Pages

2010. január 3.

Fantázia vagy valóság?

Az intercity-n szinte senki nem volt rajtam kívül. De szó szerint senki. Az 1. osztály fülkéi kongtak az ürességtől. Egész nap alig ettem valamit, így fogtam a cuccomat, és átsétáltam a büfékocsiba.

Itt sem volt valami nagy tömeg, csak 2 férfi ült az egyik asztalnál. Leültem, olvasni kezdtem az étlapot, bár tudtam, hogy valamilyen omlettet fogok kérni - és persze sört:)

Megjelent a felszolgáló. "Egészen fiatal kislány, eléggé csinos" - állapítottam meg, ahogyan elhaladt mellettem. Fél füllel hallottam, ahogyan a pasik gazdag omlettet kérnek, a lány pedig válaszol, hogy valamelyik összetevő nincs raktáron. Megnéztem az étlapon: sonka, kolbász, szalonna, gomba, hagyma. Nem is olyan rossz, úgy is éhes vagyok. A gombát nem szeretem, ha éppen az nincs, akkor még nyert ügyem is van:)

- Engem is érdekelne a gazdag omlett, csak nem hallottam, hogy mi az, ami éppen nincs - kezdtem, amikor a lány megállt mellettem.

- Ezt el sem hiszem - felelte kicsit morcosan, de azért érdekes módon a szeme mosolygott. - Pont mint a múltkor. Akkor is kitalálta valaki a cigány pecsenyét és mindenki azt kért. A gazdag omlett is több mint 20 perc, míg elkészül, mindennek át kell sülnie....

- És melyik összetevő hiányzik? - kérdeztem.

- Hát a hagyma.

- Az nem jó.... Akkor inkább nézek valami mást....

- Miért, annyira fontos számodra a hagyma? Csak nem valami hagymabubus vagy?

Kezdett egyre érdekesebb lenni a helyzet. Főleg amikor megjelent egy gödröcske az arcán, ahogyan elmosolyodott.

- Szeretem a hagymát, de a gombát nem. Így már 2 dolog is kiesik. Akkor inkább kérek egy magyaros omlettet. És egy nem hideg gössert.

- Oké, igyekszem.

Figyeltem, ahogyan visszatért a helyére. Egészen formás kis popsi. Főleg ebben a fekete nadrágban, ami olyan szépen rásimul....

A gondolataim eléggé messze kalandoztak:) Tudtam, hogy a pasik gazdag omlettje készül előbb, ami elég sokáig tart, így elővettem a könyvemet, és olvasni kezdtem.

Fel sem tűnt, hogy még a sört sem hozta ki a lány, pedig az italokat mindig kihozzák még az étel előtt. De nem voltam szomjas, így nem zavart. Időm pedig volt elég, 4 óra... Nem siettem sehova.

Szolnokot hagytuk el éppen, amikor a lány kihozta a pasik ételét. Igazság szerint a popsija jobban foglalkoztatott, mint a sör, így csak bámultam, amikor elment mellettem:)

Hamarosan elkészült az én omlettem is, de a sör még mindig sehol. Az étel egészen jó volt, de most már nagyon hiányzott egy kis sör.... Persze a lány eltűnt, és hosszú percekig semmi nyoma. Amikor megjelent, akkor is simán elsétált mellettem, pedig elég feltűnően kapálóztam a kezemmel.

A másik asztalnál kérték a számlát. Én pedig egyre szomjasabb lettem. Visszaúton már nem akartam elengedni, így kitettem a lábamat keresztbe.

- Igen? - kérdezte a lány, egy picit túlságosan is hetykén.

- Még mindig nem kaptam meg a sörömet. Tudod, a nem hideg gössert.

- Ja, tényleg. Teljesen el is felejtettem. Olyan forgalom van ma, hogy nem is tudom követni a dolgokat. Azonnal hozom.

Ez egyre érdekesebb:)

Most egészen hamar megjelent újra, kezében a sörrel. Letette elém, majd vitte a számlát a pasiknak. A sör természetesen teljesen hideg.... Már meg sem lepődtem....

Visszaúton ismét elkaptam.

- Nem hideg sört kértem, kislány. Ez pedig olyan, mint a jég.

- Nem vagyok kislány. A sör pedig hidegen jó. De ha gondolod, akkor hozok egy meleget, és a kettőt össze tudod keverni.

- Azt nagyon megköszönném.....

Így megittam 2 sört (ami nem jelentett gondot, eleve így terveztem), majd kértem a számlát. 1740 forint.

- 2 ezerből kérek - mondtam. - Bár borravaló helyett inkább egy alapos fenekelést érdemelnél....

Az arcán átfutott valami, de nem meglepetés.

- Hát, inkább a pénz:)

A dolog ennyiben maradt. Visszatértem a tök üres fülkébe, és folytattam az olvasást. Debrecen és Nyíregyháza között nagy csörömpöléssel megjelent a büfés lány, a kis kocsiját tolva. A popsija természetesen most is könnyen elvonta a figyelmemet a könyvről. Mivel az volt a legelső kocsi, így egy perc múlva már vissza is tért. Megállt a fülke előtt, és kinyitotta az ajtót.

- Nem kérsz egy nem hideg gössert? Vagy inkább a popsimra fáj a fogad?

- Mind a kettő nem lehet?

- Hát.... A sör 540. A másikhoz pedig pasi kell.

Ez már tényleg felkérés keringőre:) Megragadtam a kezét. Átültem a középső ülésre, hogy minden irányba elegendő helyem legyen, majd a térdemre fektettem. Egy kicsit meglephette a dolog, de egyáltalán nem ellenkezett. Megsimogattam a popsiját. Igen, az az érzés, amit a látvány sejtetett... Szeretem ezt a nadrágot, sokkal jobb, mint a kemény farmer....

Nem késlekedtem sokat, és lecsaptam a popsijára. Persze nem túl erősen, de azért úgy, hogy érezze. Semmi reakció.... Érdekes. Még egy közepes ütés, a másik oldalra. Szintén semmi...

Akkor vegyük komolyabban a dolgot:) Nekiláttam alaposan kiporolni a pimasz kislány popsiját. Elég sokat kellett rácsapnom(kb. 50-et), amíg az első 'auuu' elhangzott.

-Ezt az elfelejtett sörért - mondtam, miközben kiosztottam 10 csípős fenekest, egy helyre.

Ez már hatásosabb volt, és a popsija elkezdett egy kicsit táncolni a térdemen.

- Ezt a késlekedésért.

- Ez a hideg sörért.

- Ez a pimasz hangnemért.

- Ezt pedig azért, mert ma nagyon rossz kislány voltál.

Az utolsó alkalommal 10 helyett kerek 25-öt osztottam ki. Most már minden fenekest hangos "auuu" kísért.

Amikor végeztem, egy kicsit ég simogattam a popsiját, majd rápaskolta, hogy felállhat.

- Akkor így rendben van a számla, uram? - kérdezte, és ismét megjelent a gödröcske a szája szegletében.


- Igen, teljes mértékben.

- Remélem legközelebb is a mi szolgáltatásunkat veszi igénybe....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése