nem kell neked a cicus, mehet a menhelyre?

- De igen kell, ne vidd el, kérlek.

- Rendben, Kiscsillag, örülök, hogy helyesen döntöttél.

- Persze mert rákényszerítesz.

- Kiscsillag! Mindjárt visszafektetlek a térdemre!

- Ok, bocsi.

- Na így már más, csak üzletet kötöttünk, ahogy üzletemberekhez illik kicsim. Szóval mit ettél ma? Nem hallom?

- Semmit.

- Aha, szokás szerint. És mit mondtam az öltözködésről?

- Azt, hogy csak hálóruhában lehetek, mivel nem kellhetek fel.

Szigorúan néztem rá, látszott, hogy nagyon nehezére esett ez az együttműködés. Nekem pedig jól jött a cicuska, ezzel jobban kézben tarthatom ezt a rakoncátlan leányzót.

- Gyere velem, elkészítem az ennivalódat.

- Majd én csinálok magamnak.

- Nem, majd én készítem el, és azt meg kell enned.

- De ne legyen sok.

- Dehogy is, Kiscsillag, nem lesz sok, csak annyi, mint amennyit, egy normális ember enni szokott.

- Jaj nekem.

Magamban jót mosolyogtam. Elkészítettem az ennivalót, ő pedig engedelmesen leült az asztal mellé, én állva maradtam, karba tett kézzel figyeltem rezzenéstelenül. Muszáj így tennem, mert ha észreveszi, hogy picit is engedek, azonnal kicsúszik a résen. Közben jött egy sms a barátomtól, nem túl messze lakik, segítséget kér, át kellett mennem hozzá.

- Kiscsillag, átmegyek Ferihez, amire visszaérek, edd meg az ebéded és átöltözve ágyban légy. Meg fogom nézni majd a szemetest, a kukát és minden egyebet, ahová az ételt rejthetnéd!

- Nem bízol bennem?

- Ebben a kérdésben nem. Ja, és még este vár a büntetésed a mai viselkedésért.

- Micsoda? Milyen büntetés?

- Maximum egy óra múlva jövök, Kiscsillag.

Direkt nem bocsátkoztam most vitába.

Ferinél hamar végeztem, csak egy jogvitás ügyben kérte ki a véleményemet. Kb. 500 méterre lehetet tőlem, ezért gyalog mentem.

Visszaértem. Túl nagy csend volt, a kiscica az udvar felőli ajtó előtt nyivákolt. Halkan kimentem. Kiscsillag térdepelt a kutyám előtt és épp az ebédét, tömködte le a torkán.

- Egyél szépen kiskutyus, nagyon szép vagy és okos, de kérlek, hogy gyorsabban egyél, mert a gazdád így is mérges lesz rám a kocsija miatt, és ha még ezt is megtudja, nekem annyi.

Hogy mi? Mit csinált a kocsimmal ugyan?

Halkan visszamentem a házba és ki a másik ajtón a garázshoz. Már majdnem odaértem, amikor a hófehér kocsimon megláttam valamiket éktelenkedni.

Mi ez? Ezt nem hiszel el… Óh, hogy ezért mit fog kapni!

Berontottam az ajtón. Nagyon mérges voltam, tele rajzolta valami piros tollal a kocsimat. Ennyire rossz még ő sem lehet.

- Kiscsillag! Gyere ide azonnal.

Szerintem észrevette, hogy jövök, mert már be is slisszant a fürdőszobába, kezében a cicával és magára zárta az ajtót. A fenébe, már megint elfelejtettem eltenni a kulcsot.

- Kiscsillag, gyere ki, de most! Most nagyon túllőttél a célon.

- Zoli most nem büntethetsz meg. Ez nem lenne korrekt.

- Miért is? Amit csináltál, azért nagyon ki fogsz kapni!

- Megérdemelted Zoli, a macskával terrorizáltál, közben meg nem is akartad a menhelyre vinni. Kimentem megnézni, hogy nem maradt-e az órám a kocsiban. Erre mit látok? Tele a kocsi macsekos cuccal, ráköltöttél egy vagyont, úgyhogy biztos nem dobtad volna ki. Tehát ezért nem fenekelhetsz el.

Kezdtem enyhülni, már el is szállt a haragom. Tulajdonképpen igaza van, ezért nem fenekelhetem el, nem lenne tisztességes.

- Jól van, Kiscsillag, igazad van, kijöhetsz.

- De nem fogsz elfenekelni Zoli?

- Ezért nem, nem lenne korrekt, kicsim.

Kicsi tétovázás, kicsi habozás, aztán kattan a zár, nyílik az ajtók, Ő kilép a fürdőszobából és pedig be, épp elkerülve egymás testét. A kulcsot kiveszem a zárból és zsebre teszem, mind ezt látványosan és komótosan csinálom.

Kissé mosolyogva, villantom a szemem Kiscsillagra. Lassan elindulok felé, ő pedig ijedten hátrál.

- Zoli ezt nem teheted, megígérted!

- Azt ígértem, hogy a kocsiért nem fenekellek el.

- Igen, igen, ezért nem értem!

- A kocsiért nem kapsz, de az egész napos hisztiért, és amiért, a kutyámmal etetted meg az ebédedet, azért igen. Elfenekellek, azután pedig megetetlek.

- Ezt meg honnan tudod?

- Láttam, mögötted álltam.

- Na nem, ne gyere közelebb, mert kidekorállak!

- Nem megyek közelebb, leülök a fotelba, te pedig ide hozod nekem a papucsot, amivel egésznap dobálóztál és önként idejössz. Ha nem, akkor nagyon sokat fogsz kapni és áthívom Ferit is, ő is szeret fenekelni ám. Két perc gondolkodási időt kapsz, ha nekem kell érted menni, nagyon rosszul jársz.

Majdnem elmosolyogtam magam, annyira élveztem a helyzetet, hiszen nem tud hová menekülni, olyan, mint egy riadt vad, aztán dühös, majd megint riadt, és ez váltakozik. Nem szól semmit, tudja, hogy ide kell jönnie.

- Kiscsillag, letelt a két perc!

Ideballag hozzám, kezében a szobapapuccsal. A szemei csak úgy villognak, legszívesebben megcsókolnám, de nem lehet, csak szép sorban majd.

- Jó kislány. Először kézzel foglak elfenekelni, úgy 50-et kapsz, majd 30-at a papuccsal. Farmer le, és feküdj az ölembe.

- Meggondoltam magam, fulladj meg!

Jól erősen bokán rúgott és megpróbált elmenekülni, szerencsére el tudtam kapni a csuklóját.

- Engedj el azonnal!

- Neeeeeeem Kiscsillag, nem lehet.

Térdemre fektettem, indítottam egy gyorssorozattal, majd lerángattam a nadrágját, úgy fenekeltem tovább. Már szép piros volt.

- Zoli fáj, hagyd abba, kérlek.

- Az én bokám is fáj.

- Mindjárt fog a szemed helye is, ha nem eresztesz el!

- Úgy látom keményebb büntetést fogsz kapni, még jó hogy a fotel mellé készítettem a vonalzót.

- Neeeeee, azt utálom.

- Előbb kellett volna gondolkodnod.

Már a papucsnál is nagyon hisztizett, de amikor megmondtam, hogy kap 10-et a vonalzóval, azonnal támadásba kezdett.

- Kiscsillag, ha nem nyugszol meg, még többet kapsz.

A kezét hátra fogtam, és úgy kapta meg a vonalzóval. Egyre kevésbé bírta, hangosan szipogott. Könnyeit a csókjaimmal szárítottam fel, utána hevesen szeretkeztünk.

Remélem, holnap is ad rá okot, hogy megbüntessem.

UI: Kedves olvasók! Ha igénylitek, lesz folytatás, Horgászkaland címmel, ígérem izgalmas lesz. Kellemes szórakozást.

Szerző: ZTN