Pages

2007. január 28.

Johanna Lindsey: Dacolva tomboló széllel

- Tegnap éjjel bolond voltam.

Ez feldühítette Chase-t. – Meglehet, hogy mindketten bolondok voltunk. De akkor is tény, hogy van valami különös szikra közöttünk, Jessie.

- Ne áltassa magát. Egyszerűen csak úgy esett, hogy maga volt az első férfi, aki hozzám ért. És higgye el, nem maga lesz az utolsó.

Chase két lépéssel Jessie mellett termett, és megragadta, miközben szemében harag és vágy kavargott. – Ami köztünk történik, az nem esik meg bárkivel – mondta fátyolos hangon. – Tagadhatja, ha akarja, de akkor is kívánni fog engem, Jessie. Jöjjön hozzám. Mondjon igent.

Chase vasmarokkal fogta, úgyhogy Jessie behúzott neki egyet, a férfi meghökkenten eresztette el. Jessie még egy csattanós pofont is lekevert neki.

- Ez kellően bizonyítja, hogy mennyire nem vágyom magára? – kiáltotta zihálva. Mintha egy gombóc lett volna a torkában, a szavak csak nehezen törtek föl. – Meglehet, hogy egy kis hancúrozásra megteszi, de ezért még biztosan nem megyek magához. A házasságban szükség van egy kis tiszteletre is, és én ilyet maga iránt nem érzek!

- Akkor talán itt az ideje, hogy megtanítsam rá – mordult fel Chase, miközben a szeme fenyegetően villogott.

Jessie elhátrált, de nem elég gyorsan. Chase megragadta a csuklóját, majd az ágyhoz vonszolta, de nem azzal a szándékkal, amire Jessie gondolt.

- A fenébe is, ezt meg akartam tenni már a legelső alkalommal is – mondta neki. A hangja maga volt az elégedettség.

Chase az ölébe húzta. Jessie felszisszent, ahogy a férfi tenyere először csapott a fenekére. Ezt aztán újabb fájdalmas ütések követték. Jessie legszívesebben visított volna, de nem volt hajlandó megszerezni Chase-nek ezt az örömöt. Inkább a harcot választotta, küzdött, ficánkolt, hogy valamiképp kiszabaduljon, de Chase egyik lábával rúgkapáló lábait szorított le, szabad kezével meg a hátát nyomta, hogy mozdulni se tudjon. A sok kapálódzásnak az lett a vége, hogy Jessie inge felcsúszott, és így Chase a csupasz fenekét ütötte,

Jessie-nek az ajkába kellett harapnia, hogy ne jajgasson. A férfi pedig csépelte lankadatlanul.

- Szívesen mondanám, hogy ez nekem jobban fáj, mint magának, de nem igaz – mondta, miközben tovább ütötte Jessie fájdalmasan kivörösödött fenekét. – Ezt már rég meg kellett volna tennie valakinek, Jessie. Akkor talán nem szaladna el olyan gyorsan a keze.

Jessie szeméből patakzott a könny, de ezt Chase nem láthatta. Ő csupán lángvörös fenekét látta. Egyszeriben elfelejtette, hogy miért is volt ilyen durva, lehajolt, és megcsókolta ott.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése