A szobámban ültem, és éppen olvasgattam, amikor gyerekek nevetését hallottam beszűrődni a szobámba. Odamentem az ablakhoz és kinéztem rajta. Lent a parkban, az utcán rengeteg gyerek volt, hógolyóztak, szánkóztak. Mérges lettem, becsuktam az ablakot és visszaültem az ágyamra. Le akarok menni hógolyózni, imádom a havat. Ehelyett itt kell lennem a szobámban egész nap. A szobafogságom miatt!
Éppen azon gondolkodtam, hogy a lepedőmből kötelet csinálok, és leereszkedek az ablakon… amikor anyu bejött a szobába. Már 6 óra is elmúlt.
Nem mondtam semmit, csak hümmögtem egyet.
- Akkor elmentünk. Olyan 10-11 körül jövünk haza.
Elköszöntem tőlük, amint kiléptek az ajtón, felhívtam barátnőmet, Rékát. Elhívtam hógolyózni. Úgysem jönnek rá anyuék, mivel még sokáig nem jönnek haza. Bementem a szobámba, magamhoz vettem a mobil telefonomat, ha hívnának anyuék, ne bukjak le. Besüllyesztettem a farmerzsebembe és elindultam az előszoba felé öltözködni. Bezártam az ajtót és elindultam lefelé a lépcsőn, vigyáztam, hogy ne vegyen észre senki. Úgy beszéltük meg Rékával, hogy a háztömb mögött hógolyózunk, hogy a szomszédok ne mondjanak meg anyunak.
Már ott álltam egy ideje, amikor megjelent Réka is. Rögtön elkezdtünk hógolyózni. Nagyon élveztem az egészet.
Egy nagy hógolyót gyúrtam a kezemmel, és megcéloztam Rékát. Ő kitért előle és pont egy kék suzuki szélvédőjét találtam el. Recsegés hallatszott. Én megálltam és a kocsira meredtem, ahogy Réka is. Ebben a pillanatban kirohant a földszinten lakó férfi (Nem ismertem még, mivel nemrég költöztek a házba) és felénk vette az irányt. El akartam szaladni, de mivel már meglátta az arcunkat semmi értelme nem volt ennek. Réka valószínű ugyanígy gondolkodott, mivel ő sem szaladt el.
A férfi megnézte a szélvédőt aztán felénk fordult.
- Ki dobta a hógolyót?-
A hangja ideges volt. Nem mertünk megszólalni. De mivel én álltam szembe a kocsival és Réka pont mellette, így nem volt nehéz kitalálni, hogy ki dobta. Egyenesen felém nézett.
– Te dobtad?
Nem akartam, hogy Réka is bajba kerüljön, ezért bólogattam. Ezután Rékához fordult.
- Menj haza. Én még beszélgetek a kis hölggyel.
Réka nem mondott semmit, de pár másodperc múlva elindult hazafelé.
Ott álltam talpig hóban és remegtem. Nem a hidegtől, hanem hogy mit szólnak anyuék. Nem elég, hogy kiszöktem a szobafogságból, de még egy kocsi szélvédőjét is betörtem.
- Hogy hívnak?- kérdezte.
- Ági - feleltem.
- Láttalak már a házban. A másodikon laktok, ugye?
Én csak bólintottam.
- Akkor mi legyen? Kifizeted? Vagy a szüleid?
- Nekem nincs ennyi pénzem…- mondtam remegve.
- Akkor nincs más választásom, szólok a szüleidnek majd ők…
- Ne! Kérem, ne szóljon! Szobafogságból lógtam ki, ha megtudják, akkor életem végéig a szobámba zárnak.
A férfi elgondolkodott. Aztán egy idő után megszólalt:
- Van más módja is, mivel bűnt követtél el, meg kell bűnhődnöd érte.
Nem értettem pontosan mit akar, de inkább nem mondtam semmit.
- Fenekelést kapsz, 25-öt bugyidra, és 25-öt a pucér popsira. És akkor elfelejtem a dolgot.
Nem hittem a fülemnek. De mivel nem akartam lebukni és fizetni sem tudtam, ezért kábán bólintottam. Ezt gondolom igennek vette, mert szólt, hogy akkor kövessem.
Bementünk a házba. Az ő lakása a kanyar után jobbra az első volt. Bevezetett a nappaliba. Ahhoz képest, hogy egy egyedülálló férfi, nagyon is tiszta volt a lakása.
- Vedd le a kabátodat, mert bemelegszel.
Levettem a kabátom és feltettem a fogasra, ami a folyosón volt. Ott álltam, a férfi kint a konyhában csinált valamit. Még mindig nem hittem el, hogy képes elfenekelni. Nem is vettem komolyan, ezért elég lazán viselkedtem. Biztos voltam benne, hogy mindjárt bejön és azt mondja, hogy nem gondolta ezt komolyan, és ha hazajönnek a szüleim, beszámol mindenről.
De tévedtem. Bejött, leült és ezt mondta: - Szóval, fenekeltek már el?
Nem mondtam semmit csak álltam, és hirtelen félni kezdtem, tényleg komolyan gondolja!
- 5 plusz fenekes a bugyidra, ha nem válaszolsz.
Rögtön válaszoltam: - Nem, még soha. Csak szobafogság volt.
A férfi bólintott. És megint megszólalt:- Mit fogsz most kapni? És miért?
Jobbnak láttam válaszolni, de a hangom remegett:- Fenekelést, amiért kidobtam hógolyóval a kocsi szélvédőjét.
Közben a térdem is elkezdett remegni. Bólintott.
- Húzd le a farmerod és feküdj a térdemre.
Nem mozdultam meg. Nem hiszem el, hogy ez történik velem! Már eltelt 2 perc és nem mozdultam meg.
- Ha nem jössz, akkor az egészet a pucér popsidra kapod. Háromig számolok. Egy. Kettő…
- Ne!
És elkezdtem a farmeromat kigombolni. Lehúztam a térdemig és odaléptem hozzá. Ő megfogta a derekamat és a térdére fektetett. Rávert 25-öt a fenekemre. Az utolsóknál már nagyon csípett. Amikor végzett a 25-tel már nagyon sajgott a fenekem. Felállított és elvezetett az egyik sarokba. Ott álltam 10 percig. Utána odajött hozzám és visszavezetett a székhez.
- Most told le a bugyidat.
Erre már tényleg nem voltam hajlandó! Mérgesen néztem rá. De nem szólaltam meg. Láttam rajta, hogy ő is kezdi elveszíteni a türelmét.
- Plusz
Nem mozdultam még mindig. Eltelt 1-2 perc így.
- Oké, akkor ez már 35 fenekes pucér popsira.
Felháborodva remegve lehúztam a bugyimat és ráfeküdtem a térdére. Egyáltalán nem kímélt. Jó erőseket ütött. A végén már potyogtak a könnyeim, pedig én próbáltam visszatartani.
Amikor megkaptam mind a 35-öt, felállított. Én csak a padlót néztem, és töröltem a szemeimet. Ekkor olyat csinált, amire nem számítottam. Megölelt. Felnéztem rá értetlenül, amikor megszólalt:- Sajnálom, ezt meg kellett tennem. Öltözz fel és hazamehetsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése