2006. október 28.

Bertrice Small: A fúria

- A sors akarta, hogy az enyém légy, Belle! Egész életemben rád vártam! – Lágyan megcsókolta, aztán folytatta: - Nem leszek mindig gyengéd, drágaságom! Ha kihozol a sodromból, elnáspángollak. Emeltek már rád kezet, Belle?

- Nem, uram – felelte Belle hevesen kalimpáló szívvel.

- Nem szívesen tenném tönkre a bőröd – vigasztalta a férfi. Aztán felállt, s felsegítette a lányt. - Gyere! Megmutatom! Ne félj! Neked nem kell azokhoz a szerencsétlenekhez hasonlítanod, akiket engedetlenségükért felfüggesztünk a csarnokban. - Felhúzta Belle-t az ágyról, a falfülkében álló padra nyomta, és ez alkalommal arccal lefelé bilincselte hozzá.

- Uram, félek!

- Nem kell félned – nyugtatta Guy, s egy párnát tolt hasa alá, hogy a csípője megemelkedjen. – Még az egyházatok is engedélyezi, hogy leckéztetés gyanánt olykor-olykor megkóstoltassák a nővel az ostort. Ha most hatot suhintok a bőrszíjammal, megérted, mit jelent. Nem hinném, hogy egy ilyen intelligens lánynál, mint te, még egyszer alkalmaznom kéne. Jobb, ha most próbáljuk ki, mint ha feldühítesz, akár huszonnégy ütést is mérhetek rád!

Beszéd közben fel-alá járkált a fülke körül, de Belle nem láthatta, mivel foglalatoskodik. Végül odament, s megállt a lány fejénél. Kezében egy több hüvelyk széles bőrkorbácsot tartott, mely keskeny csíkokban végződött, s a csíkok végén jó néhány csomó.

- Ha úgy istenigazából magamra haragítanál, ezt a bőrkorbácsot használnám, de most csupán azt kívánom megmutatni, hogy módomban áll megbüntetni téged, ezért csak a mogyorófa pálcát ismered meg. Bátor lány vagy, nem szeretném hallani a sikoltozásod! Hat csapás az semmiség. Ha viszont a félelem legkisebb jelét is látom rajtad, minden sikoltásod után még egyet ütök rád! Értesz engem, Belle?

- Igen, uram – súgta a lány.

- Remek! – felelte Guy, s elhúzódott a lány mellől.

Belle érezte, hogy a férfi keze finoman végigsimít a fenekén.

- Olyan a hátsód, mint egy kívánatos, érett körte – jegyezte meg Guy, aztán lesújtott a pálcával a fehér bőrre. Isabelle lenyelte tiltakozását. A második és harmadik ütés keményebb volt, a negyediknél már sajgott a feneke.

- Csak így tovább! – dicsérte a férfi, s az ötödik suhintás gyengédebben csattant a kiszolgáltatott domborulaton. – És ez a hatodik. – Az utolsó ütés volt a legfájdalmasabb, hogy biztosan bevésődjön az agyába.


A könyv megvásárolható a Magyar Könyvklub oldalán.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése