Kötelékek

Én nem igazán kedvelem a megkötözést. Bár talán pontosabb úgy fogalmazni, hogy magában a megkötözés nekem nem ad semmi pluszt, vagy nem okoz élvezetet. Persze része lehet a fenekelős játéknak és 1-2 alkalommal már én is alkalmaztam, de mivel nekem a fenekelés az első, így a megkötözés nálam csak amolyan kiegészítő kellék lehet.

Természetesen van abban valami izgató, amikor pl. a filmekben megbilincselnek egy nőt, vagy mondjuk az ágyhoz van kötözve és ki van szolgáltatva egy pasinak:) Csak éppen engem alapból inkább zavarnak ezek a dolgok, mivel nem mindig könnyítik meg a fenekelést.

Gondoljunk csak bele, amikor hátul összekötik, vagy bilincselik a lány kezét. Ilyenkor a kéz a popsihoz kerül, vagyis tulajdonképpen én hozom olyan helyzetbe, ahol könnyedén védheti a fenekét:) Persze megoldható a dolog, főleg ha térdre fektetem a lányt - ilyenkor sokkal könnyebb a megtartani és a kezét is könnyebb távol tartani a popsijától -, de egyéb helyzetekben, amikor pl. az ágyon hasal és én távolabb vagyok, már nem olyan jó a helyzet.

Hasonló a gondom, ha mondjuk az ágyhoz van kötözve a lány. Ha a hátán fekszik, akkor az nagyon optimális erotika szempontjából:), de mivel a popsija alul van, így nem lehet hozzáférni:) Ha hasra fektetve van kikötözve, az jó pár fokkal szerencsésebb, és ilyenkor a fenekelés optimális lehet, viszont megnehezülnek a “járulékos” dolgok:)

Ráadásul egy adott pozícióba való megkötözés eltart egy ideig, majd esetleg egy másik pozícióba váltás eléggé problémás... Vagyis ha mondjuk az asztal mellé állítom a lányt, majd az asztal lapjára hajoltatom a felső testét, és így megkötözöm - a lábait és kezeit mondjuk az asztal lábához -, akkor az szinte minden tekintetben tökéletes, viszont nem lehet váltani, így kell végigvinni a játékot.

Persze erre is van megoldás: a megkötözős részt a játék végére kell hagyni:) Vagyis lehet kezdeni térdre fektetve, majd lehet sarokba állítani a lányt, következhet valamilyen eszköz, egy másik pozíció, és amikor a lány mondjuk nem tartja oda engedelmesen a popsiját, akkor jöhet a lekötözés.

Nekem tetszik, amikor a lány kezeit nem a csuklójánál kötözik hátra, hanem a két alkarját rögzítik egymáshoz. Ezzel sokkal magasabbra kerülnek a kezek, nem tudják elérni a popsit, és még kevesebb ellenállást tudnak kifejteni. Persze ez sokkal kényelmetlenebb a lánynak, de valamit valamiért:)

Lehet olyan kötözőt kapni, amellyel a lány csuklóit a combjához lehet rögzíteni. Ezt még nem próbáltam, de első látásra eléggé érdekesnek tűnik:)

Persze igazából egy profin berendezett szoba az igazi, ahol pl. a mennyezetről lelógó kötelek helyzete úgy változtatható, ahogyan éppen  nekem tetszik:) Mint ahogyan pl. Bertrice Smal regényében olvasható. A következő részlet arról szól, hogy egy nő fantáziája életre kell egy virtuális világban.... A mese címe: a szépség és a szörnyeteg.

"Enyhe bizsergést érzett, aztán egy hintóban találta magát, amely az erdőn át haladt valamerre. Borzongva húzta össze magán gyapjúköpenyét. Kikémlelt a kocsi ablakán, amikor az lelassított. Egy fallal körülvett, tornyos várat látott meg maga előtt. Bementek a hatalmas kovácsoltvas kapun, amely hangosan csapódott be utánuk. Végül megálltak, és a kocsi ajtaja kinyílt. Egy kesztyűs kéz nyúlt felé, hogy lesegítse. Ő megragadta a kezet, és kilépett a hintóból.

A segítő kezet nyújtó férfi fölé tornyosult. Fekete ruhát és maszkot viselt, ezért csak az ajkát és az állát láthatta, az arcát nem. – Te bizonyára Anne úrhölgy, a kereskedő lánya vagy. Tudod, hogy apád az adóssága fejében adott át nekem?

– Igen – felelte Annie. A szíve majd kiugrott a helyéről. Ez tényleg izgalmasnak ígérkezik, gondolta.

– „Igen, uram” – javította ki a férfi. – Én vagyok e vár és a környező földek ura. Mutatnod kell egy kis tiszteletet, Anne úrhölgy, és én meg is tanítalak rá.

– Igen, uram – mondta Annie halványan mosolyogva.

– Mulatságosnak találod a helyzetet? – kérdezte nyersen. Hangja mélyen és fenyegetőn zengett. – Látom, sokat kell még tanulnod, és itt az ideje, hogy megmutassam neked, mi az engedelmesség. Gyere, Anne úrhölgy! – Megragadta a kezét, és egy széles lépcsőn át bevonszolta magával a várba. 

Bármikor leállíthatom ezt az egészet, gondolta Annie. Lizzie azt mondta neki, véget vethet a fantáziának, ha túlságosan félelmetesnek találja, vagy nem felel meg az elvárásainak. Ám akkor Annie olyan kíváncsi volt, hogy azt akarta, folytatódjanak az események. A magas férfi izgalmas és rémisztő volt egyszerre – végül is a szörnyetegről szóló meséhez igazodott. Tudni szerette volna, mi rejtőzik a selyem-bőr maszk alatt. Ezen tűnődött, miközben a férfi után botorkált a sötétben. Hova visz? – gondolta. A fogadóterembe? Elvégre minden várkastélyban van ilyesmi, nem igaz? 

A szörnyeteg azonban nem a várkastély nagytermébe cipelte, hanem egy keskeny csigalépcsőn át felvitte egy alacsony, kör alakú helyiségbe, ahol egyetlen fáklya világított. A kamra mennyezetéről két aranylánc lógott, melyek végéhez aranybilincseket erősítettek. Nagy meglepetésére az aranybilincseket puha selyemmel vonták be. Bármikor véget vethetek az egésznek, mondta magában Annie, de végül nem akarta, hogy vége legyen. Soha életében nem találkozott még olyan teremtménnyel, mint a szörnyeteg, és maga is meglepődött, amiért szexuálisan vonzónak találta. Nos, a férje több mint két éve meghalt, és azóta még csak randira sem ment el senkivel.

A szörnyeteg egy szót sem szólt, csak odaballagott áldozatához, és alaposan szemügyre vette. Azután leoldozta a szoknyáját, és ledobta a hideg kőre. Egyenként lehúzta róla három alsószoknyáját, amelyeket vörös bársonyszoknyája alatt viselt. Annie nyöszörögni kezdett, amint a férfi benyúlt hosszú inge alá, és végigcsúsztatta kezét a combján. Szép lassan letolta fehér selyembugyogóját a térdéig, és mielőtt teljesen lehúzta volna róla, kis ideig simogatta a fenekét.

– Szép, kerek segged van, Anne úrhölgy. Szerintem jól fogja tűrni a büntetést – szólalt meg a szörnyeteg fojtott hangon. Hátralépett, és még egyszer jól megnézte az előtte egy szál alsóingben álldogáló nőt. Aztán beleakasztotta ujját finoman fodros kivágásába, és egyetlen mozdulattal letépte róla a ruhadarabot, mielőtt Annie megsejthette volna szándékát.

Annie meglepetten kapkodta a levegőt. Teljesen meztelenül állt az idegen előtt. Elvörösödött zavarában. Milyen látványt nyújthat negyvenvalahány éves teste narancsbőrével és lassanként megereszkedő mellével? Úgy döntött, azonnal véget vet ennek a nevetséges fantáziának, de maga sem értette, miért, nem tudta megtenni. A lelke mélyén tudni szerette volna, meddig képes elmenni.

– Láttad már magad anyaszült meztelenül, Anne úrhölgy? – kérdezte a szörnyeteg.

Annie megértette, úgy kell válaszolnia, mintha a kereskedő fiatal lánya lenne.

– Nem, uram – nyögte ki a választ.

– Az apádnak nincs tükre a házban? – tudakolta a szörnyeteg.

– Apám úgy gondolja, hogy az olyasmi csak bolondságokra és haszontalanságra ösztönzi az asszonyokat – felelte Annie. Te jó ég! Egy mese szereplője lett, bár az eredeti mese nem egészen így alakult.

A szörnyeteg szája mintha mosolyra görbült volna, és Annie akkor vette észre a forradást, amely szájának bal sarkában éktelenkedett.

– Látnod kellene magad – mondta a szörnyeteg, és suhintott egyet a kezével. A kamra egyik fala tükörré változott.

Annie-t meglepte az előtte megjelenő kép. A tükörben látott test nem az övé volt, hanem egy húsz év körüli lányé, akinek erős csípőjéből és kemény, gömbölyű melléből érzékiség sugárzott. Cseppnyi narancsbőrt sem látott magán. Annie elmosolyodott, amint meglátta a tükörképét. Jó alaposan megbámulta magát, és úgy döntött, hogy a tükör biztos nem hazudik.

– Mit szándékozol tenni velem, uram? – hallotta saját hangját. – Nekem azt mondták, egy évig rendben kell tartanom a házad apám adóssága fejében.

A szörnyeteg vészjóslóan elmosolyodott.

– Én a szüzességedre tartok igényt, Anne úrhölgy. Az apád félreértett engem. A szeretőm leszel, és nemcsak egy évig, hanem addig, amíg örömömet lelem benned. Ám most meg foglak büntetni korábbi pimaszságodért.

Kinyújtotta a kezét, megragadta a vastag láncot, és feljebb húzta Annie-t.

– Tárd szét a lábad nekem – rendelkezett a szörnyeteg, és Annie engedelmeskedett, mert megértette, hogy bármiféle ellenállás hiábavaló volna.

Mindkét lábát odabilincselte a falhoz. A szörnyeteg alatta állt, és a szőrrel dúsan benőtt szeméremdombját vizsgálgatta. Hüvelyk- és mutatóujjával széttárta szeméremajkait. Másik kezével elővarázsolt egy hosszú madártollat a semmiből, és finoman ingerelni kezdte vele a csiklóját. Pár pillanat múlva Annie testét elöntötte a mámor, és lélegzetet is alig tudott venni. Nyögdécselt egy darabig, aztán elment.

A szörnyeteg nem szólt semmit. A tollat teljesen átnedvesedett vaginája nyílására irányította. Amikor elkezdte forgatni benne, Annie újra nyögdécselni kezdett. Irtózatosan régen volt, hogy utoljára megbaszták, de nem csalhatta meg Natet. Csakhogy ő már két éve meghalt, és ez egész csupán fantázia, nem igaz? Hogyan árulhatna el valakit egy titkos képzeletvilággal? A toll szeméremajkai szélét súrolta, aztán újra a csiklóját vette célba. Egész testében megfeszült, amikor bekövetkezett második klitoriális orgazmusa.

Azután legnagyobb meglepetésére a férfi széttárt lábai közé dugta a fejét. Ajkával nedves bőrét csókolgatta. A nyelve puha, korallpiros testrészének minden zugát bebarangolta. Amikor finoman harapdálni kezdte, Annie megvonaglott, de nem tudta pontosan, azért teszi-e, hogy kitérjen előle, vagy még közelebb férkőzhessen hozzá. A férfi összezárta száját a csiklóján, és jó erősen megszívta. Annie halkan felsikoltott, amint a férfi egyre vadabb vágyat keltett benne.

– Kérlek! – nyöszörögte. – Kérlek! 

A férfi azonnal abbahagyta, elengedte a lábát, és a láncért nyúlt. Leeresztette a nőt éppen annyira, hogy szembenézhessen vele. Megragadta az arcát, és belemosolygott kék szemébe. Jól tudta, mennyire sóvárog utána.

– Még mindig nem érted, Anne úrhölgy – mondta neki a férfi. – Itt én vagyok az úr, és akkor baszlak meg, ha eljött az ideje. Még nem vagy elég fegyelmezett. – Addig eresztette a láncot, amíg Annie térdeplő helyzetbe nem került. – Hajolj előre – utasította. – Öt korbácsütésre büntetlek.

– Meg fogsz verni, uram? – kérdezte Annie. Határozottan úgy érezte, azonnal véget kellene vetnie a képzelgésnek. Nos, ha nem is azon nyomban, de hamarosan.

– Nem, úgy, ahogy te gondolod, nem foglak megverni, Anne úrhölgy, csak egyszerűen megfegyelmezlek úgy, hogy kapsz öt ütést a seggedre a szíjammal. Remélem, így gyorsan az eszedbe vésed, hogy én vagyok az úr, és akkor nem lesz szükség hasonló fenyítésre a jövőben.

Azután további magyarázatot mellőzve ötször lecsapott Annie fenekére a bőrszíjával.

– Kitűnő! – mondta elégedetten, és a szíjat visszaakasztotta a fáklya mellé a falra. – Nem kiabáltál, és ez jó jel a jövőnkre vonatkozóan.

Aztán újra felhúzta annyira, hogy csak lábujjheggyel érintse a padlót.

– Egy időre magadra hagylak, Anne úrhölgy. Használd ki az időt, és gondold át jövőbeni viselkedésedet. Meg kell tanulnod, hogy azonnal és fenntartások nélkül engedelmeskedj nekem.

Azután fogta a fáklyát, és ott hagyta őt a sötét kamrában."

A megkötözéses témában elég kevés tapasztalatom van, szívesen veszem bárki segítségét, bármilyen ötletet vagy tanácsot:)