Szun asszony, amikor meghallotta, hogy úrnője még most is elégedetlen, megsértődött, és önkéntelenül is kicsúszott a száján:
- Mit képzel magáról ez a nő? Alighogy kicsit jobban megy neki, azt sem tudja, hogyan nyúzza és kínozza a cselédeit.
Mi sem természetesebb, mint hogy a szobalány nyomban visszamondta már amúgy is rendkívül ingerült úrnőjének a szakácsnő megjegyzését. Csun-mejnek több sem kellett! Alighogy végighallgatta Orchideabimbót, szemöldöke hegyes ívben a homlokáig rándult, pupillája kerekre tágult, ezüstfogacskái megcsikordultak, mintha menten szétharapná őket, s arcát sötétvörösre festette a fejébe tóduló vér.
- Hozzátok ide a nyomorultat! - kiáltotta izgalomtól elcsukló hangon.
Egyszerre három-négy szobalány is futott ki a konyhába, és becipelték Szun Hszüe-ót. Csun-mej lekapta Szun fejéről a főkötőt, a földhöz vágta és rátaposott.
- Egyszóval szerinted feltörtem, te nyomorult féreg? És Hszi-men Csing úr házában közönséges senki voltam, ugye? Én barátságosan fogadtalak házamban, de te hanyagsággal és nemtörődömséggel hálálod meg jóságomat! A levesek hol ízetlenek, hol meg elsózod őket! Ilyen szakácsnőre nincs szükségem. - Behívta férjét, és megkérte, azonnal vezettesse ki Szun Hszüe-ót az udvarba, térdepeltesse le, tépjék le testéről a ruhát, és verjenek harmincat a csupasz testére. A folyami prefektus intésére Csang Seng és Li An megragadta a szerencsétlen Szun Hszüe-ót, kicipelték a sötét udvarba, és ott letérdepeltették. Eredetileg a lámpások világánál akarták végrehajtani a büntetést. Már a nehéz bambuszbotokat is odakészítették, melyekkel lesújtanak majd az áldozatra. De Szun Hszüe-o kézzel-lábbal tiltakozott, nem akarta, hogy szégyenszemre mindenki előtt meztelenre vetkőztessék, és maguk a szolgák is vonakodtak, hogy erőszakkal tépjék le az asszony ruháját. Csou úr második felesége, akinek szíve megesett Szun asszonyon, felhasználta a huzavonát, s békítgetni kezdte a feldühödött főfeleséget:
- Fenyítsd meg kedvedre, nagy naj-naj, csak azt ne kívánd, hogy szégyenszemre levetkőzzék a szolgák előtt - esdekelt szívhez szólóan. - Túlságosan szigorú vagy. Nem az öreg parancsoló szellemében jársz el.
És valóban Csou úr is túlságosan keménynek ítélte Csun-mej intézkedését, de nehogy még jobban felingerelje, nem szállt nyíltan szembe vele.
- Mi az, már te is ellenem fordulsz? - kiáltott Csun-mej a meghökkent Másodikra. - Mindenáron a kétségbeesés szélére akartok sodorni? Meglátjátok, földhöz verem a gyereket, azután felkötöm magam!
S hogy bebizonyítsa, mennyire komolyan gondolja, a földre vetette magát, s addig verte a fejét a padlóhoz, míg ájultan felbukott. Csou úr ijedten ugrott oda, s óvatosan felemelte.
- Történjék a te akaratod szerint - szólt Csun-mejhez, amikor az újból magához tért. S így szegény Szun Hszüe-ónak mit volt mit tennie, eltűrte, hogy szolgakezek lerángassák róla a ruhát, majd hasra fektessék a kövezeten, s a nehéz bambuszbottal harminc csattanós ütést mérjenek a csupasz fenekére. Időközben elküldtek Pi közvetítőnőért, aki még ugyanazon az éjszakán elvitte magával a sajnálatra méltó, meggyötört, nyomorult asszonyt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése