Hogyan náspángolt el Hugó úr?!

Engedjék meg, hogy röviden bemutassam magam. Yvettnek hívnak, 160 cm magas, 20 éves egyetemi hallgató vagyok a német irodalmi tanszéken.

Anyám kiskorom óta nagyon szigorúan nevelt, és ez még esetenként ma is így történik. A legkisebb hiba esetén munkába lép a fakanál, és vidáman lejti táncát mindig a meztelen fenekemen, amíg az olyan nem lesz, mint két tűzvörös félgömb. Súlyosabb hibák esetén (például hazugság, engedély nélküli látogatás a barátnőmnél, dohányzás, stb.) anyám azonnal megragadja a szoknyámat, és magával rángat a hálószobába, ahol már vár rám a "hétfarkú". Ha valaki nem tudná, mi is ez, hadd magyarázzam el, hogy ez a büntetőeszköz hét erős, vékony szíjból áll, amelyek kb. 35-40 cm hosszúak és hozzá vannak erősítve egy 20 cm-es fanyélhez. Használat közben a szíjak szétterülnek, és betakarják az egész meztelen ülepet; már pár csapás után is lángol az egész fenék. Képzeljék el, hogyan néz ki 25, 30 ütés után, amit általában kapni szoktam ilyen esetekben.

A húgom, aki 17 éves, ugyanilyen fenyítésben részesül.

Azonkívül anyám nem engedi a modern holmikat hordanom, mindig rakott mini szoknyát kell viselnem, vagy egy nagyon szűk, tergál szoknyát, ugyancsak minit, ami anyám nézete szerint azért praktikus, mert pillanatok alatt fel lehet hajtani szükség esetén.

Mostanában anyámnak új barátja van, Hugó úr, ahogy nekünk szólítanunk kell őt minden esetben. Hugó úr daliás termetű alak, két méter magas és szikár. Amióta velünk él, azóta nem anyám fenyít minket, hanem minden esetben Hugó úr, mégpedig egyáltalán nem enyhe formában. Képzelhetik, milyen az, amikor egy erős férfikéz egy gyöngéd női popót elver…! Ha esedékes, az ő esetében is mindig a meztelen fenekemet kell odatartani.

És éppen tegnap is ez történt, ezt szeretném most elmesélni…

Az történt ugyanis, hogy az előző héten rossz jegyeket kaptam az egyetemen, ezért természetesen kaptam egy alapos fenekelést, azonkívül egy hét szobafogságot, azzal szigorítva, hogy már este nyolckor ágyban kellett lennem. Tegnap, szombaton volt az utolsó nap a büntetésemből, gondoltam, most már nem veszik olyan szigorúan, és így elmentem a barátnőmhöz. Csak jóval nyolc után értem haza. Anyám haragosan, teljes dühével várt rám.

- Tudod, hány óra van? Ebben az időben már régen ágyban kéne lenned! - kiáltott rám. - Na várj csak! Hugó úr mindjárt alaposan elővesz majd! Hugó! Gyere csak! Yvettnek megint egy alapos fenekelésre van szüksége!

Ösztönösen hátratettem mind a két kezem a rakott szoknyámra, mintha így meg tudnám óvni fenekemet a továbbiaktól. Közben bejött Hugó úr és a testvérem, aki mindig szívesen nézi, amikor engem fenyítenek.

- Be a nagyszobába! - parancsolta Hugó úr, aztán a húgomhoz fordult. - Hozd csak ide a "hétfarkút" anyád szobájából!

Ez természetes volt a húgom számára és örömmel sietett a rettegett fenyítőeszközért, amivel most aztán alaposan el leszek fenekelve. A "hétfarkú" puszta hallatára ösztönösen el akartam szaladni a szobából, de anyám elkapta a karomat.

- Ezért külön adagot kapsz!

Ez volt a véleménye Hugó úrnak is, és azonnal elővette a fakanalat, amit korábban anyám használt, hogy egy kicsit fölmelegítse a fenekemet, mielőtt Yvon (a húgom) visszaérkezik a "hétfarkúval". Bal kézzel megragadta a szoknyám korcát, magához szorított és jobb kezével, amiben a fakanalat tartotta, egy pillanat alatt lehúzta a bugyimat a térdemig. A következő pillanatban már csattogott is a fakanál a szoknyámon és a combomon, amit a miniszoknya alig takart el.

Kliccs… Klaccs… Kliccs… Klaccs…

Megpróbáltam körbe fordulni, de a fakanál csak tovább csattogott a combomon.

- Most alaposan kiverem a port a szoknyádból - mondta Hugó bácsi és még jobban magához szorított, feszesre húzta bal kezével a miniszoknyámat, ami alatt most semmi sem volt, csak a csupasz ülepem, és még erőteljesebben kezdte csattogtatni a fakanalat.

- Hugó úr most majd kiveri belőled az engedetlenséget! - hallottam anyám hangját két csapás között.

- Mégpedig alaposan! - felelte Hugó úr, miközben egy kis szünetet tartott.

A fakanál megpihent, a tűzpiros fenekem lángolt, de már folytattuk is. Hugó úr az orrom elé tartotta a "hétfarkú" és így szólt:

- Nézd csak meg jól! Ezzel foglak most alaposan elverni! Majd megtanítlak én engedelmeskedni, és idejében ágyban lenni!

Azzal egy széket húzott a szoba közepére, feltette rá a bal lábát, bal kézzel elkapta a karomat, jobbal a derekamat és egy pillanat alatt, mint egy pelyhet emelt a térdére. Lábaim a levegőben kapálóztak, fenekem a legelőnyösebb helyzetben domborodott és feszült a térdén. Miniszoknyám most már teljesen a hátamra volt fölhajtva, és hogy vissza ne csússzon, bal kézzel leszorítva. A "hétfarkú" csattogni kezdett, a fakanállal bemelegített popóm most már teljes erővel lángolt.

- AUUU!!!… AUU!… - jajgattam teli tüdőből. - Elég már!… Nagyon fáj!…

De nem használt semmit, a "hétfarkú" fáradhatatlanul táncolt égő fenekemen.

- A neveletlen és engedetlen lányok ezt kapják tőlem! - hallottam Hugó úr hangját. - Most úgy elverem a feneked, hogy még nagymama korodban is megemlegeted!

És folytatta a fenekelést, de nem csak a lángoló popómon, hanem lejjebb, mindkét combomon is egyre szaporodtak a vörös csíkok. Anyám és húgom élvezettel nézték, amint a lábam a levegőben kalimpált és közben a szíjak csattogtak a meztelen ülepemen.

Amikor a bőröm egészen a fenekem felső részétől a térdhajlatomig egyforma tüzes lánggal égett, Hugó úr befejezte a fenyítést. Azután következett a szokásos párbe-széd Hugó úr és köztem, miközben még mindig a térdén feküdtem.

- Fogsz még egyszer későn hazajönni?

- Nem, Hugó úr! Soha többet - ígértem meg könnyekkel küszködve.

- Mi történik az ilyen neveletlen fruskákkal, mint te mag a húgod?

- Alaposan el lesznek fenekelve - rebegtem.

Végre lemehettem Hugó úr térdéről. Mind a két kezemmel dörzsöltem lüktető fenekemet, és az egyik lábamról a másikra ugráltam fájdalmamban.

- Remélem, jól figyeltél?! - mondta anyám a húgomnak. - Mert te is ugyanezt kapod, ha nem engedelmeskedsz!

Yvonnak azután vissza kellett vinni a "hétfarkút" - amely még meleg volt a tüzes popómtól -. az anyám szobájába. Hugó úr az órájára nézett és közölte, hogy tíz percen belül ágyban kell lennem. A miniszoknyámat, ami a fenyítés közben összegyűrődött, egy fogasra kellett akasztanom és másnap Hugó úr felügyelete mellett rende-sen kivasalnom.

Ma reggel még mindig látszottak a fakanál kerek nyomai szoknya szövetén. A popóm egyébként még mindig olyan vörös, hogy a vékony tergál szoknyámon is szinte átlátszik. Ülni gyakorlatilag alig tudok, és hogy holnap az iskolában hogy fogom szégyellni magam, ha esetleg valaki észreveszi rajtam, mi történt, azt el tudják képzelni.

Most már Önök is tudják, milyen nálunk a házirend, és mi történik azzal, aki megszegi a szabályokat.

Yvett Grüner
Köln.