Pruglen 6

6. rész

A múzeumban kb. 20-25 ember állta körbe az információs pultot, halkan beszélgetve. Amennyire Belinda ki tudta venni, nem a történtekről folyt a társalgás, az embereket nem nagyon izgatta, hogy hamarosan nézői lesznek két fiatal lány elfenekelésének. A prugleniek számára mindennapos dolog volt a büntetés, Belinda viszont most látott először ilyet, és alig bírt egy helyben maradni.

Megjelentek az őrök a két lánnyal, a pulthoz masíroztak, majd az őrök vezetője elkérte a lányok füzetét. Az egyik lány azonnal átnyújtotta a legfiatalabb őrnek, a másik lány viszont hosszabb ideig gondolkozott. Belinda kérdőn nézett Zolára.

- Mivel három pasi van két lányra - kezdte magyarázni Zola -, így a lányok választhatnak, hogy ki fenekelje el őket. A sárga ruhás lány szerintem ismeri a fiatal srácot, így kapásból őt választotta, nem is gondolkozott rajta. A lila ruhás lány viszont azon töpreng, hogyan úszhatja meg olcsóbban a dolgot.

- De mit lehet ezen gondolkodni? Úgy is elfenekelik, akárkit választ....

- Ez igaz, de azért lehetnek elég nagy különbségek - mondta Mile. - A jobb szélen lévő őr idősebb, nagy valószínűséggel hasonló korú lánya lehet, így talán egy kicsit elnézőbb.

- Viszont az idősebb kor több tapasztalattal jár - folytatta a gondolatot Zola -, így ő alaposabban el tudja náspángolni, ha éppen olyan kedve van.

- A harmadik őr a legizmosabb - vette vissza a szót Mile -, ő tud a legerősebben odacsapni, ha akar.

- Viszont ő néz ki a legjobban - kuncogta el magát Zola. - Én biztosan őt választanám...

Közben a másik lány is átnyújtotta a füzetét az idősebb őrnek. A két kiválasztott őr egy holografikus billentyűzeten gépelni kezdett, miközben a harmadik társuk 2 széket hozott a pult elé. Amikor a lányok visszakapták a folletójukat, szó nélkül elrakták a táskájukba.

A két férfi a székekhez vezette a lányokat, a nézők pedig közelebb húzódtak. Az őrök leültek, és a lányok pedig engedelmesen keresztbe feküdtek a térdükön. Az idősebb pasi bal kezes volt, így a két lány egymással szemben helyezkedett el.

Ahol Belinda állt, éppen a sárga ruhás lány popsiját lehetett látni. A földi lány figyelmesen nézte, ahogyan a lány ruháját felhajtják, majd a szintén sárga színű bugyiját a térdéig lehúzzák. Elpirult, amikor a lány meztelen popsiját meglátta, és egy pillanatig saját magát képzelte a helyébe. Nyelt egy nagyot, a szája teljesen kiszáradt.

A két őr nem sokat teketóriázott, keményen fenekelni kezdték a lányokat. A tenyerek csattanása hangosan visszhangzott a hatalmas teremben. A két férfi szinte ugyanabban az ütemben fenekelt, az ütések hangja szinte egybeolvadt. A két lány semmilyen hangot nem adott ki, pedig a popsijuk már kezdett pirosodni, ahogyan Belinda tisztán látta.

- Mennyit kapnak? - kérdezte Belinda suttogva Zolától.

- 3 percet - felelte a prugleni lány hasonló hangszinten. - Vagyis 3 percig fenekelik őket folyamatosan. A harmadik őr méri az időt, és szól, ha letelt.

Belinda úgy saccolta, hogy kb. a fele már eltelhetett az időnek. A férfiak ugyanabban a ritmusban folytatták a fenekelést, és csak annyi változott, hogy a lányok egyre jobban kezdték a popsijukat mozgatni. A sárga ruhás lány feneke már teljesen piros volt, az őr éppen a popsija alsó részét kezdte náspángolni. A lány lábai el-elemelkedtek a padlóról, de még mindig csendben viselte a porolást, pedig lassan már a harmadik perc végéhez értek.

Ebben a pillanatban jelzett is a harmadik őr, és a két férfi abbhagyta a fenekelést. Belinda először szinte zavarónak érezte a hirtelen beálló csendet. Nagyot sóhajtott, hogy véget ér a büntetés, és a társai felé fordult, hogy induljanak. Csak ekkor vette észre, hogy a harmadik őr egy-egy tárgyat ad át a széken ülő társainak. Olyanok voltak, mint egy ping-pong ütő, bár Belindának úgy tűnt, mintha valamilyen bőrből lettek volna.

- Ez a hivatalos paskoló nálunk - mondta Mile Belinda kérdő tekintetét látva. - Az olitok bőréből készítik, elég jól tud csípni.

- A felügyelők bármilyen eszközzel fenekelhetnek - tette hozzá Zola -, bármivel, ami a kezük egyébe akad és alkalmas porolásra. De bárki más csak a kezét használhatja, vagy a kitát, a paskolót.

Belinda már csak fél füllel figyelt a barátnőjére, tekintetét ismét a sárga ruhás lány popsijára szegezte. Látta, ahogyan a lány megfeszíti az izmait, miközben a fenekelője felemelte a paskolót, majd lecsapott a tűzpiros félgömbökre. Belindát meglepte, hogy a csattanás sokkal halkabb volt, mint korábban, bár inkább tompábbnak tűnt. Viszont a hatásáról mindent elmondott, hogy a lány hangosan felkiáltott.

A földi lány meg mert volna esküdni, hogy legalább két árnyalattal sötétebbé vált a pirosság a lány popsiján, ahová a paskoló lecsapott. A két lány megragadta egymás kezét, miközben sorra kapták a csípős fenekeseket. A fiatalabb férfi felváltva sújtott le, először a jobb, majd a bal félgömbre. A lányok minden fenekes után felkiáltottak, és egyre intenzívebben tekergették a popsijukat, mintha azzal ki tudnának térni a fájdalmas ütések elől.

Belinda 24 fenekest számolt össze, majd a büntetés véget ért. A két lány szipogva állt fel, óvatosan felhúzták a bugyijukat, majd lázasan dörzsölni kezdték a popsijukat. Az eddig csendben figyelő tömeg morajlani kezdett, ahogyan feloszlott. Belinda szótlanul követte Zoláékat, nem tudott szabadulni az átélt események hatásától.

- Egy ilyen paskoló nagyon fájdalmas lehet - jegyezte meg Belinda, inkább csak magának.

- Annyira nem vészes - felelte Zola. - Persze eléggé csíp, de azért vannak ezerszer rosszabbak is.

- A két lány egy óra múlva már nem is fog érezni szinte semmit - mondta Mile. - Az olitok bőrének az a jellemzője, hogy nagyon tud csípni, de nem marad semmilyen nyoma. Amikor lecsapnak vele, akkor olyan, mintha ezernyi apró tű érné a bőrödet, de a hatása nagyon hamar elmúlik. Éppen ezért tökéletes eszköz.

- A férfiak mindig maguknál hordanak egy ilyen paskolót - folytatta Zola. - Számukra ez olyan, mint nekünk a füzetünk.

- Akkor... Akkor nálad is van? - kérdezte Belinda Mile felé fordulva.

- Természetesen - válaszolta a férfi.

- Megnézetném?

- Sajnálom, de ha elővenném, akkor használnom is kellene - mondta Mile. - Gondolom csak látni szeretnéd, és nem érezni....

Zola felnevetett és Belinda rövid tétovázás után csatlakozott hozzá.